Harmadik jelenés

(Endre, Durazzo, Taranto, Róbert barát.)

DURAZZO

Herceg, adja az ég, hogy mindazon remények melyeket egy trón épít reá, teljesüljenek.

ENDRE

Kezét, herceg, - hiszek Istenben, hogy a szent akarathoz meg nem tagadandja malasztját.

TARANTO

Ím, én legyek első, ki hódolatomat bemutatom. (Féltérdre ereszkedik.)

ENDRE

Fel, herceg! Az Istenért, még azt hinné a reám bízott trón, hogy rabszolgákul kívánom népemet. Legyen barátom, herceg, a királynak igaz, hű barátra van szüksége, ez az, mit fénye nem ád, miután a bíbor alatt a szolgák ezre közt hasztalan eped a szív. Itt helye keblemen.

TARANTO (halkan)

Hah, ördögi szégyen!

ENDRE (kezöket tartva)

Így barátim! Mi egy örök, egy szent szövetséget kötünk, őrünk a barátság, célunk a közjó. Ily szent frigy örökös lesz, ugy-e bár, ki is merné azt szentségtelen kezekkel háborítani.

DURAZZO

Örök.

TARANTO

Örök! (Félre) Átok reá! -

BARÁT (sötét nyugalommal)

Az Isten szolgájának nem illik hódolni földi hatalom előtt; tartsd eszedben, fiam, tanításimat, melyeket gyönge kebeledbe csepegteték, s légy boldog.

ENDRE

Meg fogsz elégedni vélem, atyám! - Óh, hisz tudom, te az embereket boldogoknak kívánod, boldogoknak, mint Isten akarta, midőn testvéri lakul e nagyszerű házat adá nékik, a kékboltú világot. Tudom, te is száműzni vágyod az irigység fondor kígyóit, hogy legyen ismét édeni béke, s szeretet közöttük.

BARÁT

Dőre földi hangok, melyek rég elrezgének, míg rendületlen fennmarad az égi dicsőség.

ENDRE

Épp ez, atyám! Ő nékünk egy édent alkotott, szépet és dicsőt, hogy boldoggá legyünk. Képére teremte kis istenül a világ közepette, szent szellemének szikráját oltva kebelünkbe, a győzedelmes, a királyi elmét, hogy benne imádjuk végtelen és örök hatalmát. Az éden elveszett, a kajánság kígyója rontá el azt, mert hisz az ember volt társinak öröktől legnagyobb ördöge. Atyám! Egy országot bízott reám az ég, s nem legszentebb hivatásom-é, mit egy Isten akart, mint ember boldogítva teljesíteni.

BARÁT

Boldoggá csak az igaz hit tehet, ennek dicsőségét kell kivívnod, ha egy fél világ sírrá lesz is felette.

ENDRE

Atyám! Ugye, te nem gondolod ezt? Te nem hiszed, hogy az élet, a szeretet Istenének, ki élettel tölti el a sírfenéket, ki számtalan világok tengelyéül a szerelem szent érzetét vevé ily áldozat kedves legyen.

BARÁT

Úgy, úgy! Te hálátlan gyermekül megtagadod az ég reád pazaroló kegyét. De megtagadja tőled ő is azt helyettese által a földön. Vagy nem kellene különben dicsőségét előmozdítanod? S hogy teheted ezt, ha nem véded szolgáit e földön? Véded, s hogyan ha ellenségit ki nem irtod. Ha felejtve hatalmad, világi, szentségtelen kezekkel törsz hatáskörükbe.

ENDRE

Ne többet erről, atyám! Boldog a hon, melyben az Isten szolgája, ha eltér az oltártól, polgárrá lesz. Én tisztelem a hitet, mint az ember személyességének legszentebb sajátját, a meggyőződést.

BARÁT

S a rossz útra tévedő gyermeknek meggyőződését is tiszteled-é, vagy néhány, azon percre fájdalmas csapással mented meg életüdvét? Az ember, herceg, örökké gyermek a hitben.

ENDRE

Becsülöm buzgalmadat, atyám! Én mindenkit tisztelek, ki ügyét tűzre viszi, mert tudom, hogy belőle a szent meggyőződés beszél.

DURAZZO

Úgy szólsz, herceg, mint férfihez illő.

ENDRE

Köszönöm, barátom.

DURAZZO

Tőled e névre büszke vagyok.

ENDRE

Atyám, Isten veled. (Durazzóval el, csend.)

TARANTO

Hogy tetszik, atyám, e fordulat?

BARÁT

Rossz földbe hullattak az Isten igéi. - Uram, én ártatlan vagyok e bűntől.

TARANTO

Ámen! De itt az az imádság keveset segít. Itt tenni kell.

BARÁT (mindig elmerülve)

Legyen irgalmas hozzá az ég, én rajta nem segíthetek.

TARANTO

A Poklot kell felhívnunk, ha az ég siket lett.

BARÁT

Azt is, fiam, a szent ügy érdekéből.

TARANTO

Legyen meg.

BARÁT (kezet adva)

Legyen meg.

(Taranto elmegy.)

BARÁT

Meg kell lennie - Perigord hercegnő jogait látja sértve - Taranto elveszett kedvesén keserg - a gyönyörök leánya, Johanna, korán megunta a nem szíves férjt, férfias udvarával - a lovagi szellemű Szentséges Atya szívesen szolgál villámival a lenyomott ártatlanságnak; szívesen is ajándékoz, ha a költséget más viszi - a kéjlepkék fájlalják az elveszett ünnepélyek sugarát, így az asszonyi udvar miénk; nem megvető párt, bár cseleit nem a csatatéren, de pamlagán szövi. Hisz mik egyebek az országtudománnyal dicsekvő délceg férfiak, mint bábok, melyeket a szőnyeg megül ügyes asszonykéz vezet! Úgy, úgy, zavarok istene jőj, s ez összefont érdekekből alakíts káoszt, melyből én magamnak világot teremtek. - Mert kormányoznom kell, (sebesen) kormányozni fogok.