Levél
1 1| nagy háláadással hallottam azt meg, hogy a szegény üdvezült
2 1| elhengeredik a fájától. Azt annál is inkább elhittem,
3 1| hallani.~Magam felől pedig azt írhatom, hogy ha bujdosásban
4 1| közi nem számláltatom, noha azt az Isten ő szent Felsége
5 2| arra szabadságot, aki is azt nékem megengedvén, szíves
6 2| kell imádkoznunk. Szeretném azt is tudni, hogy az ángyomasszony,
7 2| hugaim. A magam állapotjáról azt írhatom, hogy Isten ő Felséginek
8 2| Tudom, hogy kedves öcsémuram azt is akarná tudni, hogy miben
9 3| de ki nem mondhatom, és azt csak a testvératyafiak érezhetik,
10 3| egyiken veres pecsét volt, azt megnéztem, a Mikes úr levele
11 3| volna meg, mert én mindenkor azt tartottam, azon esztendőtől
12 3| Turcia nulla redemtio. Már én azt régen próbáltam, de az irgalmasságnak
13 3| bézárotott előttem, noha azt elmondhatom, hogy a kirekesztetéssel
14 3| idegen országban való létel, azt nem mondom, hogy természetté,
15 3| de szokássá válik. Mivel azt elmondhatom, hogy Istennek
16 3| hazájokat el ne hagyják. Azt is megmutatta rajtam, hogy
17 3| szerencsétlenségem hozta azt magával, hogy holtig el
18 3| eziránt a török tartást. Azt mondják, hogy az Isten az
19 3| tartományból vészi az angyal azt a sárt, oda el kell menni,
20 3| menni, és ott kell meghalni. Azt nem tudom, hogy mennyi kenyér
21 3| kenyér vagyon még előttem, de azt elítélhetem, hogy innét
22 3| öcsémuramnak. A kedves húgomról azt írja ked, hogy a hajdoni
23 3| és kedvében éltesse. Csak azt bánom, hogy öcsémuram egy
24 3| való létit, jól mondotta azt a szegény anyánk, mikor
25 3| emlékezem, és aki felől azt mondotta az anyánk, hogy
26 3| kertből.~Kedves öcsémuram, azt örömmel láttam, hogy a méltóságos
27 3| hazához is. Kedves öcsémuram, azt írja ked, hogy az életnek
28 3| abafáji ember ha látná, azt mondaná, hogy üszögös, pedig
29 3| kigondolni, mint itt vannak. De azt csudáltam én mindenkor,
30 3| láttam. Ha az az úr él-é még?~Azt is szeretném tudni, ha a
31 3| vagy centuriókká lettek.~Azt sem írta meg öcsémuram,
32 3| hanem könyvet írtam kednek, azt nem tudom, mint olvassák,
33 3| tudom, mint olvassák, de azt tudom, hogy gyönyörűséggel
34 3| gyönyörűséggel írtam. Nem is lehet azt csudálni, ha annyi sok esztendőkig
35 4| válogatni, hanem hordozni kell.~Azt írja kedves öcsémuram, hogy
36 4| külső szokás, amely a gyász, azt véghezvivén minden ahhoz
37 4| szabad gyászolni, mert ők azt mondják, hogy a főtisztek
38 4| emberei, és nem a magoké.~Azt írja ked, hogy gyermekkorbéli
39 4| alázatason arra kérek, hogy azt ne bánja másszor, ha olyan
40 4| vendég érkezvén Abafájára, azt nékem megírják; ezt szeretem
41 4| Öcsémuram, az első leveliben azt írta volt ked, hogy Sándor
42 4| Huszár-familiát. Régen tudom azt, hogy a Maros vize hathatósabb
43 4| hathatósabb a szőllősi víznél. Azt írja öcsémuram, hogy ángyomasszony
44 4| mind éltemben, mind azután. Azt pediglen megtiltják Sándor
45 4| kedves öcsémuramnak, hogy azt nevesse vagy vizsgálja,
46 4| a könyvit szaggatja-é. Azt a húgom megengedi, ha őkegyelme
47 4| megvallom együgyűséggel, hogy azt kívánom, hogy még kereszt
48 4| akik a hadakban vannak, azt ohajtanám, hogy az öcsémuram
49 4| dolgokról. Hogy lehetett volna azt nékem meg is gondolnom,
50 4| apropos, a konfirmációról azt írja ked, hogy nem emlékezik,
51 4| akkori dolgokról? Mindezekből azt lehet kihozni bizonyoson,
52 4| bérmáltattak. Adja az Isten, hogy azt olvassam a ked leveliben,
53 4| udvarlói voltanak, mégis azt mondotta: respice in me,
54 4| bezzeg inkább elmondhatom. Azt elmondhatom, hogy unicus
55 4| hogy unicus vagyok, de azt nem mondhatom, hogy pauper,
56 4| országban minden ló, marha azt az apró jó szalmát eszi.
57 4| juniusnak a közepin, ha azt érem, magam szedek a violaszínű
58 4| amely kis apró veres magok, azt is akkor vetik. Itt a mezőn
59 4| együgyűek, valamint a galambok.~Azt írja öcsémuram, hogy irigyelve
60 4| istállóiban a lovakhoz, azt csak a' hiheti el, aki látta,
61 4| régi monumentumból vonta ki azt a szép titulusát, de azt
62 4| azt a szép titulusát, de azt tudom, hogy ebben az országban
63 4| mind monstrumok volnának.~Azt írhatom hírül, hogy a húsvét
64 4| dervis felkél, hozzám jő, azt kérdi tőlem, ha van-é pénz
65 4| alamizsnában, el nem vészi, hanem azt mondja, hogy adjak néki
66 4| az izlotot, de a dervis azt feleli: várjatok, mert még
67 4| csak a szakállához súrolja. Azt is elvégezvén, a páter kéri
68 4| visszá az izlotot. A dervis azt feleli, hogy: gondoljátok
69 4| szent szakállomhoz ért, azt visszá nem adhatom. Nem
70 4| nevette, mint reá vett.~De már azt is meg kell mondanom, hogy
71 4| néki, hogy sokat ígértél, azt a tiéid soha meg nem tartják.
72 4| ötven napig való. Az Isten azt jóváhagyja. Mahumet ismét
73 4| néki, hogy: a te híveid azt az ötven napot soha meg
74 4| könnyen elítélhetem az okát.~Azt írja öcsémuram, hogy a fiatfalvi
75 4| inkább örülök, hogy ked azt ítéli, hogy másoknak is
76 4| elküldötte, az Isten áldja meg, azt is mondotta, hogy akármikor
77 4| megnyugszik, de átallom azt a jó úri követet búsítanom
78 5| franciáson volt titulálva, azt nem hittem volna, hogy Abafáján
79 5| jőni látjuk~A tengerből, s azt suhajtjuk.~Város kies helyen
80 5| várost nem mondhatni,~Se azt rútnak nem tarthatni.~Ez
81 5| boltokat itt raknak.~Itt hajóra azt mind teszik,~Császár városában
82 5| másutt várják~Nagy örömmel, s azt ohajtják.~Itt pediglen tőlle
83 5| Csak a szemek van kinyitva.~Azt nem mondom, hogy szaladnál~
84 5| bétakarják,~Hogy ne lásson, azt akarják.~Orrára könnyen
85 5| nem lenne,~Mert kétfelől azt vezetik,~Öregasszonyok segítik.~
86 5| megláthatja,~Szabadoson azt bírhatja.~Akkor válik, mint
87 5| kénszerítik.~Bíró erre csak azt mondja,~Okát ennek csak
88 5| mondja,~Okát ennek csak azt adja,~Vertnek bűne nem lett
|