Második jelenés

(A csarnok felől danolva s nevetve, félig elégett szövétnekekkel s fátyolos virágbokrokkal jő Taranto, Artúr és Durazzo.)

TARANTO

Ha, ha, ha, hisz én mindég mondtam, hogy Artúrnak több a szerencséje eszénél.

DURAZZO

Nem is oly könnyen jönne zöldágra, ha nem volna több?

ARTÚR

Badar beszéd, barátim, használni kell tudni csak az alkalmat, melyet mindenkinek ád a kalandorok Istene. De hát lássuk az okos Tarantót, mit tennél, herceg, ha házad előtt elvágtatna a Szerencse.

TARANTO

Esdeném, hogy betérjen.

ARTÚR

Ím itt van a magasztalt elme, mely első alkalommal oly balgatagul viseli magát.

TARANTO

Mit tennél tehát te?

ARTÚR

Én megragadnám üstökét s bevinném. (Nevetés.) Lám, ebben áll a boszorkaság.

(Ágnes, Philippa s Róbert barát beszélgetésbe mélyedve jönnek, külön csoportozatot képezve. Ezen egész jelenet alatt élénk társalgás folyik, melynek csak egyes helyei lesznek érthetőkké.)

DURAZZO

A szerencse asszony, azért választá kegyencéül Arturt.

ARTÚR

Asszony, barátim, pedig kacér, szeszélyeivel kell őt tudni bilincselni.

ÁGNES

Miféle készületek ezek itt, atyám!

RÓBERT

A boldogult király végrendeletét fogjuk felolvasni.

PHILIPPA

Mondják, hogy a királyné teljesévűségéig országkormányzókat rendelt.

RÓBERT

Kik már kívül is várnak, a felolvasás után tisztelkedendők.

PHILIPPA

E rendelés nemigen tetszik az ifjú királynak.

RÓBERT

S az még kevésbé, hogy csak úgy jő a trónra, mint Johanna férje.

ÁGNES

Igen, mert ő, mint hallám, Martel Károlytól reámaradt jogát erősen készül védeni.

(Cabanis jő, s az ifjakhoz lép.)

DURAZZO

Ah, Isten hozott, Cabanis.

TARANTO

Jó reggelt.

CABANIS

Miért nem mondjátok, urak, inkább ki egyenesen, vigyen el az ördög, hisz tudom, mit ért ily üdvözlés alatt a világ.

TARANTO

Cabanisnak ma rossz napja van, tán valami gazsága nem sült el.

CABANIS

Gondolod, herceg, néktek ugye sohasem sül el rosszul, mert hisz ott van a szolga, kit értetek megütlegelnek, kin a kisült gazság szégyene ragad, míg ti csak gyümölcseit élvezitek.

RÓBERT

Máriát, a királyné testvérét, Endre öccsének akarja eljegyezni, mert azon esetre, ha Johanna gyermektelen marad, erre száll a trón.

ÁGNES

Dicső, dicső számolás, de Istenemre ebből nem lesz semmi, nem szabad lenni semminek, vagy e gőgös nemzetnél örökös haszonbérben legyen-e Nápoly. Herceg!

TARANTO

Parancsolj.

ÁGNES

Egy szóra (Hátrább vonulnak.)

CABANIS

Ah! Hisz még urának aranya is a szolgát nyomja csak, ím, itt az ékes arannyal hímezett köntös, irigyli tán a balga, ki nem tudja, hogy százszorta súlyosabb az önkény, mely rajta tapad.

ARTÚR

Ah, félre most ez oktalanságokkal, szólj inkább, hoztál-e jó hírt.

CABANIS

S mit kapok, ha hoztam?

ARTÚR

Utálatos, haszonleső pór.

CABANIS

Haszonleső pór! Azt tudtam, mert szükségeim fedezésére egy marok ércet kérek; de ha ti barátságot színeltek egy elrablandó harci üdvért, ha gyilkoltok, árultok a trónért, vagy zsarnokokat döntötök le megbántott büszkeségtekért, egy asszonyért, - az nem haszonlesés, gróf úr, ugyebár? De mit kapok hát jó híremért?

ARTÚR

Ütlegeket, ha tetszik.

CABANIS

Úgy, úgy elfelejtém, mi rövid a nagyok emlékezete. De ugye gróf, ha ebének lábára hajtám volna a vadászaton, az nem lenne elfelejtve, hamarább az Isten, hamarább az üdv, de nem az.

ARTÚR

Mondd hát, mit ígérem?

CABANIS

Pénzt, mennyi szeszélyemnek tetszik, mennyi után keblem vágy, mennyi éhemet eloltja. És még ez mind nem elég lemosni a foltot, mellyel gyalázatos hivatalom bélyegez. De a szolga örülhet ennek is.

ARTÚR (erszényt adva neki)

Nesze, nadály.

CABANIS

Lennék, gróf úr, ember, mint ön, kinek becsülete van, kivel embertársai társalogni nem szégyenelnek, óh, gróf! Megvetném, én e pórt, mert ember lennék - vagy irigyli-e nékem nyomorú kárpótlásomat?

ÁGNES (Tarantohoz)

Úgy, tehát áll az alku.

TARANTO

Becsületemre.

ÁGNES

A herceg mindent elkövet, mivel fiam és Mária összekelését elősegítheti.

TARANTO

Kegyed ellenben Johanna iránti szerelmemet teljes erejéből pártolandja. De egyszersmind dolgoznia kell, hogy Johannám meg ne békéljen férjével, mert akkor többé nincs reményem. Óh, hercegné! Ha kebelében a szerelem szent lángja lobogott, ha tudja, mit tesz lemondani az imádottról, úgy tegye meg ezt értem.

ÁGNES

Ígérem, herceg! (Félre) Szívemből szólsz, hisz ha Johannának örököse nem lesz, akkor Durazzo király. Fiam! Egy szóra.

DURAZZO

Parancsolsz. (Hátrább vonulnak.)

RÓBERT (Philippához)

Tudom, hogy ön, Philippa asszony, sokat tehet a királynénál, beszélje el ön néki, Philippa, mi ártalmasak a szépségnek az ország gondjai, mint öregít az ily munkálkodás - érti - azután, hogy ne törődjék ő ezekkel, bízza azokat hű szolgáira, kik szerencséjeknek tartandják érte valamit tehetni, - érti.

PHILIPPA

Például tisztelendő atyám!

RÓBERT

Azt is, Philippa asszony, ha alkalmasnak ítél.

PHILIPPA

Alkalmasnak, óh, Istenem! Ki lenne alkalmas, ha ön nem. De ellenben tudván, mily hatalmas szóval bír atyám az ország dolgaiban, nekem is lenne egy kérésem, ne hagyja szeretett királynénk jogát a trónra bárki által is csonkíttatni. Ha ily érdemes emberek, mint atyám, nem védik őt, gonoszul vesz el a jámbor.

RÓBERT

Legyen meggyőződve, Philippa asszony, ha örökös lesz is a súrlódás, Endre csak úgy lehet király, mint Johanna férje.

PHILIPPA

Köszönöm az ártatlanság nevében. (Félre.) Te, te légy frigyesem, egyetlenség s zavar istene.

ARTÚR

Ki hát már egyszer híreddel, Cabanis.

CABANIS (levelet adva át)

Giustiniána grófnő esteli 11 órára légyottot rendel.

ARTÚR

Hah, Cabanis, nincsen kincsem elég nagy hálámat kimutatni, de kívánj.

CABANIS

Lelkiisméretlenül cselekednék, gróf, ha nagy árt kívánnék azért, mi majdnem munka nélkül jött. Adja, gróf, ez egyszer annak negyedét, mit minap az ékszerárusnéért adott, s meg vagyok fizetve.

ARTÚR

Cabanis, én téged nem értlek, te ki a pénznek élsz, ki csillogásáért üdvödet odaadnád, most így nyilatkozol.

CABANIS

Igen, gróf! Most ön mit sem fog elrontani, nem dúl fel egy házi békét, egy ártatlanságot nem szakaszt le, s ily nyomorult, mint én, nem fogja megsiratni üdv perceit. Óh, gróf! Cabanisból nem halt ki még az emberérzet. - Jól tartsa meg az órát.

ARTÚR

Kedves Cabanis, 11 órakor tehát, óh, hogy felejteném ezt el, 11-kor az este.

CABANIS

Természetesen este, hogy a korán beköszönt ráncok ne rontsák el a hatást.

ARTÚR

Ah, Cabanis! De férje hatalmas ember, bosszúja szörnyű lesz.

CABANIS

Gondolja; nem, gróf, ily kontárral nem akarok többé semmit. Férje legjobb barátja lesz, vagy nem egy test-e a nő és a férj, mi kegyetlen férj lenne tehát, ki nője kedvesének nem lenne legjobb barátja. Különben is örülhet, ha újra sült családját oly régi család vére megnemesíti, mint öné.

DURAZZO

Jól van, anyám.

ÁGNES

Ládd fiam, nem mondtam-e, mi lesz a jövevény hálája, ha trónodra ülteted, nem hittél s ez a következés.

DURAZZO

Igen, anyám, el voltam fogulva, hála, hogy jókor felébredék. De hogyan eszközölhető tervünk?

ÁGNES

Egy álarcosbált rendezünk el, te őt elragadod; Endre s Johanna egyenetlenségöket Taranto szerelme s az örökösödési kérdés legjobban mozdítandja elő, a kormányra vágyó Róbert s a zavarokban halászó Philippa frigyesünk, s ha a kéjekbe fulladó Johanna magtalan marad, Mária férje, gyermekem ül a trónra.

(Taranto el a csarnokon, Durazzo a többiekkel kezet szorít.)

ARTÚR

Szólj Cabanis, hosszú bevezetés után szóltál-e a dologhoz, mondád talán, hja, úgy van a világ forgása, vagy az evangéliomok is szerelmet parancsolnak, vagy hogyan kezdéd?

CABANIS

A dolognál, gróf.

ARTÚR

Az Istenért!

CABANIS

Hát azt hiszi talán, hogy a legerényesebb asszony haragszik azon, ha tetszik?

ARTÚR

S ő mindjárt elfogadá ajánlatom?

CABANIS

Elszörnyedt, halált, örök gyalázatot emlegetett, sírt, azaz megegyezett.

ARTÚR

S te?

CABANIS

Hallgattam, menni készülék.

ARTÚR

S ő?

CABANIS

Mit tesz az asszony, ha nem kérik, ő kér.

ARTÚR

Köszönetemet, Cabanis, kifejezni elégtelen vagyok.

CABANIS

Maradjon véle tehát adós a gróf, én csak irántai szeretetből tevém ezt, ki tudja, tán testvéri szeretetből.

ARTÚR

Cabanis!

CABANIS

Hátha, gróf Artúr!