Rész
1 1 | ember, nemcsak a földön, és ott ha a hintó megrázza,
2 1 | hintó megrázza, elfárad, és jobb egyepegyéje vagyon
3 1 | elbódítja, a gyomrot felkeveri, és úgy kell tenni, valamint
4 1 | vagyon, holmi ajándékot külde és a többi között egy szép
5 2 | akaratjokot, a szállásra menénk, és az urunknál egy szép paripát
6 2 | meglássuk azt a hatalmas és sok feleségű császárt és
7 2 | és sok feleségű császárt és a fényes tündöklő portát.
8 2 | kezecskékben a pennát kell venni, és énnekem gyakran kell írni,
9 2 | egészségre igen kell vigyázni, és engemet szeretni kell, mert
10 3 | hogy köszöntse a császár és az ura nevével. De ami legjobb
11 3 | orrunkot akarták megvendégelni, és így koplalva költünk fel
12 3 | asztalnál, hanem a mi cselédink, és akkor vették ki a tálot,
13 4 | azt a veszett restséget, és énnekem írjon. Éppen akkor
14 4 | világiképpen való szerencsés és boldog kalmakányhoz, aki
15 4 | tudom, hogy megcsúfol kéd, és azt mondja kéd nekem, hogy
16 4 | pedig még annál kevesebb, és így nem látom semmi módját,
17 4 | ész három szót megtanulni és megtartani? Itt még igen
18 4 | jobban megüsmerem a dolgokot és a várost, akkor többet írok.
19 4 | várost, akkor többet írok. És arra kérem kédet, hogy szeresse
20 4 | restséget félre kell tenni, és a papirosat nem kell kímélleni.~
21 5 | mindjárt megölelném kédet, és mentől szebben és jobban
22 5 | kédet, és mentől szebben és jobban lehetne tőllem, megköszönném
23 5 | kedvesen vette levelemet, és örömmel olvasta. Annyi levelet
24 5 | Annyi levelet írok kédnek és olyan hosszú leveleket,
25 5 | esszeteszi kéd a két kezit, és úgy fog kérni, hogy ne írjak
26 5 | álljunk bosszút rajta, és ha másképpen nem lehet,
27 5 | Talám végtire megunja, és egymás mellé teszen minket.
28 5 | azért addig is csak írjunk, és ismét írjunk. ~Azt pedig
29 5 | ideérkezett a táborról, és nagy pompával jött bé a
30 5 | a városban. A kalmakány és az itt lévő nagy urak eleiben
31 5 | fogadják olyan nagy pompával és ceremoniával, mint ezt a
32 5 | ezeknek az ő nagy dicsőségek és fényességek, mint a komédiákban
33 5 | láttam is, de szép ember, és azt nem kell csudálni, ha
34 5 | kelletett néki küszködni, és egy mészáros fiának erősnek
35 5 | hogy mészáros familia, és hogy legközelebb az apja
36 5 | legközelebb az apja is a' volt, és maga is azon tudományt követte
37 5 | baldacsit vezérnek teszik, és a muszka cár ellen küldik,
38 5 | békességet is megcsinálják véle, és így szabadul meg a rabságtól
39 5 | sveciai király a vezérhez, és mondja néki: ihon kezedben
40 6 | hogy itt sok időt töltsünk, és csak a drinápolyi szép sík
41 6 | holnap hat holnapra halad, és addig hat szót nem lehet
42 6 | öltöző köntöst csináltatott, és ma ide küldötte. A béllés
43 6 | az ajándékozásnak módját, és akik az ajándékot helyesen
44 6 | hivatalban. Ennek az ura magyar, és a kalmakánynak rabja; az
45 6 | gyakran látogat minket, és olyan titkos helyeken történt
46 13 | felmagasztal, némelyeket megaláz, és mindeniknek hálákot kell
47 13 | néném, ma ez itt megtörtént, és régen mondom kédnek, hogy
48 13 | császár leányával hálni, és micsoda nagy eset a mészárosnak
49 13 | ma a vezérségre felhága, és a szegény mészáros abból
50 13 | a pecsétet adja visszá, és mindenit a sátorban hagyván,
51 13 | köntössel lóra ültették és egynehány csauz kikísérte
52 13 | hogy micsoda fel ment volt, és fejdelmek rendin volt, úgy
53 13 | nagyra felemel valakit, és egy kevés idő múlva az előbbeni
54 13 | állapotjára hagyja esni. És az eset után való állapot
55 13 | pecsétet elkérette a császár, és kitették minden jószágából,
56 13 | adta a császár a pecsétet, és azzal a hatalmas vezérségre
57 13 | hatalmas vezérségre felemelte. És a császártól kimenvén, pompával
58 13 | jószágát kezihez vette, és magáénak foglalta. Szép
59 13 | kalmakánynak tette. Ihon már vezér, és Ibrahim pasának híják. Szeretném
60 13 | hadakozást nem kell várni, és a békességet is maga mellé
61 13 | a' mind füstben megyen, és a hazánk felé való menetelünknek
62 13 | hónappal a vállamot terhelni, és a házasságtól messze vagy
63 13 | teljeséggel elesni. E' mind nehéz és súlyos dolog, úgy-é édes
64 13 | elfelejtettem, hogy levelet írok és nem könyvet, és hogy kédnek
65 13 | levelet írok és nem könyvet, és hogy kédnek semmi szüksége
66 13 | egyike felment, a másika le, és mi a földön maradtunk. Mégis
67 13 | félben hagyatni a játékot, és hosszú levéllel nem fárasztani.
68 13 | de már megszánom kédet, és elvégezem a bosszúállást.~
69 15 | hogy igen hideg vagyon, és nehéz írni, most meg azon
70 15 | az asszonyok paradicsoma és a lovak purgátoriuma, Törökország
71 15 | pedig a lovak paradicsoma, és az asszonyok purgátoriuma.
72 15 | mellett mentünk volna el, és ha sokáig tartott volna,
73 15 | csaknem bizonyosnak tartják, és attól tartok, hogy ott ölelem
74 22 | viseli érdemesen azt a nevet, és az olyanokot csak asszonyocskáknak
75 22 | ifiú korában szép volt, és hogy most a szép télhez
76 22 | asszonynak az orra fekete és orcája fejér? Ezt a mesét
77 22 | hogy a himlő meg ne lássék, és a szépség megmaradjon. Egyik
78 22 | Ennek a voksát bévették, és levélarannyal bétapasztották,
79 22 | levélarannyal bétapasztották, és eleven képet csináltak belőlle.
80 22 | hogy nem lehetett járni; és a piros orca csak inkább
81 22 | barátsággal volt mihozzánk, és a bujdosó urak éppen nem
82 22 | változás könnyen megesik, és az ajándék a vezérekkel
83 22 | hatalmasabb az erősebb, és az kötheti meg pénzzel a
84 22 | hogy szolgáljam híven, és hagyjam az Istenre a többit.
85 30 | Micsoda nagy kár olyan szép és kies helyeket pusztán hadni,
86 30 | abban a császári városban, és hány százezret száraztanak
87 30 | gyakran kell nekem írni és egy kevessé hosszabb leveleket,
88 30 | kevessé hosszabb leveleket, és az egészségre kell vigyázni,
89 37 | házas-tüzes emberek vagyunk, és úgy szeretem már Rodostót,
90 37 | vagyunk. A város elég nagy és elég szép, a tengerparton
91 37 | a tengerparton lévő kies és tágas oldalon fekszik. Az
92 37 | lévő mezők nem puszták, és ennek a városnak a földje
93 37 | ember itt a szántóföldeket és a szőllőköt és a sok veteményes
94 37 | szántóföldeket és a szőllőköt és a sok veteményes kerteket.
95 37 | pedig igen jól mívelik, és azokban a sok gyümölcsfák
96 37 | így a föld nedvesen marad, és a szőllő sem szárad el.
97 37 | annyit nem vetnek, mint itt, és a gyapotból való kereskedés
98 37 | megfonják. Májusban vetik el, és októberben szedik meg; való,
99 37 | félve jártanak az asszonyok és leányok, estvefelé pedig
100 37 | találhattak, azt elragadták, és gondolja el kéd, mint bocsátották
101 37 | pedig a jancsárok, görögök és örmények követték. De már
102 37 | ritkábban megyünk hozzája, és annyival kevesebb lesz a
103 37 | eleget beszéltem a városról és a földjéről, hanem már a
104 37 | lévő szokásról kell szólni, és az időtöltésről. A' való,
105 37 | cselédeknek fel kell kelni, és készen kell lenni hat órára.
106 37 | órára. Hat órakor dobolnak, és akkor a fejdelem felöltözik,
107 37 | azután a kápolnában megyen, és misét hallgat; mise után
108 37 | megyen, ott kávét iszunk és dohányozunk. Amikor az óra
109 37 | nyolc órakor másodikát, és egy kis idő múlva harmadikot
110 37 | után a maga házában megyen, és ki-ki oda megyen, ahová
111 37 | megütik a dobot ebédre, és tizenkét órakor asztalhoz
112 37 | órakor asztalhoz ülünk, és törvényt teszünk a gyúkokra.
113 37 | magánoson a kápolnában megyen, és ott vagyon három óráig.
114 37 | imádságra, öt órakor másodikát, és egy kevés idő múlva harmadikát.
115 37 | fejdelem a kápolnában megyen, és azután ki-ki eloszlik. Vacsorára
116 37 | le nem fekszik még akkor, és reggel, ha szinte hat órakor
117 37 | azért hogy kedvit találjam, és mindenkor jelen vagyok,
118 37 | Ami pedig a mulatságot és az időtöltést illeti, a'
119 37 | időtöltést illeti, a' sokféle, és ki-ki a maga hajlandóságát
120 37 | minden héten lóra ül kétszer, és estig oda vadászunk, mert
121 37 | mert itt igen sok fogoly és nyúl vagyon, veres fogoly
122 37 | kapuja előtt kell elmennem, és ha a kapuban talál lenni,
123 37 | tőllem, mint az ördögtől, és bézárja a kapuját. Nem törődöm
124 37 | hogy tíz órakor lefekszem, és a szemeimet bézárom, és
125 37 | és a szemeimet bézárom, és rendszerént azokot fel nem
126 55 | megesnék a kéd szíve rajtam, és elolvadna, valamint a vaj
127 55 | valamint a vaj a tűznél, és rántottát főzhetnének véle.
128 55 | gondot viseljek a házra és a cselédekre. Csak bátyám
129 55 | hogy mint lett a házassága, és hogy ennek előtte másfél
130 55 | neki, hogy micsoda csúfos és szerencsés házassága lett
131 55 | megszeretvén egy leányt, megkéri, és a lakadalomra napot rendelnek.
132 55 | lakadalom napján az ebéd és a tánc estig tart, és estve
133 55 | ebéd és a tánc estig tart, és estve mennek a templomban
134 55 | templomban az esketésre, és onnét az ágyban. Elég a',
135 55 | vígan volt ebéd felett, és ebéd után táncban viszi
136 55 | meghallván, elszégyenli magát, és az a kis szél úgy meghidegítti
137 55 | hogy a táncot elhagyja, és megizeni a mátkájának, hogy
138 55 | a véle való házasságnak, és férhez mehet, akihez neki
139 55 | nem akarna magában szállni és a leányt elvenni, mondá
140 55 | lakhaték a feleségivel, és sok pénzit, jószágát a feleséginek
141 55 | is azután Párizsban ment, és ott úriasszony módra kezde
142 55 | gazdag generális megszereti, és elveszi. De eztet is csakhamar
143 55 | kiszólítják a világból, és ez' is mindenit a feleséginek
144 55 | hagyja. No már nagy úri és gazdag asszony lett belőle
145 55 | királyságot, Párizsban ment lakni, és ott meglátván a mi szerencsés
146 55 | asszonyunkot, megszereti és elveszi, de mindazonáltal
147 55 | az utat nem üsmérjük is, és hogy gyakorta a szerencsétlenség
148 55 | de a' tette szerencséssé, és anélkül csak alacson rendben
149 55 | rendben maradott volna, és az a kis szél vitte őtet
150 55 | hogy a leányok sok babot és retket egyenek, és úgy megfüstöljék,
151 55 | babot és retket egyenek, és úgy megfüstöljék, valamint
152 55 | úgy töltöm, amint kellene, és csak akkor akarok jó lenni,
153 55 | megházasodom; a' bizonytalan, és most kellene jó lenni, hogy
154 67 | itt most elég sírás, rívás és zokogás vagyon. A szegény
155 67 | Zsuzsi özvegyen marada, és Kajdacsinéból mindenféle
156 67 | holtig az elméje helyén volt, és egy keresztényhez illendő
157 67 | szenvedésinek jutalmát, és nem szükséges szánni, hanem
158 67 | mindenkor mellette volt, és hozzája való barátságát
159 67 | megmutatta. Micsodás ez a világ, és miért kapunk annyira rajta.
160 67 | nyughatatlanság, a vége fájdalom és szomorúság. Ez az úr éltiben,
161 67 | hagyjuk a jó atyánkra, és mondjuk azt, hogy nem érdemli
162 67 | de abból ki kell kelni, és azt elhagyatják velünk.~
163 82 | Bécsből, Franciában ment, és onnét tegnapelőtt ide érkezett.
164 82 | fiában, aki is néma lévén, és látván, hogy az ellenség
165 82 | hogy a szava megnyílt, és kiálthatta a királynak,
166 82 | elmondhatjuk, hogy szép ifiú, eszes és értelmes, de természet szerént,
167 82 | kellemetesség nem lehet, és a szépség nem lesz annyira
168 82 | ékesíteni a jó neveltetéssel és tanulással. A pallérozatlan
169 82 | semmi neveltetése nem volt, és azon igyekeztek, hogy semmit
170 82 | tanuljon; azt véghez is vitték, és azt csudálom, hogy írni
171 82 | nádszál kezd vastagodni, és nehezebben hajol. A bátyja
172 82 | észrevettem természetit, csendes és nem haragos, de a fiat nem
173 83 | elvégezvén a beszélgetést, és látván, hogy az emberkort
174 83 | százhét; de azonban még erős és jó egészséges. Édes néném,
175 83 | sas, a holló, a szarvas és más több állatok is, noha
176 83 | között legtöbbet szenved és dolgozik az ember. Mégis
177 83 | herceg nem olyan mint..., és hogy azt az egyebet öcsémuram
178 83 | meguntuk mi az itt való lakást, és szokatlan dolog előttünk
179 83 | mindennap misére menni, és böjti napokon húst nem enni,
180 83 | böjti napokon húst nem enni, és reggeltől fogva estig csak
181 83 | hogy otthon ne legyünk, és fél óráig ha keresünk valamit,
182 83 | asszonyaink eztet bé nem veszik, és másféle jelit kívánják a
183 83 | hogy az egészségre vigyázz, és híreket írj. Maradok édes
184 83 | Maradok édes nénémnek holtig és nem tovább való szolgája.~
185 112| árvaságra téve bennünket, és kivévé ma közüllünk a mi
186 112| közüllünk a mi édes urunkot és atyánkot, három óra után
187 112| érettünk. Amicsoda életet élt, és amicsoda halála volt, hiszem,
188 112| vitte, ahol a gyönyörűségnek és az örömnek pohárából itatja,
189 112| mondani micsoda nagy sírás és keserűség vagyon itt miközöttünk
190 112| a hideg erősen jött reá, és annál inkább meggyengítette.
191 112| a dohánt is megkívánta, és dohányzott. De azt csudálta
192 112| órában felöltözött, ebédelt, és lefekütt, noha alig volt
193 112| nagyobb gyengeségben esett, és csak mindenkor alutt. Egynehányszor
194 112| utolsó végihez, elnehezedék, és az urat magához vette nagy
195 112| lévén, a pap szép intéseket és vigasztalásokot mondván
196 113| könnyhullatással esszük kenyerünket, és olyanok vagyunk, mint a
197 113| testámentumát felnyitottuk, és elolvastattuk. Mindenik
198 113| vezérnek szólló levelit és elküldöttük, amelyben kéri
199 113| testet másnap felbontattuk, és az aprólékját egy ládában
200 113| csudálni halálát, mert a gyomra és vére tele volt sárral, az
201 113| egyszersmind, aki látta, és akik jól üsmerték szegényt,
202 113| hírdetik, hogy titkon elment, és mi mást öltöztettünk fel
203 113| testet koporsóban zártuk, és egy kisházban tettük, ahol
204 123| Isten, hogy az ő áldásával és vigasztalásával kezdhessük
205 123| vigasztalásával kezdhessük és végezhessük ezen esztendőt.
206 123| minthogy a császár a porta és a muszka között való közbenjáró,
207 127| fogvást hallok beszélleni, és kívántam látni. Már ebből
208 127| pedig hosszabb fél ölnél, és vastag mint a karom, az
209 127| csomó szalmát felveszen, és magát mindenütt legyezi,
210 155| mindennap szaporodott a hó, és nagyobbodott a hideg. Úgy
211 155| Ami pedig hallatlan dolog, és talám soha meg nem történt,
212 155| a nagy telet kitöltenem, és ha az idén meg nem fagytam,
213 155| inkább tűrhetek, mint ők, és nem zúgolódom. De a nagy
214 155| zúgolódom. De a nagy drágaság és szükség itt; az utcákon
215 155| megfagy. Fát igen ritkán és drágán lehet kapni, ami
216 155| mert inkább szeretem fázni és jóllakni, mert a hidegben
217 157| töltök, mint az első úttal és már innét vagy mennyországban,
218 157| 26. napján indultunk meg, és tegnap érkezénk ide. Azt
219 157| indultunk meg mindenkor, és igen idején szállottunk
220 157| megrakják a sokféle rézpénzzel és polturával. De még más ceremonia
221 157| megyen, abban búza vagyon, és marékkal az emberre hányja.
222 157| minket az előbbeni régi és szomorú lakóhelyünkre tegnapi
223 157| napon.~Micsodás a világ, és micsoda gorombaság azon
224 157| Bellegrádot visszávette, és a töröknek a német ellen
225 181| olvad a leányok szájában, és olyan édes, mintha nádmézbe
226 181| hogy csak egy Isten vagyon, és hogy Mahumetet az Isten
227 181| hogy alamizsnát adjanak, és az irgalmasságnak cselekedetit
228 181| törökök tisztelik pénteket, és tartoznak azon a napon a
229 181| ördög, hogy gyűlölséget és veszekedést szerezzen az
230 181| eltávoztassa az imádságtól, és meggátolja őket, hogy az
231 187| tekintik, mint császárnékot, és a fiok császárok lehetnek
232 187| törvény szerént való házasság és a bérben való házasság:
233 187| megalkusznak e leány apjával és anyjával, akik bérbe akarják
234 187| bíró előtt megyen végben, és azután mindenik rész szabad.~
235 188| Alkorán parancsolatjának, és hogy anélkül is lehet a
236 188| végin való bőrt kihúzván és megszorítván kis fogóval,
237 188| fogóval, a borotvával elvágja. És az elvágott bőrt megmutatja
238 188| Azonban pedig a gyermek sír és kiált a fájdalomba, és a
239 188| sír és kiált a fájdalomba, és a jelenvalók köszöntik őtet,
240 188| születése után a keziben veszi, és felemelvén, az Istennek
241 188| jóízű legyen, mint ez a só, és meg ne engedje néked a földi
242 188| lelket is megszennyesítti, és hogy ami egyikét megtisztítja,
243 188| orcádot, kezeidet, karodot és lábaidot, a házasok, kik
244 188| megferedjenek, hogyha betegek és az utozók vizet nem találnak,
245 188| adjanak néki kegyelmiért, és hogy segítségül híják az
246 188| szent nevét.) E' mind szép és jó egyrészint, de másrészint
247 207| maradtam a bujdosók közül, és nem mondhatom, mint eddig,
248 207| gondviselése mindenkor vélem volt és vagyon mindnyájunkkal. Egész
249 207| pornak porrá kell lenni, és boldog az, aki nem az Úrnak,
250 207| hogy mi is arra fordítsuk, és úgy minden irántunk való
251 207| üdvességes életet, a jó halált és az üdvességet, és azután
252 207| halált és az üdvességet, és azután megszűnünk a kéréstől,
|