Rész
1 1 | kédnek engemet szeretni. Én pedig ha igen szeretem is
2 2 | édes nénémet jobban, mint én.~
3 5 | hamar meg nem lesz, mint én kívánnám, azért addig is
4 5 | mint folytatja dolgunkot. Én pedig azt kívánom, hogy
5 6 | ki szereti kédet úgy mint én? De megszaporítanám még
6 7 | szokást nem tudja. Másszor én sem ijedek meg. Elég a',
7 7 | leányasszonyok nem bánnák. De én azt bánom, hogy a mi dolgunk
8 7 | talám nem ok nélkül tartok én attól, hogy ha a jó Isten
9 7 | hadakozást úgy szereti, mint én a prokátorságot, csak annyit
10 7 | amég azt meg nem esszük. Én pedig mindaddig, valamég
11 8 | szeretetit. Édes néném, noha az én szívemnek minden zsebje,
12 8 | ha az egészségire vigyáz, én pedig úgy szeretem kédet,
13 9 | pedig olyan alkalmatos, mint én a prokátorságra. Talám még
14 9 | már ő a vezérséghez! Ha én olyan közél volnék a házassághoz,
15 10 | kéd, hogy mindezek után én legyek legméltóbb a szánásra,
16 12 | olyan ritkán ír, valamint én írok. Nem fél-é kéd az én
17 12 | én írok. Nem fél-é kéd az én rettentő bosszúállásomtól?
18 13 | semmi szüksége nincsen az én predikálásomra. De az asszonyt
19 13 | gyertyám mindjárt elaluszik, én is alszom.~
20 15 | olyan magosan az ablakokot; én nem tudom, csak gondolom:
21 15 | jobban szeretni kédet, mint én szeretem. Másszor többet.~
22 16 | szekérnek a negyedrészire. Az én portékám pedig nem legkevesebb
23 17 | feleségit sem öleli meg. Én pedig elig várom, hogy kédet
24 18 | akkor rák hátán jár. De én veszekedhetném kéddel, mert
25 18 | jó megtudni kédnek, hogy én telhetetlen vagyok a kéd
26 18 | káposztásfazéknak neveznek. De én azt csak elszenvedem a hasznáért.
27 18 | amiolta nem láttak? Mert én úgy szeretlek édes néném,
28 19 | a tengerparton, hogy az én házam alá vizen béjöhetni.
29 20 | kérdeztem, ha nem ették-é meg az én nénémet, de az átkozott
30 22 | ruhásabbak nem vagyunk, sem én, se más. A mi urunknak pedig
31 22 | lenni, mintsem kérni. Az én hivatalom a', hogy szolgáljam
32 22 | hogy igen akarnám, ha az én lakadalmom olyan közél volna,
33 22 | mint azé a piros leányé. Én szeretem kédet, de úgy,
34 23 | teremtsen bőv gyümölcsöt. Én azt jól tudom, hogy az ilyen
35 23 | volna, többet írnék, de az én házam a tenger felett vagyon,
36 25 | egészségnek és mindennek. Én pedig olyan bátor vagyok
37 25 | eleget jártam tengeren. Én pedig azt felelem a kéd
38 26 | nagyobbat nem értenek. Az én házam alá a tenger bémegyen,
39 28 | tengerben kellene ugranunk. Én nyernék rajta, mint Birtók
40 28 | édes néném, mit vizsgálom én a jövendőt, hagyjuk azt
41 29 | 1719.~Hiszem szégyenlem én azt, édes néném, hogy nekem
42 29 | ehetnék-é, vagy alhatnék. Én pedig tudom, hogy alhatnám,
43 30 | helyeket pusztán hadni, de én ugyan meg nem építtetem,
44 31 | szaladva kelleték elragadni. Én az esőkor a sátoromban nem
45 31 | hogyha annak helyt adunk. Én kédet szeretem, e' jó gondolat.
46 32 | azt a kenyeret, amelyet én rendeltem nékik idegen országban,
47 33 | hevertetni, hanem íratni. Én pedig majd olyan hírt küldök
48 33 | illendőnek. Ha ezeket mondja kéd, én azt mondom, mert más országban
49 33 | piruljanak meg mindazok, akik az én nyomorúságimon örülnek.
50 34 | Roberto; a' való, hogy már én is elmondhatom másoknak.
51 35 | írjon mentől gyakrabban, én pedig azt el nem mulatom.
52 36 | életet megszokták. Mivel én beszéltem két magyar rabbal,
53 36 | tágas szállása vagyon, csak én egy szolgával egy gazdag
54 37 | szóllok egyet, ha nevet, én is nevetek, de sokszor nem
55 37 | mit. Azt gondolja, hogy én azokot mind nagy figyelmetességgel
56 37 | figyelmetességgel hallgatom, ugyanis, ha én régi dolgokkal akarom az
57 37 | nem mondottam kédnek, hogy én micsodás szokást tartok:
58 37 | micsodás szokást tartok: az én szokásom a', hogy tíz órakor
59 38 | tartják, hogy igen hasznos. Én ugyan nem láttam, hogy valakinek
60 40 | köszöntő levelet kell írni. Én pedig meghajtván mind a
61 40 | kívánság; már azt megszokta, én pedig el nem hagyatom véle,
62 41 | néném, kéd is felejtse el, én is elfelejtem. De lehetetlen,
63 41 | holnapja, hogy itt vagyon; én azt mondom, feleségestől,
64 41 | többet tudnak nálamnál. Én azt nem vizsgálom, jó-é,
65 41 | elmegyünk oda annak idejében, én ugyan nem bánom, mert mégis
66 41 | vízben, török halászat. Én valami itt történik, mindenekről
67 42 | szereti, csináljon szebbeket. Én sohasem voltam a Parnassus
68 43 | bátorságosabb volna, de én nem bánom, mert a kis Zsuzsi
69 45 | felzavarta az elménket, hogy én mindenkor csak azt képzelem
70 45 | gondolja kéd, hogy csak én vagyok így, mivel mindnyájan
71 49 | Rodostó, 22. augusti 1723. ~Az én vétkem, az én vétkem és
72 49 | 1723. ~Az én vétkem, az én vétkem és az én nagy vétkem,
73 49 | vétkem, az én vétkem és az én nagy vétkem, hogy már egynehány
74 49 | nevettünk Zsuzsival, mert én egy kalendariumot csináltam
75 49 | mondja, hogy különösön. Én pedig ködös, mind esős időben
76 50 | módja benne, mert üsmerek én olyat, kéd is üsmeri, hogy
77 50 | dologról is írhat, mint én. Hanem azt kérdem kédtől,
78 51 | azt mondhatja kéd, hogy az én ujjaim nem voltak köszvényesek,
79 51 | köszvényesek, és írhattam volna. Én meg azt felelem erre, hogy
80 51 | keresztényeket kövessük. Mert én azt hiszem, hogy az Istennek
81 51 | valamint egy királyra, és az én életemre, sorsomra úgy vigyáz,
82 51 | mondotta, nem ért még meg, én is, hogy még el nem jött
83 51 | mostan rabságodban.~Óh, én édes uram, azt én régen
84 51 | rabságodban.~Óh, én édes uram, azt én régen tudtam,~a kása, hogy
85 51 | veled úgy ne járjak, attól én tartottam.~Jó étszakát,
86 52 | kéd látni elmennem. Azt én is szívesen kívánnám, de
87 52 | szívesen kívánnám, de ha én is húsz napig maradnék a
88 52 | Több napokot is töltöttem én a tengeren, de jó hajókon;
89 52 | valaki jobban megmagyarázza, én addig azt a különbséget
90 53 | erőben vagyunk. Nem mondottam én azt, hogy ne legyen jószívű
91 53 | kéd gondot az egészségre? Én többet nem írhatok, úgy
92 55 | őket. Édes néném, itt most én vagyok az úr, úgy töltöm
93 55 | rosszban, de csak telik, én is ballagok véle együtt.
94 56 | Antonius, látod-é, hogy én megettem egy millium érőt.
95 57 | lévők szokásiról írjak. Én ezt csak kédnek írom, mégis
96 57 | maradni egynehány napig. Én pedig elvégezem levelemet,
97 58 | hallott kéd, mint amelyet én olvastam, mikor eszemben
98 58 | meg kell kédnek felelnem: én annak egyéb okát nem tudom,
99 59 | földig meg nem aláznák őket.~Én leginkább azon búsulok itt,
100 60 | egészségre vigyázzunk, mert én vagyok, aki voltam, és lészek,
101 62 | udvaros köszönetin. Mintha én azt megérdemlettem volna,
102 62 | használhasson országának.~Én eleget predikálottam a fiakról,
103 63 | császárok között. Aztot pedig én is olvastam, hogy a pérai
104 63 | igen-igen kell szeretni, mert én azt megérdemlem, ugy-é édes
105 63 | mint jó tanácsot adni. Én olyan vagyok, mint az a
106 63 | követi. Azt felele reá: én csak néktek predikállok,
107 63 | predikállok, nem magamnak. Talám én is azt mondhatom kédnek,
108 64 | hogy az ilyen rossz, mint én, megláthassa, hogy ha az
109 64 | szentek szenvedtenek, hát én micsoda szenvedést nem érdemlek.
110 66 | cselekedett-é vagy sem. De én jó étszakát kívánok kédnek.~
111 68 | mondjuk-é az olyan időt? Én azt tartom, hogy boldognak
112 68 | visszá kell repülni, mert én azt a régi szokást visszá
113 69 | kédnek, mint rendszerént. Ezt én olvastam, igaz-é vagy sem,
114 69 | apostolokot. Bár követhetném én is mindenben őket, de csak
115 69 | követem, hogy ők aluttak, én is aluszom, azért jó étszakát,
116 71 | nem tudnék is, megírnám én. Édes néném, csak azt írom
117 71 | nevezzék. Elég a', hogy én engedelmeskedtem, és megírtam
118 71 | volt-é lakások Erdélyben? Én azt gondolom, hogy nem volt.
119 71 | ha szeretsz, szeretlek én is.~
120 73 | te az ágyamban feküdjél, én pediglen a te helyedre fekszem;
121 73 | valamivel tölteni az időt, én hogy írjak, kéd meg, hogy
122 73 | hadniok az úr szőllejét. Én is elvégezem levelemet,
123 75 | és ésszel írott levél. Az én leveleimről nem is szóllok,
124 75 | csak jóknak találja kéd. Én sem kívánok egyebet.~Mi
125 75 | szánjon kéd, ha nem bánja is. Én eleget vagyok azon, hogy
126 75 | el ne keljen, tudja, hogy én ahhoz semmit sem tehetek.
127 75 | hogy mi fő a fazakában. Az én fazakamban pedig semmi hazamenetelre
128 75 | reménségem nem fő, miért kívánnám én azt, hogy valaki a maga
129 76 | hogy miért nem írtam, mert én nem tudom. Alkalmatosságom
130 76 | hátramaradás a dologban. Én is csak azt mondottam, holnap
131 76 | tudod-é mivel gyógyítottam én meg magamot? Egy erdélyi
132 77 | nem állott, mondván: ha én visszámegyek, soha semmit
133 78 | való gondolkodásának és az én lágy szeretetemnek, mert
134 78 | Mindazonáltal kéd is jó, én is jó. Énnekem a tengeri
135 78 | a kéd köszönetit illeti, én azokot mind visszákívánom
136 78 | a sok szokásról írni. Az én szokásom pedig a', hogy
137 79 | csak rövideden, hogy az én ítéletem szerént az alexándriai
138 80 | partján töltjük el. Bár én is ott lehetnék, mert nem
139 80 | tudja a rendet, valamint én. Mikor dobolnak, és misére
140 80 | hozzám jő. A' bizonyos, én arra reá vigyáztam, hogy
141 80 | negyedik saeculumban kezdődött. Én pediglen a tizennyolcadikban
142 82 | csak egyebet felejtsen el. Én azt gondolom pedig, hogy
143 82 | járni, más nótát nem fúnak. Én pedig úgy tudom már azt
144 83 | szereti jobban a vadászatnál. Én erre azt felelem, hogy öcsémuramot
145 83 | ki volt az az Origyénes, én meg nem mondom. Azonkívül
146 83 | pirongatsz, jó néném, de már én ahhoz úgy hozzászoktam,
147 83 | kívánják a szeretetnek. Én pediglen főleg azt kívánom,
148 84 | az unadalom miatt, mert én egyéb nyavalyáját nem látom,
149 84 | Kéd tudja jobban, mint én.~Azt írod hírűl, nénékám,
150 84 | néném, Rómában kezdették. Én azt kérdem, hogy mikor akasztották
151 85 | tehetünk rólla. A' való, hogy én ahhoz nem szokhatom, de
152 85 | szokták a fűző mellé tenni. De én, aki egész életemben bujdostam,
153 85 | vigyázzon kéd az egészségére, én pedig maradok, aki ma reggel
154 86 | de nem, hanem jobb, ha én tőllem kérdi meg. Felülök
155 90 | éljünk egyezségben, mert én a csendes barátságot szeretem,
156 90 | haragjában mondá, hogy az én juhom husa anathéma legyen
157 93 | valóságos császárnak magát. Én is valóságos atyafia, szolgája
158 94 | az enyimet? Kedvesen. Már én csak rébellióról fogok kednek
159 96 | hogy a vezért letették. Én pedig a hírért hírrel fizetek,
160 96 | cselekedetin; hogy vagyon a', hogy én azért hívattam ide Pilátust,
161 97 | 1731. ~A szokás szerént már én nem merek szerencsés karácson
162 97 | maga szokását, a' legjobb. Én is megtartanám a magamét,
163 97 | levelet nem kell írni, az én eszem nem hasogatja az áert,
164 97 | meg. De amég odaérkezünk, én azt gondoltam, hogy e' mind
165 97 | mikor valaki valamit akar. Én azokot a virágokot méreggel
166 98 | étszakát hát, édes néném, én is alunni megyek, és megparancsoltam,
167 100| szerencséje is szegény. Én innét holmi ajándékot küldök,
168 100| hogy szeretsz valakit. Én mindenkor azt óhajtottam,
169 100| szomorúságot okozzon is, de én Télámont nem szeretem, és
170 100| csudálnám beszédedet. Eddig én mindenkor azt gondoltam,
171 100| kell vigyáznod.~Szilvia. Én irigy legyek Diánna ellen?
172 100| Juliánna. Hogyhogy? Hát az én kegyes barátságom, amellyel
173 100| meghomályosítja.~Szilvia. Én ezeket nem cselekszem, sőt
174 100| a' lehet-é, hogy amidőn én valamely nagy dologgal kedvit
175 100| senki meg nem tudhatja, hogy én nem azért cselekedtem aztot,
176 100| kihírdetteti?~Juliánna. Akivel én valamiben jót tettem, semmi
177 100| tehát lenni hozzám, mivel én azt csak magamért cselekedtem?~
178 100| görögök hazugok. Édes néném, én kédet úgy szeretvén, mint
179 102| leveledet vennem, édes néném! Én hármat is írtam ebben az
180 102| mit gondol a császár, de én azt gondolom helyette, hogy
181 104| hozzája. Mindazonáltal az én szemeimnek szép vénnek látszik.
182 104| házasodtunk. De ő a vétkes, nem én. Aztot is tudod, hogy soha
183 104| mondasz az ilyen emberről? Én pedig azt mondom, hogy az
184 106| csinálod háláadatlannak.~De én is utána teszem, ha el kellene
185 112| vetkeződni, a hideg borzogatta; én jelen lévén, kérdé tőllem,
186 112| levetkezik és lefekszik, én is a szállásomra megyek.
187 112| mondják, hogy hánt volna. Én arra mondám, hogy talám
188 113| vagyon, csak azt felelte: én jól vagyok, semmi fájdalmat
189 115| erre se Sibrik uram, se én reá nem állottunk, hogy
190 116| mulaték, a vezért letévék. Én is onnét megindulék, és
191 118| függeniek igazság szerént, én magam sem üsmerem a fejdelmet,
192 118| szándékitól megoltalmazott. Én is mind ezeket szemem előtt
193 119| meg ne csalta volna magát. Én semmi ítéletet nem teszek
194 119| magának a fejdelemnek. De én azt csak nevetem, mert nem
195 120| legyen az ő szent nevének. Én elég bajban és szomorúságban
196 121| érzi a maga bibéjét, de én duplán érzem. Mind a magamét
197 121| Hadd beszéljenek, csak én az igaz úton járjak. Másutt
198 122| hogy odaadtam volna (mert én vásároltattam, ami a köntösihez
199 122| parancsolatomból, nekem számot adott, én pedig azt a számadást megmutattam
200 122| kellett volna úgy venni. Én azon szokásom ellen felindultam,
201 122| tőllem érdemem szerént. Én is kimegyek. Másnap semmit
202 122| semmit nem szól hozzám, én pedig csak várom, hogy szóljon,
203 122| sokszor eszedben jutok én neked, ha meghalok, sokszor
204 125| kérdhetnéd, néném, hogy én mint vagyok az elméjiben.
205 128| nékem mondott: nem halok én itt meg, mint az apám. Nem
206 129| német annál inkább megijed. Én már másodszor látok ilyen
207 134| is írnék, ha volna mit. Én pedig maradok kegyelmednek.~
208 135| is felejtette kegyelmed, én még el nem felejtettem,
209 142| Amint vitték volna, elájult, én azt gondoltam, hogy megholt,
210 144| 7-dik novembris 1738. ~Én ha a kedves néném levelét
211 146| kezekhez vevék és elpecsételék. Én is elhagyám a szállást,
212 147| menni, Zai úrfi Kocsinban, én pediglen Jásziban. De mi
213 147| azt cselekedjétek, amit én mondok, és lesz borunk.
214 147| szégyenletre az oculárét feltenni. Én pedig maradok kedves nénémnek
215 148| ott, mintsem kelletnék. Én ezt jó mondásnak tartom.
216 148| vehessem elébb egy órával. Én pedig még Bukurestről is
217 148| fogok írni. Mi jó vagyok én, de kéd is jó.~A szegény
218 149| bé pompával a városban. Én is ott kezdem el, ahol végezni
219 149| csak el ne menjen, mert én az enyimnek pitesdi bort
220 150| találtunk valamely lakóhelyre. Én soha annál szebb földet
221 151| várni ezektől a medvéktől. Én is feltettem, hogy egyikhez
222 151| vagyok itt, mintha csak én volnék egyedül a városban.
223 151| itt ritka a városon. Azt én igen kedvesen vettem tőlle,
224 151| a vezér táborára megyen. Én is a vajdánál voltam, elbúcsúztam
225 152| jőnek hozzám, biztatnak, én meg azon kérem őket, hogy
226 152| hogy gondjok lesz reám. De én szüntelen való nyughatatlanságban
227 152| magasztal. Elég a', hogy én szívesen kivánnék innét
228 153| világ! Mihent ideérkezék, én is megizeném néki, hogy
229 153| a mostani dolgokról, de én leginkább azon sürgettem,
230 153| örömestebb meg nem indultam, mint én fogok megindulni, ha lehet,
231 154| de ők lássák. Pedig hogy én megszabadulhattam, de ha
232 154| sem láttam, mintha csak én lettem volna egyedül az
233 156| leveleimet nem vetted volna, én is vettem a februariusi
234 156| engedtem a meleg házat, én inkább tűrhetek, mint ők,
235 156| unadalmas a lakás. Nem tudom én micsodaféle emberek ezek,
236 158| csináltunk annyi ideig az úton? Én magam sem tudom, hanem azt
237 161| mondhatná meg annak az okát? Én megmondom, aki jobban tudja,
238 162| ezt a veszedelmit, mert én mindenkor szomorúan és olyan
239 162| csak az időről beszéllünk. Én is arról írok, mert még
240 162| gerezd szőllőt is hoztak. Én azoknak úgy örülök, mintha
241 163| A jégszívűnek, mint az én néném a' nem sok, de egy
242 163| székely szívnek igen sok. Én pedig nem régen küldöttem
243 166| békességes szemekkel nézi. Én is békességes egészséget
244 173| könyvet kellene írnom. Látom én azt, hogy az asszonyok is
245 174| kövessem, mert kedvesen veszed. Én pedig mindenkor azon igyekeztem,
246 180| imádjuk itt az Istent. Nagy az én nevem mindenütt, és mindenütt
247 180| és mindenütt áldoznak az én nevemnek. Vagyon immár egynehány
248 181| tartják és kárhoztatják. Én pedig nem kárhoztatom azt,
249 183| tisztségekre felmehetnek. Én pedig tovább nem megyek,
250 189| kérés meg nem hallgattatik. Én pedig annak nevében kérem
251 191| minden órán vége lesz az én levélírásimnak, mert ennek
252 191| mondá néki: látod-é, hogy én az enyimeknek negyven napot
253 191| semmi földi dolog nem mehet. Én is elvégezem a levelemet
254 193| de a másikán gorombaság. Én nem tudok már mit írni többet
255 194| másfél esztendőtől fogva. Én is immár jobban szánom a
256 200| erről a háláadatlanról? Én csak azt mondom, hogy az
257 201| kezire adák. Ők lássák. Én pedig jó étszakát kívánok.
258 207| nem a szónkra figyelmez. Én is szívesen kívánom kedves
259 208| jöttünk, azok közül csak én maradtam, hanem akik most
|