Levél

  1 1|              itt lévő követjétől, hogy az úrnak öcsémuramnak írhassak.
  2 1|            semmi hírit nem hallhattam. Az Istenhez való nagy háláadással
  3 1|               szegény üdvezült asszony az anyaszentegyházban holt
  4 1|             volna meg, amely kegyelmet az Isten a sok jó erkölcsiért
  5 1|        örvendetes hírit nem hallottam; az alma sokszor elhengeredik
  6 1|            szegény asszony terhes volt az úrral öcsémurammal azon
  7 1|            amelyben hazámból kijöttem. Az úrnak öcsémuramnak pedig
  8 1|              bujdosásban vagyok is, de az Istennek áldása és irgalmassága
  9 1|               másokkal is jót tehetek. Az Úrnak jósága és segítsége
 10 1|          meghatározva, mindenek veszik az ő bő kezének irgalmasságát.
 11 1|             nem számláltatom, noha azt az Isten ő szent Felsége tudja,
 12 1|               hogy odaszámláltathatom. Az én bujdosásomnak vége akkor
 13 1|              vége akkor lészen, amidőn az életemnek. Az ő rendelésit
 14 1|           lészen, amidőn az életemnek. Az ő rendelésit pedig mind
 15 1|             való létiért.~Hogyha pedig az úrnak öcsémuramnak tetszik
 16 1|               által meglehet, mivel ők az itt lévő trinitáriusoknak
 17 1| trinitáriusoknak elküldik.~Én pediglen az úrnak öcsémuramnak atyafiságos
 18 2|            Kedves öcsémuram!~Másképpen az okosság és az atyafi szeretet
 19 2|                Másképpen az okosság és az atyafi szeretet meg nem
 20 2|           keserves halálát, de imádjuk az Istennek istenes akaratját,
 21 2|           Szeretném azt is tudni, hogy az ángyomasszony, akit szívesen
 22 2|              sohase próbáltam, sőt még az Isten áldása olyan állapotba
 23 2|          másokkal is lehet jót tennem. Az Isten ő szent Felséginek
 24 2|               Isten ő szent Felséginek az egyik keze, amit elvészen
 25 2|               megsegít irgalmassággal. Az egészségem is jó, de az
 26 2|                Az egészségem is jó, de az hatvannyolc esztendőnek
 27 2|              mert egyik oka volt, hogy az Isten anyaszentegyházában
 28 2|                Kedves öcsém, szeressük az Istent, az ő fiát és evangyéliumát,
 29 2|            öcsém, szeressük az Istent, az ő fiát és evangyéliumát,
 30 2|       Károlyvárában lévő trinitáriusok az itt lévőknek elküldik, mivel
 31 2|                alkalmatossággal éltem. Az Isten irgalmasságában ajánlván
 32 2|          szolgája bátyja~Mikes m. pr.~ Az Isten ő szent Felsége békességszerető
 33 3|            való kedves öcsémuram, adja az Isten, hogy ezen levelem
 34 3|           találja kedet jó egészségbe.~Az öcsémuram kedves levelit
 35 3|             Két levelet hoztak hozzám, az egyiken veres pecsét volt,
 36 3|            Huszár József adja tudtomra az öcsémuram halálát. A levelet
 37 3|          mondván, mihaszna olvasom, ha az öcsém megholt. Sokáig búsultam,
 38 3|             keserves gondolatok jöttek az elmémbe, és az igen nehéz
 39 3|       gondolatok jöttek az elmémbe, és az igen nehéz volt, hogy válaszát
 40 3|               megnézem, hogy mit írnak az öcsém haláláról, és hogy
 41 3|           haláláról, és hogy ki légyen az a Huszár József, aki nékem
 42 3|        olvasván, a szomorúság elmúlék, az öröm és a vigasztalás foglalá
 43 3|             Chrysostomus mondása, hogy az Isten nevette, amidőn látá
 44 3|              fogvást, amelybe megholt, az informácio szerént, hogy
 45 3|                 kedves öcsémuram, hogy az atyafiságos szeretet és
 46 3|                azt régen próbáltam, de az irgalmasságnak kapuja érdemem
 47 3|                hanem hogy úgy mondjam, az eredendő vétekért, mivel
 48 3|             mint igazságost, és kérnem az Istent, hogy az esztendejihez
 49 3|              és kérnem az Istent, hogy az esztendejihez sok dicsőséges
 50 3|      dicsőséges esztendőket ragasszon. Az ő Felsége büntetésit, amely
 51 3|          büntetésit, amely ideig való, az Isten ő szent Felsége akaratjának
 52 3|        semmimet el nem vette, mert övé az egész föld, itt is az ő
 53 3|              övé az egész föld, itt is az ő földjén vagyok, amelyből
 54 3|               vettem, azotától fogvást az atyafiságos szeretet bennem
 55 3|       gondolatom csak Abafáján vagyon, az oda való utozásom gyönyörűségemre
 56 3|             költséggel és fáradsággal.~Az itt lévő életem annyival
 57 3|               társaimat eltemettem. De az Isten drága orvosságot adott
 58 3|          orvosságot adott a miatyánkba az unadalom ellen, ahhoz kell
 59 3|        magunkat fiúi engedelmességgel. Az Isten megtartott engemet
 60 3|                megmutatta rajtam, hogy az elhagyatattokat el nem hagyja,
 61 3|    elhagyatattokat el nem hagyja, hogy az égi madaraknál drágábbak
 62 3|             drágábbak vagyunk, és hogy az ő bőséges keze nemcsak negyven
 63 3|             hinteni.~Kedves öcsémuram, az én szerencsétlenségem hozta
 64 3|           meglátni öcsémuramat, de még az okosság tiltja lehetetlent
 65 3|             reméljük, hogy megegyezünk az Isten szerelmes fiának lábainál.
 66 3|             szerelmes fiának lábainál. Az Isten itt rendelte halálomat,
 67 3|              vigasztalás, de ugyan még az a vigasztalás tészi a halált
 68 3|             tartást. Azt mondják, hogy az Isten az embereknek elhinti
 69 3|             Azt mondják, hogy az Isten az embereknek elhinti a kenyereket,
 70 3|             hasonlót is mondanak, hogy az Isten minden embert a sárból
 71 3|            valamely tartományból vészi az angyal azt a sárt, oda el
 72 3|      elítélhetem, hogy innét vitt volt az angyal sárt Zágonba.~Kedves
 73 3|                a kedves húgommal, akit az Isten tartsa meg és kedvében
 74 3|                atyámfiairól, mivelhogy az esztendejeket meg nem írta
 75 3|         atyámfiainak. A neveket tudom, az innepek napján el se mulatom
 76 3|             imádkozni érettek és innya az egészségekért, kivált Sándor
 77 3|              innya, mert böjtben esik; az édes húgomnak is szomorú
 78 3|           szomorú asztali napon vagyon az innepe, mert Kriska vagy
 79 3|                 Krisztináért is felet, az egy jó poharat tészen. Jól
 80 3|            házból házasodott, üsmértem az egész Prinyi-familiát. Kedves
 81 3|         öcsémuram megölelvén helyettem az új házasokat, köszöntse
 82 3|                köszöntse ked nevemmel, az Isten tartsa meg mind a
 83 3|          köszöntöm atyafi szeretettel, az Isten nevelje mind a jó
 84 3|                valamely homályos ideám az ötvennyolc vagy kilenc esztendős
 85 3|              sőt még jól megvizsgálván az öcsémuram levelét, úgy tetszik,
 86 3|            csak abból ítéletet tehetek az öcsémuram természetéről
 87 3|                hogy mint testvératyafi az Istent áldjam.~A mostoha
 88 3|               áldjam.~A mostoha vagyis az édes lelki atyámot az Isten
 89 3|           vagyis az édes lelki atyámot az Isten örökösön nyugosztalja
 90 3|            tartozom, mert eszköze volt az anyaszentegyházba való létemnek.~
 91 3|             hogy lehessen megköszönnöm az ott lévő atyafiakról való
 92 3|      atyánkfiainak ott lakásokat, mert az én időmbe a szomszédságot
 93 3|              és aki felől azt mondotta az anyánk, hogy soha nem látott
 94 3|            látott nálánál szebb sírót (az asszonyok mindenre vigyáznak).
 95 3|             mindenre vigyáznak). Tehát az úr Bornemisza öcsém- és
 96 3|         Bornemisza öcsém- és sógoruram az anyja után bírja az abafáji
 97 3|          sógoruram az anyja után bírja az abafáji jószágot; még köszönöm
 98 3|          öcsémuram, azt írja ked, hogy az életnek a fundamentuma az
 99 3|              az életnek a fundamentuma az ökonomia; a' mind hasznos,
100 3|             szent dolog, és megegyezik az Isten rendelésivel, de egy
101 3|        talpalatni földje nincsen, ment az olyan hasznos bajtól. Az
102 3|               az olyan hasznos bajtól. Az Isten ő szent Felsége engemet
103 3|          engemet még úgy tartott, mint az égi madarat, akinek se az
104 3|              az égi madarat, akinek se az ekére, se a sarlóra nem
105 3|          jövedelmemnél.~Minthogy pedig az ökonomiáról vagyon a szó,
106 3|            szóljak már a szőllőről is. Az igaz, hogyha az abafáji
107 3|          szőllőről is. Az igaz, hogyha az abafáji szőllőt úgy mívelnék,
108 3|             amely hétszer hoz szőllőt; az első hozásbéli gerezdek
109 3|       nagyobbak és jobbak. Ezekből áll az itt lévő ökonomia.~Kérem
110 3|            nincsenek Erdélybe, úgymint az új ángyomasszonynak egy
111 3|                csak akkor várom, mikor az ajándékot vészik.~Azon panaszolkodik
112 3|              Valahol még eddig jártam, az erdélyi ló nagy becsületben
113 3|                is csudálom, hogy ebben az országban a ménlovak nem
114 3|              ülne. Mindazonáltal ebben az országban soha egy lónyerítést
115 3|                Bornemisza öcsémuramnak az anyja Haller Borbára volt;
116 3|              volt, mikor én láttam. Ha az az úr él-é még?~Azt is szeretném
117 3|                 mikor én láttam. Ha az az úr él-é még?~Azt is szeretném
118 3|              Baranyai sógorának, annak az emberséges úri embernek
119 3|              nagyobb sebességgel foly.~Az édesanyánknak levelét mindeddig
120 3|          tisztelettel megtartottam, de az Isten engemet kivévén, a
121 3|              most a bánás haszontalan, az elmúlt idők visszá nem térnek,
122 3|             idők visszá nem térnek, és az Istennek büntető rendelésit
123 3|             maga megmondja a bevezető, az én ítéletem szerént méltó,
124 3|              méltó, hogy kinyomtassák. Az első auctora spanyol jezsuita
125 3|            vége vagyon, és ez is lehet az utolsó. Az Isten oltalmában
126 3|              és ez is lehet az utolsó. Az Isten oltalmában ajánlom
127 3|                egymásért holtig; ebben az életbe egymást meg nem láthatjuk,
128 3|               hadd láthassuk meg abban az örökös országban, amelyet
129 3|                amelyet megnyert nékünk az Isten fia.~Maradok és leszek
130 3|              Kedves öcsémuram, e' volt az első, talám utolsó is lesz
131 4|         egészségben.~Kedves öcsémuram, az elmúlt esztendőben tizenötödik
132 4|              lehetett volna vennem. De az anxietast, amelyben addig
133 4|               atyafiságos szabadsággal az erről való gondolatomat,
134 4|             hagyják.~Kedves öcsémuram, az Isten olyan ritka jó erkölcsű
135 4|             olyan szomorúsággal, amely az Isten akaratjával ne ellenkezzék.
136 4|            pecsétje nehéz, hát azoknak az ártatlan lelkeknek fekete
137 4|            ki-ki jónak tarthatja annak az országnak a szokását, ahol
138 4|               főtisztek a fejedelem és az ország emberei, és nem a
139 4|               ked élete sokkal drágább az enyimnél, mert a ked élete
140 4|                hogy tovább tartson, és az élet hosszabbodjék, az igen
141 4|              és az élet hosszabbodjék, az igen subtilis csalárdság
142 4|        öcsémuram, már most látom, hogy az Isten szereti Abafáját,
143 4|            szeretem már én. Öcsémuram, az első leveliben azt írta
144 4|         ángyomasszony várja Terebesről az atyjafiait. Tudom, hogy
145 4|          valamelyiket maga is üsmérte. Az öreg Prinyi Imrét, a főispánt,
146 4|              ha későn fekszik-é le, ha az olvasóját koptatja-é, a
147 4|      Storophila Zsuzsi húgomat, akiben az Isten szeretete lakik, és
148 4|            vannak, azt ohajtanám, hogy az öcsémuram neve is azok között
149 4|      gyermekkori dolgot igen megtartja az elméjiben, de az is bizonyos,
150 4|             megtartja az elméjiben, de az is bizonyos, hogy én, ha
151 4|              emlékezete sokkal idősebb az enyimnél, és csudáltam,
152 4|       emlékezik, és a bérmálásról nem, az a bizonyos jele, hogy ked
153 4|               is lehetett ked, valamíg az iskolában Kolozsvárra ked
154 4|            ment. Hogyne emlékeznék ked az akkori dolgokról? Mindezekből
155 4|             még nem. Adjon hálákot ked az Istennek, hogy eddig ki
156 4|               kednek. Jaj! de talám se az öcséim, se a húgaim nem
157 4|          húgaim nem bérmáltattak. Adja az Isten, hogy azt olvassam
158 4|              hogy meg van ked bérmálva az egész familiájával.~Kedves
159 4|               talám. De ne csudáljuk-é az Isten rendelésit, aki nem
160 4|           sollicitáltam volt a gratiát az itt lévő ministernél, de
161 4|              érem bé, mint eddig, csak az Istennek szentelhessem ezt
162 4|          életemet. Mi kell egyéb, csak az Istent kell éheznem és szomjúhoznom,
163 4|           éheznem és szomjúhoznom, aki az Istennel bé nem éri, az
164 4|                az Istennel bé nem éri, az igen fösvény, mondja egy
165 4|           mondhatom, hogy pauper, mert az Istent megbántanám, mivel
166 4|              Istent megbántanám, mivel az a pauper, aki minden szükségestől
167 4|                ezen a meg más mondáson az elme megnyugszik, hogy akinek
168 4|               megnyugszik, hogy akinek az elég nem elég, annak soha
169 4|                mely keserűek nékem itt az édes borok! A ked gabonás
170 4|             borok! A ked gabonás házát az idén meg nem szaporíthatom,
171 4|              meg nem szaporíthatom, se az asztogokat, mert most akartam
172 4|                volna búzát küldeni, de az emberek, akiknek olyan fekete
173 4|             deszkák lágy fából vannak. Az egész országban minden ló,
174 4|         országban minden ló, marha azt az apró jó szalmát eszi. Úgyis
175 4|                szalmát eszi. Úgyis már az idén már csak ősszel vetné
176 4|                is olyankor kell vetni. Az idevaló nem olyan vad, mint
177 4|               haszna, de én nem tudom. Az egyiket ángyomasszonynak,
178 4|        aviditással és csudálva nézheti az ember őket és imádhatja
179 4|          pompás alkalmatossággal látja az ember azokot a drágán felöltöztetett
180 4|           hordozák nagyfejű urakot, ők az olyan nagy csendességű lovakot
181 4|    tisztasággal bánnak itt vélek, hogy az ugyan bálványozás. Azért
182 4|               a lovak paradicsomja, és az asszonyok pokla.~Öcsémuram,
183 4|               de azt tudom, hogy ebben az országban a nemességet nem
184 4|             urak előtt beszélleni kezd az eleiről, az atyjáról, hogy
185 4|            beszélleni kezd az eleiről, az atyjáról, hogy micsoda nemesember
186 4|                hogy a nagyságod atyját az egész falu tudta, hogy micsoda
187 4|               a mezőről, mint fénylett az armálisa a hátán. A prímás
188 4|          breviariumot vette a kezében. Az oda való nemzetet coptoknak
189 4|         árulnak. A mészárszék üres, de az idevaló ember hat árán sem
190 4|          megtudja, hogy megölik. Hanem az a reménségem vagyon, hogy
191 4|                elkölti. Akkor pediglen az ő missionariusok, a dervisek,
192 4|              barátok, fejérben járnak, az övökön egy rettentő olvasó,
193 4|      egynéhányféle szerzetből állanak, az egyik szerzet istentelenebb
194 4|         elkezdi a rettentő sok áldást, az izlotot pedig szüntelen
195 4|                izlotot pedig szüntelen az orcájához köszörülte; látta,
196 4|              Akkor a páter kéri visszá az izlotot, de a dervis azt
197 4|               mert még a jova hátravan az áldásnak. Újontában elkezdi
198 4|              zűrzavar áldást, és akkor az izlotot csak a szakállához
199 4|        elvégezvén, a páter kéri visszá az izlotot. A dervis azt feleli,
200 4|            hogy: gondoljátok meg, hogy az az izlot egy hitetlennek
201 4|               gondoljátok meg, hogy az az izlot egy hitetlennek erszényiben
202 4|        erszényiben visszámégyen, a'már az én szent szakállomhoz ért,
203 4|                mint rendelte a böjtöt. Az ő doktori tanítják, hogy
204 4|                böjtöt akarván rendelni az övéinek, a mindenhatóhoz
205 4|   mindenhatóhoz felment, és azon kérte az Istent, hogy vegye gondviselése
206 4|            hogy vegye gondviselése alá az ő népit, és tiszteletire
207 4|                 Mikor leszállott volna az égből, a harmadik égben
208 4|                felmégyen, és azon kéri az Istent, hogy a böjt hadd
209 4|               légyen ötven napig való. Az Isten azt jóváhagyja. Mahumet
210 4|            néki, hogy: a te híveid azt az ötven napot soha meg nem
211 4|               soha meg nem tartják, én az enyimeknek csak negyvenet
212 4|               ismét felmégyen, és kéri az Istent, hogy engedjen el
213 4|            engedjen el még húsz napot. Az Isten arra is reá állott,
214 4|           semmi földi dolog nem mehet.~Az anyánkról való kérdésemre,
215 4|            felelt, könnyen elítélhetem az okát.~Azt írja öcsémuram,
216 4|             mind a hosszú életre, mind az úr nevet viselni, és akinek
217 4|              jőnek szebeni kereskedők. Az első könyvet az itt lévő
218 4|            kereskedők. Az első könyvet az itt lévő követ nagy jóakarattal
219 4|                jóakarattal elküldötte, az Isten áldja meg, azt is
220 4|              tartom magamat, erre mind az isteni, mind az emberi törvény
221 4|              erre mind az isteni, mind az emberi törvény kötelez,
222 4|             mondatja velem, hanem csak az igazság.~Úgy tetszik, hogy
223 4|              hogy mindenik levél nékem az utolsó levelem. És kérem,
224 5|                 Báró Huszár Sándornak (az előbbi levél folytatása)~
225 5|   könnyhullatásimmal. Adja Isten, hogy az atyja nyomdokát követhesse
226 5|         szeretettel való emlékezettel. Az Isten tartsa meg kedet ángyomasszonnyal
227 5|                várost itt nem találsz.~Az élethez mi szükséges,~Mondhatom,
228 5|          Császár városában viszik.~Itt az aer oly változó,~Amint a
229 5|             sokat laknád,~Mert gyakran az mirigyhalál~Tavasszal itt
230 5|            Alig marad egy kis zöldség.~Az ősz tehát legkedvesebb,~
231 5|            mondhatni tehát jónak,~Hogy az íze jó az bornak.~Olcsósága
232 5|            tehát jónak,~Hogy az íze jó az bornak.~Olcsósága a kenyérnek,~
233 5|            köntösbe vannak,~Mint mikor az utcán járnak.~Örmény, görög
234 5|             két húrja,~Melynek ízetlen az hangja.~Soha többet egy
235 5|                Előtte mégyen pompáson.~Az utcákot hogy béjárván,~Elég
236 5|                a lakadalom,~Annyit még az unadalom.~Öt nap múlva megláthatja,~