Rész
1 1 | Anno 1717. 10. octobris.~Édes néném! Hálá légyen az Istennek,
2 1 | hogy itt a török áer elűzi. Édes néném, mi jó a földön járni!
3 1 | lenni, mintsem a hajóban. Édes néném, a kéd kedves levelit
4 1 | holnapból állana. Reménlem, édes néném, hogy már ezután,
5 2 | Gallipoli, 21. octobris 1717.~Édes néném, még kédnek semmi
6 2 | náthásodjanak. E' mind jó, édes néném, de Belgrádnál megverték
7 2 | ki ide, ki amoda. Jaj! édes néném, hogy lehet ilyen
8 2 | fényes tündöklő portát. De édes néném, a restséget el kell
9 2 | mert ki szerethetné az édes nénémet jobban, mint én.~
10 3 | octobris 1717.~Ideje már, édes néném, egy levelét venni
11 3 | éhezett. De az is való, édes néném, hogy étlen költem
12 3 | szokás, kutya szokás! Jaj! édes néném, elig mártottunk egyszer
13 4 | novembris 1717.~Így szeretem, édes néném, hogy elűzze kéd azt
14 4 | formában herélt emberek látják. Édes néném, nagy becsület, de
15 4 | házaknál lakik a jó házasság. Édes néném, tudom, hogy megcsúfol
16 4 | megbékéllik, ha megverik. Édes néném, annál tovább nem
17 4 | gondolatját. Még eddig, édes néném, igen-igen keveset
18 5 | Drinápoly, 29. novembris 1717.~Édes néném, micsoda szerencsés
19 5 | kédnek írok. Jaj! hazuttam, édes néném, mert a kéd leveleit
20 5 | tiltva másoknak. Ugyanis, édes néném, ne kíméljük egymást,
21 5 | udvarával. Elmondhatni, édes néném, hogy a vezérek a
22 5 | egészséginek dolga jól folyjon. Édes néném, ha tudná kéd, mint
23 6 | Drinápoly, 10. decembris 1717.~Édes néném, mi még itt vagyunk,
24 6 | aki küldötte. A' való, édes néném, hogy sokan vannak,
25 6 | többet az ajándékról.~De édes néném, ha volna mit írnom
26 6 | kedveskedik nekünk. Mondja kéd, édes néném, hogy talám nincsen
27 6 | kédnek való írásért. Mert édes néném, ki szereti kédet
28 13 | hálákot kell néki adni. Édes néném, ma ez itt megtörtént,
29 13 | dicsőséget megkóstolta. Édes néném, eleget elmélkedhetnék
30 13 | magáénak foglalta. Szép dolog, édes néném, ura lenni fél óra
31 13 | legyen. Bízzunk, reméljünk, édes néném, az Istenben, ha szinte
32 13 | nehéz és súlyos dolog, úgy-é édes néném, de azért vagyunk
33 15 | az Ádám vétke. A télben, édes néném, azon kelletett panaszolkodnom,
34 22 | soha semmit nem kértem, édes néném, már el nem kezdem.
35 30 | ázsiai magyarokot. Elég az, édes néném, hogy már öt naptól
36 30 | ezen a szép réten. Az igaz, édes néném, hogy szép helyt vagyunk,
37 30 | lássák ők. Lehetetlen, édes néném, annyi halat látni,
38 30 | volna le a vízen. Az igaz, édes néném, hogy itt mi jól vagyunk,
39 37 | Zágont. De tréfa nélkül, édes néném, mi itt igen szép
40 37 | tíz az óra. Aludjunk hát, édes néném. De az egészségre
41 55 | Rodostó, 18. augusti 1724.~Édes néném, ha tudná kéd micsoda
42 55 | főzhetnének véle. Gondold el, édes néném, már két naptól fogvást
43 55 | mert ő nem udvaros. Szánj, édes néném, szánj, ihon vadászni
44 55 | Mindezekből megláthatjuk, édes néném, hogy mely csudálatos
45 55 | kéd is erre ítéli őket. Édes néném, itt most én vagyok
46 55 | azt kell tehát mondani, édes néném, maradok a kéd rossz
47 67 | Rodostó, 6. novembris 1725.~Édes néném, itt most elég sírás,
48 82 | bánnám, ha mástól tudnád meg, édes néném, hogy a fejdelem második
49 82 | táncmester. Egészséggel, édes néném! A vendég még igen
50 83 | még erős és jó egészséges. Édes néném, mi szép dolog sokáig
51 83 | másképpen beszélnénk. De édes néném, máris meguntuk mi
52 83 | és híreket írj. Maradok édes nénémnek holtig és nem tovább
53 112| kivévé ma közüllünk a mi édes urunkot és atyánkot, három
54 113| Rodostó, 16. aprilis 1735.~Itt édes néném, könnyhullatással
55 181| leányok szájában, és olyan édes, mintha nádmézbe főzték
|