2
BÁRÓ HUSZÁR (BOÉR) JÓZSEFNEK
Constancinápoly, 5. januarii 1759.

Kedves öcsémuram!
Másképpen az okosság és az atyafi szeretet meg nem engedte volna, hogy kegyelmednek írjak, hanem elsőben a Felséges királynénak itt lévő követjitől kértem arra szabadságot, aki is azt nékem megengedvén, szíves örömmel kívántam élni azzal a szabadsággal, annál is inkább, hogy tizennyolc esztendőtől fogva kegyelmed felől semmi hírt nem hallhattam. Tudom a szegény anyánk keserves halálát, de imádjuk az Istennek istenes akaratját, hanem szeretném tudni esztendejét és napját halálának, akiért holtig kell imádkoznunk. Szeretném azt is tudni, hogy az ángyomasszony, akit szívesen köszöntök, micsoda familiából való, ha vannak-é öcséim és hugaim. A magam állapotjáról azt írhatom, hogy Isten ő Felséginek mindenkor kegyelmes gondviselése volt és vagyon rajtam; a szükséget sohase próbáltam, sőt még az Isten áldása olyan állapotba tett, hogy másokkal is lehet jót tennem. Az Isten ő szent Felséginek az egyik keze, amit elvészen tőllünk igazsággal, a másika megsegít irgalmassággal. Az egészségem is jó, de az hatvannyolc esztendőnek terhit kezdem érezni. Tudom, hogy kedves öcsémuram azt is akarná tudni, hogy miben áll a foglalatosságom. Itt a világi bajtól, dologtól, gondtól ment vagyok, a csendes életet a könyvek fordítására szenteltem, és sok francia könyveket magyarrá változtattam, amelyekből, ha alkalmatosságom adatik, öcsémuramot is részeltetem.

A szegény üdvezült mostohaapámot soha el nem kell felejtenem, mert egyik oka volt, hogy az Isten anyaszentegyházában vagyok.

Kedves öcsém, szeressük az Istent, az ő fiát és evangyéliumát, és úgy soha meg nem halunk.

Hogyha pedig öcsémuram helyesnek ítéli a levelemre való váloszolást, a Károlyvárában lévő trinitáriusok az itt lévőknek elküldik, mivel magam is azon alkalmatossággal éltem. Az Isten irgalmasságában ajánlván öcsémuramot, maradok kedves öcsémuramnak
igaz köteles szolgája bátyja
Mikes m. pr.

Az Isten ő szent Felsége békességszerető török császárt adott.