1-foisp | fokep-latja | latna-szaz | szazf-zurza
Levél
1 1| 1 ~GRÓF MIKES ISTVÁNNAK ~Constancinápoly,
2 5| között talál a nagy öcsémuram 11 követ. A négye közüllök
3 3| JÓZSEFNEK ~Rodostó, 25. martii 1760.~A Felséges fejedelmünk
4 4| JÓZSEFNEK ~Rodostó, 19. martii 1761.~A Felséges királynénk itt
5 4| BOÉR) JÓZSEFNEK ~Rodostó, 19. martii 1761.~A Felséges
6 2| 2~BÁRÓ HUSZÁR (BOÉR) JÓZSEFNEK ~
7 3| BOÉR) JÓZSEFNEK ~Rodostó, 25. martii 1760.~A Felséges
8 3| 3 ~BÁRÓ HUSZÁR (BOÉR) JÓZSEFNEK ~
9 4| 4 ~BÁRÓ HUSZÁR (BOÉR) JÓZSEFNEK ~
10 3| érezhetik, még azok is, akik 53 esztendőtől fogvást egymást
11 3| Kriskát.~Hogy megtudja ked, én 90-dikbe születtem augustusba.~ ~
12 4| a válaszvárásnak, és ha Abafája Amerikában volna, a választ
13 4| szép kis vendég érkezvén Abafájára, azt nékem megírják; ezt
14 4| látom, hogy az Isten szereti Abafáját, mivel plebánusa vagyon (
15 5| tüzet gyújthatsz,~Délután ablakot nyithatsz.~Nyárba délig
16 4| pénz ára esze légyen, olyan absurdus okát adni annak, hogy miért
17 2| amelyekből, ha alkalmatosságom adatik, öcsémuramot is részeltetem.~
18 4| szakállomhoz ért, azt visszá nem adhatom. Nem lehetett nem nevetni
19 4| hanem azt mondja, hogy adjak néki egy izlotot, amely
20 4| földje jó sükeres volt. Adjunk hálát Istennek, aki eddig
21 4| idevaló ember hat árán sem adná el bornyúját, ha megtudja,
22 3| öcsémuramnak, hogy tudtomra adta egy olyan régi úri familiával
23 5| városában viszik.~Itt az aer oly változó,~Amint a nép
24 3| mindjárt megmetszi, semmi ágat nem hágy, kétszer imígy-amúgy
25 5| kedvesebben vennem, mint ahogy jól megáztattam szeretettel
26 4| a Libanum hegye között, ahonnét való, ott mind olyan nemesek
27 3| az Isten ő szent Felsége akaratjának kell tartanom és bűneimért
28 2| imádjuk az Istennek istenes akaratját, hanem szeretném tudni esztendejét
29 4| szomorúsággal, amely az Isten akaratjával ne ellenkezzék. E' pedig
30 5| tarthatni.~Ez országban akárhol jársz,~De szép várost itt
31 5| bétakarják,~Hogy ne lásson, azt akarják.~Orrára könnyen leesne,~
32 4| mindennap szüksége lehet, akármely tisztségben légyen, és amely
33 2| kedves öcsémuram azt is akarná tudni, hogy miben áll a
34 4| pénz nálam? Egy polturát akarok néki adni alamizsnában,
35 3| fejedelmünkhöz holtig meg akarom tartani, úgy a hazához is.
36 4| hogy mikor a mennyekben akart menni, úgy találkozott,
37 4| fekete búzájok vagyon, nem akartak adni, tartván attól, hogy
38 2| esztendejét és napját halálának, akiért holtig kell imádkoznunk.
39 3| nyugosztalja szent színe előtt, akihez én holtig való és örökös
40 4| küldeni, de az emberek, akiknek olyan fekete búzájok vagyon,
41 3| nénénk Torma Borbára után, akire én jól emlékezem, és aki
42 4| vette el kedtől magának, akiről holtig kell emlékezetet
43 4| Hogyne emlékeznék ked az akkori dolgokról? Mindezekből azt
44 4| hogy vegye gondviselése alá az ő népit, és tiszteletire
45 4| polturát akarok néki adni alamizsnában, el nem vészi, hanem azt
46 4| egészséget kívánok, és igen alázatason arra kérek, hogy azt ne
47 3| való atyafiakkal. Nem Isten áldása-é a'? Csak egy vettetett ki
48 3| örömivel látom a ked Isten áldásában való létit, jól mondotta
49 3| adja lelki és testi bő áldását kedre. Imádkozzunk öcsémuram
50 4| mert még a jova hátravan az áldásnak. Újontában elkezdi a sok
51 4| jóakarattal elküldötte, az Isten áldja meg, azt is mondotta, hogy
52 3| testvératyafi az Istent áldjam.~A mostoha vagyis az édes
53 5| nyár meleg, minden kiég,~Alig marad egy kis zöldség.~Az
54 4| tisztségben légyen, és amely oly alkalmatosságokban lehet, hogy nagy szerencséjivé
55 2| változtattam, amelyekből, ha alkalmatosságom adatik, öcsémuramot is részeltetem.~
56 1| gyermekkorunkba velem meg nem alkudhatott. A Mikes-familiából többet
57 4| egynéhányféle szerzetből állanak, az egyik szerzet istentelenebb
58 3| veres. De a bor itt nem állandó; attól is van, mert itt
59 4| és ne kívánjon bosszút állani. De apropos, a konfirmációról
60 2| még az Isten áldása olyan állapotba tett, hogy másokkal is lehet
61 2| öcséim és hugaim. A magam állapotjáról azt írhatom, hogy Isten
62 3| küldhetek raritásul a szárnyas állatokból, amelyek nincsenek Erdélybe,
63 4| napot. Az Isten arra is reá állott, és úgy harmincat böjtölnek.
64 4| deszkák egészen bé vannak alól verve kovákkal, amely könnyű
65 1| Károlyvárában lévő trinitáriusok által meglehet, mivel ők az itt
66 3| szívemnek igaz voltát is általlátta, úgy levelemnek is ártatlanságát,
67 4| igen keményen böjtölnek, alusznak is, hanem étszaka esznek
68 4| fejeknek a vallás dolgában. Ott ám a lovakat nem látni, jobb
69 4| teremtőjeket, mert ezek mind ama filagra munkák a többihez
70 5| hideg, igen szellős,~És amellett igen esős.~Lakni városba
71 3| azon esztendőtől fogvást, amelybe megholt, az informácio szerént,
72 3| is az ő földjén vagyok, amelyből ha egynéhány lábnit ád,
73 2| könyveket magyarrá változtattam, amelyekből, ha alkalmatosságom adatik,
74 4| írok, hanem azon a fő úton, amelyen a lelkem üsmereti is megnyugszik,
75 4| válaszvárásnak, és ha Abafája Amerikában volna, a választ későbbre
76 4| addig tartsa meg mind őket, amíg nem írok öcsémuramnak, hogy
77 4| Küldök még ugorkamagot; amikor szokták, ezt is olyankor
78 5| Itt az aer oly változó,~Amint a nép hazudozó.~Télbe délig
79 3| hozásbéli gerezdek igen nagyok, aminthogy egy szem szőllő egy szilványi
80 3| töltöttem napjaimat, hanem amiotától fogvást a kedves öcsémuramnak
81 4| ifiú Prinyi Imrét, Prinyi Andrást, Prinyi Jánost, ezek egy
82 3| embert a sárból teremti, egy angyalnak vagyon gondja arra a sárra;
83 5| Az Isten tartsa meg kedet ángyomasszonnyal és a kis Antalkóval együtt,
84 3| is lehet azt csudálni, ha annyi sok esztendőkig való halogatás
85 5| Öt nap tart a lakadalom,~Annyit még az unadalom.~Öt nap
86 3| fáradsággal.~Az itt lévő életem annyival már most súlyosabb, mert
87 5| ángyomasszonnyal és a kis Antalkóval együtt, ut videas filios
88 5| gyűrűben valók, azok olyan antikvitások, amelyek igen ritkák itt
89 4| lehetett volna vennem. De az anxietast, amelyben addig voltam,
90 4| földi dolog nem mehet.~Az anyánkról való kérdésemre, hogy öcsémuram
91 2| oka volt, hogy az Isten anyaszentegyházában vagyok.~Kedves öcsém, szeressük
92 3| tartozom, mert eszköze volt az anyaszentegyházba való létemnek.~Kedves öcsémuram,
93 1| szegény üdvezült asszony az anyaszentegyházban holt volna meg, amely kegyelmet
94 3| légyen jelen szentséges anyjával lakadalmokon. Arra kérem
95 4| háláadással is tartozom a szegény apánknak, és hogy gratiát nyert volt
96 4| a kertben el lehet vetni aprilisnek a vége felé, de a sok esőt
97 4| kívánjon bosszút állani. De apropos, a konfirmációról azt írja
98 4| nyomtatva, a szalma is igen apróra törődik, vágódik; mondom
99 4| olyannak, akinek csak egy pénz ára esze légyen, olyan absurdus
100 4| de az idevaló ember hat árán sem adná el bornyúját, ha
101 3| juniusnak a kezdetén olyan búzát arat, valamint a nád. Itt pedig
102 4| azért mihent a búza érik, és aratnak juniusnak a közepin, ha
103 4| mezőről, mint fénylett az armálisa a hátán. A prímás csak elmosolygatta
104 4| másoknak is hasznára lehet. Arról már nem gondolkodhatom,
105 4| pecsétje nehéz, hát azoknak az ártatlan lelkeknek fekete színt látni
106 4| szeretete lakik, és aki oly ártatlanságában is szereti a keresztről
107 3| általlátta, úgy levelemnek is ártatlanságát, amely ártatlanságot mind
108 3| is ártatlanságát, amely ártatlanságot mind a Felséges fejedelmünkhöz
109 4| történt, mert semmit nem árulnak. A mészárszék üres, de az
110 5| itt bővséges.~Sok százféle árut hoznak,~Mellyel boltokat
111 4| gyermekié és sok özvegyek, árváké. De öcsémuram, nevettem
112 4| levelemet, elküldi. Én is assecuráltam, hogy soha más úton nem
113 5| Melyet mondhatni fejérnek.~Asszonyokat itt ha látnál,~Keresztet
114 5| menyasszony más szobába~Asszonyokkal mint rabságba,~Nem kell
115 3| édes húgomnak is szomorú asztali napon vagyon az innepe,
116 4| nem szaporíthatom, se az asztogokat, mert most akartam volna
117 4| üsmereti is megnyugszik, de átallom azt a jó úri követet búsítanom
118 3| megköszönnöm az ott lévő atyafiakról való tudósítást; nemcsak
119 3| régi úri familiával való atyafiságunkat. Egy francia könyvem vagyon,
120 3| írta öcsémuram a kedves atyámfiainak. A neveket tudom, az innepek
121 3| kívánok.~Innét a kedves atyámfiainénak küldhetek raritásul a szárnyas
122 3| kevessé szűkön írt a kedves atyámfiairól, mivelhogy az esztendejeket
123 3| mostoha vagyis az édes lelki atyámot az Isten örökösön nyugosztalja
124 4| rekesszen, a szentséges atyánk tartsa meg kedet kedves
125 3| gyönyörűséggel tudtam meg úri atyánkfiainak ott lakásokat, mert az én
126 5| könnyhullatásimmal. Adja Isten, hogy az atyja nyomdokát követhesse ked.
127 1| magamot~maradok~köteles atyjafia szolgája~Mikes Kelemen~ ~
128 3| hogy a hazában gyermekei, atyjafiai között való halál vigasztalás,
129 4| ángyomasszony várja Terebesről az atyjafiait. Tudom, hogy ott sokszor
130 3| mind patronussának, mind atyjának. Kriska és Zsuzsi édes hugaimat
131 4| beszélleni kezd az eleiről, az atyjáról, hogy micsoda nemesember
132 4| nagyságos uram, hogy a nagyságod atyját az egész falu tudta, hogy
133 3| mind a kettőt és légyenek atyjoknak örömére. József öcsémet
134 3| hogy kinyomtassák. Az első auctora spanyol jezsuita volt, azután
135 3| ked, én 90-dikbe születtem augustusba.~ ~
136 4| ezekhez, mert ugyan örömmel, aviditással és csudálva nézheti az ember
137 4| eddig is csudálom, hogy aziránt valami kis skrupulusa nem
138 4| alkalmatossággal látja az ember azokot a drágán felöltöztetett
139 3| elhagyni. Én pediglen meg lévén azoktól fosztatva, semmi más a halált
140 3| tízszer beszélek napjába azolta a kedves húgommal, akit
141 4| búsítanom a könyvekkel, azonkívül is a postán nem lehet. Mindazonáltal
142 3| öcsémuramnak kedves levelét vettem, azotától fogvást az atyafiságos szeretet
143 4| itt vélek, hogy az ugyan bálványozás. Azért mondják a franciák,
144 3| mulattam el. Már most a bánás haszontalan, az elmúlt idők
145 4| arra kérek, hogy azt ne bánja másszor, ha olyan gyönyörű
146 4| micsoda nagy tisztasággal bánnak itt vélek, hogy az ugyan
147 4| jutottam kednek esziben, de bár jóért lett volna, és ne
148 3| sem írta meg öcsémuram, ha Baranyai sógorának, annak az emberséges
149 4| életet élek, mint egy mikházi barát, mert ők egymással társalkodhatnak,
150 5| kedet, hogy bujdosásban lévő bátyjáról el ne felejtkezzék, de szeretettel
151 3| kivált Kriska húgomat, hogy bátyjokért imádkozzanak.~Kedves öcsémuram,
152 3| jártam, az erdélyi ló nagy becsületben vagyon. Innét küldhetnék
153 4| nyeríteni, a' bizonyos, minden becsületit elvesztené, soha többé pompára
154 3| cselédim meg nem tudnák becsülleni, azért öcsémuramnak küldöm,
155 5| pompáson.~Az utcákot hogy béjárván,~Elég ajándékot kapván,~
156 1| és kérnem őtet a hazámnak békességben való létiért.~Hogyha pedig
157 2| Az Isten ő szent Felsége békességszerető török császárt adott.~ ~ ~
158 4| szabadságot ád reá, én azokat béküldeném. Ide gyakorta jőnek szebeni
159 4| öcsémuram. De akármikor légyen a béküldés, csak azon kérem öcsémuramot,
160 4| Huszár Mátyás fiai. Amely Béldi János úrról írja ked, hogy
161 3| az atyafiságos szeretet bennem a természetet mintegy felébresztette
162 5| orrok, fejek.~A fejek van bépolálva,~Csak a szemek van kinyitva.~
163 4| nehezen várjuk végit a sok berbitelésinek, ő is már elfáradott volt,
164 4| dologról jól emlékezik, és a bérmálásról nem, az a bizonyos jele,
165 4| öcséim, se a húgaim nem bérmáltattak. Adja az Isten, hogy azt
166 4| leveliben, hogy meg van ked bérmálva az egész familiájával.~Kedves
167 3| ha lehet; a keresztről beszél. A könyvnek hasznos voltát
168 3| magához hasonlóját, de tízszer beszélek napjába azolta a kedves
169 5| felvedd, ha mentéd van.~Beszélj földe jó voltáról,~Hallgass
170 4| prímás egynéhány urak előtt beszélleni kezd az eleiről, az atyjáról,
171 4| egymással társalkodhatnak, beszélnek, de énnékem nincsen senki
172 5| házakról házakra.~Annak fejét bétakarják,~Hogy ne lásson, azt akarják.~
173 3| voltát maga megmondja a bevezető, az én ítéletem szerént
174 3| irgalmasságnak kapuja érdemem szerént bézárotott előttem, noha azt elmondhatom,
175 4| unicus et pauper sum, hát én bezzeg inkább elmondhatom. Azt
176 5| megláthatja,~Szabadoson azt bírhatja.~Akkor válik, mint tekinti,~
177 3| sógoruram az anyja után bírja az abafáji jószágot; még
178 5| Amely véghezmégyen hamar.~A bíróhoz aki mégyen,~A markában pénzt
179 3| vagynak Erdélybe. Hanem itt a birsalmák sokkal nagyobbak és jobbak.
180 3| szomszédságot Haller István bírta, de a nénénk Torma Borbára
181 4| Mindezekből azt lehet kihozni bizonyoson, hogy ked, ha a hetedik
182 4| szokást nem tudja. Talám bocsánatot is várhatok, mert a tudatlanul
183 4| kérem öcsémuramat, hogy bocsássa meg, és ne kívánjon bosszút
184 4| azon kéri az Istent, hogy a böjt hadd légyen ötven napig
185 3| pohár bort lehet innya, mert böjtben esik; az édes húgomnak is
186 4| húsvét ihon vagyon, egyik böjtből a másikában kell szállanom,
187 3| Szent Jakab előtt vagyon böjti napon, hogyha csak a hugomért
188 4| hogy közel vagyon a törökök böjtje, akkor bővebb a mészárszék,
189 3| őexcellenciája elolvasván levelemet, bölcs ítéletivel a szívemnek igaz
190 5| százféle árut hoznak,~Mellyel boltokat itt raknak.~Itt hajóra azt
191 4| panaszolkodik ked, hogy savanyó borai termettek, oh! mely édesek
192 3| volt; a nénénknek Torma Borbárának volt még egy fia Haller
193 5| jónak,~Hogy az íze jó az bornak.~Olcsósága a kenyérnek,~
194 3| helyt tészen emlékezetet a Bornemisza-familiáról, de már ezután úgy olvasom,
195 4| ember hat árán sem adná el bornyúját, ha megtudja, hogy megölik.
196 3| drágábbak vagyunk, és hogy az ő bőséges keze nemcsak negyven esztendeig
197 4| bocsássa meg, és ne kívánjon bosszút állani. De apropos, a konfirmációról
198 4| a törökök böjtje, akkor bővebb a mészárszék, mert a' való,
199 4| amelyben addig voltam, bőven megjutalmaztatta ked, a
200 5| szükséges,~Mondhatom, hogy itt bővséges.~Sok százféle árut hoznak,~
201 4| csak elmosolygatta magát, a breviariumot vette a kezében. Az oda
202 3| a kirekesztetéssel való büntetést nem a magam személyiben
203 3| nem térnek, és az Istennek büntető rendelésit követni kelletett.~
204 5| Öregasszonyok segítik.~A menyasszony büszkén megáll~Minden háznak kapujánál.~
205 3| a sok esztendőkig való bujdosás, vagyis idegen országban
206 3| mintegy felébresztette és bujdosásomat súlyosabbá tette. És szüntelen
207 1| odaszámláltathatom. Az én bujdosásomnak vége akkor lészen, amidőn
208 5| sok időket.~Minden tetszik bujdosónak~Hazáján kívül soványnak. ~ ~
209 5| ennek csak azt adja,~Vertnek bűne nem lett volna,~Tehát meg
210 3| akaratjának kell tartanom és bűneimért való ostorának, amely ostort
211 3| e' szerencsés lesz, mert burokba született. Kedet kedves
212 4| átallom azt a jó úri követet búsítanom a könyvekkel, azonkívül
213 3| vehettem öcsémuramnak. Sok búsulásom után a levelet elévészem,
214 3| az öcsém megholt. Sokáig búsultam, törődtem, és sok keserves
215 4| magam szedek a violaszínű búzából, akkor tudom, hogy nem lesz
216 4| emberek, akiknek olyan fekete búzájok vagyon, nem akartak adni,
217 3| valamint a nád. Itt pedig a búzaszál nem üres, hanem teljes,
218 4| elegyes ne légyen másféle búzával, amely könnyen megtörténik,
219 3| esmértem vagy megholtak, vagy centuriókká lettek.~Azt sem írta meg
220 3| mindjárt eszembe jutott a Szent Chrysostomus mondása, hogy az Isten nevette,
221 4| mindenkor elhágy ked valami kis circumstantiát). Hogy ha a régi nagy kőtemplom-é
222 4| kezében. Az oda való nemzetet coptoknak híják, a tartomány igen
223 4| hogy igen későre vettem, és csaknem esztendőre, amely irtóztató
224 5| nem jószágot,~A nép hamis, csalárd lenne,~Istenre sem tekintene.~
225 4| szerzet istentelenebb és csalárdabb a másikánál, mindenik csak
226 4| hosszabbodjék, az igen subtilis csalárdság volna.~Kedves öcsémuram,
227 4| Nem lehetett nem nevetni csalárdságát. Ő is nevette, mint reá
228 5| hajóra azt mind teszik,~Császár városában viszik.~Itt az
229 2| Felsége békességszerető török császárt adott.~ ~ ~
230 4| vastag s egészséges. Itt a csecsszopó gyermekek azzal élnek nyárba.
231 3| Isten engemet kivévén, a cselédim meg nem tudnák becsülleni,
232 4| sütőházban való embertelen cselekedetemet, amelyet megvallom, hogy
233 4| mert a tudatlanul való cselekedetet nem tulajdonítják véteknek.~
234 4| Immár azzal több rossz cselekedetimet tudom, talám azért inkább
235 3| szegény anyánk nagy okossággal cselekedte, hogy annak a régi familiának
236 2| gondtól ment vagyok, a csendes életet a könyvek fordítására
237 3| elmondhatom, hogy Istennek hálá, csendességben töltöttem napjaimat, hanem
238 4| felöltöztetett lovakot, akik nagy csendességgel hordozák nagyfejű urakot,
239 4| urakot, ők az olyan nagy csendességű lovakot szeretik. Ki a pompákban
240 4| nyomtatnak. Mert itt nem csépelnek, hanem szánforma vastag
241 5| ott rángatják,~A füledet csikorgatják.~Annak nincs több, csak
242 4| vad, mint ott nálunk, nem csipkés, hanem sima, mind igen hosszú,
243 3| amely ostort holtig kell csókolnom, és reménlenem, hogy a keresztet
244 4| volnék most itt talám. De ne csudáljuk-é az Isten rendelésit, aki
245 4| nemesember volt, mert minden csudálta, mikor estve visszátért
246 4| örömmel, aviditással és csudálva nézheti az ember őket és
247 4| habenti nihil deest, e' csúfos mondás, de ezen a meg más
248 4| esztendőben tizenötödik septembris datált levelét csak a szíveknek
249 4| nyelvet megtanulni, valamint a deák nyelv. Hová lehet pedig
250 3| a tarlót novemberbe vagy decemberbe elveti, azután reá szántja
251 4| mondani: nihil habenti nihil deest, e' csúfos mondás, de ezen
252 5| délig tüzet gyújthatsz,~Délután ablakot nyithatsz.~Nyárba
253 4| pediglen az ő missionariusok, a dervisek, azok prédikállanak. Azok
254 4| ne írjam, mint jártam egy dervissel.~Egykor egy pappal messze
255 4| Egy híd mellett leülve egy dervist találunk. A dervis felkél,
256 5| voltak időmben.~A VÁROS DESCRIPTIOJA SÁNDOR ÖCSÉMURAMNAK ~ Lakunk
257 4| hanem szánforma vastag deszkával nyomtatnak. A szán eleiben
258 3| hogy az esztendejihez sok dicsőséges esztendőket ragasszon. Az
259 3| Hogy megtudja ked, én 90-dikbe születtem augustusba.~ ~
260 4| szeme olyan nagy, mint egy dió. Ezeket mind szenteknek
261 4| rendelte a böjtöt. Az ő doktori tanítják, hogy Mahumet böjtöt
262 4| üsmérik fejeknek a vallás dolgában. Ott ám a lovakat nem látni,
263 4| bizonyos, hogy a gyermekkori dolgot igen megtartja az elméjiben,
264 4| aki kérdette tőle, hogy mi dologban volt a mindenhatónál. Mahumet
265 4| Ha ked olyan gyermekkori dologról jól emlékezik, és a bérmálásról
266 2| foglalatosságom. Itt a világi bajtól, dologtól, gondtól ment vagyok, a
267 4| megtartott. A ked élete sokkal drágább az enyimnél, mert a ked
268 3| hogy az égi madaraknál drágábbak vagyunk, és hogy az ő bőséges
269 4| látja az ember azokot a drágán felöltöztetett lovakot,
270 3| ökonomiáját, mert én mindenkor ebbe a városba laktam, sohase
271 3| nagyobb sebességgel foly.~Az édesanyánknak levelét mindeddig szíves
272 5| legkedvesebb,~Azzal gyümölcs nem édesebb.~Mit mondhatni tehát jónak,~
273 4| Mikor leszállott volna az égből, a harmadik égben találta
274 3| levelem találja kedet jó egészségbe.~Az öcsémuram kedves levelit
275 4| találja kegyelmedet friss jó egészségben.~Kedves öcsémuram, az elmúlt
276 3| imádkozni érettek és innya az egészségekért, kivált Sándor öcsém és
277 2| megsegít irgalmassággal. Az egészségem is jó, de az hatvannyolc
278 4| igen hosszú, mind vastag s egészséges. Itt a csecsszopó gyermekek
279 4| vagyok is, hogy a kegyelmes égnek kapuján kívül kell lennem.
280 3| nagyságú, a több hozások csak egresnek valók. Más egyéb gyümölcsök
281 3| amelyet meg nem szolgálhatom egyébbel, hanem méltatlan imádságimmal,
282 3| Felnyitám a levelet, de semmit egyebet a levélbe nem néztem, hanem
283 3| Isten megtartott engemet egyedül, hogy mások tanuljanak rajtam,
284 5| szokást.~Hogy lehetne ott egyesség,~Ahol hitbe van különbség.~
285 3| levelet hoztak hozzám, az egyiken veres pecsét volt, azt megnéztem,
286 4| haszna, de én nem tudom. Az egyiket ángyomasszonynak, a kettejét
287 3| mint régibb gazdasszonynak egyiptomi kakast és tyúkot, kivált
288 4| mint jártam egy dervissel.~Egykor egy pappal messze kimentem
289 3| kedre. Imádkozzunk öcsémuram egymásért holtig; ebben az életbe
290 4| egy mikházi barát, mert ők egymással társalkodhatnak, beszélnek,
291 4| ked levelében, és amely egynehány fonttal súlyosabbnak tészi
292 4| nem házasodnak. Ezek is egynéhányféle szerzetből állanak, az egyik
293 4| hogy a hosszú epistolának egyszer csak véginek kell lenni,
294 4| nehezebb legyen, és így egyszersmind a búza is ki van nyomtatva,
295 3| drága paripákat láttam. Egyszóval, itt aki csak valamirevalónak
296 4| okosak, valamint a kigyó és együgyűek, valamint a galambok.~Azt
297 4| vigasztalás. Én is megvallom együgyűséggel, hogy azt kívánom, hogy
298 4| egyéb, csak az Istent kell éheznem és szomjúhoznom, aki az
299 3| égi madarat, akinek se az ekére, se a sarlóra nem volt gondom.
300 3| azután reá szántja nyomorú ekével, juniusnak a kezdetén olyan
301 4| nagy úron kívül, aki ha még él, sokkal öregebb nálomnál.
302 5| meg mást a vállára.~Onnét elébb megindítják,~Meg más háznál
303 4| égben találván a Krisztust, elébeszélli, hogy mit végzett volna.
304 4| fogják, Kriska optimam partem elegit.~Köszöntse öcsémuram a kedves
305 4| deszkával nyomtatnak. A szán eleiben két lovat fognak, aki hajtja,
306 4| előtt beszélleni kezd az eleiről, az atyjáról, hogy micsoda
307 4| hogy tovább tartson, és az élet hosszabbodjék, az igen subtilis
308 3| egymásért holtig; ebben az életbe egymást meg nem láthatjuk,
309 3| fáradsággal.~Az itt lévő életem annyival már most súlyosabb,
310 4| ezt a kevés ideig tartó életemet. Mi kell egyéb, csak az
311 1| akkor lészen, amidőn az életemnek. Az ő rendelésit pedig mind
312 4| megengedi, ha őkegyelme a Márta életét követi, de őkegyelme se
313 5| várost itt nem találsz.~Az élethez mi szükséges,~Mondhatom,
314 3| öcsémuram, azt írja ked, hogy az életnek a fundamentuma az ökonomia;
315 4| Méltó is mind a hosszú életre, mind az úr nevet viselni,
316 5| tengernek~Töltjük napját életünknek.~Annak gyakran nagy zúgását~
317 3| búsulásom után a levelet elévészem, mondván, hogy legalább
318 4| berbitelésinek, ő is már elfáradott volt, elhagyja. Akkor a
319 4| rendelni közöttök. A mindenható elfogadta, és jóváhagyta. Mikor leszállott
320 3| azért van, hogy a kenyere elfogyott. Még más hasonlót is mondanak,
321 4| atyafiak igen elholtak, elfogytak, Abafáján pedig hálá Istennek
322 4| plebánusa vagyon (de mindenkor elhágy ked valami kis circumstantiát).
323 3| megmutatta rajtam, hogy az elhagyatattokat el nem hagyja, hogy az égi
324 4| is már elfáradott volt, elhagyja. Akkor a páter kéri visszá
325 3| kételen lévén még azokat elhagyni. Én pediglen meg lévén azoktól
326 1| hallottam; az alma sokszor elhengeredik a fájától. Azt annál is
327 4| lennem. Ezt annál is inkább elhiheti ked, hogy semmi más ok nem
328 3| hogy az Isten az embereknek elhinti a kenyereket, hol több,
329 4| Málta szigetiből hozák, csak elhiszem, hogy vagyon valami haszna,
330 1| fájától. Azt annál is inkább elhittem, mert változó természetit
331 4| fiatfalvi atyafiak igen elholtak, elfogytak, Abafáján pedig
332 4| szerzett, egy holnap alatt elkölti. Akkor pediglen az ő missionariusok,
333 4| ügyekezem, hogy a kereskedőktől elküldhessem a követ engedelmével, hogy
334 4| küldjem hozzája a levelemet, elküldi. Én is assecuráltam, hogy
335 4| lévő követ nagy jóakarattal elküldötte, az Isten áldja meg, azt
336 4| az Isten akaratjával ne ellenkezzék. E' pedig belső szokás és
337 4| ezen a meg más mondáson az elme megnyugszik, hogy akinek
338 4| dolgot igen megtartja az elméjiben, de az is bizonyos, hogy
339 3| keserves gondolatok jöttek az elmémbe, és az igen nehéz volt,
340 4| armálisa a hátán. A prímás csak elmosolygatta magát, a breviariumot vette
341 3| levelet olvasván, a szomorúság elmúlék, az öröm és a vigasztalás
342 2| szíves örömmel kívántam élni azzal a szabadsággal, annál
343 5| Báró Huszár Sándornak (az előbbi levél folytatása)~Kedves
344 3| levelet letészem, nem akarván elolvasni, mondván, mihaszna olvasom,
345 3| szerencsés, hogy őexcellenciája elolvasván levelemet, bölcs ítéletivel
346 4| sokacskát hintettek volt előnkbe, vagy nem voltunk nagy étküek,
347 4| húgaimét is akartam megtudni, előre meg nem tudtam gondolni,
348 3| valamely útjában a lovak elragadván a hintót, a hintóba lett
349 4| tészi terhét kedtől való elrekesztésemnek. De a keresztet nem válogatni,
350 2| kegyelmednek írjak, hanem elsőben a Felséges királynénak itt
351 3| Józsefet, azon még annál jobban elszomorodám, gondolván, hogy ked megholt,
352 2| is azon alkalmatossággal éltem. Az Isten irgalmasságában
353 4| gyermekkorbéli üsmerőseit ked is eltemette, valamint én, és hogy a
354 3| minden bujdosó társaimat eltemettem. De az Isten drága orvosságot
355 3| Isten tartsa meg és kedvében éltesse. Csak azt bánom, hogy öcsémuram
356 3| akkor láttam, hogy a névnek elváltoztatása okozta szomorúságomat. A
357 4| Noha bizony nehéz, mikor elvégezem, mert úgy tetszik, hogy
358 4| szakállához súrolja. Azt is elvégezvén, a páter kéri visszá az
359 2| Felséginek az egyik keze, amit elvészen tőllünk igazsággal, a másika
360 4| harminc poltura. A dervis elvészi, én megkérdem, ha visszáadja-é,
361 4| bizonyos, minden becsületit elvesztené, soha többé pompára nem
362 3| novemberbe vagy decemberbe elveti, azután reá szántja nyomorú
363 4| a fejedelem és az ország emberei, és nem a magoké.~Azt írja
364 4| volna búzát küldeni, de az emberek, akiknek olyan fekete búzájok
365 3| mondják, hogy az Isten az embereknek elhinti a kenyereket, hol
366 4| mind az isteni, mind az emberi törvény kötelez, ha szinte
367 3| annak az emberséges úri embernek vannak-é fiai. ~Öcsémuram,
368 3| Baranyai sógorának, annak az emberséges úri embernek vannak-é fiai. ~
369 3| mondanak, hogy az Isten minden embert a sárból teremti, egy angyalnak
370 4| százszor a sütőházban való embertelen cselekedetemet, amelyet
371 4| vagyok is kednél, de a ked emlékezete sokkal idősebb az enyimnél,
372 1| öcsémuramnak atyafiságos emlékezetiben ajánlván magamot~maradok~
373 5| felejtkezzék, de szeretettel való emlékezettel. Az Isten tartsa meg kedet
374 4| Kolozsvárra ked nem ment. Hogyne emlékeznék ked az akkori dolgokról?
375 3| kell szabni magunkat fiúi engedelmességgel. Az Isten megtartott engemet
376 4| kereskedőktől elküldhessem a követ engedelmével, hogy a fő úton vehesse
377 4| királynénk itt lévő ministerinek engedelmiből írok.~Kedves lelkem öcsémuram,
378 3| fejedelmünk itt lévő követjinek engedelmivel írom ezt a levelet.~Mindenekfelett
379 5| ülni, mint egy képnek,~Nem engedik látni szemnek.~A vőlegény
380 4| dolgok feketévé válnak. Engedje meg ked, hadd mondjam meg
381 4| és kéri az Istent, hogy engedjen el még húsz napot. Az Isten
382 4| szomorúságra okot adjon? Csak énnekem a ked fekete pecsétje nehéz,
383 3| keresztet üdvességemre fordítja. Éntőllem semmimet el nem vette, mert
384 4| soha meg nem tartják, én az enyimeknek csak negyvenet rendeltem,
385 4| Úgy tetszik, hogy a hosszú epistolának egyszer csak véginek kell
386 5| ötöt tégy.~Szép oldalra van építve,~Szőllőheggyel körülvéve.~
387 5| szép dolgok vannak most Erdélyben, amelyek nem voltak időmben.~
388 3| az irgalmasságnak kapuja érdemem szerént bézárotott előttem,
389 3| hanem hogy úgy mondjam, az eredendő vétekért, mivel soha csak
390 3| el se mulatom imádkozni érettek és innya az egészségekért,
391 4| megújítom kérésemet, hogy érettem imádkozzék, mind éltemben,
392 3| azt csak a testvératyafiak érezhetik, még azok is, akik 53 esztendőtől
393 2| esztendőnek terhit kezdem érezni. Tudom, hogy kedves öcsémuram
394 4| aki az Istennel bé nem éri, az igen fösvény, mondja
395 4| búzát, azért mihent a búza érik, és aratnak juniusnak a
396 4| gyönyörű szép kis vendég érkezvén Abafájára, azt nékem megírják;
397 3| Isten nevelje mind a jó erkölcsbe, mind a tudományba, és lehessen
398 4| viselni, és akinek a kedvesebb erkölcse a kegyesség volt. Én Kemény
399 1| kegyelmet az Isten a sok jó erkölcsiért tette vele. A szegény öregúrnak
400 4| az Isten olyan ritka jó erkölcsű társát vette el kedtől magának,
401 4| atyafiságos szabadsággal az erről való gondolatomat, gondolom,
402 4| az izlot egy hitetlennek erszényiben visszámégyen, a'már az én
403 4| az én szent szakállomhoz ért, azt visszá nem adhatom.
404 1| Egyéb szükséget tehát nem érzek, hanem hogy a hívek közi
405 3| vettem, amely vigasztalást érzem, de ki nem mondhatom, és
406 3| lehet innya, mert böjtben esik; az édes húgomnak is szomorú
407 3| élnek? Tudom, hogy akiket én esmértem vagy megholtak, vagy centuriókká
408 3| feledékenységbe nem engedte esni, hanem öcsémuramba mintegy
409 5| szellős,~És amellett igen esős.~Lakni városba kedvesen,~
410 4| aprilisnek a vége felé, de a sok esőt nem szereti. Küldök tisztító
411 4| akinek csak egy pénz ára esze légyen, olyan absurdus okát
412 4| marha azt az apró jó szalmát eszi. Úgyis már az idén már csak
413 4| inkább is jutottam kednek esziben, de bár jóért lett volna,
414 3| kötelességgel tartozom, mert eszköze volt az anyaszentegyházba
415 4| alusznak is, hanem étszaka esznek viradtig. Úgyannyira, hogy
416 2| akaratját, hanem szeretném tudni esztendejét és napját halálának, akiért
417 3| kérnem az Istent, hogy az esztendejihez sok dicsőséges esztendőket
418 2| is jó, de az hatvannyolc esztendőnek terhit kezdem érezni. Tudom,
419 4| későre vettem, és csaknem esztendőre, amely irtóztató idő a válaszvárásnak,
420 4| volna. Én ennek előtte húsz esztendővel sollicitáltam volt a gratiát
421 4| előnkbe, vagy nem voltunk nagy étküek, mert abból igen kímélve
422 4| böjtölnek, alusznak is, hanem étszaka esznek viradtig. Úgyannyira,
423 2| az Istent, az ő fiát és evangyéliumát, és úgy soha meg nem halunk.~
424 3| kérésért. Kedves öcsémuram, ex Turcia nulla redemtio. Már
425 3| kegyelmedet a levelében való exhortációra a gratia kérésért. Kedves
426 3| sokkal nagyobbak és jobbak. Ezekből áll az itt lévő ökonomia.~
427 4| olyan nagy, mint egy dió. Ezeket mind szenteknek tartják,
428 4| láttam, de egy sem hasonlít ezekhez, mert ugyan örömmel, aviditással
429 3| Lehetetlen, hogy meg ne írjam eziránt a török tartást. Azt mondják,
430 4| dolog, mert a deszkák lágy fából vannak. Az egész országban
431 1| alma sokszor elhengeredik a fájától. Azt annál is inkább elhittem,
432 4| nagyságod atyját az egész falu tudta, hogy micsoda nemesember
433 2| szívesen köszöntök, micsoda familiából való, ha vannak-é öcséim
434 3| kedves öcsém- és sógoruramnak familiáját. Kedves öcsém, közbe vagyon
435 3| cselekedte, hogy annak a régi familiának hírét nevét örökös feledékenységbe
436 3| adta egy olyan régi úri familiával való atyafiságunkat. Egy
437 3| igen kevés költséggel és fáradsággal.~Az itt lévő életem annyival
438 4| testvérek voltak, Prinyi Farkast, Prinyi Miklóst és a fiát,
439 5| Fekete szőr a mentéjek,~Fedezve van orrok, fejek.~A fejek
440 3| búza is vagyon, amelynek a feje vagy a kalásza egészen violasetét
441 4| mondják, hogy a főtisztek a fejedelem és az ország emberei, és
442 3| ártatlanságot mind a Felséges fejedelmünkhöz holtig meg akarom tartani,
443 4| hogy én is a Felséges fejedelmünknek a hívei között lehetnék.
444 4| közöttök, a Szentszéket üsmérik fejeknek a vallás dolgában. Ott ám
445 4| mint nálunk a barátok, fejérben járnak, az övökön egy rettentő
446 5| kenyérnek,~Melyet mondhatni fejérnek.~Asszonyokat itt ha látnál,~
447 5| házakról házakra.~Annak fejét bétakarják,~Hogy ne lásson,
448 3| szebb állat, igen nagy, és a fejire mintha egy veres rózsát
449 4| hanem minden világi dolgok feketévé válnak. Engedje meg ked,
450 4| marad-é a templomban, ha későn fekszik-é le, ha az olvasóját koptatja-é,
451 3| kalendáriumot, és jegyezze fel ked a kedves Kriska húgom
452 4| vetni aprilisnek a vége felé, de a sok esőt nem szereti.
453 3| bennem a természetet mintegy felébresztette és bujdosásomat súlyosabbá
454 3| familiának hírét nevét örökös feledékenységbe nem engedte esni, hanem
455 2| mostohaapámot soha el nem kell felejtenem, mert egyik oka volt, hogy
456 4| ked eszében, és miért nem felejtette el ked százszor a sütőházban
457 5| bujdosásban lévő bátyjáról el ne felejtkezzék, de szeretettel való emlékezettel.
458 4| ministernél, de csak a' volt a felelet: nec nominetur in vobis!
459 4| libanusi grófnak nemtudommal felelni, mintsem irtóztató okot
460 4| hogy öcsémuram meg nem felelt, könnyen elítélhetem az
461 3| pohár bort, Krisztináért is felet, az egy jó poharat tészen.
462 4| dervist találunk. A dervis felkél, hozzám jő, azt kérdi tőlem,
463 4| övéinek, a mindenhatóhoz felment, és azon kérte az Istent,
464 3| járóföld ide, tengeren pedig félnapi. Itt a tarlót novemberbe
465 3| megütköztem és szomorodtam. Felnyitám a levelet, de semmit egyebet
466 4| az ember azokot a drágán felöltöztetett lovakot, akik nagy csendességgel
467 3| nékik el kell menni, hogy felszedjék; aki pedig meghal, csak
468 4| rendelésit, aki nem akarta, hogy feltaláljon? Mert ha akarta volna, purgatoriumba
469 4| purgatoriumba lettem volna is, feltalált volna. Én ennek előtte húsz
470 3| hanem öcsémuramba mintegy feltámosztatta, adja Isten, hogy öcsémuram
471 5| ohajtják.~Itt pediglen tőlle félünk,~Ahhoz tartva közelítünk.~
472 5| délig nagy meleg van,~Estve felvedd, ha mentéd van.~Beszélj
473 4| Kérem azért kedet, hogy felvenni el ne mulassa, eddig is
474 3| felől, hogy a szentségek felvételek után holt volna meg, mert
475 4| ha a hetedik szentséget felvette is, de a másodikát még nem.
476 4| visszátért a mezőről, mint fénylett az armálisa a hátán. A prímás
477 1| tudom, mikor történt. Mikes Ferencnek házasságát megtudtam, de
478 5| őket táncolva.~A vőlegény férfiakkal~Vigadoz atyafiakkal.~Van
479 3| ki azok közül, valamint a férges alma a kertből.~Kedves öcsémuram,
480 4| hogy ángyomasszony egy kis fiacskával megszaporította a Huszár-familiát.
481 3| nagy örömmel olvastam a ked fiairól és leányáról való információját,
482 3| megegyezünk az Isten szerelmes fiának lábainál. Az Isten itt rendelte
483 4| Azt írja öcsémuram, hogy a fiatfalvi atyafiak igen elholtak,
484 3| is szeretném tudni, ha a fiátfalvi atyafiak Nemesek, Tormák
485 4| teremtőjeket, mert ezek mind ama filagra munkák a többihez képest.
486 5| együtt, ut videas filios filiorum tuorum et pacem super Israël.~
487 5| Antalkóval együtt, ut videas filios filiorum tuorum et pacem
488 3| ahhoz kell szabni magunkat fiúi engedelmességgel. Az Isten
489 5| vertet is láncra teszik,~Fizetésre kénszerítik.~Bíró erre csak
490 5| ha mentéd van.~Beszélj földe jó voltáról,~Hallgass kedves
491 4| a mennyekben pedig semmi földi dolog nem mehet.~Az anyánkról
492 3| egész föld, itt is az ő földjén vagyok, amelyből ha egynéhány
493 4| Istennel bé nem éri, az igen fösvény, mondja egy nagy Szent.
494 4| mivel innét is pártját fogják, Kriska optimam partem elegit.~
495 3| az öröm és a vigasztalás foglalá el szívemet, és akkor láttam,
496 4| nincsen otthon, a tanulásban foglalatoskodik. De öcsémuram, nem volna-é
497 2| tudni, hogy miben áll a foglalatosságom. Itt a világi bajtól, dologtól,
498 4| A szán eleiben két lovat fognak, aki hajtja, a szánra ül,
499 3| fogva gyakorolom, és holtig fogom gyakorolni. Lehetetlen,
500 4| Az öreg Prinyi Imrét, a főispánt, meg más ifiú Prinyi Imrét,
|