Rész
1 1 | venni, de reméljük, hogy itt a török áer elűzi. Édes
2 1 | kellett volna. Elég a', hogy itt vagyunk egészségben. Mert
3 1 | hogy egy tatár hám, aki itt exiliumban vagyon, holmi
4 1 | egy szép lovat, nyergelve. Itt a fejdelemnek jó szállást
5 1 | De mégis jobban szeretem itt lenni, mintsem a hajóban.
6 2 | megverték a törököt; a nép itt már szalad Ázsiában. Úgy
7 3 | levelét venni kédnek, amelyet itt adták meg. Megérdelmi már
8 3 | munkálkodik a szőllőtőn, itt egyszersmind meg lehetett
9 4 | hát a házasságról, úgyis itt attól kétszáz mélyföldnire
10 4 | az idegen nemzetnek nehéz itt, mert semmi üsmeretséget,
11 4 | botokkal kisérnék ki a háztól. Itt a gazdasszonyról nem is
12 4 | megtanulni és megtartani? Itt még igen új vendégek vagyunk,
13 5 | városban. A kalmakány és az itt lévő nagy urak eleiben mentenek,
14 6 | 1717.~Édes néném, mi még itt vagyunk, itt is leszünk,
15 6 | néném, mi még itt vagyunk, itt is leszünk, de még nem tudjuk,
16 6 | leszünk, de még nem tudjuk, itt is mit csinálunk. Még itt
17 6 | itt is mit csinálunk. Még itt el nem untunk magunkot,
18 6 | azért jöttünk ide, hogy itt sok időt töltsünk, és csak
19 6 | többet ér a köntösnél. De itt mondhatni el, hogy nem kell
20 6 | közönséges ebben az országban; itt ilyen szokás vagyon, de
21 13 | adni. Édes néném, ma ez itt megtörtént, és régen mondom
22 13 | ott ül amég lehet. Mi is itt ülünk, amég lehet, mert
23 13 | predikátor uram, mert ma itt olyan nap vagyon, hogy két
24 22 | Megválik, mint végzi, mert itt a változás könnyen megesik,
25 22 | nec nomainetur in vobis. Itt mi elegen vagyunk, elég
26 30 | hogy már öt naptól fogvást itt sátorok alatt vagyunk. A
27 30 | jobb volna-é az Isten, mint itt? Nem, mindenütt egyaránsú
28 30 | mindenütt egyaránsú az ő jósága, itt akarja az Isten, hogy légy,
29 30 | Isten, hogy légy, azért itt sétálj ezen a szép réten.
30 30 | Az igaz, édes néném, hogy itt mi jól vagyunk, a szép réten
31 30 | Aztot már észrevettem, hogy itt Ázsiában is úgy szeretem
32 37 | Rodostó, 28. maji 1720.~Már mi itt derék házas-tüzes emberek
33 37 | tréfa nélkül, édes néném, mi itt igen szép kies helyt vagyunk.
34 37 | de nem puszta mező, mivel itt mindenütt a földet jól megmívelik.
35 37 | gyönyörűséggel nézi az ember itt a szántóföldeket és a szőllőköt
36 37 | sok veteményes kerteket. Itt pedig annyi szőllőhegyek
37 37 | mintha mind kertek volnának. Itt pedig meg nem karózzák a
38 37 | a szőllő sem szárad el. Itt a' való, sok veteményes
39 37 | annyit nem vetnek, mint itt, és a gyapotból való kereskedés
40 37 | gyapotból való kereskedés itt igen nagy. Torda vármegyében
41 37 | elegendő melege nem volna. Itt az asszonyoknak egész esztendő
42 37 | a gyapottal, de minthogy itt az asszonyoknak semmi más
43 37 | akármely szép házak légyenek itt a városokon, nem tetszhetnek
44 37 | gyümölcs, kerti vetemény itt olcsú, amég ide nem jöttünk,
45 37 | estig oda vadászunk, mert itt igen sok fogoly és nyúl
46 37 | pedig nem lehet társalkodni. Itt az idegen senki házához
47 37 | Ebből elítélheti kéd, hogy itt a lakosokkal semmi üsmeretség
48 37 | is vesztünk semmit, mert itt ki szőcs, ki szabó, valami
49 37 | valami főrenden lévő emberek itt nincsenek, akikhez mehetnénk.
50 37 | vannak, micsoda környéke, itt micsodást szokást tartunk.
51 55 | fogvást az urunk nincsen itt, kilenc mélyföldnire ment
52 55 | vagy két hétig; engemet itt hagyott, hogy gondot viseljek
53 55 | ítéli őket. Édes néném, itt most én vagyok az úr, úgy
54 67 | novembris 1725.~Édes néném, itt most elég sírás, rívás és
55 67 | szánni, akiket árvául hagyott itt idegen országban. De azokra
56 67 | el lassanként, mert már itt elég szegény bujdosókot
57 67 | lenni. Ez elég szomorú, mert itt a halálról kell beszélleni,
58 82 | baráti életünkhöz, mert itt a néki való mulatságtól
59 82 | minden héten kétszer. Azért itt vadászhat, amennyi neki
60 82 | szeretné a vadászatnál, de itt csak a baráttáncot kell
61 83 | néném, máris meguntuk mi az itt való lakást, és szokatlan
62 83 | unadalom. Volnának csak itt valamely bóbitás foglyok
63 83 | akár ne is ennénk estig. Itt tilalmas dolog az asszonyokra
64 83 | Évát is, a mi nagyanyánkot. Itt ugyan még olyan szoros rendre
65 112| sírás és keserűség vagyon itt miközöttünk még csak a legalábbvalón
66 112| bennünket ezen az idegen földön. Itt irtóztató sírás, rívás vagyon
67 113| Rodostó, 16. aprilis 1735.~Itt édes néném, könnyhullatással
68 123| mellé a fejdelmet. Mert itt igen tartanak attól, hogy
69 127| nékem mondott: nem halok én itt meg, mint az apám. Nem felelék
70 127| parancsolatjából.~Minthogy még itt igen újak vagyunk, azért
71 155| eddig meg nem fagytam, mert itt rettentő irtóztató tél vagyon,
72 155| nagy drágaság és szükség itt; az utcákon egymás keziből
73 155| másunnan semmit nem hozhatnak, itt pedig vizimalom, molnár,
74 155| megválnék Bukuresttől, mert itt igen unadalmas a lakás.
75 155| hogy se Molduvában, se itt egy boér is híjon ebédre.
76 155| fogvást üsmerek egy boért itt, de legkisebb barátságot
77 155| noha már közél van, de itt olyan fergetegek vannak,
78 157| visszáhoza ide, még volt itt a rakás kenyérből, arra
79 157| Annyi időt tudom, hogy itt el nem töltök, mint az első
80 181| őszi dinnye pedig, mint itt vagyon, nem adatik sohult,
81 187| Rodostó, 17. novembris 1752~Itt kedves néném, szép idők
82 188| tegnap 33 esztendeje múlt el itt való uralkodó bujdosásunknak.
|