Rész

 1 1  |           Hálá légyen az Istennek, mi ideérkeztünk ma szerencsésen,
 2 1  |       török áer elűzi. Édes néném, mi jó a földön járni! Látja
 3 1  |            sipadoztak a lábai. Hát mi bűnösök, hogyne félnénk,
 4 1  |  fejdelemnek jó szállást adtak, de mi ebül vagyunk szállva. De
 5 2  |     fejdelem elbúcsúzván a hámtól, mi is megköszönvén csak főintéssel
 6 2  | mélyföldnire. Eleget mondjuk, hogy mi azért jöttünk, hogy vélek
 7 3  |   szolgáltak az asztalnál, hanem a mi cselédink, és akkor vették
 8 4  |             de félek attól, hogy a mi hadakozásunk füstben ne
 9 5  |            ez? De gondolom, hogy a mi mészárosunk okosabb a baldacsinál;
10 6  |        decembris 1717.~Édes néném, mi még itt vagyunk, itt is
11 6  |        nemzettel volna dolgunk. De mi lehet e világon hidegebb
12 13 |         vagyon, ott ül amég lehet. Mi is itt ülünk, amég lehet,
13 13 |           felment, a másika le, és mi a földön maradtunk. Mégis
14 15 |  kétségbeesni, jól tudja az Isten, mi hasznos nékünk. Ha ott is
15 22 |        vezérekkel hátat fordíttat. Mi pedig nem vagyunk abban
16 22 |            hogy adhassunk, sőt még mi is tőllök várunk. Aki pedig
17 22 |           nomainetur in vobis. Itt mi elegen vagyunk, elég tahint
18 22 |         vagyunk, sem én, se más. A mi urunknak pedig természete
19 30 |          többi között Jénikő, ahol mi lakunk, igen rút város,
20 30 |         igaz, édes néném, hogy itt mi jól vagyunk, a szép réten
21 37 |        Rodostó, 28. maji 1720.~Már mi itt derék házas-tüzes emberek
22 37 |          tréfa nélkül, édes néném, mi itt igen szép kies helyt
23 37 |    gondolom, hogy megteremne, de a mi kokány földünkön elegendő
24 37 |         csendesebb hely, mint ahol mi lakunk; estve idegen jancsárt,
25 37 |           a földjéről, hanem már a mi házunknál lévő szokásról
26 37 |           cselédekre. Ezek tehát a mi klastromunkbéli rendtartásink.~
27 55 |          lakni, és ott meglátván a mi szerencsés asszonyunkot,
28 55 |    szerencsére szolgál, valamint a mi titkos királynénkkal történt.
29 67 |            aki soha meg nem hal. A mi urunk mindenkor mellette
30 82 |        hogy egy olyan atya, mint a mi urunk, huszonhat esztendős
31 82 |           hogy vigyázzon magára. A mi hercegünk felől elmondhatjuk,
32 82 |         amelyet békasónak hínak. A mi hercegünknek semmi neveltetése
33 82 |           tudom, hogy fog szokni a mi baráti életünkhöz, mert
34 83 |            egészséges. Édes néném, mi szép dolog sokáig élni,
35 83 |          szüleapjokkal élhetnének, mi szép dolog volna a'. A szüleanya
36 83 |         édes néném, máris meguntuk mi az itt való lakást, és szokatlan
37 83 |          bocsátanák még Évát is, a mi nagyanyánkot. Itt ugyan
38 83 |            országban más szokás. A mi székely asszonyaink eztet
39 112|           és kivévé ma közüllünk a mi édes urunkot és atyánkot,
40 112|            pohárából itatja, hanem mi magunkot sirassuk, kik nagy
41 113|             hogy titkon elment, és mi mást öltöztettünk fel valakit
42 155|          Svéciában, de nekem ahhoz mi közöm. Ahhoz több közöm
43 157|            kapni, de mégis kapnak. Mi haszna már a vezérnek abban,
44 207|        1758.~Kedves néném, nemcsak mi, hanem az egész emberi nemzet
45 207|       mikor viszik ki a halálra. A mi sorsunk éppen olyan. Mennyi
46 207|        kell tehát vigyáznunk, hogy mi is arra fordítsuk, és úgy