Levél

 1 1|      Ferencnek házasságát megtudtam, de semmi örvendetes hírit nem
 2 1|           pirongatást szenvedett is, de gyermekkorunkba velem meg
 3 1|            ha bujdosásban vagyok is, de az Istennek áldása és irgalmassága
 4 2|             anyánk keserves halálát, de imádjuk az Istennek istenes
 5 2| irgalmassággal. Az egészségem is jó, de az hatvannyolc esztendőnek
 6 3|            amely vigasztalást érzem, de ki nem mondhatom, és azt
 7 3|          hogy a ked válaszát veszem. De a fekete pecséten mindjárt
 8 3|    szomorodtam. Felnyitám a levelet, de semmit egyebet a levélbe
 9 3|              én azt régen próbáltam, de az irgalmasságnak kapuja
10 3|            mondom, hogy természetté, de szokássá válik. Mivel azt
11 3|        bujdosó társaimat eltemettem. De az Isten drága orvosságot
12 3|       kívánjam meglátni öcsémuramat, de még az okosság tiltja lehetetlent
13 3|              való halál vigasztalás, de ugyan még az a vigasztalás
14 3|           kenyér vagyon még előttem, de azt elítélhetem, hogy innét
15 3|       szeretné a magához hasonlóját, de tízszer beszélek napjába
16 3|            öcsém és Zsuzsi húgomért, de József öcsémért csak fél
17 3|  kalendáriumot meg nem változtatják, de Kriskáért fél pohár bort,
18 3|              ideája rólam nem lehet, de énnékem a hét esztendős
19 3|           kilenc esztendős öcsémről. De sőt még jól megvizsgálván
20 3|   szomszédságot Haller István bírta, de a nénénk Torma Borbára után,
21 3|             a Bornemisza-familiáról, de már ezután úgy olvasom,
22 3|    megegyezik az Isten rendelésivel, de egy bujdosó, akinek egy
23 3|              édesek, kivált a veres. De a bor itt nem állandó; attól
24 3|         kigondolni, mint itt vannak. De azt csudáltam én mindenkor,
25 3|            nem tudom, mint olvassák, de azt tudom, hogy gyönyörűséggel
26 3|           tisztelettel megtartottam, de az Isten engemet kivévén,
27 4|           nem lehetett volna vennem. De az anxietast, amelyben addig
28 4|        kedtől való elrekesztésemnek. De a keresztet nem válogatni,
29 4|             és sok özvegyek, árváké. De öcsémuram, nevettem a ked
30 4|              mivel plebánusa vagyon (de mindenkor elhágy ked valami
31 4|         öcsémuraimnak esztendejeket, de hogy a kedves húgaimét is
32 4|          vagyon egy kis indiscretio. De micsoda könnyű annak megbotlani,
33 4|     őkegyelme a Márta életét követi, de őkegyelme se vizsgálja,
34 4|          tanulásban foglalatoskodik. De öcsémuram, nem volna-é jó
35 4|              megtartja az elméjiben, de az is bizonyos, hogy én,
36 4|              idősb vagyok is kednél, de a ked emlékezete sokkal
37 4|             sütőház jól jut eszembe. De kednek, hogy jutnak eszében?
38 4|         kednek, hogy jutnak eszében? De hogy jut ked eszében, és
39 4|             jutottam kednek esziben, de bár jóért lett volna, és
40 4|             kívánjon bosszút állani. De apropos, a konfirmációról
41 4|              szentséget felvette is, de a másodikát még nem. Adjon
42 4|     skrupulusa nem volt kednek. Jaj! de talám se az öcséim, se a
43 4|            gratiát nyert volt nékem, de a gratia meg nem talált.
44 4|           nem volnék most itt talám. De ne csudáljuk-é az Isten
45 4|             az itt lévő ministernél, de csak a' volt a felelet:
46 4|          társalkodhatnak, beszélnek, de énnékem nincsen senki is.
47 4|     elmondhatom, hogy unicus vagyok, de azt nem mondhatom, hogy
48 4|             deest, e' csúfos mondás, de ezen a meg más mondáson
49 4|         akartam volna búzát küldeni, de az emberek, akiknek olyan
50 4|       küldhetek, venigét küldhetnék, de nem lehet a levélben tenni,
51 4|              aprilisnek a vége felé, de a sok esőt nem szereti.
52 4|           hogy vagyon valami haszna, de én nem tudom. Az egyiket
53 4|      országbéli szép lovakat láttam, de egy sem hasonlít ezekhez,
54 4|            munkák a többihez képest. De meg hogy tanítják itt azokat
55 4|             ki azt a szép titulusát, de azt tudom, hogy ebben az
56 4|          árulnak. A mészárszék üres, de az idevaló ember hat árán
57 4|              kéri visszá az izlotot, de a dervis azt feleli: várjatok,
58 4|              nevette, mint reá vett.~De már azt is meg kell mondanom,
59 4|          hogy a könyvemet vette ked, de még annak inkább örülök,
60 4|             üsmereti is megnyugszik, de átallom azt a jó úri követet
61 4|              úton vehesse öcsémuram. De akármikor légyen a béküldés,
62 5|        bátyjáról el ne felejtkezzék, de szeretettel való emlékezettel.
63 5|      Abafáján francia iskola légyen. De mit mondjak? Sok szép dolgok
64 5|               Örömökben ugrándoznak.~De a partján, akik laknak,~
65 5|             országban akárhol jársz,~De szép várost itt nem találsz.~