Harmadik jelenés

KÁPOLNA BELSEJE

(Gillet Cabanist behurcolja, s Arszlán.)

GILLET

Ide gonosztevő, itt újítsd meg vallomásodat, esküdj az égre, mindenre, mi szent előtted, leányod emlékére esküdj Cabanis, hogy mindeneket híven megvallasz.

CABANIS

Leányom emlékére - óh, pokol, mi húrt pendíte meg ön szívemben, melynek mindenik rezzenésinél egy életfonál szakad meg. - Én esküszöm.

GILLET

Aversában tehát holnapi egy óra van kitűzve?

CABANIS

Igen, Gillet. (Egy oszlop ledől s Cabanist lezúzza, kívül zaj.) Átok!

GILLET

Elégtelenek levénk-e mi már kibontakozni sorsunk viszonyiból, hogy ti jövétek ítélni istenek e földre.

CABANIS

Itt, Gillet, vedd irományimat, belőlök minden kiviláglik. Végrendeletem átok az embereknek, mi egymásnak mitsem köszönhetünk, de nem is maradtunk adósok.

GILLET

Sok bűnök súlya nyomhat, Cabanis, de te megmentéd a királyt s mindent jóvá tevél.

CABANIS

Tedd meg, Gillet, nekem ez egy szolgálatot, ez egyet, melyért emberekhez könyörögtem - végezz ki.

GILLET (az írásokat átnézve)

El, el Arszlán, járd be a várost, széltiben szólítsd fel a hű polgárokat védelemre, fennszóval hirdesd mindenütt, hogy veszélyben forog királyunk, siess levente. (Arszlán el.) Endréhez addig kemény őrizetet rendelek, nehogy megelőzzön a pokol csábjaival.(El.)

(Johanna, Philippa, Taranto és így tovább az oltárokhoz rohannak.)

CABANIS

Megmentém, azt mondja, királyát s e kis szolgálatot se tette meg nekem. Óh, háládatlanság, neved ember! De nem, ne dicsekedhessen senki is, hogy Cabanis véle jót tett. Királyné!

PHILIPPA

Mi síri hang ez?

CABANIS

Királyné! El az oltártul akkor, midőn a pokol beszél, Gillet álbarátod, ő tud mindent, s elárul, igyekezz őt megelőzni.

TARANTO

Lehetséges?

JOHANNA

Emlékezz, Cabanis, hogy a sír küszöbén vagy, szólj valót.

CABANIS

Esküszöm Sanchiámra. Óh, istenek és én őt látni túlnan sem fogom. Igyekezz, mondom, megelőzni Gilletet. (Fölemelkedik.) Ha, ha, véglehelletem is átok és bűn!