5
Báró Huszár Sándornak (az előbbi levél folytatása)

Kedves öcsémuram!

A ked legelső írásban tett köszönetit már nem lehetett kedvesebben vennem, mint ahogy jól megáztattam szeretettel és örömmel való könnyhullatásimmal. Adja Isten, hogy az atyja nyomdokát követhesse ked. Kérem arra kedet, hogy bujdosásban lévő bátyjáról el ne felejtkezzék, de szeretettel való emlékezettel. Az Isten tartsa meg kedet ángyomasszonnyal és a kis Antalkóval együtt, ut videas filios filiorum tuorum et pacem super Israël.
maradok
kedves öcsémuramnak
igaz szolgája bátyja
Mikes m. pr.

A magok között talál a nagy öcsémuram 11 követ. A négye közüllök meg vagyon metszve, gyűrűben valók, azok olyan antikvitások, amelyek igen ritkák itt is; a három kigyónyelvet is ott kell keresni.
A ked levele franciáson volt titulálva, azt nem hittem volna, hogy Abafáján francia iskola légyen. De mit mondjak? Sok szép dolgok vannak most Erdélyben, amelyek nem voltak időmben.

A VÁROS DESCRIPTIOJA SÁNDOR ÖCSÉMURAMNAK

Lakunk partján a tengernek
Töltjük napját életünknek.
Annak gyakran nagy zúgását
Halljuk s látjuk hánykodását.
Abban nagy halak jádzanak,
Örömökben ugrándoznak.
De a partján, akik laknak,
Szomorúan suhajtoznak.
Régen napot jőni látjuk
A tengerből, s azt suhajtjuk.
Város kies helyen fekszik,
Mely a szemnek szépnek tetszik.
Constancinápolyba ha mégy,
Húsz mélyföldhöz még ötöt tégy.
Szép oldalra van építve,
Szőllőheggyel körülvéve.
Szépnek várost nem mondhatni,
Se azt rútnak nem tarthatni.
Ez országban akárhol jársz,
De szép várost itt nem találsz.
Az élethez mi szükséges,
Mondhatom, hogy itt bővséges.
Sok százféle árut hoznak,
Mellyel boltokat itt raknak.
Itt hajóra azt mind teszik,
Császár városában viszik.
Itt az aer oly változó,
Amint a nép hazudozó.
Télbe délig tüzet gyújthatsz,
Délután ablakot nyithatsz.
Nyárba délig nagy meleg van,
Estve felvedd, ha mentéd van.
Beszélj földe jó voltáról,
Hallgass kedves lakásáról.
A tél hideg, igen szellős,
És amellett igen esős.
Lakni városba kedvesen,
Arra okod éppen nincsen,
Mert a tavaszt másutt várják
Nagy örömmel, s azt ohajtják.
Itt pediglen tőlle félünk,
Ahhoz tartva közelítünk.
Okát annak kitalálnád,
Ha ez várost sokat laknád,
Mert gyakran az mirigyhalál
Tavasszal itt sokat sétál.
Tavasz kezdete igen rút,
És a vége a széptől fut.
A nyár meleg, minden kiég,
Alig marad egy kis zöldség.
Az ősz tehát legkedvesebb,
Azzal gyümölcs nem édesebb.
Mit mondhatni tehát jónak,
Hogy az íze jó az bornak.
Olcsósága a kenyérnek,
Melyet mondhatni fejérnek.
Asszonyokat itt ha látnál,
Keresztet magadra hánnál,
Mert mindenik egy ijesztő,
Nem különb, mint egy kísértő.
Fekete szőr a mentéjek,
Fedezve van orrok, fejek.
A fejek van bépolálva,
Csak a szemek van kinyitva.
Azt nem mondom, hogy szaladnál
Tőllök, ha vannak házoknál,
Mert ott más köntösbe vannak,
Mint mikor az utcán járnak.
Örmény, görög lakadalmon
Ne kapj ott a vigasságon.
A hegedűt ott rángatják,
A füledet csikorgatják.
Annak nincs több, csak két húrja,
Melynek ízetlen az hangja.
Soha többet egy nótánál
Azon vonni nem hallanál.
Örmény menyasszonyt pompával
Viszik estve sok gyertyával.
Ki templomba vőlegénnyel
Megesküszik nagy örömmel.
Másnap menyasszonyt utcákra
Viszik házakról házakra.
Annak fejét bétakarják,
Hogy ne lásson, azt akarják.
Orrára könnyen leesne,
Ha segítsége nem lenne,
Mert kétfelől azt vezetik,
Öregasszonyok segítik.
A menyasszony büszkén megáll
Minden háznak kapujánál.
Ott keszkenyőt a nyakára
Tésznek, meg mást a vállára.
Onnét elébb megindítják,
Meg más háznál megállítják.
A vőlegény pillangóson
Előtte mégyen pompáson.
Az utcákot hogy béjárván,
Elég ajándékot kapván,
Viszik vőlegény házához,
Hol kezdenek vigassághoz.
Ott a sok nép kiáltozva
Kíséri őket táncolva.
A vőlegény férfiakkal
Vigadoz atyafiakkal.
Van menyasszony más szobába
Asszonyokkal mint rabságba,
Nem kell enni, se nem szólni,
Keservesen csak kell ülni.
Ott kell ülni, mint egy képnek,
Nem engedik látni szemnek.
A vőlegény menyasszonyát
Nem üsméri oldalcsontját.
Öt nap tart a lakadalom,
Annyit még az unadalom.
Öt nap múlva megláthatja,
Szabadoson azt bírhatja.
Akkor válik, mint tekinti,
Szép-é, rút-é, kell szeretni.
Lakja várost négy nemzetség,
Örmény, görög, zsidó, törökség.
Ez mindenik tart más vallást,
Külön-különféle szokást.
Hogy lehetne ott egyesség,
Ahol hitbe van különbség.
Ne kívánjad ott a lakást,
Sok ideig a mulatást,
Ahol három napján hétnek
Három vasárnapot ülnek.
Péntek itten a töröké,
Szombat pedig a zsidóé,
Vasárnapot keresztyének
Üllik, mert ez a törvények.
Itt a sok per és a patvar,
Amely véghezmégyen hamar.
A bíróhoz aki mégyen,
A markában pénzt is vigyen.
Fizetni kell a perlőnek,
Szintén úgy a másik résznek.
Ha valakit itt megvernek,
Fizetni kell a verőnek.
A vertet is láncra teszik,
Fizetésre kénszerítik.
Bíró erre csak azt mondja,
Okát ennek csak azt adja,
Vertnek bűne nem lett volna,
Tehát meg nem verték volna.
Itt a bíró igazságot
Ha szeretne, s nem jószágot,
A nép hamis, csalárd lenne,
Istenre sem tekintene.
Ez a jó föld azért tetszik,
Olyan rossznak azért látszik,
Hogy itt töltünk esztendőket,
Unadalmas sok időket.
Minden tetszik bujdosónak
Hazáján kívül soványnak.