Levél

  1 1|      királynénak itt lévő követjétől, hogy az úrnak öcsémuramnak írhassak.
  2 1|        háláadással hallottam azt meg, hogy a szegény üdvezült asszony
  3 1|              felől pedig azt írhatom, hogy ha bujdosásban vagyok is,
  4 1|      szükséget tehát nem érzek, hanem hogy a hívek közi nem számláltatom,
  5 1|          Isten ő szent Felsége tudja, hogy odaszámláltathatom. Az én
  6 2|       szeretet meg nem engedte volna, hogy kegyelmednek írjak, hanem
  7 2|        szabadsággal, annál is inkább, hogy tizennyolc esztendőtől fogva
  8 2|               Szeretném azt is tudni, hogy az ángyomasszony, akit szívesen
  9 2|             állapotjáról azt írhatom, hogy Isten ő Felséginek mindenkor
 10 2|          áldása olyan állapotba tett, hogy másokkal is lehet jót tennem.
 11 2|          terhit kezdem érezni. Tudom, hogy kedves öcsémuram azt is
 12 2|        öcsémuram azt is akarná tudni, hogy miben áll a foglalatosságom.
 13 2|      felejtenem, mert egyik oka volt, hogy az Isten anyaszentegyházában
 14 3|             öcsémuram, adja az Isten, hogy ezen levelem találja kedet
 15 3|         Lehetetlen, kedves öcsémuram, hogy meg ne írjam, mint jártam
 16 3|             pecsét volt, reménlettem, hogy a ked válaszát veszem. De
 17 3|              elszomorodám, gondolván, hogy ked megholt, és Huszár József
 18 3|                és az igen nehéz volt, hogy válaszát nem vehettem öcsémuramnak.
 19 3|           levelet elévészem, mondván, hogy legalább megnézem, hogy
 20 3|               hogy legalább megnézem, hogy mit írnak az öcsém haláláról,
 21 3|          írnak az öcsém haláláról, és hogy ki légyen az a Huszár József,
 22 3|            szívemet, és akkor láttam, hogy a névnek elváltoztatása
 23 3|           Szent Chrysostomus mondása, hogy az Isten nevette, amidőn
 24 3|           nagy okossággal cselekedte, hogy annak a régi familiának
 25 3|           feltámosztatta, adja Isten, hogy öcsémuram sok számos esztendőkig
 26 3|        saecula et ultra.~Elmondhatom, hogy holtig való vigasztaló hírt
 27 3|               a szegény anyánk felől, hogy a szentségek felvételek
 28 3|                az informácio szerént, hogy a hintó lett volna koporsója,
 29 3|              Tudom, kedves öcsémuram, hogy az atyafiságos szeretet
 30 3|        előttem, noha azt elmondhatom, hogy a kirekesztetéssel való
 31 3|             vétekért szenvedem, hanem hogy úgy mondjam, az eredendő
 32 3|      igazságost, és kérnem az Istent, hogy az esztendejihez sok dicsőséges
 33 3|             csókolnom, és reménlenem, hogy a keresztet üdvességemre
 34 3|           való létel, azt nem mondom, hogy természetté, de szokássá
 35 3|                Mivel azt elmondhatom, hogy Istennek hálá, csendességben
 36 3|           megtartott engemet egyedül, hogy mások tanuljanak rajtam,
 37 3|             Azt is megmutatta rajtam, hogy az elhagyatattokat el nem
 38 3|        elhagyatattokat el nem hagyja, hogy az égi madaraknál drágábbak
 39 3|      madaraknál drágábbak vagyunk, és hogy az ő bőséges keze nemcsak
 40 3| szerencsétlenségem hozta azt magával, hogy holtig el légyek öcsémuramtól
 41 3|              természet arra ösztönöz, hogy kívánjam meglátni öcsémuramat,
 42 3|             vallásunk pedig arra int, hogy kívánjuk, ohajtsuk és reméljük,
 43 3|       kívánjuk, ohajtsuk és reméljük, hogy megegyezünk az Isten szerelmes
 44 3|          halálomat, légyen úgy. Való, hogy a hazában gyermekei, atyjafiai
 45 3|            tészi magánál. Lehetetlen, hogy meg ne írjam eziránt a török
 46 3|           török tartást. Azt mondják, hogy az Isten az embereknek elhinti
 47 3|              oda nékik el kell menni, hogy felszedjék; aki pedig meghal,
 48 3|               meghal, csak azért van, hogy a kenyere elfogyott. Még
 49 3|             más hasonlót is mondanak, hogy az Isten minden embert a
 50 3|              meghalni. Azt nem tudom, hogy mennyi kenyér vagyon még
 51 3|          előttem, de azt elítélhetem, hogy innét vitt volt az angyal
 52 3|            információját, adja Isten, hogy holtig való öröme lehessen
 53 3|         kedves húgomról azt írja ked, hogy a hajdoni képemhez hasonlít,
 54 3|              éltesse. Csak azt bánom, hogy öcsémuram egy kevessé szűkön
 55 3|                kivált Kriska húgomat, hogy bátyjokért imádkozzanak.~
 56 3|               anyánk, mikor ked lett, hogy e' szerencsés lesz, mert
 57 3|                csak a vér viszi arra, hogy valamely szeretettel légyen,
 58 3|       öcsémuram levelét, úgy tetszik, hogy csak abból ítéletet tehetek
 59 3|             amely ítélet arra viszen, hogy mint testvératyafi az Istent
 60 3|           létemnek.~Kedves öcsémuram, hogy lehessen megköszönnöm az
 61 3|               azt mondotta az anyánk, hogy soha nem látott nálánál
 62 3|            még köszönöm öcsémuramnak, hogy tudtomra adta egy olyan
 63 3|        öcsémuram, azt örömmel láttam, hogy a méltóságos gubernátor
 64 3|            lehettem olyan szerencsés, hogy őexcellenciája elolvasván
 65 3|              öcsémuram, azt írja ked, hogy az életnek a fundamentuma
 66 3|           Minden ökonomiám abból áll, hogy a költségem hosszabb ne
 67 3|          ember ha látná, azt mondaná, hogy üszögös, pedig gyönyörű
 68 3|         Minden szőllőmunka abból áll, hogy szüret után mindjárt megmetszi,
 69 3|                a két húgaimnak pedig, hogy meg ne haragudjanak, küldök
 70 3|              panaszolkodik öcsémuram, hogy a ménesiben szép metszetlen
 71 3|          mindenkor, most is csudálom, hogy ebben az országban a ménlovak
 72 3|              hallani.~Írja öcsémuram, hogy Bornemisza öcsémuramnak
 73 3|               közül kik élnek? Tudom, hogy akiket én esmértem vagy
 74 3|               olvassák, de azt tudom, hogy gyönyörűséggel írtam. Nem
 75 3|            azért öcsémuramnak küldöm, hogy hadd tartsa meg. Megláthatja
 76 3|          tartsa meg. Megláthatja ked, hogy micsoda okos és hasznos
 77 3|               ítéletem szerént méltó, hogy kinyomtassák. Az első auctora
 78 3|          utolsó is lesz ez a kérésem, hogy küldjön ked kalendáriumot,
 79 3|    kalendáriumba nem találok Kriskát.~Hogy megtudja ked, én 90-dikbe
 80 4|      öcsémuram, adja a mi megváltónk, hogy ezen levelem találja kegyelmedet
 81 4|              vettem, annál is inkább, hogy igen későre vettem, és csaknem
 82 4|            Azt írja kedves öcsémuram, hogy aki kedves társától megvál,
 83 4|               gondolatomat, gondolom, hogy kednek minden jóakarói helyben
 84 4|       tartozandó móddal, szükséges-é, hogy ked magát a holtig való
 85 4|       gyászolni, mert ők azt mondják, hogy a főtisztek a fejedelem
 86 4|               a magoké.~Azt írja ked, hogy gyermekkorbéli üsmerőseit
 87 4|            eltemette, valamint én, és hogy a teremtésünk földje jó
 88 4|              nevettem a ked mondását, hogy a kenyérben sokacskát hintettek
 89 4|              abból igen kímélve enni, hogy tovább tartson, és az élet
 90 4|            öcsémuram, már most látom, hogy az Isten szereti Abafáját,
 91 4|           valami kis circumstantiát). Hogy ha a régi nagy kőtemplom-é
 92 4|            más, mert talám tudja ked, hogy ott egy kis nénje fekszik
 93 4|           Igen köszönöm öcsémuramnak, hogy megírta a kedves öcsémuraimnak
 94 4|       öcsémuraimnak esztendejeket, de hogy a kedves húgaimét is akartam
 95 4|              meg nem tudtam gondolni, hogy abban vagyon egy kis indiscretio.
 96 4|           igen alázatason arra kérek, hogy azt ne bánja másszor, ha
 97 4|          leveliben azt írta volt ked, hogy Sándor öcsémuram Szőllősön
 98 4|          megházasodni; a másodikában, hogy ángyomasszony egy kis fiacskával
 99 4|     Huszár-familiát. Régen tudom azt, hogy a Maros vize hathatósabb
100 4|           víznél. Azt írja öcsémuram, hogy ángyomasszony várja Terebesről
101 4|      Terebesről az atyjafiait. Tudom, hogy ott sokszor látta egy Prinyinek
102 4|        históriáját tudja. Lehetetlen, hogy meg ne nevezzem ángyomasszonynak
103 4|          emlékezem; lehetetlen talám, hogy valamelyiket ne látta volna.~
104 4|           akinek megújítom kérésemet, hogy érettem imádkozzék, mind
105 4|           Sándor kedves öcsémuramnak, hogy azt nevesse vagy vizsgálja,
106 4|               nevesse vagy vizsgálja, hogy a húgom sokáig marad-é a
107 4|         szereti a keresztről olvasni. Hogy a húgomnak megtetszett a
108 4|              megvallom együgyűséggel, hogy azt kívánom, hogy még kereszt
109 4|      együgyűséggel, hogy azt kívánom, hogy még kereszt légyen.~Kedves
110 4|               József öcsémuram tudom, hogy nincsen otthon, a tanulásban
111 4|             alkalmatosságokban lehet, hogy nagy szerencséjivé fordul.
112 4|           adja ked, amelyre gondolom, hogy kednek is szándékja vagyon,
113 4|       hadakban vannak, azt ohajtanám, hogy az öcsémuram neve is azok
114 4|               öcsémuram, a' bizonyos, hogy a gyermekkori dolgot igen
115 4|         elméjiben, de az is bizonyos, hogy én, ha idősb vagyok is kednél,
116 4|               korában lévő dolgokról. Hogy lehetett volna azt nékem
117 4|               nékem meg is gondolnom, hogy legkisebb ideája lenne kednek
118 4|               rólam, annál is inkább, hogy úgy leírjon ked, valamint
119 4|               jut eszembe. De kednek, hogy jutnak eszében? De hogy
120 4|               hogy jutnak eszében? De hogy jut ked eszében, és miért
121 4|    cselekedetemet, amelyet megvallom, hogy reá nem emlékezem. Immár
122 4|           tudom és kérem öcsémuramat, hogy bocsássa meg, és ne kívánjon
123 4|          konfirmációról azt írja ked, hogy nem emlékezik, hogy megbérmálták-é
124 4|              ked, hogy nem emlékezik, hogy megbérmálták-é vagy sem.
125 4|            teljes bizonyos lehet ked, hogy nem. Ha ked olyan gyermekkori
126 4|              nem, az a bizonyos jele, hogy ked nincsen megbérmálva,
127 4|             lehet kihozni bizonyoson, hogy ked, ha a hetedik szentséget
128 4|              hálákot ked az Istennek, hogy eddig ki nem vette kedet,
129 4|              kedet, mert a' bizonyos, hogy egynéhány héttel hosszabb
130 4|     purgatoriumba. Kérem azért kedet, hogy felvenni el ne mulassa,
131 4|           mulassa, eddig is csudálom, hogy aziránt valami kis skrupulusa
132 4|          bérmáltattak. Adja az Isten, hogy azt olvassam a ked leveliben,
133 4|             olvassam a ked leveliben, hogy meg van ked bérmálva az
134 4|         Kedves öcsémuram, nem tudtam, hogy még több háláadással is
135 4|       tartozom a szegény apánknak, és hogy gratiát nyert volt nékem,
136 4|           rendelésit, aki nem akarta, hogy feltaláljon? Mert ha akarta
137 4|         elmondhatom. Azt elmondhatom, hogy unicus vagyok, de azt nem
138 4|         vagyok, de azt nem mondhatom, hogy pauper, mert az Istent megbántanám,
139 4|         mondáson az elme megnyugszik, hogy akinek az elég nem elég,
140 4|               azon panaszolkodik ked, hogy savanyó borai termettek,
141 4|          akartak adni, tartván attól, hogy elegyes ne légyen másféle
142 4|              aki hajtja, a szánra ül, hogy nehezebb legyen, és így
143 4|      violaszínű búzából, akkor tudom, hogy nem lesz elegyes. A hétszer
144 4|      szigetiből hozák, csak elhiszem, hogy vagyon valami haszna, de
145 4|         galambok.~Azt írja öcsémuram, hogy irigyelve olvasta, micsoda
146 4|               többihez képest. De meg hogy tanítják itt azokat a nagy
147 4|       szelidségre, a nagy gravitásra, hogy mikor valamely pompás alkalmatossággal
148 4|        tisztasággal bánnak itt vélek, hogy az ugyan bálványozás. Azért
149 4|             Azért mondják a franciák, hogy itt vagyon a lovak paradicsomja,
150 4|             absurdus okát adni annak, hogy miért nem nyerítnek itt
151 4|              titulusát, de azt tudom, hogy ebben az országban a nemességet
152 4|              az eleiről, az atyjáról, hogy micsoda nemesember volt.
153 4|               a' való nagyságos uram, hogy a nagyságod atyját az egész
154 4|           atyját az egész falu tudta, hogy micsoda nemesember volt,
155 4|          volnának.~Azt írhatom hírül, hogy a húsvét ihon vagyon, egyik
156 4|               bornyúját, ha megtudja, hogy megölik. Hanem az a reménségem
157 4|               az a reménségem vagyon, hogy közel vagyon a törökök böjtje,
158 4|             mészárszék, mert a' való, hogy nappal igen keményen böjtölnek,
159 4|          esznek viradtig. Úgyannyira, hogy egy szegény török, amit
160 4|           mindenik csak kötélre való. Hogy megrövidítsem a levelemet,
161 4|              a levelemet, lehetetlen, hogy meg ne írjam, mint jártam
162 4|              vészi, hanem azt mondja, hogy adjak néki egy izlotot,
163 4|               ha visszáadja-é, ígéri, hogy visszáadja. Azután elkezdi
164 4|          orcájához köszörülte; látta, hogy nehezen várjuk végit a sok
165 4|         izlotot. A dervis azt feleli, hogy: gondoljátok meg, hogy az
166 4|                hogy: gondoljátok meg, hogy az az izlot egy hitetlennek
167 4|             azt is meg kell mondanom, hogy Mahumet mint rendelte a
168 4|                Az ő doktori tanítják, hogy Mahumet böjtöt akarván rendelni
169 4|              és azon kérte az Istent, hogy vegye gondviselése alá az
170 4|         Krisztust, aki kérdette tőle, hogy mi dologban volt a mindenhatónál.
171 4|               Krisztus mondotta néki, hogy sokat ígértél, azt a tiéid
172 4|               és azon kéri az Istent, hogy a böjt hadd légyen ötven
173 4|               Krisztust, elébeszélli, hogy mit végzett volna. A Krisztus
174 4|               Krisztus mondotta néki, hogy: a te híveid azt az ötven
175 4|         felmégyen, és kéri az Istent, hogy engedjen el még húsz napot.
176 4|              a harmadik égben? Azért, hogy mikor a mennyekben akart
177 4|               menni, úgy találkozott, hogy egy gombostő volt a köntösiben,
178 4|            anyánkról való kérdésemre, hogy öcsémuram meg nem felelt,
179 4|             okát.~Azt írja öcsémuram, hogy a fiatfalvi atyafiak igen
180 4|           Béldi János úrról írja ked, hogy üsmérhettem, úgy tetszik,
181 4|             üsmérhettem, úgy tetszik, hogy akit én üsmértem, Pálnak
182 4|         öcsémuram, annak igen örülök, hogy a könyvemet vette ked, de
183 4|              még annak inkább örülök, hogy ked azt ítéli, hogy másoknak
184 4|           örülök, hogy ked azt ítéli, hogy másoknak is hasznára lehet.
185 4|          amelyeket szívesen kívánnám, hogy hazámban másoknak lelki
186 4|           áldja meg, azt is mondotta, hogy akármikor küldjem hozzája
187 4|          elküldi. Én is assecuráltam, hogy soha más úton nem írok,
188 4|         Mindazonáltal azon ügyekezem, hogy a kereskedőktől elküldhessem
189 4|    elküldhessem a követ engedelmével, hogy a fő úton vehesse öcsémuram.
190 4|               azon kérem öcsémuramot, hogy addig tartsa meg mind őket,
191 4|           amíg nem írok öcsémuramnak, hogy melyiket kinek adja.~Kedves
192 4|              Kedves öcsémuram, tudom, hogy kednek egyik szíves kívánsága
193 4|            egyik szíves kívánsága a', hogy én is a Felséges fejedelmünknek
194 4|            bizonyos légyen öcsémuram, hogy alázatos legkisebb hívének
195 4|              szerencsétlen vagyok is, hogy a kegyelmes égnek kapuján
196 4|               is inkább elhiheti ked, hogy semmi más ok nem mondatja
197 4|              az igazság.~Úgy tetszik, hogy a hosszú epistolának egyszer
198 4|              lenni, és arra vigyázni, hogy unadalmas ne legyen. Noha
199 4|          elvégezem, mert úgy tetszik, hogy mindenik levél nékem az
200 4|             utolsó levelem. És kérem, hogy a kötelességgel megegyező
201 5|       könnyhullatásimmal. Adja Isten, hogy az atyja nyomdokát követhesse
202 5|     követhesse ked. Kérem arra kedet, hogy bujdosásban lévő bátyjáról
203 5|      titulálva, azt nem hittem volna, hogy Abafáján francia iskola
204 5|              mi szükséges,~Mondhatom, hogy itt bővséges.~Sok százféle
205 5|            Mit mondhatni tehát jónak,~Hogy az íze jó az bornak.~Olcsósága
206 5|             kinyitva.~Azt nem mondom, hogy szaladnál~Tőllök, ha vannak
207 5|               Annak fejét bétakarják,~Hogy ne lásson, azt akarják.~
208 5|           mégyen pompáson.~Az utcákot hogy béjárván,~Elég ajándékot
209 5|              Külön-különféle szokást.~Hogy lehetne ott egyesség,~Ahol
210 5|               rossznak azért látszik,~Hogy itt töltünk esztendőket,~