Ötödik jelenés

(Kis ideig a színpad üresen marad, azután jő Erzsébet, Endre, Vait, Nagy, Gillet több magyar urakkal.)

ENDRE

Szeretett anyám!

ERZSÉBET

Gyermekem!

ENDRE

Mi édes hang! Mi szent emlékek kapcsolvák e drága szóhoz, az örökre elveszett, de kedves emlékű múltból. Isten hozott, urak! Óh! Szóljatok, virulnak-e még hazám drága vidéki, ragyog-e fölöttök oly édesen a csillagos ég. Szeretett Gilletem! Az évek vihara nem zúga el nyom nélkül férfias arcaidon.

GILLET

Külnyomok azok, király, Gillet alattok a régi maradt.

(Ágnes és Philippa beszéd közt a színfenék közt keresztülmennek, Erzsébet vizsgálódva körültekint, Endre zavarodva áll s lesüti szemét; ekkor Taranto feltett kalappal s danolva megy át a színen.)

ERZSÉBET

Mi ez? Magyarország királynéját nem méltatja-e Nápoly illőbb fogadásra; itten király-e gyermekem? Hol tőlem az idegentől is kívánható tisztelet megtagadtatik.

ENDRE

Ne ítélj oly szigorúan, anyám, (Habozva.) váratlan elérkezésed a megbízottak hanyagsága és más körülményeknek tulajdonítsd. S nem legszebb fogadásod-e gyermekid szeretete?

ERZSÉBET

Azt jelenté talán a bohóc általi üdvözöltetés.

ENDRE

Hidd meg nekem, anyám, merő történet, vak esemény, mely oly szívesen üldi az embert.

ERZSÉBET

S történet volt az is, hogy kíséretemre az udvar ablakiból szemét dobatott?

ENDRE (tűzzel)

Hah! Ezt merték tenni a gyalázatosak!

ERZSÉBET

S Johanna nem tartá-e méltónak férjének anyját a fogadásra?

ENDRE

Ő öltözni ment.

ERZSÉBET

Nem, Endre! Te habzol, te állásodat takarni igyekszesz, óh, de azon a szerető anyai szem keresztül hatott. Ugye, Endre! Te boldogtalan vagy. (Endre hallgatva fejét lebocsátja.) Keblemhez, gyermekem, itt helyed, öntsd ki ide, mi kebledet nyomja. Óh! Kinek lenne joga bizalmadra, ha nem nekem, anyádnak.

ENDRE

[A kéziratból itt 2 levél hiányzik.]

GILLET

Rajta, rajta csak, átlátom én a cselek egész szövevényét, de Istenemre semmivé teszem. Először is Endre koronázását kell kieszközölnünk, hogy mint király túlemelődve a gaz udvaroncok kegyvadászatán, úgy döröghesse el parancsait, hogy a dörgés felett porba dűljön a vétkes. Mert Endrével süllyedni nem szabad.