Rész

 1 4  |         jó házasság. Édes néném, tudom, hogy megcsúfol kéd, és
 2 4  |       keveset tudok törökül. Nem tudom, ezután mint lesz, de nékem
 3 15 |     magosan az ablakokot; én nem tudom, csak gondolom: azért, hogy
 4 22 |          asszonyt csinálnak? Nem tudom, mikor leszen az a szerencsés
 5 22 |         a szerencsés nap, de azt tudom, hogy igen akarnám, ha az
 6 37 |          nevetek, de sokszor nem tudom mit. Azt gondolja, hogy
 7 55 | megfüstöljék, valamint a sódort. Tudom, hogy kéd is erre ítéli
 8 82 |         mikor onnét kirepül. Nem tudom, hogy fog szokni a mi baráti
 9 82 |   mulatságtól kopik az álla. Azt tudom, az apja kedvit keresi,
10 82 |          nem fúnak. Én pedig úgy tudom már azt a táncot, hogy bízvást
11 83 |          munkásembereket látunk.~Tudom, hogy nem hagyjuk a porban
12 112|          ezt a levelet, de mivel tudom, hogy örömest kívánnád tudni,
13 155|      igen unadalmas a lakás. Nem tudom én micsodaféle emberek ezek,
14 157|         török mondja. Annyi időt tudom, hogy itt el nem töltök,
15 157|      ideig az úton? Én magam sem tudom, hanem azt tudom, hogy sokat
16 157|       magam sem tudom, hanem azt tudom, hogy sokat aluttunk, későn
17 157|        azt a csudát végbenvitte (tudom, hogy nem magától), Bellegrádot
18 207|        kezében vagyok, hanem azt tudom, hogy a pornak porrá kell