1-foisp | fokep-latja | latna-szaz | szazf-zurza
Levél
1001 3| színű. Egy abafáji ember ha látná, azt mondaná, hogy üszögös,
1002 4| még öcsémuram, miképpen látnak itt a nagy urak istállóiban
1003 5| fejérnek.~Asszonyokat itt ha látnál,~Keresztet magadra hánnál,~
1004 3| az anyánk, hogy soha nem látott nálánál szebb sírót (az
1005 5| tetszik,~Olyan rossznak azért látszik,~Hogy itt töltünk esztendőket,~
1006 3| olvastam a ked fiairól és leányáról való információját, adja
1007 5| akarják.~Orrára könnyen leesne,~Ha segítsége nem lenne,~
1008 3| elévészem, mondván, hogy legalább megnézem, hogy mit írnak
1009 5| Kedves öcsémuram!~A ked legelső írásban tett köszönetit
1010 5| kis zöldség.~Az ősz tehát legkedvesebb,~Azzal gyümölcs nem édesebb.~
1011 3| magával, hogy holtig el légyek öcsémuramtól rekesztve.
1012 3| tartsa meg mind a kettőt és légyenek atyjoknak örömére. József
1013 4| kettejét a két húgomnak. Legyetek okosak, valamint a kigyó
1014 4| asszonyok pokla.~Öcsémuram, lehet-é olyannak, akinek csak egy
1015 3| de még az okosság tiltja lehetetlent kívánnom Istentől. A vallásunk
1016 5| Külön-különféle szokást.~Hogy lehetne ott egyesség,~Ahol hitbe
1017 4| fejedelmünknek a hívei között lehetnék. Abban bizonyos légyen öcsémuram,
1018 4| másoknak lelki hasznokra lehetnének, ha ked szabadságot ád reá,
1019 3| kednek a levelemet. Talám lehettem olyan szerencsés, hogy őexcellenciája
1020 4| annál is inkább, hogy úgy leírjon ked, valamint egy képíró.
1021 3| hugaimat innet ölelem meg lélekbe, a megváltónk tartsa meg
1022 4| hát azoknak az ártatlan lelkeknek fekete színt látni mindenkor
1023 4| Kriska kedves húgomat, akit a lelkemben hordozok, és akinek megújítom
1024 4| szent imádságiba ajánlom lelkemet, és akinek egy drága litániát
1025 4| égnek kapuján kívül kell lennem. Ezt annál is inkább elhiheti
1026 4| elfogadta, és jóváhagyta. Mikor leszállott volna az égből, a harmadik
1027 3| az Isten fia.~Maradok és leszek kedves öcsémuramnak~alázatos
1028 1| bujdosásomnak vége akkor lészen, amidőn az életemnek. Az
1029 3| vagyis idegen országban való létel, azt nem mondom, hogy természetté,
1030 3| az anyaszentegyházba való létemnek.~Kedves öcsémuram, hogy
1031 3| öcsémuram halálát. A levelet letészem, nem akarván elolvasni,
1032 1| hazámnak békességben való létiért.~Hogyha pedig az úrnak öcsémuramnak
1033 3| ked Isten áldásában való létit, jól mondotta azt a szegény
1034 3| megholtak, vagy centuriókká lettek.~Azt sem írta meg öcsémuram,
1035 4| akarta volna, purgatoriumba lettem volna is, feltalált volna.
1036 4| törökül. Egy híd mellett leülve egy dervist találunk. A
1037 3| levelet, de semmit egyebet a levélbe nem néztem, hanem csak a
1038 4| küldhetnék, de nem lehet a levélben tenni, hanem a magjából
1039 3| egymást nem láthatják. A ked leveleiben hozzám mutatott atyafiságos
1040 2| öcsémuram helyesnek ítéli a levelemre való váloszolást, a Károlyvárában
1041 3| egészségbe.~Az öcsémuram kedves levelit nagy gyönyörűséggel és szívem
1042 3| írjam, mint jártam a ked levelivel. Két levelet hoztak hozzám,
1043 2| lévő trinitáriusok az itt lévőknek elküldik, mivel magam is
1044 4| üsmérik, annál is inkább a Libanum hegye között, ahonnét való,
1045 4| jobb is lett volna annak a libanusi grófnak nemtudommal felelni,
1046 3| úgy volt, valamint a mezei liliomnak, aki nem fon, mégis drága
1047 4| lelkemet, és akinek egy drága litániát küldök.~Igen köszönöm öcsémuramnak,
1048 3| valamirevalónak tartja magát, metszett lóra nem ülne. Mindazonáltal
1049 4| nagy urak istállóiban a lovakhoz, azt csak a' hiheti el,
1050 3| nem hagyja, hogy az égi madaraknál drágábbak vagyunk, és hogy
1051 3| úgy tartott, mint az égi madarat, akinek se az ekére, se
1052 5| itt ha látnál,~Keresztet magadra hánnál,~Mert mindenik egy
1053 3| hasonlít, ki ne szeretné a magához hasonlóját, de tízszer beszélek
1054 1| atyafiságos emlékezetiben ajánlván magamot~maradok~köteles atyjafia
1055 3| halált súlyosabbá nem tészi magánál. Lehetetlen, hogy meg ne
1056 4| nagy Szent. Én itt sokkal magánosabb életet élek, mint egy mikházi
1057 3| szerencsétlenségem hozta azt magával, hogy holtig el légyek öcsémuramtól
1058 4| levélben tenni, hanem a magjából annak idejében küldök. Hanem
1059 4| Küldök tisztító seprűnek a magját, amely kis apró veres magok,
1060 4| ország emberei, és nem a magoké.~Azt írja ked, hogy gyermekkorbéli
1061 4| kertben vethetni; olyan magos, valamint a török búza,
1062 3| ellen, ahhoz kell szabni magunkat fiúi engedelmességgel. Az
1063 3| talám mind Erdélybe, mind Magyarországba ritka. Itt vagyon olyan
1064 4| valamint történt egy prímással Magyarországban. A prímás egynéhány urak
1065 2| és sok francia könyveket magyarrá változtattam, amelyekből,
1066 4| amely igen nagy raritás, Málta szigetiből hozák, csak elhiszem,
1067 3| hanem ötvenkettőig is kész mannát hinteni.~Kedves öcsémuram,
1068 5| meleg, minden kiég,~Alig marad egy kis zöldség.~Az ősz
1069 4| vizsgálja, hogy a húgom sokáig marad-é a templomban, ha későn fekszik-é
1070 3| esztendőkig viselhesse, és a maradéki per saecula et ultra.~Elmondhatom,
1071 4| egész országban minden ló, marha azt az apró jó szalmát eszi.
1072 4| se vizsgálja, ha a húgom Máriáét vette magának, mivel innét
1073 5| A bíróhoz aki mégyen,~A markában pénzt is vigyen.~Fizetni
1074 4| Régen tudom azt, hogy a Maros vize hathatósabb a szőllősi
1075 4| megengedi, ha őkegyelme a Márta életét követi, de őkegyelme
1076 5| perlőnek,~Szintén úgy a másik résznek.~Ha valakit itt
1077 2| elvészen tőllünk igazsággal, a másika megsegít irgalmassággal.
1078 4| vagyon, egyik böjtből a másikában kell szállanom, mert itt
1079 3| Mikes úr levele volt; a másikán fekete pecsét volt, reménlettem,
1080 4| istentelenebb és csalárdabb a másikánál, mindenik csak kötélre való.
1081 2| 1759.~Kedves öcsémuram!~Másképpen az okosság és az atyafi
1082 5| Megesküszik nagy örömmel.~Másnap menyasszonyt utcákra~Viszik
1083 4| Terebesen fog megházasodni; a másodikában, hogy ángyomasszony egy
1084 4| szentséget felvette is, de a másodikát még nem. Adjon hálákot ked
1085 3| megtartott engemet egyedül, hogy mások tanuljanak rajtam, és a
1086 4| Erdélybe, nem is emlékezem már másról, egy nagy úron kívül, aki
1087 4| kérek, hogy azt ne bánja másszor, ha olyan gyönyörű szép
1088 5| keszkenyőt a nyakára~Tésznek, meg mást a vállára.~Onnét elébb megindítják,~
1089 5| nincsen,~Mert a tavaszt másutt várják~Nagy örömmel, s azt
1090 3| aki nem fon, mégis drága matéria a köntöse. Minden ökonomiám
1091 4| Istennek szaporodnak a Huszár Mátyás fiai. Amely Béldi János
1092 4| azt mondotta: respice in me, et miserere mei, quia unicus
1093 5| segítik.~A menyasszony büszkén megáll~Minden háznak kapujánál.~
1094 5| megindítják,~Meg más háznál megállítják.~A vőlegény pillangóson~
1095 5| kedvesebben vennem, mint ahogy jól megáztattam szeretettel és örömmel való
1096 4| hogy pauper, mert az Istent megbántanám, mivel az a pauper, aki
1097 4| hogy nem emlékezik, hogy megbérmálták-é vagy sem. Abban teljes bizonyos
1098 4| bizonyos jele, hogy ked nincsen megbérmálva, addig nem is lehetett ked,
1099 3| megtartóztatott vizet ha megbocsátják, nagyobb sebességgel foly.~
1100 4| De micsoda könnyű annak megbotlani, aki a szokást nem tudja.
1101 3| okozta szomorúságomat. A megcsalatkoztatásomon pedig igen örültem, mindjárt
1102 3| hasznos, mind szent dolog, és megegyezik az Isten rendelésivel, de
1103 4| kérem, hogy a kötelességgel megegyező atyafiságos szeretetből
1104 3| ohajtsuk és reméljük, hogy megegyezünk az Isten szerelmes fiának
1105 4| szaggatja-é. Azt a húgom megengedi, ha őkegyelme a Márta életét
1106 2| szabadságot, aki is azt nékem megengedvén, szíves örömmel kívántam
1107 5| Ki templomba vőlegénnyel~Megesküszik nagy örömmel.~Másnap menyasszonyt
1108 4| aki minden szükségestől megfosztatott. Nem is tudom, miért szokták
1109 3| hogy felszedjék; aki pedig meghal, csak azért van, hogy a
1110 3| kell menni, és ott kell meghalni. Azt nem tudom, hogy mennyi
1111 1| jósága és segítsége nem lévén meghatározva, mindenek veszik az ő bő
1112 4| Szőllősön vagy Terebesen fog megházasodni; a másodikában, hogy ángyomasszony
1113 3| akiket én esmértem vagy megholtak, vagy centuriókká lettek.~
1114 5| mást a vállára.~Onnét elébb megindítják,~Meg más háznál megállítják.~
1115 4| érkezvén Abafájára, azt nékem megírják; ezt szeretem már én. Öcsémuram,
1116 4| ha él-é még. Ne sajnálja megírni öcsémuram.~Lelkem öcsémuram,
1117 4| köszönöm öcsémuramnak, hogy megírta a kedves öcsémuraimnak esztendejeket,
1118 4| amelyben addig voltam, bőven megjutalmaztatta ked, a hozzám való atyafiságos
1119 3| hágy, kétszer imígy-amúgy megkapálja, azután a bő szüretet várja.
1120 4| poltura. A dervis elvészi, én megkérdem, ha visszáadja-é, ígéri,
1121 3| öcsémuram, hogy lehessen megköszönnöm az ott lévő atyafiakról
1122 3| ösztönöz, hogy kívánjam meglátni öcsémuramat, de még az okosság
1123 1| lévő trinitáriusok által meglehet, mivel ők az itt lévő trinitáriusoknak
1124 3| hogy szüret után mindjárt megmetszi, semmi ágat nem hágy, kétszer
1125 3| könyvnek hasznos voltát maga megmondja a bevezető, az én ítéletem
1126 4| mindenhatónál. Mahumet mindent megmondván, a Krisztus mondotta néki,
1127 3| hazájokat el ne hagyják. Azt is megmutatta rajtam, hogy az elhagyatattokat
1128 3| mondván, hogy legalább megnézem, hogy mit írnak az öcsém
1129 3| egyiken veres pecsét volt, azt megnéztem, a Mikes úr levele volt;
1130 3| örökös országban, amelyet megnyert nékünk az Isten fia.~Maradok
1131 3| Prinyi-familiát. Kedves öcsémuram megölelvén helyettem az új házasokat,
1132 4| bornyúját, ha megtudja, hogy megölik. Hanem az a reménségem vagyon,
1133 4| csak kötélre való. Hogy megrövidítsem a levelemet, lehetetlen,
1134 2| tőllünk igazsággal, a másika megsegít irgalmassággal. Az egészségem
1135 4| ángyomasszony egy kis fiacskával megszaporította a Huszár-familiát. Régen
1136 4| gratia meg nem talált. Ha megtalált volna, nem volnék most itt
1137 4| ugyanolyan hasznos nyelvet megtanulni, valamint a deák nyelv.
1138 4| gyermekkori dolgot igen megtartja az elméjiben, de az is bizonyos,
1139 3| mindeddig szíves tisztelettel megtartottam, de az Isten engemet kivévén,
1140 3| halogatás után a levél hosszú. A megtartóztatott vizet ha megbocsátják, nagyobb
1141 4| olvasni. Hogy a húgomnak megtetszett a könyvem, a' nékem elég
1142 4| mind azután. Azt pediglen megtiltják Sándor kedves öcsémuramnak,
1143 4| másféle búzával, amely könnyen megtörténik, mikor nyomtatnak. Mert
1144 4| kedves húgaimét is akartam megtudni, előre meg nem tudtam gondolni,
1145 1| Mikes Ferencnek házasságát megtudtam, de semmi örvendetes hírit
1146 3| fekete pecséten mindjárt megütköztem és szomorodtam. Felnyitám
1147 4| lelkemben hordozok, és akinek megújítom kérésemet, hogy érettem
1148 4| hogy aki kedves társától megvál, nemcsak a pecsétje és köntöse,
1149 5| résznek.~Ha valakit itt megvernek,~Fizetni kell a verőnek.~
1150 3| öcsémről. De sőt még jól megvizsgálván az öcsémuram levelét, úgy
1151 5| tetszik.~Constancinápolyba ha mégy,~Húsz mélyföldhöz még ötöt
1152 4| pedig semmi földi dolog nem mehet.~Az anyánkról való kérdésemre,
1153 4| respice in me, et miserere mei, quia unicus et pauper sum,
1154 4| tudott törökül. Egy híd mellett leülve egy dervist találunk.
1155 5| Sok százféle árut hoznak,~Mellyel boltokat itt raknak.~Itt
1156 3| szolgálhatom egyébbel, hanem méltatlan imádságimmal, amelyet kötelességem
1157 5| Olcsósága a kenyérnek,~Melyet mondhatni fejérnek.~Asszonyokat
1158 5| Constancinápolyba ha mégy,~Húsz mélyföldhöz még ötöt tégy.~Szép oldalra
1159 4| írok öcsémuramnak, hogy melyiket kinek adja.~Kedves öcsémuram,
1160 5| nincs több, csak két húrja,~Melynek ízetlen az hangja.~Soha
1161 3| panaszolkodik öcsémuram, hogy a ménesiben szép metszetlen lovat nem
1162 3| hogy ebben az országban a ménlovak nem nyerítnek; mennyi sok
1163 5| meleg van,~Estve felvedd, ha mentéd van.~Beszélj földe jó voltáról,~
1164 5| egy kísértő.~Fekete szőr a mentéjek,~Fedezve van orrok, fejek.~
1165 5| látni szemnek.~A vőlegény menyasszonyát~Nem üsméri oldalcsontját.~
1166 4| tavasszal kételenségből való mértékletességet kell tartani; főképpen mikor
1167 4| dervissel.~Egykor egy pappal messze kimentem sétálni, aki tudott
1168 3| valamirevalónak tartja magát, metszett lóra nem ülne. Mindazonáltal
1169 5| négye közüllök meg vagyon metszve, gyűrűben valók, azok olyan
1170 3| ruházatom úgy volt, valamint a mezei liliomnak, aki nem fon,
1171 4| azt is akkor vetik. Itt a mezőn vetik, mert sok van, ott
1172 4| mikor estve visszátért a mezőről, mint fénylett az armálisa
1173 3| drága orvosságot adott a miatyánkba az unadalom ellen, ahhoz
1174 2| azt is akarná tudni, hogy miben áll a foglalatosságom. Itt
1175 3| akarván elolvasni, mondván, mihaszna olvasom, ha az öcsém megholt.
1176 4| vetné el ked a búzát, azért mihent a búza érik, és aratnak
1177 4| lovak. Hát még öcsémuram, miképpen látnak itt a nagy urak istállóiban
1178 1| velem meg nem alkudhatott. A Mikes-familiából többet kettőnél nem üsmerhettem,
1179 4| magánosabb életet élek, mint egy mikházi barát, mert ők egymással
1180 4| Prinyi Farkast, Prinyi Miklóst és a fiát, Lászlót, még
1181 3| Az édesanyánknak levelét mindeddig szíves tisztelettel megtartottam,
1182 1| nem lévén meghatározva, mindenek veszik az ő bő kezének irgalmasságát.
1183 3| engedelmivel írom ezt a levelet.~Mindenekfelett való kedves öcsémuram, adja
1184 4| fog rendelni közöttök. A mindenható elfogadta, és jóváhagyta.
1185 4| akarván rendelni az övéinek, a mindenhatóhoz felment, és azon kérte az
1186 4| hogy mi dologban volt a mindenhatónál. Mahumet mindent megmondván,
1187 4| mint a német nyelv, amelyre mindennap szüksége lehet, akármely
1188 3| Kedves öcsémuram, minthogy mindennek véginek kell lenni, a levelemnek
1189 3| szebb sírót (az asszonyok mindenre vigyáznak). Tehát az úr
1190 4| a mindenhatónál. Mahumet mindent megmondván, a Krisztus mondotta
1191 4| ked az akkori dolgokról? Mindezekből azt lehet kihozni bizonyoson,
1192 4| Felséges királynénk itt lévő ministerinek engedelmiből írok.~Kedves
1193 4| volt a gratiát az itt lévő ministernél, de csak a' volt a felelet:
1194 3| igen nagy, és a fejire mintha egy veres rózsát tettek
1195 4| grófnak nemtudommal felelni, mintsem irtóztató okot adni, hát
1196 5| laknád,~Mert gyakran az mirigyhalál~Tavasszal itt sokat sétál.~
1197 4| mondotta: respice in me, et miserere mei, quia unicus et pauper
1198 4| elkölti. Akkor pediglen az ő missionariusok, a dervisek, azok prédikállanak.
1199 3| írt a kedves atyámfiairól, mivelhogy az esztendejeket meg nem
1200 3| hogyha az abafáji szőllőt úgy mívelnék, mint itt, nem kedves italú
1201 4| minden ahhoz tartozandó móddal, szükséges-é, hogy ked magát
1202 4| többi között egy tréfás úr monda a prímásnak: a' való nagyságos
1203 3| abafáji ember ha látná, azt mondaná, hogy üszögös, pedig gyönyörű
1204 3| elfogyott. Még más hasonlót is mondanak, hogy az Isten minden embert
1205 4| is tudom, miért szokták mondani: nihil habenti nihil deest,
1206 4| De már azt is meg kell mondanom, hogy Mahumet mint rendelte
1207 4| habenti nihil deest, e' csúfos mondás, de ezen a meg más mondáson
1208 3| jutott a Szent Chrysostomus mondása, hogy az Isten nevette,
1209 4| öcsémuram, nevettem a ked mondását, hogy a kenyérben sokacskát
1210 4| mondás, de ezen a meg más mondáson az elme megnyugszik, hogy
1211 4| ked, hogy semmi más ok nem mondatja velem, hanem csak az igazság.~
1212 5| francia iskola légyen. De mit mondjak? Sok szép dolgok vannak
1213 4| hát úgy itt a lovak mind monstrumok volnának.~Azt írhatom hírül,
1214 4| Nem tudom, micsoda régi monumentumból vonta ki azt a szép titulusát,
1215 3| testvératyafi az Istent áldjam.~A mostoha vagyis az édes lelki atyámot
1216 2| részeltetem.~A szegény üdvezült mostohaapámot soha el nem kell felejtenem,
1217 4| kedet, hogy felvenni el ne mulassa, eddig is csudálom, hogy
1218 4| egynéhány héttel hosszabb mulatása lett volna kednek a purgatoriumba.
1219 5| ott a lakást,~Sok ideig a mulatást,~Ahol három napján hétnek~
1220 3| az innepek napján el se mulatom imádkozni érettek és innya
1221 3| okos és hasznos tanácsit mulattam el. Már most a bánás haszontalan,
1222 5| még az unadalom.~Öt nap múlva megláthatja,~Szabadoson
1223 3| mi a karódzás, se sem más munka nincsen a szőllővel; itt
1224 4| mert ezek mind ama filagra munkák a többihez képest. De meg
1225 3| itt a gyönyörűséges veres muskotály szőllő, amely talám mind
1226 3| A ked leveleiben hozzám mutatott atyafiságos szeretetét szívesen
1227 3| olyan búzát arat, valamint a nád. Itt pedig a búzaszál nem
1228 4| nagy csendességgel hordozák nagyfejű urakot, ők az olyan nagy
1229 3| Hanem itt a birsalmák sokkal nagyobbak és jobbak. Ezekből áll az
1230 3| hozásbéli gerezdek igen nagyok, aminthogy egy szem szőllő
1231 4| való nagyságos uram, hogy a nagyságod atyját az egész falu tudta,
1232 4| monda a prímásnak: a' való nagyságos uram, hogy a nagyságod atyját
1233 3| szem szőllő egy szilványi nagyságú, a több hozások csak egresnek
1234 4| kérdi tőlem, ha van-é pénz nálam? Egy polturát akarok néki
1235 4| hítták, és idősebb volt nálamnál.~Kedves öcsémuram, ilyen
1236 3| anyánk, hogy soha nem látott nálánál szebb sírót (az asszonyok
1237 4| ha még él, sokkal öregebb nálomnál. Méltó is mind a hosszú
1238 4| a böjt hadd légyen ötven napig való. Az Isten azt jóváhagyja.
1239 3| hasonlóját, de tízszer beszélek napjába azolta a kedves húgommal,
1240 3| mulatságomra vált, és amely utozást napjában gyakorta viszem véghez igen
1241 3| csendességben töltöttem napjaimat, hanem amiotától fogvást
1242 4| mészárszék, mert a' való, hogy nappal igen keményen böjtölnek,
1243 4| csak a' volt a felelet: nec nominetur in vobis! Kedves
1244 5| kell szeretni.~Lakja várost négy nemzetség,~Örmény, görög,
1245 5| nagy öcsémuram 11 követ. A négye közüllök meg vagyon metszve,
1246 3| hívták, mintegy három- vagy négyesztendős volt, mikor én láttam. Ha
1247 3| az ő bőséges keze nemcsak negyven esztendeig a pusztában,
1248 4| tartják, én az enyimeknek csak negyvenet rendeltem, mégis nehezen
1249 4| hajtja, a szánra ül, hogy nehezebb legyen, és így egyszersmind
1250 3| hol kevesebb rakásba, oda nékik el kell menni, hogy felszedjék;
1251 3| országban, amelyet megnyert nékünk az Isten fia.~Maradok és
1252 3| bor terem, és sokszor mód nélkül édesek, kivált a veres.
1253 4| hogy ebben az országban a nemességet nem üsmérik, annál is inkább
1254 4| szükségesebb nyelv, mint a német nyelv, amelyre mindennap
1255 4| annak a libanusi grófnak nemtudommal felelni, mintsem irtóztató
1256 4| vette a kezében. Az oda való nemzetet coptoknak híják, a tartomány
1257 5| szeretni.~Lakja várost négy nemzetség,~Örmény, görög, zsidó, törökség.~
1258 3| Haller István bírta, de a nénénk Torma Borbára után, akire
1259 3| anyja Haller Borbára volt; a nénénknek Torma Borbárának volt még
1260 4| tudja ked, hogy ott egy kis nénje fekszik kednek. Kérem öcsémuramat,
1261 4| vegye gondviselése alá az ő népit, és tiszteletire hatvannapi
1262 4| ohajtanám, hogy az öcsémuram neve is azok között volna.~Kedves
1263 3| atyafi szeretettel, az Isten nevelje mind a jó erkölcsbe, mind
1264 3| házasokat, köszöntse ked nevemmel, az Isten tartsa meg mind
1265 4| kedves öcsémuramnak, hogy azt nevesse vagy vizsgálja, hogy a húgom
1266 4| hosszú életre, mind az úr nevet viselni, és akinek a kedvesebb
1267 3| a régi familiának hírét nevét örökös feledékenységbe nem
1268 4| adhatom. Nem lehetett nem nevetni csalárdságát. Ő is nevette,
1269 4| özvegyek, árváké. De öcsémuram, nevettem a ked mondását, hogy a kenyérben
1270 4| Lehetetlen, hogy meg ne nevezzem ángyomasszonynak a Prinyi
1271 3| és akkor láttam, hogy a névnek elváltoztatása okozta szomorúságomat.
1272 4| aviditással és csudálva nézheti az ember őket és imádhatja
1273 3| semmit egyebet a levélbe nem néztem, hanem csak a subscriptiot,
1274 5| füledet csikorgatják.~Annak nincs több, csak két húrja,~Melynek
1275 3| szárnyas állatokból, amelyek nincsenek Erdélybe, úgymint az új
1276 4| csak a' volt a felelet: nec nominetur in vobis! Kedves öcsémuram,
1277 5| hangja.~Soha többet egy nótánál~Azon vonni nem hallanál.~
1278 3| pedig félnapi. Itt a tarlót novemberbe vagy decemberbe elveti,
1279 3| Kedves öcsémuram, ex Turcia nulla redemtio. Már én azt régen
1280 5| kapujánál.~Ott keszkenyőt a nyakára~Tésznek, meg mást a vállára.~
1281 5| a vége a széptől fut.~A nyár meleg, minden kiég,~Alig
1282 4| még más ugyanolyan hasznos nyelvet megtanulni, valamint a deák
1283 3| fordították, a franciából székely nyelvre.~Kedves öcsémuram, minthogy
1284 4| paripa meg találná magát nyeríteni, a' bizonyos, minden becsületit
1285 4| apánknak, és hogy gratiát nyert volt nékem, de a gratia
1286 5| gyújthatsz,~Délután ablakot nyithatsz.~Nyárba délig nagy meleg
1287 5| Adja Isten, hogy az atyja nyomdokát követhesse ked. Kérem arra
1288 3| elveti, azután reá szántja nyomorú ekével, juniusnak a kezdetén
1289 4| egyszersmind a búza is ki van nyomtatva, a szalma is igen apróra
1290 3| atyámot az Isten örökösön nyugosztalja szent színe előtt, akihez
1291 1| szent Felsége tudja, hogy odaszámláltathatom. Az én bujdosásomnak vége
1292 3| énnékem a hét esztendős öcsémbe lehet valamely homályos
1293 3| Zsuzsi húgomért, de József öcsémért csak fél pohár bort lehet
1294 3| atyjoknak örömére. József öcsémet is köszöntöm atyafi szeretettel,
1295 3| ötvennyolc vagy kilenc esztendős öcsémről. De sőt még jól megvizsgálván
1296 4| öcsémuramnak, hogy megírta a kedves öcsémuraimnak esztendejeket, de hogy a
1297 3| nem engedte esni, hanem öcsémuramba mintegy feltámosztatta,
1298 1| asszony terhes volt az úrral öcsémurammal azon esztendőben, amelyben
1299 3| magával, hogy holtig el légyek öcsémuramtól rekesztve. A természet arra
1300 3| öcsémuramnak ennek a városnak ökonomiáját, mert én mindenkor ebbe
1301 3| matéria a köntöse. Minden ökonomiám abból áll, hogy a költségem
1302 3| jövedelmemnél.~Minthogy pedig az ökonomiáról vagyon a szó, hadd írjam
1303 3| Zsuzsi édes hugaimat innet ölelem meg lélekbe, a megváltónk
1304 4| valamelyiket maga is üsmérte. Az öreg Prinyi Imrét, a főispánt,
1305 5| Mert kétfelől azt vezetik,~Öregasszonyok segítik.~A menyasszony büszkén
1306 4| kívül, aki ha még él, sokkal öregebb nálomnál. Méltó is mind
1307 1| erkölcsiért tette vele. A szegény öregúrnak halálát nem tudom, mikor
1308 3| édes lelki atyámot az Isten örökösön nyugosztalja szent színe
1309 3| a szomorúság elmúlék, az öröm és a vigasztalás foglalá
1310 3| Isten, hogy holtig való öröme lehessen benne öcsémuramnak.
1311 3| kettőt és légyenek atyjoknak örömére. József öcsémet is köszöntöm
1312 4| minden gyönyörűségek és örömök! Bizony ki-ki jónak tarthatja
1313 5| Abban nagy halak jádzanak,~Örömökben ugrándoznak.~De a partján,
1314 3| megcsalatkoztatásomon pedig igen örültem, mindjárt eszembe jutott
1315 1| házasságát megtudtam, de semmi örvendetes hírit nem hallottam; az
1316 3| rekesztve. A természet arra ösztönöz, hogy kívánjam meglátni
1317 5| mégy,~Húsz mélyföldhöz még ötöt tégy.~Szép oldalra van építve,~
1318 3| esztendeig a pusztában, hanem ötvenkettőig is kész mannát hinteni.~
1319 3| valamely homályos ideám az ötvennyolc vagy kilenc esztendős öcsémről.
1320 3| semmimet el nem vette, mert övé az egész föld, itt is az
1321 4| böjtöt akarván rendelni az övéinek, a mindenhatóhoz felment,
1322 4| barátok, fejérben járnak, az övökön egy rettentő olvasó, amelynek
1323 4| élete a ked gyermekié és sok özvegyek, árváké. De öcsémuram, nevettem
1324 4| savanyó borai termettek, oh! mely édesek azok Abafáján,
1325 4| akik a hadakban vannak, azt ohajtanám, hogy az öcsémuram neve
1326 5| várják~Nagy örömmel, s azt ohajtják.~Itt pediglen tőlle félünk,~
1327 3| arra int, hogy kívánjuk, ohajtsuk és reméljük, hogy megegyezünk
1328 2| kell felejtenem, mert egyik oka volt, hogy az Isten anyaszentegyházában
1329 5| Lakni városba kedvesen,~Arra okod éppen nincsen,~Mert a tavaszt
1330 3| Megláthatja ked, hogy micsoda okos és hasznos tanácsit mulattam
1331 4| a két húgomnak. Legyetek okosak, valamint a kigyó és együgyűek,
1332 3| Józsefet.~A szegény anyánk nagy okossággal cselekedte, hogy annak a
1333 3| a névnek elváltoztatása okozta szomorúságomat. A megcsalatkoztatásomon
1334 5| Hogy az íze jó az bornak.~Olcsósága a kenyérnek,~Melyet mondhatni
1335 5| menyasszonyát~Nem üsméri oldalcsontját.~Öt nap tart a lakadalom,~
1336 5| mélyföldhöz még ötöt tégy.~Szép oldalra van építve,~Szőllőheggyel
1337 3| lehet az utolsó. Az Isten oltalmában ajánlom kedet a kedves öcséim
1338 4| az övökön egy rettentő olvasó, amelynek mindenik szeme
1339 4| későn fekszik-é le, ha az olvasóját koptatja-é, a könyvit szaggatja-é.
1340 3| kednek, azt nem tudom, mint olvassák, de azt tudom, hogy gyönyörűséggel
1341 4| Adja az Isten, hogy azt olvassam a ked leveliben, hogy meg
1342 4| öcsémuram, hogy irigyelve olvasta, micsoda szép metszetlen
1343 3| öcsémuram, nagy örömmel olvastam a ked fiairól és leányáról
1344 3| szomorú hírt ír. A levelet olvasván, a szomorúság elmúlék, az
1345 4| pokla.~Öcsémuram, lehet-é olyannak, akinek csak egy pénz ára
1346 4| azok prédikállanak. Azok olyanok, mint nálunk a barátok,
1347 4| színt látni mindenkor egy olyanon, akiben vagyon minden gyönyörűségek
1348 5| Tésznek, meg mást a vállára.~Onnét elébb megindítják,~Meg más
1349 4| is pártját fogják, Kriska optimam partem elegit.~Köszöntse
1350 4| izlotot pedig szüntelen az orcájához köszörülte; látta, hogy
1351 3| hasonlít a tengelichez, lába, orra, szeme veres; Bornemiszáné
1352 5| ne lásson, azt akarják.~Orrára könnyen leesne,~Ha segítsége
1353 5| a mentéjek,~Fedezve van orrok, fejek.~A fejek van bépolálva,~
1354 4| főtisztek a fejedelem és az ország emberei, és nem a magoké.~
1355 4| képíró le nem írhatná. Sok országbéli szép lovakat láttam, de
1356 4| jónak tarthatja annak az országnak a szokását, ahol a főtiszteknek
1357 3| eltemettem. De az Isten drága orvosságot adott a miatyánkba az unadalom
1358 4| Úgyis már az idén már csak ősszel vetné el ked a búzát, azért
1359 3| tartanom és bűneimért való ostorának, amely ostort holtig kell
1360 3| bűneimért való ostorának, amely ostort holtig kell csókolnom, és
1361 5| marad egy kis zöldség.~Az ősz tehát legkedvesebb,~Azzal
1362 1| háláadással vennem, és kérnem őtet a hazámnak békességben való
1363 4| öcsémuram tudom, hogy nincsen otthon, a tanulásban foglalatoskodik.
1364 3| bátyja ~Mikes Kelemen m. pr.~P.S. Kedves öcsémuram, e' volt
1365 5| filios filiorum tuorum et pacem super Israël.~maradok~kedves
1366 4| idejében küldök. Hanem a paketumba gyapotmagot küldök, amelyet
1367 4| hogy akit én üsmértem, Pálnak hítták, és idősebb volt
1368 4| egy dervissel.~Egykor egy pappal messze kimentem sétálni,
1369 4| hogy itt vagyon a lovak paradicsomja, és az asszonyok pokla.~
1370 4| pompákban olyankor ha valamely paripa meg találná magát nyeríteni,
1371 3| nyerítnek; mennyi sok száz drága paripákat láttam. Egyszóval, itt aki
1372 4| pártját fogják, Kriska optimam partem elegit.~Köszöntse öcsémuram
1373 4| magának, mivel innét is pártját fogják, Kriska optimam partem
1374 3| és lehessen követője mind patronussának, mind atyjának. Kriska és
1375 5| törvények.~Itt a sok per és a patvar,~Amely véghezmégyen hamar.~
1376 3| válaszát veszem. De a fekete pecséten mindjárt megütköztem és
1377 4| találkoznak gyűrűben való vagy pecsétnyomó kövek; azután küldök ugyan
1378 5| Három vasárnapot ülnek.~Péntek itten a töröké,~Szombat
1379 5| bíróhoz aki mégyen,~A markában pénzt is vigyen.~Fizetni kell
1380 5| is vigyen.~Fizetni kell a perlőnek,~Szintén úgy a másik résznek.~
1381 5| megállítják.~A vőlegény pillangóson~Előtte mégyen pompáson.~
1382 3| attól is van, mert itt pincét nem szabad tartani. Minden
1383 1| természetit üsmértem, mivel ha sok pirongatást szenvedett is, de gyermekkorunkba
1384 4| régi nagy kőtemplom-é a plebánia vagy más, mert talám tudja
1385 4| ne sajnálja a tiszteletes plebánus uramat köszönteni, akinek
1386 4| szereti Abafáját, mivel plebánusa vagyon (de mindenkor elhágy
1387 3| Krisztináért is felet, az egy jó poharat tészen. Jól van Krisztinának,
1388 4| paradicsomja, és az asszonyok pokla.~Öcsémuram, lehet-é olyannak,
1389 4| egy izlotot, amely harminc poltura. A dervis elvészi, én megkérdem,
1390 4| ha van-é pénz nálam? Egy polturát akarok néki adni alamizsnában,
1391 4| csendességű lovakot szeretik. Ki a pompákban olyankor ha valamely paripa
1392 4| becsületit elvesztené, soha többé pompára nem vinnék, mert a török
1393 4| gravitásra, hogy mikor valamely pompás alkalmatossággal látja az
1394 5| pillangóson~Előtte mégyen pompáson.~Az utcákot hogy béjárván,~
1395 5| hallanál.~Örmény menyasszonyt pompával~Viszik estve sok gyertyával.~
1396 4| könyvekkel, azonkívül is a postán nem lehet. Mindazonáltal
1397 4| missionariusok, a dervisek, azok prédikállanak. Azok olyanok, mint nálunk
1398 4| között egy tréfás úr monda a prímásnak: a' való nagyságos uram,
1399 4| vannak, valamint történt egy prímással Magyarországban. A prímás
1400 3| házasodott, üsmértem az egész Prinyi-familiát. Kedves öcsémuram megölelvén
1401 4| hogy ott sokszor látta egy Prinyinek a temetésit barátok temploma
1402 4| fiát, Lászlót, még egy ifiú Prinyit, a keresztnevére nem emlékezem;
1403 4| nem gondolkodhatom, mert a providentia jó kézhez juttatta. Énnékem
1404 3| nemcsak negyven esztendeig a pusztában, hanem ötvenkettőig is kész
1405 4| in me, et miserere mei, quia unicus et pauper sum, hát
1406 5| szobába~Asszonyokkal mint rabságba,~Nem kell enni, se nem szólni,~
1407 3| sok dicsőséges esztendőket ragasszon. Az ő Felsége büntetésit,
1408 4| el. Már ezután kevesebb rakás kenyérrel érem bé, mint
1409 3| hol több, hol kevesebb rakásba, oda nékik el kell menni,
1410 5| hoznak,~Mellyel boltokat itt raknak.~Itt hajóra azt mind teszik,~
1411 5| vigasságon.~A hegedűt ott rángatják,~A füledet csikorgatják.~
1412 4| kigyónyelvet, amely igen nagy raritás, Málta szigetiből hozák,
1413 3| atyámfiainénak küldhetek raritásul a szárnyas állatokból, amelyek
1414 4| Istennek eddig gondja volt reám, azután sem hágy el. Már
1415 3| öcsémuram, ex Turcia nulla redemtio. Már én azt régen próbáltam,
1416 3| Bornemiszáné húgomasszonynak, mint régibb gazdasszonynak egyiptomi
1417 4| szeretetből még éltemben ki ne rekesszen, a szentséges atyánk tartsa
1418 3| holtig el légyek öcsémuramtól rekesztve. A természet arra ösztönöz,
1419 3| hogy kívánjuk, ohajtsuk és reméljük, hogy megegyezünk az Isten
1420 3| holtig kell csókolnom, és reménlenem, hogy a keresztet üdvességemre
1421 3| másikán fekete pecsét volt, reménlettem, hogy a ked válaszát veszem.
1422 4| hogy megölik. Hanem az a reménségem vagyon, hogy közel vagyon
1423 3| és megegyezik az Isten rendelésivel, de egy bujdosó, akinek
1424 4| enyimeknek csak negyvenet rendeltem, mégis nehezen tartják.
1425 4| voltanak, mégis azt mondotta: respice in me, et miserere mei,
1426 2| alkalmatosságom adatik, öcsémuramot is részeltetem.~A szegény üdvezült mostohaapámot
1427 5| perlőnek,~Szintén úgy a másik résznek.~Ha valakit itt megvernek,~
1428 5| antikvitások, amelyek igen ritkák itt is; a három kigyónyelvet
1429 4| levele éppen olyan, igen ritkán kell vetni. Küldök még ugorkamagot;
1430 4| emlékezem. Immár azzal több rossz cselekedetimet tudom, talám
1431 4| lett volna, és ne olyan rosszért, amelyet már most bánom,
1432 5| föld azért tetszik,~Olyan rossznak azért látszik,~Hogy itt
1433 3| veszedelmes halála; tehát engemet rosszul informáltak volt.~Tudom,
1434 3| fejire mintha egy veres rózsát tettek volna; a két húgaimnak
1435 3| sarlóra nem volt gondom. A ruházatom úgy volt, valamint a mezei
1436 5| sétál.~Tavasz kezdete igen rút,~És a vége a széptől fut.~
1437 5| válik, mint tekinti,~Szép-é, rút-é, kell szeretni.~Lakja várost
1438 5| várost nem mondhatni,~Se azt rútnak nem tarthatni.~Ez országban
1439 3| viselhesse, és a maradéki per saecula et ultra.~Elmondhatom, hogy
1440 5| 5 ~Báró Huszár Sándornak (az előbbi levél folytatása)~
1441 3| az Isten minden embert a sárból teremti, egy angyalnak vagyon
1442 3| üszögös, pedig gyönyörű sárga szemekkel tele. Hadd szóljak
1443 3| akinek se az ekére, se a sarlóra nem volt gondom. A ruházatom
1444 3| angyalnak vagyon gondja arra a sárra; valamely helyről, valamely
1445 4| panaszolkodik ked, hogy savanyó borai termettek, oh! mely
1446 3| ha megbocsátják, nagyobb sebességgel foly.~Az édesanyánknak levelét
1447 5| azt vezetik,~Öregasszonyok segítik.~A menyasszony büszkén megáll~
1448 3| Kriska húgom innepét, mert semmiféle kalendáriumba nem találok
1449 3| üdvességemre fordítja. Éntőllem semmimet el nem vette, mert övé az
1450 4| beszélnek, de énnékem nincsen senki is. Ha egy olyan nagy hatalmas
1451 4| szereti. Küldök tisztító seprűnek a magját, amely kis apró
1452 4| esztendőben tizenötödik septembris datált levelét csak a szíveknek
1453 5| mirigyhalál~Tavasszal itt sokat sétál.~Tavasz kezdete igen rút,~
1454 4| egy pappal messze kimentem sétálni, aki tudott törökül. Egy
1455 4| nálunk, nem csipkés, hanem sima, mind igen hosszú, mind
1456 4| kegyesség volt. Én Kemény Simon urat tudakozom, ha él-é
1457 3| nevette, amidőn látá Jákobot siratni a fiát, Józsefet.~A szegény
1458 3| nem látott nálánál szebb sírót (az asszonyok mindenre vigyáznak).
1459 4| hogy aziránt valami kis skrupulusa nem volt kednek. Jaj! de
1460 3| meg öcsémuram, ha Baranyai sógorának, annak az emberséges úri
1461 3| úr Bornemisza öcsém- és sógoruram az anyja után bírja az abafáji
1462 3| olvasom, mint kedves öcsém- és sógoruramnak familiáját. Kedves öcsém,
1463 4| mondását, hogy a kenyérben sokacskát hintettek volt előnkbe,
1464 4| előtte húsz esztendővel sollicitáltam volt a gratiát az itt lévő
1465 4| híják, a tartomány igen sovány, a lakosok igen szegények,
1466 5| bujdosónak~Hazáján kívül soványnak. ~ ~
1467 3| kinyomtassák. Az első auctora spanyol jezsuita volt, azután franciára
1468 4| juttatta. Énnékem még több spirituális könyveim is vannak, amelyeket
1469 4| öcsémuram a kedves jókedvű Storophila Zsuzsi húgomat, akiben az
1470 3| nem néztem, hanem csak a subscriptiot, látom Huszár Józsefet,
1471 4| élet hosszabbodjék, az igen subtilis csalárdság volna.~Kedves
1472 4| a teremtésünk földje jó sükeres volt. Adjunk hálát Istennek,
1473 4| szürke ló, a fürjészet, a sütőház jól jut eszembe. De kednek,
1474 4| felejtette el ked százszor a sütőházban való embertelen cselekedetemet,
1475 5| látjuk~A tengerből, s azt suhajtjuk.~Város kies helyen fekszik,~
1476 5| akik laknak,~Szomorúan suhajtoznak.~Régen napot jőni látjuk~
1477 3| életem annyival már most súlyosabb, mert minden bujdosó társaimat
1478 4| amely egynehány fonttal súlyosabbnak tészi terhét kedtől való
1479 4| mei, quia unicus et pauper sum, hát én bezzeg inkább elmondhatom.
1480 5| filiorum tuorum et pacem super Israël.~maradok~kedves öcsémuramnak~
1481 4| izlotot csak a szakállához súrolja. Azt is elvégezvén, a páter
1482 5| Öt nap múlva megláthatja,~Szabadoson azt bírhatja.~Akkor válik,
1483 3| unadalom ellen, ahhoz kell szabni magunkat fiúi engedelmességgel.
1484 4| olvasóját koptatja-é, a könyvit szaggatja-é. Azt a húgom megengedi,
1485 4| akkor az izlotot csak a szakállához súrolja. Azt is elvégezvén,
1486 4| visszámégyen, a'már az én szent szakállomhoz ért, azt visszá nem adhatom.
1487 5| kinyitva.~Azt nem mondom, hogy szaladnál~Tőllök, ha vannak házoknál,~
1488 4| böjtből a másikában kell szállanom, mert itt tavasszal kételenségből
1489 4| búza is ki van nyomtatva, a szalma is igen apróra törődik,
1490 4| ló, marha azt az apró jó szalmát eszi. Úgyis már az idén
1491 1| hanem hogy a hívek közi nem számláltatom, noha azt az Isten ő szent
1492 3| Isten, hogy öcsémuram sok számos esztendőkig viselhesse,
1493 4| deszkával nyomtatnak. A szán eleiben két lovat fognak,
1494 4| gondolom, hogy kednek is szándékja vagyon, mert ugyanis gyönyörűséggel
1495 4| lovat fognak, aki hajtja, a szánra ül, hogy nehezebb legyen,
1496 3| decemberbe elveti, azután reá szántja nyomorú ekével, juniusnak
1497 4| gabonás házát az idén meg nem szaporíthatom, se az asztogokat, mert
1498 4| Abafáján pedig hálá Istennek szaporodnak a Huszár Mátyás fiai. Amely
1499 3| atyámfiainénak küldhetek raritásul a szárnyas állatokból, amelyek nincsenek
1500 3| nem nyerítnek; mennyi sok száz drága paripákat láttam.
|