Rész

 1 1  |            Péter is megijedett volt, mikor a vízben sipadoztak a lábai.
 2 3  |            császárnak. Hogyne volna, mikor a leányával hál. Minthogy
 3 4  |        paripával meg is ajándékozta, mikor pedig el akart tőlle búcsúzni,
 4 4  |             után a hosszú hallgatás. Mikor pedig a füstölőt előhozák,
 5 5  |          nagyobb gyönyörűségem, mint mikor kédnek írok. Jaj! hazuttam,
 6 5  |              akin mindenkor nevetek, mikor eszembe jut.~A császár udvarában
 7 6  |            De micsoda nagy becsület, mikor egy császár megbotoz valakit;
 8 22 |       asszonyt csinálnak? Nem tudom, mikor leszen az a szerencsés nap,
 9 37 |              ott vagyon három óráig. Mikor az óra három fertály ötre,
10 37 |              mindenkor jelen vagyok, mikor öltözik. A hivatalom is
11 37 |            több vagyon, mint szürke. Mikor pedig vadászni nem megyen
12 82 |          szárnya alatt vagyon, hanem mikor onnét kirepül. Nem tudom,
13 83 |           nem hagyjuk a porban esni, mikor valamit olyat írok, mert
14 113| Franciaországban kellene felvennünk. Mikor vesszük fel, Isten tudja.
15 113|    bécsinálták, mert még nem tudjuk, mikor vihetjük Constancinápolyban.
16 127|              Azon szíja fel a vizet, mikor iszik, vagy mikor magát
17 127|             vizet, mikor iszik, vagy mikor magát mossa, azzal fecskendezi,
18 155|         barátságot hozzám nem mutat; mikor hozzámegyek, a szót nem
19 157|           foga csikorog az embernek, mikor hallja, mint mikor a vasat
20 157|         embernek, mikor hallja, mint mikor a vasat reszeli a lakatos.
21 157|            különbség van benne, hogy mikor valamely szépecske énekelt,
22 157|            ceremonia is vagyon, mert mikor bémegyen az ember valamely
23 157|            cselekedett, ha kitették. Mikor történt a' meg, hogy a török
24 181|            megyen a mezőre az ember, mikor akarja. A nagy kerített
25 207|              rabok, akik nem tudják, mikor viszik ki a halálra. A mi