ELSŐ FELVONÁS

AZ UDVARI ÜNNEP

Első jelenés

(Fényes királyi terem, a háttért oszlopzat képezi, magas boltozatú bemenettel, melyen keresztül őrökkel s apródokkal ellátott csarnokba nyílik a kilátás. - Jobbra a nézőktől két ajtó, balra kettes trón, mellette két aranyozott karszék s több sorba helyezett ülések. - Az öltözetek mind ünnepélyesek, Endre s a magyar udvar nemzeti viseletben. Durazzo komolyan jár fel s alá, Ágnes indulatos beszéd közt egyik ülésről hirtelen fölkél s az előszínre jő.)

DURAZZO

Vesszen tehát a Durazzók ezer éven át viruló háza! - Hah! Dicső álmaim, melyekben fiaim vállait bíborpalást borítá, s parancsira egy nemzet figyelt, mind elhagyátok, mindennek vége. Szép álom volt, anyám! Kár, hogy az álmot ébredés szokta követni. (Nem figyelve reá, a karszékhez közelít, s azoknak egyikét feldönti.) Itt volna helyed! E hely az Isten, s igazság előtt tiéd, melyet most idegen bitorol. Ne irigyeld őt, anyám, kényelmetlen ülés az ott! Mely a világ gyönyörétől, jégihletével elszakít. - Kényelmetlen ülés? S ha az volna, ha volna kínpad, - midőn díja halhatatlanság; van-é férfi, ki megvetné kívüled - van-é oly pulya, ki fösvény kedve életével nem vetné azt oda egy percért, mely az öröklét koszorúját fűzi homlokára. (Megállva.) Halhatatlanság? Illat, mely a lehullt virágot egy perccel éli át. Óh, súlyos, anyám, az érckorona, körét kerüli az álom, s fénye hevében lefoszlanak a boldogság virági. Emelje azt óriási karokkal, ki boldogítni tud anélkül, hogy boldog legyen, mert a fény magas csillogása közt minden színelhető, csak a föld legszebb leánya nem, a megelégedés.

ÁGNES (mindég növekvő indulattal)

Óh, Ágnes, a Perigordok férfias fajából, miért levék Durazzo hitvese! Miért inkább nem ölted el magaddal a még születendő nemzedékeket, minthogy gyermeked így meggyalázza családját, nemzetét. - De benned kiholt a férfi önérzet, ki a nemzetiség.

DURAZZO

Egy tróneljátszással vádolsz anyám, mellyel nem bírtam; Istenemre! Durazzo csak anyától hallgatá ezt végig. Vagy hol van ember széles e hazán, ki mondani merje, hogy Durazzo korcs, hogy férfiatlan.

ÁGNES

Én, anyád mondom azt, egy gyönge asszony! Vagy tűrnéd-e, Martel rokona, hogy őseid trónját egy földönfutó bitorolja? Tűrnéd-e e gyalázatot? Óh, lennék férfi, s te asszony a guzsalynál!

DURAZZO

Ne többet erről, elfelejthetném szitkaid felett, hogy anyám beszél. (A karszéket fölállítja.)

ÁGNES (gúnnyal)

Úgy, úgy! Szegődj hozzájuk szolgául is, míg ők trónodon kacagnak. Örülj, ha szolgálatodat egy jóakaró mosoly jutalmazza meg.

DURAZZO

A Durazzók mindég nagyobb dicsőségöknek tartották a roskadó trónt föltartani, mint ledönteni. - Hisz annak romjai is édes hazánkat sújtanák.

ÁGNES (elfojtott, de később kitörő haraggal)

Jól van, én nem szólok, nem semmit többé. - De hogyha az ifjú idegent egy félvilág csodálja, meg intéseitől országok sorsa függ, s te sötét zugolyból lesed pillantásait, akkor eszedbe jutok, de késő lesz. Örülj, vigadj csak oktalan gyermekül az ünnepélynek, én sírhatok, mert tudom, az házam halotti dísze! (Sebesen jobbra el, Durazzo némán utána néz.)

DURAZZO

Szereteted ragad el, anyám! Mert azt hiszed, hogy boldog csak az irigyelt lehet.