Rész
1 1 | nagy völgyben estünk, hogy már csak azt vártuk, hogy reánk
2 1 | kéd kedves levelit vagyon már két esztendeje hogy vettem;
3 1 | Reménlem, édes néném, hogy már ezután, minthogy egy áerrel
4 1 | egymáshoz, úgy tetszik, hogy már inkább is kell kédnek engemet
5 2 | majd elrabolnak bennünket; már csak azt néztem, hogy melyik
6 2 | ügettetéssel nem terhelik, mivel már azt el is felejtették, annyira
7 2 | négynek. Lehetetlen, hogy már ne szóljak a kocsisról.
8 2 | megverték a törököt; a nép itt már szalad Ázsiában. Úgy tetszik,
9 2 | Ázsiában. Úgy tetszik, mintha már a német Drinápolynál volna,
10 3 | 29. octobris 1717.~Ideje már, édes néném, egy levelét
11 3 | itt adták meg. Megérdelmi már kéd is, hogy megírjam, miképpen
12 3 | némelyikben még nem is mártottunk, már vitték. Úgy tetszik, hogy
13 4 | pedig a füstölőt előhozák, már az arra való, hogy el kell
14 4 | amint vagyok. Ítélje el már kéd, hogy ha kell-é ész
15 5 | úgy megszorították volt már a táborát Prut mellett,
16 6 | illendő-é? Ne szóljunk már többet az ajándékról.~De
17 13 | írok, nem könyvet.~Hanem már visszátérek ahhoz a világi
18 13 | kalmakánynak tette. Ihon már vezér, és Ibrahim pasának
19 13 | gondolkodik is, ha nem is, már pócon vagyon, ott ül amég
20 13 | csaknem bizonyos, hogy már hadakozást nem kell várni,
21 13 | szeretem a bosszúállást, de már megszánom kédet, és elvégezem
22 15 | tudja-é kéd, hogy lehetetlen már jobban szeretni kédet, mint
23 22 | kédnek. Az attól vagyon, hogy már házos lévén meghimlődzött.
24 22 | mintsem az aranyas. De már a' volt a mesterség, hogy
25 22 | nem kértem, édes néném, már el nem kezdem. Egy erdélyi
26 30 | is írnék kédnek. Minket már úgy tekintsen kéd, mint
27 30 | Elég az, édes néném, hogy már öt naptól fogvást itt sátorok
28 30 | fog vadászni menni. Aztot már észrevettem, hogy itt Ázsiában
29 37 | Rodostó, 28. maji 1720.~Már mi itt derék házas-tüzes
30 37 | vagyunk, és úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem
31 37 | és örmények követték. De már most legkisebbet sem hallani,
32 37 | indíttani. Nem is lehet már csendesebb hely, mint ahol
33 37 | vagyunk. Csak ilyen hamar is már micsoda hasznára vagyunk
34 37 | valamint az úrdolgára. Már eleget beszéltem a városról
35 37 | városról és a földjéről, hanem már a mi házunknál lévő szokásról
36 37 | kompódi nemesasszonynak; a' már csak a régi dolgokot szereti
37 37 | levél olyan hosszú, hogy már tíz az óra. Aludjunk hát,
38 55 | Gondold el, édes néném, már két naptól fogvást az urunk
39 55 | a feleséginek hagyja. No már nagy úri és gazdag asszony
40 67 | szemin foly ki, amennyit már a' sírt. Méltón is, mert
41 67 | halállal múlt ki e világból. E' már elvette sok szenvedésinek
42 67 | fogyunk el lassanként, mert már itt elég szegény bujdosókot
43 67 | magadot boldoghoz...~Aztot már megmondottam, hogy a szomorú
44 82 | mindezeket, de mit tehet rólla, már a nádszál kezd vastagodni,
45 82 | maga is kimegyen véle, noha már esztendőtől fogvást ritkán
46 82 | fúnak. Én pedig úgy tudom már azt a táncot, hogy bízvást
47 83 | pirongatsz, jó néném, de már én ahhoz úgy hozzászoktam,
48 112| Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten
49 112| A szovát igen nehéz volt már megérteni. Tizenkét óra
50 127| beszélleni, és kívántam látni. Már ebből észreveszi kegyelmed,
51 127| Isten az ő munkáiban. Elég már arról a nagy állatról beszélleni. ~
52 155| Nem kétlem, néném, hogy már egynehány rendbéli leveleimet
53 155| néném, hogy meg ne fagyjak már tavaszig, noha már közél
54 155| fagyjak már tavaszig, noha már közél van, de itt olyan
55 157| töltök, mint az első úttal és már innét vagy mennyországban,
56 157| mégis kapnak. Mi haszna már a vezérnek abban, hogy olyan
57 157| tegyék, ha nem azt, hogy ő már jól tudta mindenféle levelekre
58 157| a császár nevit felírni. Már e' mint lesz hozzánk, Isten
59 181| főzték volna meg. Menjünk már az asszony dolgára.~A törököknek
60 188| jelenvalók köszöntik őtet, hogy már ő is a hívők köziben vetetett.
61 207| nemesembereket temettünk már el, kit egy, kit más esztendőben,
62 207| esztendőben, úgyannyira, hogy már csak ketten maradtunk volt
63 207| bujdosásból 22 octobris. Már most egyedül maradtam a
64 207| Mennyi változáson mentem már által, de az Istennek gondviselése
|