Levél

 1 2|       üdvezült mostohaapámot soha el nem kell felejtenem, mert
 2 3|          és a vigasztalás foglalá el szívemet, és akkor láttam,
 3 3|       fordítja. Éntőllem semmimet el nem vette, mert övé az egész
 4 3| tanuljanak rajtam, és a hazájokat el ne hagyják. Azt is megmutatta
 5 3|           hogy az elhagyatattokat el nem hagyja, hogy az égi
 6 3|          azt magával, hogy holtig el légyek öcsémuramtól rekesztve.
 7 3|       kevesebb rakásba, oda nékik el kell menni, hogy felszedjék;
 8 3|         az angyal azt a sárt, oda el kell menni, és ott kell
 9 3|          tudom, az innepek napján el se mulatom imádkozni érettek
10 3|         hasznos tanácsit mulattam el. Már most a bánás haszontalan,
11 4|          jó erkölcsű társát vette el kedtől magának, akiről holtig
12 4|           és miért nem felejtette el ked százszor a sütőházban
13 4|        azért kedet, hogy felvenni el ne mulassa, eddig is csudálom,
14 4|        volt reám, azután sem hágy el. Már ezután kevesebb rakás
15 4|        idén már csak ősszel vetné el ked a búzát, azért mihent
16 4|         küldök, amelyet a kertben el lehet vetni aprilisnek a
17 4|      lovakhoz, azt csak a' hiheti el, aki látta, micsoda nagy
18 4|           ember hat árán sem adná el bornyúját, ha megtudja,
19 4|           néki adni alamizsnában, el nem vészi, hanem azt mondja,
20 4|          az Istent, hogy engedjen el még húsz napot. Az Isten
21 5|        bujdosásban lévő bátyjáról el ne felejtkezzék, de szeretettel