Rész
1 1 | keringene velem, mintha most is a hajóban volnék.~
2 3 | a vezér táboron vagyon, most ő viszi végben hivatalját.
3 13 | de nem a hadakozásra.~Még most is elég biztatást adnak,
4 14 | nagy szövetségben vagyon most a francia a császárral,
5 15 | hideg vagyon, és nehéz írni, most meg azon kell panaszolkodnom,
6 15 | vagyis inkább fogházam, most pedig sütőkemence. Fogháznak
7 15 | kelletett volna esnünk a lóról. Most ennél egyéb hírt nem írhatok;
8 17 | nem szeretném az ágyamban. Most pedig éppen nem szeretnék
9 19 | volt székek; a törököknek most sincsen szükségek arra.
10 19 | királynak láttam a székit, most csak a zágoni bírónak is
11 22 | korában szép volt, és hogy most a szép télhez hasonlíthatni.
12 22 | szolgál. Tudja-é kéd, hogy most csakhamar egy leányból asszonyt
13 28 | egy városban lakni. Már most mind együvé szorultunk,
14 29 | vezér a császárhoz. De a' most nem lehetett, mert a törököknek
15 29 | szabadság. Ramazánja lévén tehát most a törököknek, ma két órakor
16 32 | nincsen kédnél, hogy mi most is abban a szándékban vagyunk,
17 32 | fordíttunk. Reánk pedig most nincsen szükség, az elmúltot
18 34 | között elvesztettem.~Már most tudom, hová küldenek bennünket.
19 35 | kell pecsételnem. Azért most többet nem írhatok, hanem
20 36 | de azt hagyjuk másszorra. Most pedig fogadásom szerént
21 36 | nekem úgy tetszik, hogy most eleget írtam, és 11 órakor
22 37 | amég ide nem jöttünk, ahol most vagyunk szállva, ott az
23 37 | örmények követték. De már most legkisebbet sem hallani,
24 39 | Franciaországban fogják küldeni most minden órán, hogy ott neveljék
25 39 | bánik az urunkkal, aki még most is kéredzik, hogy bocsássák
26 43 | egymással. De édes néném, most nem kell haragudni reám,
27 43 | haragudni reám, mert mi most keserűségben és sírásban
28 43 | néném, az egészségre kell most igen vigyázni, sohasem volt
29 43 | nagyobb szükségünk reá, mint most. Szüntelen való félelemben
30 47 | örökös hazájában megyen most minden órán. Kit adjunk
31 48 | gazdagabb, a' hatalmasabb. Most ez elég, mert a szomorú
32 49 | kelletett tudnom, hogy Zsuzsi most minden órán Bercsényiné
33 49 | vőlegényt vagyis inkább vőembert most a köszvény nem háborgatja,
34 49 | mosdottunk meg egyszer. De most egy kevessé csinosabban
35 52 | veheti leveleimet, mert most ritkán járnak a hajók a
36 52 | penitenciatartásnál. A' való, hogy' most gyönyörűségesebb, de nem
37 52 | ezt találám mondani. Azért most nem is írok többet, hanem
38 53 | várt levelét. Köszönöm is most az egyszer, hogy két vagy
39 54 | követtük volna, nem volnánk most bujdosók. De vannak olyan
40 55 | ítéli őket. Édes néném, itt most én vagyok az úr, úgy töltöm
41 55 | megházasodom; a' bizonytalan, és most kellene jó lenni, hogy akkor
42 57 | egyepetyénk vagyon. De már most hacsak egynehány napig is,
43 57 | tiszteltessék. Édes néném, most veszem észre, hogy levelet
44 58 | fársángot, úgy hogy mikor most hat hét a fársáng, akkor
45 58 | vigyáznának, nem úgy mint most, oh kedves idő! Hát mit
46 58 | micsoda melegek járnak itt most, de kivált meleg esők és
47 58 | több mennydörgéseket, mint most. De a' derék állapot, hogy
48 58 | és ki ne nevetné eztet?~Most jut eszemben, hogy egy kérdésire
49 60 | Hanem ha azt írom meg hogy most itt az örmény asszonyok
50 60 | nagy munkában vannak, mert most vetik a gyapotat. Írjunk
51 60 | borsószem, de fekete, és most kezdik vetni. Nem nő nagyobbat
52 60 | munkáját; másszor leírom. Hanem most arra kérem kédet, hogy az
53 61 | látogatására. Menjünk már most hozzája, és nézzük meg,
54 62 | pincében. De édes néném, most veszem észre, hogy miben
55 65 | szent találta volna.~Itt most szűrnek, azért beszéljünk
56 65 | figével is meggyógyíthatja. Most ez elég, másszor többet.
57 66 | e' szomorú levél, azért most nem is írok többet, mert
58 67 | novembris 1725. ~Édes néném, itt most elég sírás, rívás és zokogás
59 68 | néném, mint megnevetnők most az olyan gyenerálist, aki
60 68 | kíván és kevéssel bééri.~De most veszem észre magamot, hogy
61 69 | Azt írom hát, hogy itt most szántanak és vetnek, nálunk
62 70 | egészséges legyen. De éppen most jő eszemben egy jó gondolat,
63 72 | országát. Ez igen ritka példa. Most a keresztények a' való,
64 74 | küldöttenek nekik jegyben. Most megnevetnők, hogyha látnánk
65 74 | gyönyörűségnek. Az egész Európa most békességben vagyon, és házokban
66 76 | orvosságok után járni.~De már most nagyobb hidegleléstől félek,
67 78 | pedig lámpások égtenek. Még most is találnak olyan régi boltokra,
68 78 | olyan lámpás, annak okát már most nem tudják, de azt minden
69 78 | és csak egy kevés ideig. Most már elhadták azt a szokást,
70 79 | annyi kalendárium, mint most. De idővel a császárok,
71 79 | vagyon-é még több, már most, hogy beléízeledtem, azt
72 80 | városokot lehetne építeni. Most is vannak, de ha másféle
73 84 | nem volt gyermeke, hanem most lett két leánya egyszersmind.
74 85 | a drága időnket, amelyet most a hejábanvalóságra tékozolunk
75 85 | azt bánom, hogy a virágból most minden órán kóró leszen,
76 94 | tavaly is írtam egy nagyról, most is írhatnék, ha akarnék.
77 94 | csak az az oka, hogy kéd most nem lakik Pérában. Elég
78 96 | cselekedett volt. ~Éppen most jutott eszemben, a híres
79 97 | tiszteitől; azért meglehetne most rajtok kimutatni bosszúját.
80 99 | valamint mi, mert éppen most hozák hírül, hogy első februárii
81 99 | mondották a szentmisét; de most mind ott, mind másutt az
82 99 | csendesen végbenmenni. Ahhoz most kettő tart számot: a megholt
83 101| azt a hírt, néném, hogy most minden órán nagy hadakozás
84 102| még királlyá is teheti, most van ideje. Hát nekünk vagyon-é
85 102| ideje. Hát nekünk vagyon-é most ideje, hogy várjunk valamit?
86 102| még a mi óránkot is, ha most nem, másszor.~Ki ne nevetné,
87 102| Másszor többet, jobbat, de most nincsen egyebet mit írnom,
88 105| felében punctumot tenni. Éppen most jut eszemben, hogy egynehány
89 106| Rodostó, 16. junii 1734. ~Most hozák hírit, hogy a muszka
90 106| hagyjuk el Danckát, úgyis ott most sok álgyúdörgések vannak,
91 108| Spanyolországot, annak a fia most elveszi tőlle a neápolisi
92 109| kedveskedik az atyjafiainak. De most ki vannak, mert mind hó
93 110| Franciaországban, hanem hogy most nem jovallja, és hogy még
94 110| el nem bocsátnak. Eztet most lelki szemmel nézzük, de
95 111| való mindenkori jó kedve most nem olyan gyakorta való,
96 111| írom, hogy Abdulla, akit most tettek jancsár agának, és
97 111| múlva, mint nevetném, mert most nem nevetek.~
98 116| járt s beszéllett velünk. Most pedig azokot a helyeket
99 117| sokaknak 2száz tallérjok volt. Most pedig a kevésből keveset
100 118| akik azt tartják, hogy már most felszabadultak minden más
101 118| búcsúzó levelét urunknak, most jut eszemben, hogy eddig
102 122| hallottam ezeket a szókot, most könyves szemmel jutnak eszemben.
103 124| csinálni, az egy is elég most nekik. Ezen okból küldék
104 125| és kegyességből állott. Most pedig mind ellenkezőt látunk,
105 125| mint már ez a három holnap. Most suhajtják leginkább mi megholt
106 126| érette. Az olyan példán most is lehetne tanulni. A törökök,
107 126| reménlenék, hogy az Isten most is igazságot teszen nekik,
108 126| inkább néznek reánk, mert még most is igen rossz renden vannak
109 127| csinálni. Szegény fejdelem, ha most élne, mit gondolna és mit
110 135| ha az öreg urunk élne, de most, hogy hozzánk jöjjön valaki,
111 136| mert a falak is puszták most a hadakozásban. Ezt a szép
112 136| szállva. Másszor másról írok, most ez elég.~
113 137| valamint a gomba. Elég a', hogy most minden órán meg fog innét
114 139| pedig ide csak három óra, most nem lövik; az utolsó levelemben
115 139| híres kőhídja is itt volt, most is még megvagyon egy darab
116 140| parancsolatjára Orsovát megvevők. Már most nem berdot, hanem allát
117 141| 1. septembris 1738. ~Már most bízvást elmondhatjuk, hogy
118 141| azt izenik nekünk, hogy most nem lehet szemben velünk,
119 141| pompával vittek bé Vidinben, most pediglen még a városon sem
120 142| mindenestől másfélszázan. De most minden órán fő nélkül maradunk,
121 145| más természetű lett volna. Most ez elég, másszor másról.~
122 147| felől az utolsó napon. Itt most minden órán az apostolok
123 148| hogy egészséges vagy. Itt most minden órán eloszolnak az
124 149| Éppen a csókról kell nekem most beszélnem, amidőn még innét
125 149| vigyázni az egészségre, mint most; inkább több fizetést kell
126 150| visszávivének szállásunkra. Ezek most így fogadnak bennünket,
127 150| muszkák közelítnek Molduvához. Most ezeknél többet nem írhatok,
128 152| itt csak a kozák hír, itt most egyéb litánia nincsen, hanem
129 153| szüntelen tele is vannak most is a templomok, de nem azért,
130 155| lakásom okozta volt. Már most úgy vagyok, hogy kimehetek
131 155| hallván, csak gondoltam, hogy most oda vagyunk a tyúkoknak,
132 155| mindenkor jól volt hozzám, most megváltozott, mert nem állottam
133 156| fergetegek vannak, mintha most kezdené a telet. Jó egészséget,
134 157| emlékezetre való dolog. Itt még most is minden ritka és drága,
135 160| cardinális Lambertinit, most Benedictus 14-diknek híják,
136 161| Európában nagyobbat nem értek, most pedig télben is nyári mentét
137 161| tehát azt hozom ki, hogy most nem kell annyi fát venni.
138 161| Austriai Házból amely háznak most lett vége. De már azt a
139 161| szegény, mikor kaphatja. Már most mindennünen gyűlnek essze
140 162| testvéröccse lévén, tudom, hogy most szepeg. Mennyi pénzt, portékát
141 163| is meg kell újítani, és most több édesebb szók jőnek
142 173| mulatságról gondolkodtunk, most pedig azt akarjuk tudni,
143 173| is a megöletést követi. Most ez elég, másszor többet
144 178| szemit felnyitotta, és már most a vajda emberei viszik az
145 182| mint a tömlöcök olyanok. Most a kertekbe enni gyönyörűség,
146 182| háromféle dinnye, kivált most az őszi dinnye, amely decemberben
147 183| hasznunkra vagyon, mert most fársángba csak hozzák nekünk
148 187| dinnyét eszünk, mert itt most a dinnyeszüret. Azt tudom,
149 187| főlovászmester volt, már most a birodalomnak fejdelme,
150 187| szerencsétlenség nem történt.~Már most írjunk a törökök házasságiról,
151 188| nyitva vannak, lehet tehát most írni a török lakadalomról.~
152 189| kérem a néném egészségit. E' most elég.~
153 191| néném, ha mind így lészen, most minden órán vége lesz az
154 196| atyjának. Ez a császárné most hetven esztendős.~
155 197| a kereken. Ennél többet most nem tudok mit írni, ha nem
156 202| megláthassák. Ha ezek még most is elmennek, hát még a Krisztus
157 208| bujdosásból 22 octobris. Már most egyedül maradtam a bujdosók
158 208| én maradtam, hanem akik most velem vannak, azok újak.
|