Rész

  1 1  |           búcsút akarna tőlle venni, de reméljük, hogy itt a török
  2 1  |          omoljanak azok a vízhegyek. De mégis olyan emberségesek
  3 1  |        egyepegyéje vagyon az ételre. De a hajóban az a szüntelen
  4 1  |             lenni vagy két első nap, de azután úgy kellett ennem,
  5 1  |       fejdelemnek jó szállást adtak, de mi ebül vagyunk szállva.
  6 1  |             mi ebül vagyunk szállva. De mégis jobban szeretem itt
  7 1  |    gyakrabban veszem kedves levelét. De minthogy egynehány száz
  8 1  |              igen szeretem is kédet, de többet nem írhatok, mert
  9 2  |             nem igen jól esik nekem. De az igen jól esett, látván
 10 2  |               hogy melyik kötöz meg. De ezek igen emberséges emberek;
 11 2  |           beszélgettek volna velünk, de oly kevés idő alatt nem
 12 2  |          posztóval vagyon béborítva, de a hintó nevet nem érdemli,
 13 2  |              E' mind jó, édes néném, de Belgrádnál megverték a törököt;
 14 2  |              hogy vélek hadakozzunk, de ők csak szaladnak, ki ide,
 15 2  |              fényes tündöklő portát. De édes néném, a restséget
 16 2  |            minden héten hét levelet. De az egészségre igen kell
 17 3  |          nagy, mint egy nagy szilva. De a' csudálatos, hogy egyfelől
 18 3  |           császár és az ura nevével. De ami legjobb volt, fél mélyföldnire
 19 3  |            bennünket az ura nevével. De ki gondolhatná, hogy a töröknek
 20 3  |            hogy mindenikünk éhezett. De az is való, édes néném,
 21 3  |       Tantalus a vízzel való kádban, de mégis nem ihatik belőlle.
 22 3  |             vendégségben nem megyek. De az italról szó sem volt.
 23 3  |           nem láttam őkalmakánságát, de ha soha nem látom is, szeretem
 24 4  |         leányával hál, amikor lehet. De annyiban nem irigylem szerencséjit,
 25 4  |           Édes néném, nagy becsület, de nem nagy gyönyörűség a császár
 26 4  |              hogy vagyon világosság, de nem tudja, hogy micsodás
 27 4  |          hogy micsodás a világosság. De ha szinte a kéd kis szája
 28 4  |              szája megnevet is érte, de énnekem minden tüdőm, vesém,
 29 4  |       szegény feleséget a kedvetlen, de gazdag feleségért elhadni.
 30 4  |            abban, amiért idejöttünk, de félek attól, hogy a mi hadakozásunk
 31 4  |            vezérelje ő is dolgunkot.~De azt elhiszi-é kéd, hogy
 32 4  |             semmi bántódása nincsen. De az idegen nemzetnek nehéz
 33 4  |              keresztényt nem utálja, de megveti. Azt nem kell várni,
 34 4  |              vannak a kéd gyermekei, de azt kérdezni, hogy mint
 35 4  |             tudom, ezután mint lesz, de nékem úgy tetszik, hogy
 36 5  |          egymás mellé teszen minket. De minthogy az soha olyan hamar
 37 5  |          mint ezt a vezért fogadták. De jaj! nem olyan-é ezeknek
 38 5  |             hogy ha távul láttam is, de szép ember, és azt nem kell
 39 5  |       mészárosnak adják azt keziben? De nekem úgy tetszik, hogy
 40 5  |        annyira, hogy vezérnek tészi. De szerencsétlenségire a császár
 41 5  |          feleletet a sveciai király. De azt kérdem kédtől, nem favágóhoz
 42 5  |           illendő felelet volt-é ez? De gondolom, hogy a mi mészárosunk
 43 6  |             vagyunk, itt is leszünk, de még nem tudjuk, itt is mit
 44 6  |              el nem untunk magunkot, de igen közél vagyunk hozzája,
 45 6  |     bujdosásunknak végit szakasszuk. De a reménség igen-igen kezd
 46 6  |            hideg házakban is lakunk, de ugyan csak bennünk való
 47 6  |             nemzettel volna dolgunk. De mi lehet e világon hidegebb
 48 6  |               való, ád biztató szót, de végit nem lehet látni a
 49 6  |        béllés többet ér a köntösnél. De itt mondhatni el, hogy nem
 50 6  |        vannak, akik ajándékot adnak, de kevesen vadnak, akik tudnák
 51 6  |             itt ilyen szokás vagyon, de jó-é, illendő-é? Ne szóljunk
 52 6  |            már többet az ajándékról.~De édes néném, ha volna mit
 53 6  |           vagyon kéddel beszélgetni. De inkább hacsak hejábanvalóságot
 54 6  |          hamar elvégezzem levelemet. De miről írjak, a botozásról?
 55 6  |              nem igen derék ajándék. De micsoda nagy becsület, mikor
 56 6  |           férfinak nem szabad menni. De a botozást egy atyánkfiától
 57 6  |          heverés legnagyobb dolgunk, de ha volna is, azt elhadnám
 58 6  |           szereti kédet úgy mint én? De megszaporítanám még két
 59 13 |       valamely basaságot adnak neki. De micsoda nagy magosságról
 60 13 |               hogy nem nagyot esett. De azt kell néznünk, hogy micsoda
 61 13 |         ember az ilyen változásokon, de azt kell meggondolnom, hogy
 62 13 |             mint az előttevalójának. De addig csak úgy, amég lehet.
 63 13 |             való, nem volt mészáros, de egy szegény iródeákságból
 64 13 |              a világi változásokról. De ha gondolkodik is, ha nem
 65 13 |           ember: elméje nagy vagyon, de nem a hadakozásra. ~Még
 66 13 |             is elég biztatást adnak, de a' mind füstben megyen,
 67 13 |             dolog, úgy-é édes néném, de azért vagyunk keresztények,
 68 13 |        nincsen az én predikálásomra. De az asszonyt alázatosan követi
 69 13 |             szeretem a bosszúállást, de már megszánom kédet, és
 70 13 |           egészségire vigyázzon kéd! De a gyertyám mindjárt elaluszik,
 71 15 |        írhatok; ez elég meleg hírek. De gondolom, hogy rövid idő
 72 15 |             ahol nem kívántam volna. De azért nem kell kétségbeesni,
 73 15 |          Arról rettegve gondolkodom. De azt tudja-é kéd, hogy lehetetlen
 74 22 |            viselik az asszony nevet, de nem mindenik viseli érdemesen
 75 22 |        sárgulni a fának is a levele, de a vigasságról beszélni igen
 76 22 |           szép télhez hasonlíthatni. De azt ki ne nevetné, hogy
 77 22 |         annak úgy kelletett maradni, de azután csak le kelletett
 78 22 |         tetszik, mintsem az aranyas. De már a' volt a mesterség,
 79 22 |        orcájáról mégis mind leásták, de az orrára inkább odaszáradott
 80 22 |              onnét is lefeszegették, de feketén maradott. Azért
 81 22 |              úri asszonynak az orra, de azt nem tudja kéd, hogy
 82 22 |             készen vannak a kérésre, de az adást nec nomainetur
 83 22 |              a porta, eleget eszünk, de azzal ruhásabbak nem vagyunk,
 84 22 |          leszen az a szerencsés nap, de azt tudom, hogy igen akarnám,
 85 22 |           leányé. Én szeretem kédet, de úgy, ha az egészségire vigyáz.~
 86 30 |       idejében a bithiniai királyok. De azon nem tőrödöm, hanem
 87 30 |              nem Háromszéken vagyok. De ott jobb volna-é az Isten,
 88 30 |          széllyin elég város vagyon, de másutt csak faluknak hínák
 89 30 |              helyeket pusztán hadni, de én ugyan meg nem építtetem,
 90 30 |      szeretem kédet, mint Európában. De gyakran kell nekem írni
 91 37 |              nem felejthetem Zágont. De tréfa nélkül, édes néném,
 92 37 |               mindenütt a szép mező, de nem puszta mező, mivel itt
 93 37 |          szokás szerént jól mívelik, de nem lehet a miéinkhez hasonlítani.
 94 37 |           gondolom, hogy megteremne, de a mi kokány földünkön elegendő
 95 37 |        bibelődés vagyon a gyapottal, de minthogy itt az asszonyoknak
 96 37 |         olyan széllyes, mint hosszú, de akármely szép házak légyenek
 97 37 |             még minden olcsúbb volt. De ha egy kis drágaságot okoztunk
 98 37 |              drágaságot okoztunk is, de a' való, hogy csendességet
 99 37 |        görögök és örmények követték. De már most legkisebbet sem
100 37 |          hogy mink is sokan vagyunk, de legkisebb dolog ha történnék,
101 37 |             kevesebb lesz a költség. De mit tudunk tenni, ha messze
102 37 |        asszonyok sem szeretik aztot, de mit tehetnek velünk együtt
103 37 |        órakor a fejdelem levetkezik, de leggyakortább le nem fekszik
104 37 |           hat órakor öltözik is fel, de éféle után két órakor felkél.
105 37 |          felkelni nem kicsiny dolog, de el nem mulatom, azért hogy
106 37 |        mehetnénk. Török urak vannak, de unadalmas dolog törököt
107 37 |               hogy egyet ne szóljak, de azután kérdje meg kéd tőllem,
108 37 |             ha nevet, én is nevetek, de sokszor nem tudom mit. Azt
109 37 |           micsodást szokást tartunk. De azt még meg nem mondottam
110 37 |            Aludjunk hát, édes néném. De az egészségre kell vigyázni,
111 55 |         holnapig tartana a büntetés. De akármeddig tartson, de addig
112 55 |               De akármeddig tartson, de addig úgy búsulok, hogy
113 55 |              lakadalmat megcsinálja, de öreg lévén, csak keveset
114 55 |              megszereti, és elveszi. De eztet is csakhamar kiszólítják
115 55 |       asszony lett belőle csakhamar. De még a szerencse feljebb
116 55 |               megszereti és elveszi, de mindazonáltal úgy, hogy
117 55 |            való ártalmára ne legyen. De nemhogy ártalmára, de a'
118 55 |        legyen. De nemhogy ártalmára, de a' tette szerencséssé, és
119 55 |             a szerencsének partjára. De nem jovallom mindazonáltal
120 55 |          talám soha meg nem történt. De mit mondjunk az íródeákról?
121 55 |             hol jóban, hol rosszban, de csak telik, én is ballagok
122 55 |             is ballagok véle együtt. De azt kellene bánnom, hogy
123 67 |        hagyott itt idegen országban. De azokra is gondja lészen
124 67 |               való, hogy szenvedett, de sok világi jókban is volt
125 67 |          Való, bujdosásban holt meg, de nem szükségben. Igy fogyunk
126 67 |            gyönyörűségben úszunk is, de abból ki kell kelni, és
127 67 |              pipa dohányt kiszívutt, de megholt. Kédet pedig az
128 82 |             ifiú, eszes és értelmes, de természet szerént, mert
129 82 |        Akármely szép legyen az elme, de aztot fel kell ékesíteni
130 82 |              tapasztalja mindezeket, de mit tehet rólla, már a nádszál
131 82 |              csendes és nem haragos, de a fiat nem üsmérhetni addig
132 82 |      esztendőtől fogvást ritkán jár, de azelőtt minden héten kétszer.
133 82 |              szeretné a vadászatnál, de itt csak a baráttáncot kell
134 83 |          adott a fejdelem audenciát, de ha szinte maga nem volt
135 83 |           felelé, hogy csak százhét; de azonban még erős és jó egészséges.
136 83 |            helybenhagyja mindezeket, de nem tehetek rólla. Azt magad
137 83 |         felült százesztendős lovára. De a' csuda, hogy főként a
138 83 |      üsmérjük, azért beszéllünk úgy, de ha az herceget is üsmérnők,
139 83 |      üsmérnők, másképpen beszélnénk. De édes néném, máris meguntuk
140 83 |            Elmegyünk ugyan vadászni, de csak azért, hogy otthon
141 83 |         volna menni az asszonyoknak, de sőt még semminémű nőstényállatot
142 83 |         szoros rendre nem jutottunk, de nem sok héja. A' való pedig,
143 83 |         eleget pirongatsz, jó néném, de már én ahhoz úgy hozzászoktam,
144 112|          valóságoson reánk szállott. De ne azt a jó atyánkot sirassuk,
145 112|       állapotban írom ezt a levelet, de mivel tudom, hogy örömest
146 112| bágyadtságokot érzett, igen keveset, de másként mindent a szokás
147 112|           megkívánta, és dohányzott. De azt csudálta mindenikünk
148 112|         lefekütt, noha alig volt el, de mégis úgy megtartotta a
149 112|         kétfelől a karját tartották, de maga ment a hálóházában.
150 112|               Szüntelen reá néztünk, de mégiscsak azon vettük észre
151 113|            Sibrik uramnak is annyit, de mindenikünknek azt a pénzt
152 113|          agyaveleje egészséges volt, de annyi volt mint két embernek
153 113|          akik jól üsmerték szegényt, de mégis nem hiszik, hogy megholt,
154 123|            kelletett volna odamenni, de Bonneval volt az oka. Mert
155 123|             való békessége még tart, de sőt még, minthogy a császár
156 123|         alkalmaztatni, nem tudhatom. De amint észre kezdem venni,
157 127|           múlva kibontakozánk onnét. De hogy? Csak herdiburdi módjára.
158 127|           kevesedmagával indula meg, de úgy, mintha az ellenség
159 127|            az apám. Nem felelék reá, de gondolám, hogy talám még
160 127|           amely csak egy szőcs háza, de kényesen ellakhatik egy
161 127|              néki nem használhatnak, de az is bizonyos, hogy a természet
162 127|            munkára fordítják azokat. De amit leginkább csudáltam
163 127|         abban az állatban, az orrát, de orrnak nem mondhatom, mert
164 127|             magossága 13 arasz volt, de e' még csak a kisdedek közül
165 155|            volna Dániából Svéciában, de nekem ahhoz mi közöm. Ahhoz
166 155|           mint ők, és nem zúgolódom. De a nagy drágaság és szükség
167 155|            hogy ebédhez ültem volna, de kenyerem nem volt. Mindezeket
168 155|            micsodaféle emberek ezek, de ezekkel nem lehet társalkodni.
169 155|       fogvást üsmerek egy boért itt, de legkisebb barátságot hozzám
170 155|             idegenekkel társalkodni, de magok között is csak oláhok.
171 155|            hogy a ténta megolvadjon. De micsoda tűz ez is, mert
172 155|        tavaszig, noha már közél van, de itt olyan fergetegek vannak,
173 157|           leányokot megtáncoltattuk, de ők soha el nem fáradnak
174 157|        annyit hátra, mind abból áll. De a sok éneket nem kíméllik,
175 157|           magok fúják, magok járják. De micsoda ének, hogy ugyan
176 157|            rézpénzzel és polturával. De még más ceremonia is vagyon,
177 157|       micsoda gorombaság azon kapni, de mégis kapnak. Mi haszna
178 157|            megverte volna a németet? De ő azt a csudát végbenvitte (
179 157|           lesz hozzánk, Isten tudja, de úgy leszen, amint ő parancsolja.
180 181|        amelyik nem jó, egész ugorka. De ennél a dinnyénél nem lehet
181 181|             belső része tiszta zöld, de ha megkóstolják, gyönyörűséggel
182 181|            négy parancsolatot adnak, de ezek nem szükségesek teljességgel
183 181|              a boltját azon a napon, de sőt még egy áitatos török
184 187|             csendességire vigyáznak, de az is hihető, hogy a lakadalmi
185 187|              akármely gazdag legyen, de három vagy négy valóságos
186 187|           tőlle leendő gyermeket is, de olyan formában, hogy visszáküldheti
187 188|        áldassék Istennek szent neve. De térjünk az asszony dolgára.~
188 188|          mind szép és jó egyrészint, de másrészint haszontalan való
189 207|         változáson mentem már által, de az Istennek gondviselése