Rész
1 1 | tőlle venni, de reméljük, hogy itt a török áer elűzi. Édes
2 1 | olyan nagy völgyben estünk, hogy már csak azt vártuk, hogy
3 1 | hogy már csak azt vártuk, hogy reánk omoljanak azok a vízhegyek.
4 1 | olyan emberségesek voltanak, hogy többet nem adtak innunk,
5 1 | kellett volna. Elég a', hogy itt vagyunk egészségben.
6 1 | még nem szállott vala le, hogy egy tatár hám, aki itt exiliumban
7 1 | vagyon már két esztendeje hogy vettem; igazat mondok, hogyha
8 1 | állana. Reménlem, édes néném, hogy már ezután, minthogy egy
9 1 | egymáshoz, úgy tetszik, hogy már inkább is kell kédnek
10 2 | esett, látván a köszvény, hogy nem becsüllik, a fejdelmet
11 2 | Azt gondoltam elsőben, hogy majd elrabolnak bennünket;
12 2 | bennünket; már csak azt néztem, hogy melyik kötöz meg. De ezek
13 2 | paripát hagyának. Gondolom, hogy holnap ide hagyjuk ezt a
14 2 | adhatni a négynek. Lehetetlen, hogy már ne szóljak a kocsisról.
15 2 | kocsisról. Azt gondolná kéd, hogy valamely polgármester igazgatja
16 2 | gyakorta füstölvén öreg lovait, hogy meg ne náthásodjanak. E'
17 2 | mélyföldnire. Eleget mondjuk, hogy mi azért jöttünk, hogy vélek
18 2 | hogy mi azért jöttünk, hogy vélek hadakozzunk, de ők
19 2 | amoda. Jaj! édes néném, hogy lehet ilyen néppel hadakozni.
20 2 | néppel hadakozni. Elég a', hogy holnap megindulunk Drinápoly
21 2 | megindulunk Drinápoly felé, hogy ott meglássuk azt a hatalmas
22 3 | Megérdelmi már kéd is, hogy megírjam, miképpen érkeztünk
23 3 | történt, amely méltó volna, hogy megírjam, mivel jöttünk,
24 3 | hazudok, ha azt mondom, hogy a szőllőszem is volt rajta
25 3 | szilva. De a' csudálatos, hogy egyfelől az ágain ért szőllők
26 3 | három része az esztendőnek, hogy mint munkálkodik a szőllőtőn,
27 3 | tisztekkel jöve urunk eleiben, hogy köszöntse a császár és az
28 3 | nevével. De ki gondolhatná, hogy a töröknek olyan jó étele
29 3 | jó étele volna. A' való, hogy mindenikünk éhezett. De
30 3 | az is való, édes néném, hogy étlen költem fel asztaltól,
31 3 | mártottunk egyszer a tálban, hogy azt elvitték előllünk, a
32 3 | már vitték. Úgy tetszik, hogy csak az orrunkot akarták
33 3 | akkor haragos koplalásomban, hogy soha éhen török vendégségben
34 3 | italról szó sem volt. A' való, hogy amennyit ettünk, semmi szomjúságot
35 3 | jovallotta egyik a császárnak, hogy utána küldjön Franciaországban.
36 4 | Így szeretem, édes néném, hogy elűzze kéd azt a veszett
37 4 | ülnöm. Megmondjam kédnek, hogy hová mentünk? Ahhoz a világiképpen
38 4 | szerencséjit, mert azt mondják, hogy nem szép. Azt elhiheti kéd,
39 4 | szép. Azt elhiheti kéd, hogy nem láttam. Azt is elhiheti
40 4 | láttam. Azt is elhiheti kéd, hogy nem kívánom úgy látni, valamint
41 4 | házasság. Édes néném, tudom, hogy megcsúfol kéd, és azt mondja
42 4 | és azt mondja kéd nekem, hogy úgy beszéllek a házasságról,
43 4 | világosságról, aki tudja, hogy vagyon világosság, de nem
44 4 | világosság, de nem tudja, hogy micsodás a világosság. De
45 4 | vesém, májam azt tartja, hogy nem kell a kedves szegény
46 4 | kell hát kédnek megírni, hogy minket a kalmakán jó szívvel
47 4 | idejöttünk, de félek attól, hogy a mi hadakozásunk füstben
48 4 | dolgunkot.~De azt elhiszi-é kéd, hogy nehezen szokhatom ehhez
49 4 | megveti. Azt nem kell várni, hogy valaki a házához híjjon
50 4 | az a nagyra vágyodásom, hogy valaki magához híjjon. Mert
51 4 | előhozák, már az arra való, hogy el kell vakarodni a háztól.
52 4 | lehetnek kérdezni a gazdától, hogy mint vannak a kéd gyermekei,
53 4 | gyermekei, de azt kérdezni, hogy mint vagyon a kéd felesége,
54 4 | valamily haszonért. A' való, hogy a nyelvnek nem tudása is
55 4 | lesz, de nékem úgy tetszik, hogy ezután is annál a két vagy
56 4 | nem látom semmi módját, hogy tudósabb legyek abban a
57 4 | vagyok. Ítélje el már kéd, hogy ha kell-é ész három szót
58 4 | írok. És arra kérem kédet, hogy szeresse kéd ezt az új vendéget.
59 5 | szerencsés asszony kéd, hogy közél nem vagyunk egymáshoz,
60 5 | megköszönném kédnek azt, hogy kedvesen vette levelemet,
61 5 | olyan hosszú leveleket, hogy még esszeteszi kéd a két
62 5 | kezit, és úgy fog kérni, hogy ne írjak annyit. Mert énnekem
63 5 | csak kednek. Úgy tetszik, hogy a' meg vagyon tiltva másoknak.
64 5 | pedig méltó megírni kednek, hogy a hatalmas fővezér ma ideérkezett
65 5 | Elmondhatni, édes néném, hogy a vezérek a földi istenek,
66 5 | írhatom kédnek a vezér felől, hogy ha távul láttam is, de szép
67 5 | lenni. Ebből elítélheti kéd, hogy mészáros familia, és hogy
68 5 | hogy mészáros familia, és hogy legközelebb az apja is a'
69 5 | tudományt követte egy darabig. Hogy folyna jól dolga ennek az
70 5 | keziben? De nekem úgy tetszik, hogy jobban illik egy mészároshoz,
71 5 | jobban illik egy mészároshoz, hogy jó hadi ember legyen, mivel
72 5 | megtetszett az az ember, hogy jól vágta a fát; az udvarában
73 5 | azután elébb, elébb, annyira, hogy vezérnek tészi. De szerencsétlenségire
74 5 | való hadakozást. Elég az, hogy a baldacsit vezérnek teszik,
75 5 | a táborát Prut mellett, hogy egész táborával fel kelletett
76 5 | lett volna. A cár látván, hogy rabságban kell esni, a feleséginek
77 5 | feleséginek esziben jut, hogy talám ha ajándékot küldenének
78 5 | volt-é ez? De gondolom, hogy a mi mészárosunk okosabb
79 5 | dolgunkot. Én pedig azt kívánom, hogy a kéd egészséginek dolga
80 6 | minthogy nem azért jöttünk ide, hogy itt sok időt töltsünk, és
81 6 | vadásszunk, hanem azért, hogy bujdosásunknak végit szakasszuk.
82 6 | fagyni bennünk. A' való, hogy nagy hidegek is járnak,
83 6 | Őcsászársága megtudván, hogy az urunk francia köntöst
84 6 | köntösnél. De itt mondhatni el, hogy nem kell az ajándékot tekinteni,
85 6 | küldötte. A' való, édes néném, hogy sokan vannak, akik ajándékot
86 6 | veszem a kéd szívecskéjit, hogy legnagyobb gyönyörűségem
87 6 | megbotoz valakit; elég a', hogy a császár megbotozta vejét.
88 6 | megbotozta vejét. Hihető, hogy nem kereste kedvét a feleséginek.
89 6 | Mondja kéd, édes néném, hogy talám nincsen egyéb dolgom,
90 6 | talám nincsen egyéb dolgom, hogy ilyen hejábanvalóságot írok.
91 6 | hejábanvalóságot írok. A' való, hogy a heverés legnagyobb dolgunk,
92 6 | szeretettel a többit, ha tudnám, hogy jó gondja vagyon az egészségire.
93 13 | és régen mondom kédnek, hogy mely nagy világi boldogság
94 13 | pasát külde a vezérhez, hogy a pecsétet adja visszá,
95 13 | tizenkét kísérővel. A' való, hogy meg nem ölik, hanem valamely
96 13 | esett le? Ha megtekintjük, hogy mészáros volt, azt mondhatjuk,
97 13 | mészáros volt, azt mondhatjuk, hogy nem nagyot esett. De azt
98 13 | esett. De azt kell néznünk, hogy micsoda fel ment volt, és
99 13 | volt, úgy megláthatjuk, hogy mélységben esett. Az ilyen
100 13 | ilyen állapotban látjuk, hogy a királyoknak ura a porból,
101 13 | de azt kell meggondolnom, hogy levelet írok, nem könyvet.~
102 13 | tarthatta az a szerencsés vezér, hogy azt a dicsőséget eléri;
103 13 | dicsőséget eléri; egyik a', hogy a császár a feleségit igen
104 13 | igen szereti, a másik a', hogy magát is igen kedvelli.
105 13 | híják. Szeretném tudni, hogy ha gondolkodik-é a világi
106 13 | mert a' csaknem bizonyos, hogy már hadakozást nem kell
107 13 | minden bizonnyal tudnók is, hogy meg nem adja azt, amit kívánunk.
108 13 | azért vagyunk keresztények, hogy bízzunk. Ismét elfelejtettem,
109 13 | bízzunk. Ismét elfelejtettem, hogy levelet írok és nem könyvet,
110 13 | írok és nem könyvet, és hogy kédnek semmi szüksége nincsen
111 13 | ma itt olyan nap vagyon, hogy két embert a mértékben tettek:
112 13 | gondolkodjék? A' pedig csak azért, hogy az asszonnyal nem kell félben
113 13 | nem fárasztani. Megmondám, hogy szeretem a bosszúállást,
114 15 | kelletett panaszolkodnom, hogy igen hideg vagyon, és nehéz
115 15 | azon kell panaszolkodnom, hogy meleg vagyon. Azt ne gondolja
116 15 | vagyon. Azt ne gondolja kéd, hogy kényességből cselekszem,
117 15 | pedig jól tudja az okát, hogy miért csinálják olyan magosan
118 15 | tudom, csak gondolom: azért, hogy a szomszédasszonyt ne lehessen
119 15 | a török azt sem akarja, hogy a feleségire nézzenek. Jól
120 15 | nézzenek. Jól mondják azt, hogy Franciaország az asszonyok
121 15 | asszonyok purgátoriuma. Elég a', hogy nem lehet a házamban maradnom.
122 15 | meleg hírek. De gondolom, hogy rövid idő múlva hideg híreket
123 15 | tartják, és attól tartok, hogy ott ölelem meg kédet, ahol
124 15 | gondolkodom. De azt tudja-é kéd, hogy lehetetlen már jobban szeretni
125 22 | Aztot még előre általláttam, hogy Bercsényiné asszonyom meg
126 22 | Elmondhatni valósággal, hogy méltóságos asszony. Mert
127 22 | asszonyok ellen!) Elég a', hogy azzal az úri asszonnyal
128 22 | dolgokról. Azt írja kéd, hogy az asszony orcáján olyan
129 22 | idős korában is megtetszik, hogy ifiú korában szép volt,
130 22 | ifiú korában szép volt, és hogy most a szép télhez hasonlíthatni.
131 22 | hasonlíthatni. De azt ki ne nevetné, hogy azt szeretné kéd megtudni,
132 22 | azt szeretné kéd megtudni, hogy miért annak az úri asszonynak
133 22 | kédnek. Az attól vagyon, hogy már házos lévén meghimlődzött.
134 22 | meghimlődzött. Azt tudja kéd, hogy az úri asszonyokot másképpen
135 22 | egyet, ki mást jovallott, hogy a himlő meg ne lássék, és
136 22 | többi között azt jovallotta, hogy meg kell aranyozni az orcáját.
137 22 | orcával, elítélheti kéd, hogy nem lehetett járni; és a
138 22 | már a' volt a mesterség, hogy vegyék le. A sokféle víz
139 22 | Azért nem jovallom senkinek, hogy megaranyaztassa az orcáját.
140 22 | orcáját. Immár tudja kéd, hogy miért fekete annak az úri
141 22 | orra, de azt nem tudja kéd, hogy holnap a vezér szembe akar
142 22 | vagyunk abban az állapotban, hogy adhassunk, sőt még mi is
143 22 | urunknak pedig természete a', hogy kéretlen nem ád. Annyi esztendőktől
144 22 | Annyi esztendőktől fogvást, hogy szolgálom, soha semmit nem
145 22 | kérni. Az én hivatalom a', hogy szolgáljam híven, és hagyjam
146 22 | gyalázatot mondani, mint azt, hogy az adomért szolgál. Tudja-é
147 22 | adomért szolgál. Tudja-é kéd, hogy most csakhamar egy leányból
148 22 | szerencsés nap, de azt tudom, hogy igen akarnám, ha az én lakadalmom
149 30 | augusti 1719.~Látja kéd, hogy Ázsiából írok kédnek, ha
150 30 | magyarokot. Elég az, édes néném, hogy már öt naptól fogvást itt
151 30 | tőrödöm, hanem azon tőrödöm, hogy nem Háromszéken vagyok.
152 30 | jósága, itt akarja az Isten, hogy légy, azért itt sétálj ezen
153 30 | réten. Az igaz, édes néném, hogy szép helyt vagyunk, a sátoraink
154 30 | kanálist találni? A' való, hogy ha más nemzet bírná ezt
155 30 | házakot építenének. Való, hogy Európa széllyin elég város
156 30 | magával, azért elmondhatom, hogy egyszer a többi között láttam
157 30 | vízen. Az igaz, édes néném, hogy itt mi jól vagyunk, a szép
158 30 | Aztot már észrevettem, hogy itt Ázsiában is úgy szeretem
159 30 | mostanában. Mert azt mondják, hogy ott kéteknél nagy pestis
160 37 | úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont.
161 37 | oldalon fekszik. Az is való, hogy Európának éppen a szélyin
162 37 | pedig egy nap. A' bizonyos, hogy suhult a fejdelemnek jobb
163 37 | annyi szőllőhegyek vannak, hogy másutt egy vármegyében elég
164 37 | Torda vármegyében gondolom, hogy megteremne, de a mi kokány
165 37 | által csak az a dolgok, hogy a gyapotat elvessék, megszedjék,
166 37 | októberben szedik meg; való, hogy sok bibelődés vagyon a gyapottal,
167 37 | város felől azt mondhatom, hogy ezen a földön elmondhatni
168 37 | kivált a törökök, azért hogy a feleségek ki ne láthassanak.
169 37 | okoztunk is, de a' való, hogy csendességet is okoztunk.
170 37 | a lakosok magok mondják, hogy amég ide nem jöttünk, ahol
171 37 | semmitől nem tarthat. A' való, hogy mink is sokan vagyunk, de
172 37 | ezután. Csak azt bánom, hogy messze vagyon Bercsényi
173 37 | csak oda kell menni, hát hogy töltsük az időt; még az
174 37 | velünk együtt rólla. A' való, hogy a' nem nékik alkalmatlanabb,
175 37 | az időtöltésről. A' való, hogy egy klastromban nincsen
176 37 | Azt pedig ne gondolja kéd, hogy legkisebb változás is legyen
177 37 | de el nem mulatom, azért hogy kedvit találjam, és mindenkor
178 37 | hivatalom is azt hozza magával, hogy vigyázzak a cselédekre.
179 37 | cigánynék. Ebből elítélheti kéd, hogy itt a lakosokkal semmi üsmeretség
180 37 | törököt látogatni: egyik a', hogy törökül nem tudok, másik
181 37 | törökül nem tudok, másik a', hogy ha az ember hozzájok megyen,
182 37 | mulatságunk tehát abban áll, hogy Bercsényi úrhoz megyünk
183 37 | dolgokot szereti beszélni, hogy leány korában micsoda mulatsági
184 37 | voltanak. Azt jól tudja kéd, hogy nekem ahhoz semmi nincsen.
185 37 | az embert három óráig is, hogy egyet ne szóljak, de azután
186 37 | tudom mit. Azt gondolja, hogy én azokot mind nagy figyelmetességgel
187 37 | Mindezekből megláthatja kéd, hogy micsoda városban telepíttettenek
188 37 | meg nem mondottam kédnek, hogy én micsodás szokást tartok:
189 37 | tartok: az én szokásom a', hogy tíz órakor lefekszem, és
190 37 | ez a levél olyan hosszú, hogy már tíz az óra. Aludjunk
191 37 | vigyázni, ha azt akarja kéd, hogy gyakran írjak. Másszor többet
192 37 | majd elfelejtettem megírni, hogy az a veszett köszvény az
193 55 | hétig; engemet itt hagyott, hogy gondot viseljek a házra
194 55 | tartson, de addig úgy búsulok, hogy majd meghalok örömömben.
195 55 | Zsuzsival beszélgettünk, hogy mint lett a házassága, és
196 55 | mint lett a házassága, és hogy ennek előtte másfél esztendővel
197 55 | esztendővel nem gondolta volna, hogy grófné legyen belőlle (noha
198 55 | megérdemlette). Elég a', hogy a beszélgetés közben elébeszéltem
199 55 | közben elébeszéltem neki, hogy micsoda csúfos és szerencsés
200 55 | közönségesen az a szokás vagyon, hogy a lakadalom napján az ebéd
201 55 | onnét az ágyban. Elég a', hogy az íródeák vígan volt ebéd
202 55 | meghidegítti benne a szeretetet, hogy a táncot elhagyja, és megizeni
203 55 | és megizeni a mátkájának, hogy ellene mond a véle való
204 55 | tetszik. Elítélheti kéd, hogy micsoda szomorúsággal fogadá
205 55 | deák együgyűségét. Elég a', hogy a bíró másnap megtudván,
206 55 | a bíró másnap megtudván, hogy miben múlt el a házasság,
207 55 | adja oktalan cselekedetit, hogy egy olyan csekély dologért,
208 55 | félbenhadta. A bíró látván, hogy nem akarna magában szállni
209 55 | leányt elvenni, mondá néki, hogy mivel a leánynak ellene
210 55 | bíró megmondja a leánynak, hogy ő elveszi, ha hozzája mégyen.
211 55 | elveszi, de mindazonáltal úgy, hogy csak titkos felesége legyen.
212 55 | megláthatjuk, édes néném, hogy mely csudálatos úton vezettetünk,
213 55 | utat nem üsmérjük is, és hogy gyakorta a szerencsétlenség
214 55 | ugyanis ki ne gondolta volna, hogy az a kis szél holtig való
215 55 | mindazonáltal a leányoknak, hogy az olyan széltől várják
216 55 | íródeákról? Azt mondom, hogy csak az olyan szélre volt
217 55 | szeretetet, megérdemli, hogy a leányok sok babot és retket
218 55 | valamint a sódort. Tudom, hogy kéd is erre ítéli őket.
219 55 | De azt kellene bánnom, hogy nem úgy töltöm, amint kellene,
220 55 | és most kellene jó lenni, hogy akkor jobb lehetnék. Csak
221 67 | Ez az úr éltiben, való, hogy szenvedett, de sok világi
222 67 | atyánkra, és mondjuk azt, hogy nem érdemli ez a világ,
223 67 | nem érdemli ez a világ, hogy hozzája kapcsoljuk magunkot,
224 67 | Aztot már megmondottam, hogy a szomorú levélnek nem kell
225 82 | tudnád meg, édes néném, hogy a fejdelem második fia elosontván
226 82 | érkezett. El lehet ítélni, hogy egy olyan atya, mint a mi
227 82 | előtte nem látott volt, hogy micsoda örömmel fogadta.
228 82 | nem lehet azt megfogni, hogy micsoda szeretetet éreznek
229 82 | Azt pedig vettem észre, hogy a fiú nem azzal a szívbéli
230 82 | is néma lévén, és látván, hogy az ellenség hátul le akarja
231 82 | erőszakot tett magában, hogy a szava megnyílt, és kiálthatta
232 82 | kiálthatta a királynak, hogy vigyázzon magára. A mi hercegünk
233 82 | hercegünk felől elmondhatjuk, hogy szép ifiú, eszes és értelmes,
234 82 | volt, és azon igyekeztek, hogy semmit ne tanuljon; azt
235 82 | vitték, és azt csudálom, hogy írni tud, ha rosszul is.
236 82 | onnét kirepül. Nem tudom, hogy fog szokni a mi baráti életünkhöz,
237 82 | Én azt gondolom pedig, hogy ugyan azt az egyebet jobban
238 82 | tudom már azt a táncot, hogy bízvást lehetnék táncmester.
239 82 | néném! A vendég még igen új, hogy többet írjak felőlle.~
240 83 | beszélgetést, és látván, hogy az emberkort elérte volna,
241 83 | emberkort elérte volna, kérdé, hogy hány esztendős lehetne.
242 83 | lehetne. A patriarcha felelé, hogy csak százhét; de azonban
243 83 | nevezhetik. Nem gondolom, hogy kéd helybenhagyja mindezeket,
244 83 | Azt magad is reá hagyod, hogy keveset él az ember. Vannak
245 83 | tudjuk. Azt olvastam a minap, hogy Raul, burgundiai király,
246 83 | százesztendős lovára. De a' csuda, hogy főként a munkásemberek annyit
247 83 | élnek, mert az bizonyos, hogy az állatok között legtöbbet
248 83 | munkásembereket látunk.~Tudom, hogy nem hagyjuk a porban esni,
249 83 | olyat írok, mert azt írod, hogy a herceg nem olyan mint...,
250 83 | herceg nem olyan mint..., és hogy azt az egyebet öcsémuram
251 83 | vadászatnál. Én erre azt felelem, hogy öcsémuramot üsmérjük, azért
252 83 | vadászni, de csak azért, hogy otthon ne legyünk, és fél
253 83 | sok héja. A' való pedig, hogy senki Origyénest nem fogja
254 83 | akik azon panaszolkodnak, hogy az urok nem szereti, ha
255 83 | pediglen főleg azt kívánom, hogy az egészségre vigyázz, és
256 112| halálát urunknak azért, hogy megszentelje halálának áldozatját
257 112| amicsoda halála volt, hiszem, hogy megmondották nékie: ma velem
258 112| levelet, de mivel tudom, hogy örömest kívánnád tudni,
259 112| keserűségemet.~Úgy tetszik, hogy az utolsó levelemet az elmúlt
260 112| vette el kezéből, mondván, hogy talám több ágat nem fog
261 112| csudálta mindenikünk benne, hogy ő semmit halála órájáig
262 112| mulatott, se meg nem engedte, hogy őérette valamit elmulassanak.
263 112| Egynehányszor kérdeztem, hogy mint vagyon, csak azt felelte:
264 112| kenetet? Intette szegény, hogy akarja. Annak vége lévén,
265 112| reája, noha vettük észre, hogy eszin van. Azt is láttuk,
266 112| eszin van. Azt is láttuk, hogy az intéskor a szemeiből
267 113| amelyben kéri szegény, hogy bennünket el ne hagyjon.
268 113| Franciaországban hadta, hogy küldjük. A testet húsvét
269 113| szegényt, de mégis nem hiszik, hogy megholt, hanem azt hírdetik,
270 113| megholt, hanem azt hírdetik, hogy titkon elment, és mi mást
271 113| még szabadság nem lesz, hogy Constancinápolyban vihessük.~ ~
272 123| januarii 1737.~Adja Isten, hogy az ő áldásával és vigasztalásával
273 123| visszátérésnek pedig oka az, hogy mihent a portya megtudta,
274 123| mihent a portya megtudta, hogy Constancinápolyban érkezett,
275 123| érkezett, mindjárt megizente, hogy ide visszátérjen. Nem is
276 123| a császárnak a panaszra, hogy miért hozatta maga mellé
277 123| itt igen tartanak attól, hogy a császárt valamiben megbosszontsák,
278 127| kibontakozánk onnét. De hogy? Csak herdiburdi módjára.
279 127| adott magának se nekünk, hogy a portékáit elrakják. E'
280 127| talám csak arra való volt, hogy elmondhassa, amit nékem
281 127| felelék reá, de gondolám, hogy talám még Erdélyben sem.
282 127| Erdélyben sem. Elég a', hogy tegnap ebéd tájban a város
283 127| azt írom idő töltésért, hogy olyan nagy állatot láttam,
284 127| ebből észreveszi kegyelmed, hogy az egy éléfánt. Ez a nagy
285 127| használhatnak, de az is bizonyos, hogy a természet azokot néki
286 127| hasznára adta. Az is bizonyos, hogy az esztergárosok sok szép
287 127| kigondolni, azki azt nem látja, hogy mennyiféle hasznát veszi
288 155| 1740.~Nem kétlem, néném, hogy már egynehány rendbéli leveleimet
289 155| annak is tulajdoníttom, hogy eddig meg nem fagytam, mert
290 155| nagyobbodott a hideg. Úgy tetszik, hogy városostól együtt minket
291 155| talám soha meg nem történt, hogy a jégen szekérrel mentek
292 155| Ahhoz több közöm vagyon, hogy rettentő hideg házban kelletett
293 155| legényim magok csudálják, hogy maradhatok a hideg házamban;
294 155| kenyeret, sokszor történt, hogy ebédhez ültem volna, de
295 155| esszefagyott. Megvallom, hogy örömest megválnék Bukuresttől,
296 155| társalkodni. Nem kell félni, hogy se Molduvában, se itt egy
297 155| Azt ugyan veszem észre, hogy nem mérnek a vajdától az
298 155| tűzhöz tartanom a pennámot, hogy a ténta megolvadjon. De
299 155| az étel. Könyörögj néném, hogy meg ne fagyjak már tavaszig,
300 157| mondja. Annyi időt tudom, hogy itt el nem töltök, mint
301 157| ide. Azt kérdhetné kéd, hogy mit csináltunk annyi ideig
302 157| tudom, hanem azt tudom, hogy sokat aluttunk, későn indultunk
303 157| járják. De micsoda ének, hogy ugyan a foga csikorog az
304 157| az a különbség van benne, hogy mikor valamely szépecske
305 157| ő cifraságok abban áll, hogy sokféle pénzt rakjanak magokra,
306 157| haszna már a vezérnek abban, hogy olyan nagy dolgokot cselekedett,
307 157| kitették. Mikor történt a' meg, hogy a török megverte volna a
308 157| csudát végbenvitte (tudom, hogy nem magától), Bellegrádot
309 157| vezérséget? Vagy legalább, hogy egynehány esztendőkig bírja.
310 157| cselekedett Achmet Nissánsi, hogy helyiben tegyék, ha nem
311 157| helyiben tegyék, ha nem azt, hogy ő már jól tudta mindenféle
312 157| Constancinápolyban megyünk, azért hogy meglássuk, miben vannak
313 181| hitágazatja vagyon, tudniillik, hogy csak egy Isten vagyon, és
314 181| csak egy Isten vagyon, és hogy Mahumetet az Isten küldötte.
315 181| törökök öt részre osztják: 1. hogy napjában ötször imádkozzanak.
316 181| ötször imádkozzanak. 2. hogy a ramazánt megböjtöljék.
317 181| ramazánt megböjtöljék. 3. hogy alamizsnát adjanak, és az
318 181| elmenjenek Mekkában. 5. hogy semmi tisztátalanságot el
319 181| teljességgel az üdvességre: 1. hogy pénteket megüljék. 2. hogy
320 181| hogy pénteket megüljék. 2. hogy környülmetéltessék magokot.
321 181| környülmetéltessék magokot. 3. hogy bort ne igyanak. 4. hogy
322 181| hogy bort ne igyanak. 4. hogy disznóhúst ne egyenek, se
323 181| asszonyoknak megengedik, hogy oda ne menjenek, azért hogy
324 181| hogy oda ne menjenek, azért hogy a férfiak figyelmetesebben
325 181| a törvénycsinálót arra, hogy a tanítványinak megtiltsa
326 181| azért találta fel az ördög, hogy gyűlölséget és veszekedést
327 181| szerezzen az emberek között, hogy őket eltávoztassa az imádságtól,
328 181| imádságtól, és meggátolja őket, hogy az Isten nevét segítségül
329 181| Minket pedig meg nem gátol, hogy ne adjunk hálákot az Úrnak,
330 181| adjunk hálákot az Úrnak, hogy a pestisnek hírét sem hallottuk
331 187| házasság nem szokás, hihető, hogy ők abban az ország csendességire
332 187| vigyáznak, de az is hihető, hogy a lakadalmi irtóztató költségeket
333 187| előtt, aki írásba teszi hogy egy ilyen legény, egy ilyen
334 187| leányt magához akarja venni, hogy feleség helyett legyen.
335 187| legyen. Köteledzi arra magát hogy étellel, ruházattal fogja
336 187| gyermeket is, de olyan formában, hogy visszáküldheti az apja házához,
337 187| Hanem az a különbség vagyon, hogy a rab asszony gyermeke rab
338 188| bujdosásunknak. A' bizonyos, hogy mint a negyedrésze, annyi
339 188| Zágonban. Hát azt megírjam-é, hogy mennyi ideje, hogy onnét
340 188| megírjam-é, hogy mennyi ideje, hogy onnét kiugrattam? A' nem
341 188| Alkorán parancsolatjának, és hogy anélkül is lehet a paradicsomba
342 188| meg akarván azzal mutatni, hogy készebb azzal inkább a szívét
343 188| jelenvalók köszöntik őtet, hogy már ő is a hívők köziben
344 188| vendégség. Azt jó megtudni, hogy a pap nem ád nevet a gyermeknek,
345 188| Ibrahim (vagy más nevet), hogy az ő szent neve néked mindenkor
346 188| Minthogy a törökök azt tartják, hogy ami a testet megmocskosítja,
347 188| lelket is megszennyesítti, és hogy ami egyikét megtisztítja,
348 188| tisztaságot, azt is akarja, hogy az őnéki tett könyörgés
349 188| könyörgés tekélletes legyen, hogy hálákot adjanak néki kegyelmiért,
350 188| adjanak néki kegyelmiért, és hogy segítségül híják az ő szent
351 207| esztendőben, úgyannyira, hogy már csak ketten maradtunk
352 207| nem mondhatom, mint eddig, hogy hadd vigyék ki ezt vagy
353 207| portára kellett mennem, hogy hírré adjam halálát. A szokás
354 207| básbuggá, mert azt jó megtudni, hogy akik ebben az országba az
355 207| Vagyon immár egynehány napja, hogy ide visszáérkeztem. Mit
356 207| vagyok, hanem azt tudom, hogy a pornak porrá kell lenni,
357 207| Arra kell tehát vigyáznunk, hogy mi is arra fordítsuk, és
|