Levél
1 1| hogy odaszámláltathatom. Az én bujdosásomnak vége akkor
2 1| trinitáriusoknak elküldik.~Én pediglen az úrnak öcsémuramnak
3 3| után holt volna meg, mert én mindenkor azt tartottam,
4 3| Turcia nulla redemtio. Már én azt régen próbáltam, de
5 3| hinteni.~Kedves öcsémuram, az én szerencsétlenségem hozta
6 3| lévén még azokat elhagyni. Én pediglen meg lévén azoktól
7 3| szent színe előtt, akihez én holtig való és örökös kötelességgel
8 3| atyánkfiainak ott lakásokat, mert az én időmbe a szomszédságot Haller
9 3| Torma Borbára után, akire én jól emlékezem, és aki felől
10 3| városnak ökonomiáját, mert én mindenkor ebbe a városba
11 3| vannak. De azt csudáltam én mindenkor, most is csudálom,
12 3| négyesztendős volt, mikor én láttam. Ha az az úr él-é
13 3| élnek? Tudom, hogy akiket én esmértem vagy megholtak,
14 3| megmondja a bevezető, az én ítéletem szerént méltó,
15 3| Kriskát.~Hogy megtudja ked, én 90-dikbe születtem augustusba.~ ~
16 4| ked is eltemette, valamint én, és hogy a teremtésünk földje
17 4| megírják; ezt szeretem már én. Öcsémuram, az első leveliben
18 4| nékem elég vigasztalás. Én is megvallom együgyűséggel,
19 4| de az is bizonyos, hogy én, ha idősb vagyok is kednél,
20 4| volna is, feltalált volna. Én ennek előtte húsz esztendővel
21 4| mondja egy nagy Szent. Én itt sokkal magánosabb életet
22 4| unicus et pauper sum, hát én bezzeg inkább elmondhatom.
23 4| vagyon valami haszna, de én nem tudom. Az egyiket ángyomasszonynak,
24 4| poltura. A dervis elvészi, én megkérdem, ha visszáadja-é,
25 4| erszényiben visszámégyen, a'már az én szent szakállomhoz ért,
26 4| napot soha meg nem tartják, én az enyimeknek csak negyvenet
27 4| úgy tetszik, hogy akit én üsmértem, Pálnak hítták,
28 4| erkölcse a kegyesség volt. Én Kemény Simon urat tudakozom,
29 4| ked szabadságot ád reá, én azokat béküldeném. Ide gyakorta
30 4| hozzája a levelemet, elküldi. Én is assecuráltam, hogy soha
31 4| szíves kívánsága a', hogy én is a Felséges fejedelmünknek
|