Rész

 1 1 |           hogy már inkább is kell kédnek engemet szeretni. Én pedig
 2 2 |    octobris 1717.~Édes néném, még kédnek semmi levelét nem vettem,
 3 3 |          néném, egy levelét venni kédnek, amelyet itt adták meg.
 4 4 |         kellett ülnöm. Megmondjam kédnek, hogy hová mentünk? Ahhoz
 5 4 | mélyföldnire vagyok. Azt kell hát kédnek megírni, hogy minket a kalmakán
 6 5 |      lehetne tőllem, megköszönném kédnek azt, hogy kedvesen vette
 7 5 |       olvasta. Annyi levelet írok kédnek és olyan hosszú leveleket,
 8 5 |         gyönyörűségem, mint mikor kédnek írok. Jaj! hazuttam, édes
 9 5 |          eléri, addig azt írhatom kédnek a vezér felől, hogy ha távul
10 6 |         néném, ha volna mit írnom kédnek, még el nem végezném levelemet,
11 6 |          volna is, azt elhadnám a kédnek való írásért. Mert édes
12 13|       megtörtént, és régen mondom kédnek, hogy mely nagy világi boldogság
13 13|           és nem könyvet, és hogy kédnek semmi szüksége nincsen az
14 22|     Bercsényiné asszonyom meg fog kédnek tetszeni. Elmondhatni valósággal,
15 22|          mesét mindjárt megfejtem kédnek. Az attól vagyon, hogy már
16 30|           kéd, hogy Ázsiából írok kédnek, ha Ámérikában volnék, Missisipiából
17 30|            Missisipiából is írnék kédnek. Minket már úgy tekintsen
18 37|         azt még meg nem mondottam kédnek, hogy én micsodás szokást
19 55|    házassága lett egy asszonynak; kédnek is elébeszélem, hadd teljék