Rész

 1 2  |          hogy meg ne náthásodjanak. E' mind jó, édes néném, de
 2 6  |          volna dolgunk. De mi lehet e világon hidegebb való dolog,
 3 6  |          miről írjak, a botozásról? E' nem igen derék ajándék.
 4 6  |             jó a jóakaró mindenütt. E' hazafiúságtól viseltetvén,
 5 13 |            Hogyne mászott volna fel e kerékre?! Ez, a', való,
 6 13 |            vagy teljeséggel elesni. E' mind nehéz és súlyos dolog,
 7 22 |            képet csináltak belőlle. E' meglévén, egy ideig annak
 8 37 |         földet is árnyékban tarták; e' pedig szükséges ezen a
 9 55 | beszélgetnem. Micsoda nagy büntetés e' nekem! Bárcsak egy holnapig
10 67 |            illendő halállal múlt ki e világból. E' már elvette
11 67 |        halállal múlt ki e világból. E' már elvette sok szenvedésinek
12 127|          hogy a portékáit elrakják. E' talám csak arra való volt,
13 127|         magossága 13 arasz volt, de e' még csak a kisdedek közül
14 155|      emlékezik ilyen kemény télről, e' pedig közönséges egész
15 157|          császár nevit felírni. Már e' mint lesz hozzánk, Isten
16 181|            házában sem menne, amint e' velem megtörtént.~A közönséges
17 187|           férfiú gyermekeket hoznak e világra, azokot úgy tekintik,
18 187|         véghez, ha nem megalkusznak e leány apjával és anyjával,
19 188|            híják az ő szent nevét.) E' mind szép és jó egyrészint,
20 188|           kérem a néném egészségit. E' most elég.~