207.
Rodostó, 20. decembris 1758.
Kedves néném, nemcsak
mi, hanem az egész emberi nemzet olyan, mint a halálra ítéltetett rabok, akik
nem tudják, mikor viszik ki a halálra. A mi sorsunk éppen olyan. Mennyi urakot,
nemesembereket temettünk már el, kit egy, kit más esztendőben, úgyannyira,
hogy már csak ketten maradtunk volt Zay úrral. Az Isten azt is kivevé a
bujdosásból 22 octobris. Már most egyedül maradtam a bujdosók közül, és nem
mondhatom, mint eddig, hogy hadd vigyék ki ezt vagy amazt előre, mert
egyedül maradván, nekem kell kimennem az áldozatra. A Csáki úr halála után Zay
urat tette volt a porta a magyarok fejévé, akik ebben az országban vannak a
császár protectiója alatt. Halála után a portára kellett mennem, hogy hírré
adjam halálát. A szokás szerént engemet tettek básbuggá, mert azt jó megtudni,
hogy akik ebben az országba az öreg Rákóczival jöttünk, azok közül csak én
maradtam, hanem akik most velem vannak, azok újak. Micsodás a világ! Mennyi
változáson mentem már által, de az Istennek gondviselése mindenkor vélem volt
és vagyon mindnyájunkkal. Egész predikációt csinálhatnék a siralomnak völgyében
lévő változó életünkről, amely változást mindaddig próbáljuk, valamég
az örömnek hegyére nem megyünk. Vagyon immár egynehány napja, hogy ide
visszáérkeztem. Mit rendel az Úr ezután felőlem, az ő kezében vagyok,
hanem azt tudom, hogy a pornak porrá kell lenni, és boldog az, aki nem az
Úrnak, hanem az Úrba hal meg. Annyi hosszas bujdosásom után kell-é mást
kívánnom annál a boldogságnál.
Az első levelemet,
amidőn a nénémnek írtam, huszonhét esztendős voltam, eztet pedig
hatvankilencedikbe írom; ebből kiveszek 17 esztendőt, a többit
haszontalan bujdosásba töltöttem. A haszontalant nem kelletett volna mondanom,
mert az Isten rendelésiben nincsen haszontalanság, mert ő mindent a maga
dicsőségire rendel. Arra kell tehát vigyáznunk, hogy mi is arra fordítsuk,
és úgy minden irántunk való rendelése üdvességünkre válik. Ne kívánjunk tehát
egyebet az Isten akaratjánál. Kérjük az üdvességes életet, a jó halált és az
üdvességet, és azután megszűnünk a kéréstől, mind a bűntől,
mind a bujdosástól, mind a telhetetlen kívánságtól. Amen.
|