ÖTÖDIK FELVONÁS

VISZONYOK HATALMA

Első jelenés

(Szoba Durazzónál, Ágnes ágyban, Durazzo levéllel kezében jár fel és alá.)

DURAZZO

Ő teszi az első lépést a békülésre. Ő csak a bizalmatlanságot fájlalja, barátjának nevezi azt, ki őt elárulá! - Anyám, te engem szörnyen rászedhetél, hogy ez ördögi frigybe vonj. - Óh, Endre, bocsánatod jobban fáj, mint bosszúd fájhatott, mert tudom, hogy meg nem érdemeltem.

ÁGNES

A király írt, ő megbocsájt Mária elszöktetéséért?

DURAZZO

Ím olvasd. - Vallj meg anyám mindent, mit vétél ellene - bocsássa meg az ég, de valld meg, ne vidd az örök bíró zsámolyához a titkolt bűnök lélekölő súlyát.

ÁGNES

Ő megbocsájt, s én pirulva nagylelkűsége előtt, nem merem meggondolni, mi szörnyen vétkezém ellene. - Igen, Durazzo! Én fel akartam szentségtelen kezekkel bontani baráti frigyeteket, én Endrét rágalmazám előtted. Óh, de anyai szeretet vitt erre is Durazzo; a nagyravágy incselkedő ördöge.

DURAZZO

Szörnyű! Szörnyű!

ÁGNES

Te elborzadol, elfordulsz anyádtól, ki érted játszotta el üdvét! Kit szereteted sodra el mind e vétkek tömkelegébe. - Óh, Durazzo, így háládod-e meg a vajmi drágán lakolt anyai szeretetet?

DURAZZO

El, el anyám dőre kincseiddel, címjeiddel, melyekre a kába figyelmez, ne mondd, hogy érettem szerezted őket, ha rajtok véres bűnök szennye penészlik. Lemondok róluk egyig, boldogítsanak mást, ki lelke nyugalmát néhány ércért tudja odadni.

ÁGNES

Te máris átkozódol, óh, pedig mi kis részét ismered csak a bűnnek, mely mázsányi súllyal nehézkedik keblemen.

DURAZZO

Mindent vallj meg, anyám, tudod, hogy az öröklét küszöbén vagy, melyen kibontakozik lelked a bűnös földi salakból. Ne vidd magaddal a bűntudatot új hazádba, mely nyugtot nem adna ott is. Mi jóvátehető, tegyük meg anyám, bocsánatot az égtől remélj.

ÁGNES

Hallj meg tehát mindeneket, s utáld meg anyádat. Endrét, ki gát volt terveinkben, Durazzo! - Halálra ítélénk.

DURAZZO

Iszonyú. -

ÁGNES

Róbert barátnak, ki veszélyesb hatalomra lépe, minthogy azt hidegvérrel nézhetém, oly ördögi mérget adtam, mely feltépi az élet legbensejét, mely számolható időre úgy elönti a kebel minden üterét, hogy méreggé változtatva az életnedveket, iszonyúan sodorja az elevenholt áldozatot, kikerülhetetlen sírja felé. - Róbert megelőzött - de ugyanazon percben, midőn Endre felett győzelmét ünnepelendi, ő is sírba száll.

DURAZZO

Óh, Isten, intézkedésid titkosak, de szörnyűk, mint kell a gonosznak egymást felemésztni.

ÁGNES

Endrét megmentheted talán még, óh, mi könnyű lenne kimúlásom, ha ezt tehetnéd.

DURAZZO

Szólj, szólj anyám! Hogyan?

ÁGNES

Holnap éjjeli egy órakor öletik meg Aversában, hová vadászat ürügye alatt fogják kicsalni a gonoszok.

DURAZZO

Hah, ide még lenne idő! (Kifelé szólva.) Fel, fel, cselédek! Nyergeljetek lovat, készüljetek útra, szaporán cselédim. - Anyám Isten veled, könyörüljön rajtad az ég, ez életben többé nem találkozunk.

ÁGNES

Végáldásomat, fiam!

DURAZZO

Nem, áldásodat ne add anyám! Átokká válnék az gyermekemen. - Lovat elő cselédek! - Őt meg kell mentenünk, jóvá kell tennünk, vétkezénk felette. (El.)