1
GRÓF MIKES ISTVÁNNAK
Constancinápoly, 5. januarii 1759.

Méltóságos Gróf uram, kedves öcsémuram!

Szívem örömivel élek a szabadsággal, amelyet vettem a Felséges királynénak itt lévő követjétől, hogy az úrnak öcsémuramnak írhassak. Annál nagyobb örömmel is írok, mert régtől fogvást semmi hírit nem hallhattam. Az Istenhez való nagy háláadással hallottam azt meg, hogy a szegény üdvezült asszony az anyaszentegyházban holt volna meg, amely kegyelmet az Isten a sok jó erkölcsiért tette vele. A szegény öregúrnak halálát nem tudom, mikor történt. Mikes Ferencnek házasságát megtudtam, de semmi örvendetes hírit nem hallottam; az alma sokszor elhengeredik a fájától. Azt annál is inkább elhittem, mert változó természetit üsmértem, mivel ha sok pirongatást szenvedett is, de gyermekkorunkba velem meg nem alkudhatott. A Mikes-familiából többet kettőnél nem üsmerhettem, mivel a szegény asszony terhes volt az úrral öcsémurammal azon esztendőben, amelyben hazámból kijöttem. Az úrnak öcsémuramnak pedig gyermekeiről semmit nem hallhattam, noha igen szívesen kívánnék hallani.

Magam felől pedig azt írhatom, hogy ha bujdosásban vagyok is, de az Istennek áldása és irgalmassága mindenkor velem volt és vagyon; és másokkal is jót tehetek. Az Úrnak jósága és segítsége nem lévén meghatározva, mindenek veszik az ő bő kezének irgalmasságát. Egyéb szükséget tehát nem érzek, hanem hogy a hívek közi nem számláltatom, noha azt az Isten ő szent Felsége tudja, hogy odaszámláltathatom. Az én bujdosásomnak vége akkor lészen, amidőn az életemnek. Az ő rendelésit pedig mind imádnom kell, mind pedig háláadással vennem, és kérnem őtet a hazámnak békességben való létiért.

Hogyha pedig az úrnak öcsémuramnak tetszik énnékem válaszolni, a Károlyvárában lévő trinitáriusok által meglehet, mivel ők az itt lévő trinitáriusoknak elküldik.

Én pediglen az úrnak öcsémuramnak atyafiságos emlékezetiben ajánlván magamot
maradok
köteles atyjafia szolgája
Mikes Kelemen