Második jelenés

(Ezalatt reggel lesz, egy asztal írószerekkel hozatik be, Róbert írásokkal s Johanna jő.)

RÓBERT

Többrendbeli halálítéletek fölterjesztvék kegyelem vagy helybenhagyás végett.

JOHANNA

Ide velek, hagyj írjam alá.

RÓBERT

Hároman történetes gyilkosok, egy eset nem is egészen világos, a halálítélet inkább ijesztéseül s kegyelem reményéből hozatott.

JOHANNA

Voltak pör alatt?

RÓBERT

Igen.

JOHANNA

Úgy, itt újra pört nem indítunk, ide vélek.

RÓBERT

Ha úgy tetszik. (Az elsőt odaadja.)

JOHANNA

Mit vétett ez? (Aláírja.)

RÓBERT

Gyermekgyilkos.

JOHANNA

Hah, szentségtörés az égi szeretet ellen. S ez?

RÓBERT

Rablógyilkos.

JOHANNA

Kezemre tapad a bűn nehéz mocska, megtagadni emberérzetét kába kincs miatt. S ez?

RÓBERT

Hűtlen nő.

JOHANNA (szünet után)

Tehetett-e róla, hogy parancsolni nem tudott a mindent uraló szenvedélynek, hogy tán oly férjhez csatlá őt a rideg számolás, ki keble választottja nem volt?

RÓBERT

Világos törvény szól ellene. (Johanna ír.)

JOHANNA

Tovább ez?

RÓBERT

Ellenségét takarítá útból.

JOHANNA

S nem tesszük-e ezt mi is? Nem teszi-e ezt a nagy világban minden? Ennek bocsánat ez egyszer. (Fölkél.)

RÓBERT

S a többiek?

JOHANNA

Legyenek szabadok.

RÓBERT

Még itt ez egyet megbocsájthatatlannak ítélte a bíróság.

JOHANNA

Mit vétett? (Leül.) Ide vele.

RÓBERT

Férjét gyilkolta meg.

JOHANNA

Férjgyilkos tehát? (Gondolkodva.) S vizsgálta-e a bíróság szíve történetét is? - Nem, szavamat vissza nem vonom, ő szabad.

RÓBERT (menve)

Óh, szent igazság, melyről annyit beszélnek a kábák; kedvcsapongás, rossz gyomor, ez az egész. (El.)

(Taranto Philippával jő, Johanna egy kék s arany zsinórt fon.)

TARANTO

Jó reggelt, királyné!

JOHANNA

Üdvözlöm, herceg.

TARANTO

Ön ma oly korán kelt (Kezet csókol.) s ismét oly szép, hogy szerényen vonul vissza a nap föllegek mögé, mert versenyezni ily kellemekkel nem mer.

JOHANNA

Látja, herceg, ezt az arany zsinórt?

TARANTO

Mi boldog lesz, ki e szép művet még szebb kezektől ajándokul nyerendi.

JOHANNA

Jegyajándokul talán, Taranto, de nem földi nővel.

TARANTO

Hogyan?

JOHANNA

Óh, Taranto! Nem lesz oly irigylendő birtokosa a zsinórnak, a halál jegyajándéka ez.

TARANTO

Megfoghatatlan.

JOHANNA

S mégis talán e zsinórral fonom életünk jövőjét.

TARANTO

Úgy százszorta kedvesebb, óh, hisz csak ön fonja Johanna én életfonalimat, ön sodor azokból kéjt, vagy bánatot.

JOHANNA

Félre mostan negéddel, nézze, Lajos, e virágfűzért, tegnap mint ifjúságnak ékíte halántékimat, elfonnyadt s én eldobom őt, Óh, Lajos! Ha érzése is ily könnyű negéd volt, múlékony vértolulás, gondolja jól meg, mert vannak pillanatok, melyekből nincsen visszalépés, az ifjúság virági is így lefoszlanak s akkor ha megbánná, Taranto!

TARANTO

Johanna!

JOHANNA

Igen, Taranto, elérkezett a választó pont, ha érzetem múló szenvedély lobogása lenne, s én mindent feláldoznék önért, erényt, üdvöt, trónt talán - nem érzi-e keble, mi közel állunk a pillanathoz, mely vagy égbe ragad, vagy pokolba sújt?

TARANTO

Ah, Johanna! Ön Isten, sokáig álltam tekintetétől várva életet s halált, sokáig, s ön most engem egy üdvvel jutalmaz türelmemért.

JOHANNA

Üdvvel! Ha pokol útján üdvöt lehet érni, ma ítéltem el egy férjgyilkost, Taranto. Halálra ítéltem a pórnőt s ez ékes zsinórral Endrét jegyzem a sírnak.

TARANTO

Végre tehát mégis eltökéléd, egyetlen drága Johannám!

JOHANNA

A sors, nem én, Taranto! Koronázásába beleegyezett a pápa, óriási léptekkel közelg a határnap, s minket az ég hatalma oly szűk sajkába kárhoztatott az élet zajgó tengerén, melyen közülünk csak egyik menekülhet. De ne többet erről. (Róbert jő.)

RÓBERT

Elhoztam a kinevezési oklevelet.

JOHANNA

S Petrarcha?

RÓBERT

Tőle mitsem félhetünk, Rómában ügyünket fogja vinni.

PHILIPPA

Nem emlékszik-é, királyné, többet tegnapi hízelgéseire?

JOHANNA

Igen, igen, Philippa - de ide hát az oklevelet, ő mától udvari káplánom. (Aláírja.)

RÓBERT

Vélekedésem szerint jobban félhetünk Gillettől, királyné, őt titkainkba ön igen beavatta, s félek, hűsége csak álszín, lép, melyre a könnyen hívőket csalni igyekszik.

JOHANNA

Nem, nem, atyám! Felőle én kezeskedem.

TARANTO

Még egy van, egy, de hatalmas, kit mindnyájan el látszottak feledni, s ki mindezek közt legveszélyesb nagyságra nőlt, s ez a Durazzo ház.

JOHANNA

Fájdalom, úgy van.

PHILIPPA

S erről egészen elfeledkezénk.

RÓBERT

Én nem felejtkezém el, sőt meg is előztem a még következő bajt.

TARANTO

Hogyan?

RÓBERT

A veszélyes sárkánynak fejét vevém, mely nélkül balga testtömeggé lesz az egész. Perigord Ágnes, a gőgös nő nem éli túl győzelme napját.

PHILIPPA

Értem atyám, de meg nem jelenése az udvarnál máris feltűnik.

RÓBERT

Lehet rá némi kis neheztelést költeni, például, hogy más asszonyság lépett be előtte az ajtón, nem elég ok-e ez egy nőnél, egy kis epehideglelést előidézni. (Cabanis belép.)

CABANIS (komolyan)

Csoportban talállak haramiák, üdvöm gyilkolói! (Tűzzel.) Óh, lenne hatalmam elsüllyeszteni ez átkos szobát, el a pokol fenekéig, hogy borzadva állna meg az üregnél minden, kit bűnök súlya nyom, látván, hogy Istennél létezik igazság! (Szelíden.) Gyermekemet adjátok vissza emberek, itt aranyatok, melyet pazaroltatok reám, mindegyik itt van, csak gyermekemet adjátok vissza, koldusul fogok járni házról házra egy falat kenyérért gyermekemmel. - Vagy nem hallgatjátok-e meg könyörgésemet, úgy tieteket sem hallgassa meg az ég, ha a bűnhődés napja elérkezik.

RÓBERT

El szolga, dicsekedni jössz-e rosszul végzett napszámoddal? (Kidobja.)

CABANIS

Átok, átok fejetekre! (El, egy kép leesik a falról.)

MIND (felugorva)

Földindulás, templomba - segítség! (kívül zaj, kifutnak.)

RÓBERT

Kislelkűek, ha, ha, oltárhoz futtok-e, ha bűneitek felett kissé megrázkódik a föld! (El.)