Rész

 1 1  |                 kédnek engemet szeretni. Én pedig ha igen szeretem is
 2 2  |                édes nénémet jobban, mint én.~
 3 5  |                 hamar meg nem lesz, mint én kívánnám, azért addig is
 4 5  |                mint folytatja dolgunkot. Én pedig azt kívánom, hogy
 5 6  |                ki szereti kédet úgy mint én? De megszaporítanám még
 6 13 |                semmi szüksége nincsen az én predikálásomra. De az asszonyt
 7 13 |             gyertyám mindjárt elaluszik, én is alszom. ~
 8 15 |              olyan magosan az ablakokot; én nem tudom, csak gondolom:
 9 15 |              jobban szeretni kédet, mint én szeretem. Másszor többet.~
10 22 |              ruhásabbak nem vagyunk, sem én, se más. A mi urunknak pedig
11 22 |                 lenni, mintsem kérni. Az én hivatalom a', hogy szolgáljam
12 22 |                 hogy igen akarnám, ha az én lakadalmom olyan közél volna,
13 22 |                 mint azé a piros leányé. Én szeretem kédet, de úgy,
14 30 |               helyeket pusztán hadni, de én ugyan meg nem építtetem,
15 37 |                 szóllok egyet, ha nevet, én is nevetek, de sokszor nem
16 37 |                  mit. Azt gondolja, hogy én azokot mind nagy figyelmetességgel
17 37 | figyelmetességgel hallgatom, ugyanis, ha én régi dolgokkal akarom az
18 37 |               nem mondottam kédnek, hogy én micsodás szokást tartok:
19 37 |              micsodás szokást tartok: az én szokásom a', hogy tíz órakor
20 55 |               őket. Édes néném, itt most én vagyok az úr, úgy töltöm
21 55 |                 rosszban, de csak telik, én is ballagok véle együtt.
22 82 |               csak egyebet felejtsen el. Én azt gondolom pedig, hogy
23 82 |              járni, más nótát nem fúnak. Én pedig úgy tudom már azt
24 83 |            szereti jobban a vadászatnál. Én erre azt felelem, hogy öcsémuramot
25 83 |                 ki volt az az Origyénes, én meg nem mondom. Azonkívül
26 83 |             pirongatsz, jó néném, de már én ahhoz úgy hozzászoktam,
27 83 |                  kívánják a szeretetnek. Én pediglen főleg azt kívánom,
28 112|                vagyon, csak azt felelte: én jól vagyok, semmi fájdalmat
29 127|                 nékem mondott: nem halok én itt meg, mint az apám. Nem
30 155|             leveleimet nem vetted volna, én is vettem a februariusi
31 155|                  engedtem a meleg házat, én inkább tűrhetek, mint ők,
32 155|             unadalmas a lakás. Nem tudom én micsodaféle emberek ezek,
33 157|          csináltunk annyi ideig az úton? Én magam sem tudom, hanem azt
34 188|              kérés meg nem hallgattatik. Én pedig annak nevében kérem
35 207|                 jöttünk, azok közül csak én maradtam, hanem akik most