Rész

4501 101|                   lenni, de kevés idő múlva a muszka had, hogy Lengyelországban
4502 101|             Lengyelországban kezde bémenni, a főrenden lévők is megváltoztaták
4503 101|        megváltoztaták az elméjeket, és erre a részre állának, és mentől
4504 101|               Augustus mellé. És eztet mind a császár alattomban való
4505 101|                     való munkája cselekedé. A francia udvar azért megharaguvék,
4506 101|                     hadakozást hirdete mind a kettő ellen. De minthogy
4507 101|                    Rodostón. Akárhol legyen a', csak bé kell a szemünket
4508 101|                     legyen a', csak bé kell a szemünket hunni egyszer.
4509 101|                    vigyázni, édes néném, és a bút el kell űzni, és ne
4510 101|                  űzni, és ne engedjük, hogy a gondolat és a meláncolia
4511 101|                engedjük, hogy a gondolat és a meláncolia elfogja elménket.
4512 101|                     úr volt, aki eltemetvén a feleségit, ugyanazon estve
4513 101|                  feleségit, ugyanazon estve a vacsorát hogy felvitték
4514 101|              asztalhoz, mert nem volt jelen a felesége. A várakozást elunván,
4515 101|                  nem volt jelen a felesége. A várakozást elunván, mondja
4516 101|                  várakozást elunván, mondja a konyhamesterinek, hogy jelentse
4517 101|                   hogy az asztalon az étek. A konyhamester mondja neki,
4518 102|                    Stanislaus Danckán tölti a telet, meglássuk, mint lesz
4519 102|                  meglássuk, mint lesz dolga a tavasszal. A francia és
4520 102|                     lesz dolga a tavasszal. A francia és a spanyol had
4521 102|                     tavasszal. A francia és a spanyol had erősen takarodik
4522 102|                 takarodik Oloszország felé, a sardiniai király is készül.
4523 102|                készül. Nem tudom mit gondol a császár, de én azt gondolom
4524 102|                 Stanislaussal elveszteti is a lengyelországi királyságot,
4525 102|            Oloszországból ki ne kőtöződjék. A spanyol király fia meg nem
4526 102|                ideje, hogy várjunk valamit? A szegény urunk amit a pennájával
4527 102|               valamit? A szegény urunk amit a pennájával tehet, el nem
4528 102|                     harminc esztendeig volt a tó mellett, várván, hogy
4529 102|               vagyunk. Az Isten elhozza még a mi óránkot is, ha most nem,
4530 102|                 rendesen tudod leírni, hogy a franciák micsoda állhatatlanok
4531 102|                   hitetni, hogy szereti. Ez a két asszony barátosok lévén
4532 102|                    egymástól megtudák, hogy a francia mint hitegetné őket.
4533 102|             hitegetné őket. Egybebeszélvén, a franciához mennek, és sok
4534 102|             békötözik és pokálják, valamint a kisgyermeket, hogy csak
4535 102|                     kisgyermeket, hogy csak a fejit mozgathatta. A' meglévén,
4536 102|                   csak a fejit mozgathatta. A' meglévén, a falhoz támasztják,
4537 102|                   mozgathatta. A' meglévén, a falhoz támasztják, valamint
4538 102|                      az asszonyok egyikének a szállására mennek és két
4539 102|                     mennek és két legénnyel a bépolált szeretőjököt is
4540 102|               tisztességesen viselje magát. A legény mindent felfogad,
4541 102|                    felöltöznek, és kimennek a házból. Sok idő múlva egy
4542 102|                     egy vénasszony bémegyen a házban, és elódja. A legény
4543 102|               bémegyen a házban, és elódja. A legény kérdi, hogy hol vannak
4544 102|                 vannak az asszonyok. Mondja a vénasszony, hogy vagyon
4545 102|                    hintóban ültek, és ki-ki a maga jószágában ment. Másszor
4546 103|                egyepetyém nem volt, mint ma a hosszú levél írásra. De
4547 103|                     viszem úgy végben, hogy a kéd szép szemeinek tessék,
4548 103|                   híres gyenerális írt volt a feleséginek a harc után,
4549 103|           gyenerális írt volt a feleséginek a harc után, mondván: az ellenséget
4550 104|                   1734. ~Midenünnen csak az a hír, hogy mindenütt készülnek
4551 104|                    hogy mindenütt készülnek a hadakozásra, a sok német,
4552 104|                    készülnek a hadakozásra, a sok német, francia, spanyol
4553 104|                gyűlnek oda. Eugyénius pedig a Rénus vize felé igyekezik,
4554 104|                igyekezik, azt mondják, hogy a francia is elküld oda vagy
4555 104|                király pedig Danckán vagyon, a muszkák és a saxok készülnek,
4556 104|                Danckán vagyon, a muszkák és a saxok készülnek, hogy Stanislaust
4557 104|                      ha el találja veszteni a lengyelországi királyságot,
4558 104|       lengyelországi királyságot, aminthogy a' megtörténhetik, amint folynak
4559 104|            Oloszországban pedig hogy állhat a császár három király ellen,
4560 104|                 lesz? Talám csak semmi, még a mi óránk nem jött el, addig
4561 104|          jóakarómnak levelit leírom kédnek, a levelet küldöttem volna
4562 104|             szemeimnek szép vénnek látszik. A' való, hogy sok haszontalan
4563 104|                   meg nem házasodtunk. De ő a vétkes, nem én. Aztot is
4564 104|               mindaddig, még egy fog marada a szájában. A jegygyűrűmre
4565 104|                  egy fog marada a szájában. A jegygyűrűmre is ezeket a
4566 104|                    A jegygyűrűmre is ezeket a szókot metszettem: szeretetemnek
4567 104|                egészségre!~Amidőn bé akarám a levelemet pecsételni, eszemben
4568 104|                 pecsételni, eszemben jutott a Károlus Magnus leánya. Ez
4569 104|                   Károlus Magnus leánya. Ez a császár úgy szerette a leányait,
4570 104|                   Ez a császár úgy szerette a leányait, hogy férhez nem
4571 104|                 Nyert is benne, mint Birtók a csíkban. Az egyik leánya
4572 104|       secretáriusával jó barátságban lévén, a többi között egy este a
4573 104|                     a többi között egy este a secretárius a fejdelemasszony
4574 104|               között egy este a secretárius a fejdelemasszony látogatására
4575 104|                 hogy azalatt nagy hó esett. A secretarius elbúcsúzván
4576 104|                     secretarius elbúcsúzván a fejdelemasszonytól, és látván,
4577 104|                   attól kezde tartani, hogy a nyomát meg fogják látni
4578 104|                    fogják látni az udvaron. A fejdelemasszony vévé észre,
4579 104|                   észre, hogy mitől tartana a secretárius, mondá neki:
4580 104|                   mert meg is cselekedé, és a hátára vévé a secretáriust,
4581 104|                 cselekedé, és a hátára vévé a secretáriust, és általvivé
4582 104| Szerencsétlenségekre vagy jó szerencséjekre a császár azon étszaka nem
4583 104|                 elbámula azon, hogy meglátá a leányát, mint vinné terhit.
4584 104|                    nem szólla, hanem másnap a tanácsuraknak megmondá,
4585 104|                megmondá, és elvégezék, hogy a fejdelemasszonynak adják
4586 104|           fejdelemasszonynak adják örökösön a kedves terhit.~
4587 105|            alázatosan köszönöm, édes néném, a halat, amely duplán érdemli
4588 105|                 halat, amely duplán érdemli a köszönetet. Egyszer azért,
4589 105|                  vagyon reá. Mert itt ritka a jó hal, azért-é, hogy a
4590 105|                     a jó hal, azért-é, hogy a tájékát a hal nem szereti,
4591 105|                     azért-é, hogy a tájékát a hal nem szereti, vagy pedig
4592 105|                     nem szereti, vagy pedig a mi halászaink szamárok.
4593 105|            mértékletességgel lehet böjtölni a hallal, de a tojásban van
4594 105|                 lehet böjtölni a hallal, de a tojásban van részünk, mert
4595 105|                    mintha pislenek járnának a gyomromban. Talám nem is
4596 105|                    fel kéd egész böjtön, és a négy után tegyen kéd három
4597 105|                 engedek egynehány napot. Ha a Vitellius császár asztalához
4598 105|                 asztalában tartotta, és aki a világot bírta, talám kitelhetett.
4599 105|                     De addig mi csak esszük a rántottát. Nem is volna
4600 105|                    ilyen ritka böjtön, mint a mostani, mert talám sohasem
4601 105|                talám sohasem érte kéd, hogy a nagyböjtben esett volna
4602 105|                   esett volna Szent György. A bort is köszönöm néném,
4603 105|                 néném, de nem annyira, mint a halat, mert borunk elég
4604 105|                szokták mondani, de elég jók a szükségre és a táplálásra.
4605 105|                     elég jók a szükségre és a táplálásra. Mi kell egyéb?
4606 105|                  táplálásra. Mi kell egyéb? A mértékletes ital segíti
4607 105|                     mértékletes ital segíti a mi édes egészségünket. Azt
4608 105|                      az elsőt mi magunkért, a másodikát jóakaróinkért,
4609 105|                    másodikát jóakaróinkért, a harmadikát a vigasságért
4610 105|                 jóakaróinkért, a harmadikát a vigasságért és a negyedikét
4611 105|                 harmadikát a vigasságért és a negyedikét az ellenséginkért.
4612 105|           ellenséginkért. Eztet nem tartják a mi édes tündérhazánkban.~
4613 105|                     Azt mondod, néném, hogy a minapi levelemben fogyatkozást
4614 105|           levelemben fogyatkozást találtál. A' bizonyos, hogy a fogyatkozást
4615 105|                 találtál. A' bizonyos, hogy a fogyatkozást mind meg tudod
4616 105|                  ajándékot tettek fel, hogy a' nyerje el, amelyik közüllök
4617 105|                  ajándékot elnyerni. Aki is a Krisztus utolsó vacsoráját
4618 105|                találta igen szépen spékelni a húsvéti bárányt, mely az
4619 105|                    az apostolok előtt volt, a zsidók pedig nem ették meg
4620 105|                  zsidók pedig nem ették meg a szalonnát, és így másnak
4621 105|                 tehetünk rólla, megbocsátom a kéd kérésit, bocsássa meg
4622 106|                      Most hozák hírit, hogy a muszka és a saxo obsideálta
4623 106|                     hírit, hogy a muszka és a saxo obsideálta Danckát,
4624 106|                   király ki ne repülhessen. A várost mind lőni, mind megvenni
4625 106|                   nehéz megoltalmazni, hogy a király onnét el ne mehessen,
4626 106|                    kell szánni magát, mivel a francia hajók nem igen nyargalnak
4627 106|                  annál is inkább, hogy soha a danckai praesidium olyan
4628 106|                    vagy három várat megvett a francia, de ami legnagyobb,
4629 106|               formában nem igen jól folynak a császár dolgai Oloszországban.
4630 106|                Oloszországban. Hogyha pedig a Spanyol Ház egyszer gyükeret
4631 106|                  már elkezdette, félő, hogy a vendég ki ne vesse a gazdát
4632 106|                   hogy a vendég ki ne vesse a gazdát házából. A spanyol
4633 106|                     vesse a gazdát házából. A spanyol király fia az anyjára
4634 106|                 lehet, talám még felállítja a siciliai királyságot. De
4635 106|                    dolog sokáig élni. Ebben a saeculumban 33 esztendő
4636 106|                    nekem, megpanaszolja, de a panaszostól az ember hízik.
4637 106|                  vesztenem:~Ki ajándékjinak a számát felírja,~már azoknak
4638 106|                    aluttam az étszaka, mert a jó aluvás után könnyebb
4639 106|             verseket gyalulni. Elrakván hát a verscsináló szerszámimot,
4640 107|                   dolgok mennek végben ezen a mi keserves lakóhelyünkön.
4641 107|                     erővel fektetik le arra a hosszú álomra az embereket.
4642 107|                   embereket. Ha szinte azok a nagy dolgok minket kirekesztenek
4643 107|                   már az álgyúlövések, mert a város feladta magát a muszkáknak,
4644 107|                  mert a város feladta magát a muszkáknak, akiknek is kell
4645 107|              százezer forintot, hasonképpen a saxoknak is, hogy a várost
4646 107|             hasonképpen a saxoknak is, hogy a várost fel nem prédálták.
4647 107|                    Igen drágán fizették meg a vendégfogadást. Hihető,
4648 107|                      akiért úgy elrontották a városokot és annak hostátjit,
4649 107|             esztendeig sem állítják helyre. A várost pedig azután adták
4650 107|                minden rejtékben megkeresték a muszkák. De már késő volt,
4651 107|                      De már késő volt, mert a kalickából kiszaladott volt
4652 107|                 kalickából kiszaladott volt a madár, és prussiai király
4653 107|           Kénispergában, ott már ne féltsük a muszkáktól. A' való, hogy
4654 107|                    ne féltsük a muszkáktól. A' való, hogy elhagyván Lengyelországot,
4655 107|                  elhagyván Lengyelországot, a királyságát is elhadta.
4656 107|                  drágán fizeti meg, mert ez a példabeszéd, aki másnak
4657 107|             olyanoknak szól, mint mi, hanem a császároknak is, amint aztot
4658 107|                  azt bizonyoson írják, hogy a spanyol, francia és a sabaudus
4659 107|                  hogy a spanyol, francia és a sabaudus megverték volna
4660 107|                    sabaudus megverték volna a németet, és a harc Párma
4661 107|               megverték volna a németet, és a harc Párma mellett lett
4662 107|                  Mindezen örvendetes dolgok a spanyol király fiának, aki
4663 107|                     korában is igen közelít a korona elnyerésihez. Mi
4664 107|              olyannak, akit az Isten segít. A Rhenus mellett pedig a francia
4665 107|                      A Rhenus mellett pedig a francia megvette Philisburgot,
4666 107|                nagyobb bizonyságot tehessen a vár megvételéről. Amely
4667 107|               mindezeket távul nézzük, mert a szegénynek a szerencséje
4668 107|                   nézzük, mert a szegénynek a szerencséje is szegény.
4669 107|               szerencséje is szegény. De az a vigasztalásunk vagyon, hogy
4670 107|                     vagyon, hogy aki ezeket a nagy dolgokot míveli, minket
4671 108|                     béküldötte Pápai sógort a portára, tudom már eleget
4672 108|                   két vagy három hete, hogy a francia követ megizené az
4673 108|                  megizené az urunknak, hogy a nagyobbik fia senkitől el
4674 108|                     Már egy Rákóczi sincsen a császár keze alatt. Azt
4675 108|                  hosszabb az atyai szeretet a fiúi szeretetnél. Eztet
4676 108|                inkább szereti az anyját, és a nevekedéssel a szeretet
4677 108|                   anyját, és a nevekedéssel a szeretet fogy benne; mindenik
4678 108|               szeretet fogy benne; mindenik a természet munkája. Az anyai
4679 108|                     szeretet szükséges mind a szaporításra, mind a gondviselésre.
4680 108|                   mind a szaporításra, mind a gondviselésre. Micsoda nagy
4681 108|                   táplálja és őrzi egy tyúk a fiait mindaddig, még magok
4682 108|                     magokra vigyázhassanak. A fecske csak addig hord enni
4683 108|                     gondolnak. Mindenikében a természet munkálodik. Ezt
4684 108|                      hogy semmit nem várhat a szüléitől, olyan könnyen
4685 108|                      olyan könnyen elhagyja a házat, valamint egy fecskefiú.
4686 108|                  valamint egy fecskefiú. De a szüléihez való szeretetnek
4687 108|           parancsolják néki. Hogyne kellene a spanyol király fiának szeretni
4688 108|                    apja hada ismét megverte a németeket. A harc Guastálla
4689 108|                 ismét megverte a németeket. A harc Guastálla nevű város
4690 108|               elmondhatni, hogy elvesztette a császár Oloszországban a
4691 108|                    a császár Oloszországban a két Siciliát. A spanyol
4692 108|              Oloszországban a két Siciliát. A spanyol király elvévé tőlle
4693 108|                tőlle Spanyolországot, annak a fia most elveszi tőlle a
4694 108|                    a fia most elveszi tőlle a neápolisi koronát, aki is,
4695 108|              esztendő múlva felálítja ismét a Francia Házból való neápolisi
4696 108|                      Meg kell vallani, hogy a császár drágán fizeti meg
4697 108|                   császár drágán fizeti meg a Stanislaustól elvett koronát,
4698 108|            Stanislaustól elvett koronát, de a példabeszédnek bé kell teljesedni.
4699 108|       példabeszédnek bé kell teljesedni. De a levelemet elvégezem, mert
4700 108|                levelemet elvégezem, mert ha a levél kicsid, a hír elég
4701 108|                     mert ha a levél kicsid, a hír elég nagy, és a hajós
4702 108|                 kicsid, a hír elég nagy, és a hajós utánam várakozik.
4703 109|               keményebb és porcogósabb. Azt a tál havat azután nyakon
4704 109|                   De tudja-é kéd, mi légyen a'? A szőllőt nagy üstökben
4705 109|                  tudja-é kéd, mi légyen a'? A szőllőt nagy üstökben megfőzik
4706 109|                   olyan sűrű nem lesz, mint a serélesztő. Azután leszűrik,
4707 109|                   színű és olyan édes, mint a méser. Így elkészítvén tehát
4708 109|                   Így elkészítvén tehát azt a levegőégből lehullott étket,
4709 109|                levegőégből lehullott étket, a ház közepire teszik. Akkor
4710 109|                  ház közepire teszik. Akkor a gazda az egész cselédivel
4711 109|                     felkalánozzák, valamint a téjfelt. Abból pedig kell
4712 109|                   Abból pedig kell enni még a szopógyermeknek is. Azt
4713 109|                 pedig ne gondolja kéd, hogy a gazdaasszony így vendégelje
4714 109|                    így vendégelje mindennap a gyermekeit. A' már sok volna,
4715 109|                     mindennap a gyermekeit. A' már sok volna, és nem mindennap
4716 109|                amikor kedvit akarja keresni a gyermekinek, és hogy ki-ki
4717 109|                   hogy ki-ki jókedvű legyen a háznál. Mikor a tél olyan
4718 109|              jókedvű legyen a háznál. Mikor a tél olyan fösvény, hogy
4719 109|                olyan fösvény, hogy nem esik a városon, olyankor a cselédes
4720 109|                    esik a városon, olyankor a cselédes gazda egy mélyföldnire
4721 109|                    lakadalmas holnap lévén, a kéthúrú hegedűt eleget rángatják
4722 109|                  eleget rángatják nekik. De a' csúfos szokás nálok, hogy
4723 109|               mihent az egy gazdaasszonynak a fia a feleségit a házhoz
4724 109|                   egy gazdaasszonynak a fia a feleségit a házhoz viszi,
4725 109|           gazdaasszonynak a fia a feleségit a házhoz viszi, a szegény
4726 109|                   feleségit a házhoz viszi, a szegény menyecskének a száját
4727 109|                      a szegény menyecskének a száját bézárják, valamint
4728 109|                   száját bézárják, valamint a pápa a cardinálisoknak,
4729 109|                   bézárják, valamint a pápa a cardinálisoknak, és mindaddig
4730 109|             szabadságot nem ád. Addig olyan a háznál, mint a néma, csak
4731 109|                  Addig olyan a háznál, mint a néma, csak az urával beszélhet,
4732 109|                  mással senkivel sem, mikor a gazdaasszony hozzá szól,
4733 109|                     valamit parancsol neki, a menyecskének csak inteni.
4734 109|                     hat, hét esztendeig, ha a gazdaasszony szereti a fia
4735 109|                   ha a gazdaasszony szereti a fia feleségit, hamarébb
4736 109|                      hamarébb felszabadítja a némaságból, de ha nem szereti,
4737 109|                    egy házban laknak. Ennek a szokásnak pedig az az oka,
4738 109|             szokásnak pedig az az oka, hogy a menyecske ne perelhessen
4739 109|                    menyecske ne perelhessen a háznál, hanem nagy csendességgel
4740 109|                    nálunk nem volna-é jó ez a szokás? Elég már az örményekről
4741 109|                  csak azt hozák hírűl, hogy a spanyolok mennyi várat,
4742 109|                     talám semmit nem hadnak a jövő esztendőre. Erről jut
4743 109|                   minthogy későre adták fel a várat, azért megharagudott
4744 109|                 leány vagyon, takarodjék ki a várból. Hanem azt megengedi
4745 109|                  megengedi nekik, hogy amit a hátakon elbírnak, azt elvihetik
4746 109|                  elvihetik magokkal. Másnap a császár elhűl belé az egész
4747 109|                   hogy az asszonyoknak akik a várból mennek, mindenikének
4748 109|                     mindenikének egy férfiú a hátán: az asszonyoknak a
4749 109|                    a hátán: az asszonyoknak a férjek, a leányoknak az
4750 109|                   az asszonyoknak a férjek, a leányoknak az atyjafiok.
4751 109|                    leányoknak az atyjafiok. A táborra érkezvén így megterhelve,
4752 109|                     így megterhelve, mondák a császárnak, hogy az engedelme
4753 109|              terhelhették meg magokot, mint a férjekkel. Erre megkegyelmezett
4754 109|             férjekkel. Erre megkegyelmezett a császár az egész városnak.
4755 109|                   újesztendőt nemcsak ebben a bőrünkben, hanem még az
4756 110|                    az esztendőben, valamint a Pápai sógor munkája a portán,
4757 110|              valamint a Pápai sógor munkája a portán, úgy minden dolgunk
4758 110|                 dolgunk hátramász, nem elő. A porta nem adta teljességgel
4759 110|                     annak nincsen ideje. De a császárok nemjovallása parancsolat,
4760 110|                nemjovallása parancsolat, és a mi elmenetelünkből semmi
4761 110|                hinnünk kell, hogy ő mindent a mi jovunkra cselekeszik,
4762 110|                   látni, mert ugyanis hátha a békességet oly hamar meg
4763 110|                   mint amely hamar elkezdék a hadakozást. Akkor ott mit
4764 110|              csinálnánk? Visszáfogadnának-é a fészkünkben vagy sem? Nyugodjunk
4765 110|                     azon, hogy jobban tudja a mi atyánk nálunknál, hogy
4766 110|                     nép köziben hozott, aki a másokkal való jótéteményt
4767 110|               akiért háláadással kell lenni a kézhez is. Micsoda szép
4768 110|                     szép dolog, édes néném, a jótétemény. Soha senki azért
4769 110|                     hogy inkább vigad akkor a szívünk, mint az estig való
4770 110|                   esziben jutván, hogy azon a napon semmi kegyelmességit
4771 110|          kegyelmességit nem mutatta, mondá: a mái napot elvesztettem,
4772 110|                    senkivel jót nem tettem. A minap olvastam, hogy egy
4773 110|                     adakozó embernek ezeket a szókot írták a koporsójára:
4774 110|              embernek ezeket a szókot írták a koporsójára: Amit elköltöttem,
4775 110|                   hogy az egerek megegyenek a fösvénységért, mint egy
4776 111|                    májusnak nevezhetném ezt a holnapot, olyan szép idők
4777 111|              vetettek engemet, mert ha ezek a belső szomorúságtól vagy
4778 111|                      vagy egyszersmind mind a kettőtől jőnek, a meggyújtott
4779 111|         egyszersmind mind a kettőtől jőnek, a meggyújtott gyertyát nem
4780 111|                     kell csudálni, ha fogy. A jezsuiták superiorja itt
4781 111|                 urunk véle tölti az időt és a munkásival, mivel kertet
4782 111|                   akinek nem kell küszködni a betegséggel, mert akármely
4783 111|                     le kell esni alatta. De a mi állapotunk olyan, hogy
4784 111|                    szeretünk valakit, akkor a látható elfelejteti velünk
4785 111|                  látható elfelejteti velünk a láthatatlant. Hogy teljességgel
4786 112|                    nyilatkoztatta már magát a betegsége. Tegnapelőtt a
4787 112|                    a betegsége. Tegnapelőtt a szokás szerént nyolc órakor
4788 112|                estve le akarván vetkeződni, a hideg borzogatta; én jelen
4789 112|              levetkezik és lefekszik, én is a szállásomra megyek. Egy
4790 112|                talám valami olyat ett, amit a gyomor nem szenvedhetett.
4791 112|                 amikor fel szokott öltözni, a házban megyek, de micsoda
4792 112|                innep lévén, felöltözött, és a nagymisét meghallgatta,
4793 112|                 Istent, hogy tartsa meg ezt a nagy embert, akit az ellenségi
4794 113|                      és kivévé ma közüllünk a mi édes urunkot és atyánkot,
4795 113|                   Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyáinknak
4796 113|                 lévén, mind a mennyei, mind a földi atyáinknak halálokot
4797 113|           megmondották nékie: ma velem lész a paradicsomban. Hullassuk
4798 113|                 bővséggel könyveinket, mert a keserűségnek ködje valóságoson
4799 113|                   reánk szállott. De ne azt a jó atyánkot sirassuk, mert
4800 113|                 Isten annyi szenvedési után a mennyei lakadalomban vitte,
4801 113|                    lakadalomban vitte, ahol a gyönyörűségnek és az örömnek
4802 113|                    itt miközöttünk még csak a legalábbvalón is. Ítéld
4803 113|                 micsoda állapotban írom ezt a levelet, de mivel tudom,
4804 113|                 keveset, de másként mindent a szokás szerént vitt végben,
4805 113|                  szerént vitt végben, abban a gyengeségiben is az esztergájában
4806 113|                 első aprilisig. Aznap pedig a hideg erősen jött reá, és
4807 113|              jobbacskán volt. Virágvasárnap a gyengeség miatt nem mehetett
4808 113|                gyengeség miatt nem mehetett a templomban, hanem a közel
4809 113|                mehetett a templomban, hanem a közel való házból hallgatta
4810 113|                 közel való házból hallgatta a misét. A mise után amely
4811 113|                   házból hallgatta a misét. A mise után amely pap odavitte
4812 113|                     amely pap odavitte neki a szentelt ágat, térden állva
4813 113|                   kedden hasonlóképpen, még a dohánt is megkívánta, és
4814 113|                     ő semmit halála órájáig a háznál való rendben el nem
4815 113|                    de mégis úgy megtartotta a rendet, mint egészséges
4816 113|                     nagy buzgósággal. Estve a lefekvésnek ideje lévén,
4817 113|           lefekvésnek ideje lévén, kétfelől a karját tartották, de maga
4818 113|                     tartották, de maga ment a hálóházában. A szovát igen
4819 113|                    maga ment a hálóházában. A szovát igen nehéz volt már
4820 113|                mindnyájan mellette voltunk. A pap kérdette tőle, ha akarja-é
4821 113|                   akarja. Annak vége lévén, a pap szép intéseket és vigasztalásokot
4822 113|                    láttuk, hogy az intéskor a szemeiből könnyhullatások
4823 113|                észre általmenetelit, amidőn a szemei felnyíltak. Ő szegény
4824 114|                    és olyanok vagyunk, mint a nyáj pásztor nélkül. Másnap
4825 114|                   nélkül. Másnap szegénynek a testámentumát felnyitottuk,
4826 114|               annyit, de mindenikünknek azt a pénzt Franciaországban kellene
4827 114|                   vesszük fel, Isten tudja. A vezérnek szólló levelit
4828 114|                    bennünket el ne hagyjon. A testet másnap felbontattuk,
4829 114|               aprólékját egy ládában tévén, a görög templomban eltemették.
4830 114|                görög templomban eltemették. A testet pedig a borbélyok
4831 114|                  eltemették. A testet pedig a borbélyok füvekkel bécsinálták,
4832 114|                vihetjük Constancinápolyban. A borbélyok szerént nem kell
4833 114|                 kell csudálni halálát, mert a gyomra és vére tele volt
4834 114|                     testit elborította volt a sár. Az agyaveleje egészséges
4835 114|                    volt annyi, mint 12-nek. A szívét Franciaországban
4836 114|       Franciaországban hadta, hogy küldjük. A testet húsvét után egy nagy
4837 114|             Mindenféle embernek szabad volt a testet meglátni, harminc
4838 114|               Tegnap az istenszolgálat után a testet koporsóban zártuk,
4839 115|                    inkább távodzik az ember a keserűséget okozó októl,
4840 115|                    keserűséget okozó októl, a keserűségnek súlya annyival
4841 115|                   pásztorunk hagyott el. De a mi jó Istenünknek, ha egyik
4842 115|               Istenünknek, ha egyik kezében a vessző, a másikában a vigasztalás.
4843 115|                     egyik kezében a vessző, a másikában a vigasztalás.
4844 115|               kezében a vessző, a másikában a vigasztalás. A porta ideküldötte
4845 115|                    másikában a vigasztalás. A porta ideküldötte Ibrahim
4846 115|                     végezzen Csáki úrral és a több magyarokkal, kik itt
4847 115|                 vagyunk, ha akarjuk-é, hogy a szegény üdvezült urunk nagyobbik
4848 115|                     az egész háznak gondja, a tahin iránt, amilyet rendelt
4849 115|                      amilyet rendelt nekünk a porta, tíz tallért minden
4850 115|                 napra, hogy aztot felosszák a magyarokra, kik a fejdelmet
4851 115|                 felosszák a magyarokra, kik a fejdelmet szolgáltuk. De
4852 115|               esztendő múlván, ma tettem le a francia köntöst.~
4853 116|                   Rodostó, 18. julii 1735. ~A porta megengedvén, hogy
4854 116|                    megengedvén, hogy titkon a szegény urunk testét Constancinápolyban
4855 116|                    nagy ládát csináltatván, a koporsót belézárattam, hajóra
4856 116|                Constancinápolyban érkezvén, a ládát, akiben a koporsó
4857 116|                   érkezvén, a ládát, akiben a koporsó volt, a jezsuitákhoz
4858 116|                      akiben a koporsó volt, a jezsuitákhoz küldöttem.
4859 116|                     jezsuitákhoz küldöttem. A koporsót kivévén belőlle,
4860 116|                 belőlle, felnyitották, hogy a testet meglássák. Sírt pedig
4861 116|                  meglássák. Sírt pedig azon a helyen ástak, ahová temették
4862 116|                urunk anyját, akinek is csak a koponyáját találták meg,
4863 116|           koponyáját találták meg, és aztot a fia koporsójában bézárták,
4864 116|                 Isten rendelése! Amég abban a nagy városban mulaték, a
4865 116|                    a nagy városban mulaték, a vezért letévék. Én is onnét
4866 116|                    tegnap ide visszáérkezém a szomorúságnak helyére, ahol
4867 116|                   forduljak, mindenütt azon a' helyeket látom, ahol az
4868 116|                   velünk. Most pedig azokot a helyeket csak pusztán látom,
4869 116|                 csak pusztán látom, és azok a puszta helyek keserűséggel
4870 116|                     maradásunkot! Mintha ez a szomorúság nem elég volna
4871 116|                órákot töltet. Elvégezem ezt a levelet, mert magamot kesergetvén,
4872 116|            kesergetvén, kédet is keserítem. A szomorúan írt levelek úgy
4873 117|                  lehetne vigasztalást venni a leveleidben, néném, eleget
4874 117|                   erőt és értelmet ád annak a keresztnek hordozására,
4875 117|                     akartak még eddig azzal a szabadsággal élni, és meg
4876 117|                  élni, és meg akarják várni a fejdelem eljövetelét. Isten
4877 117|                    Isten tudja mikor lészen a'! Vagyon már egy holnapja,
4878 117|                    megleszen, mint azelőtt, a' kitelik a tíz tallérból,
4879 117|                    mint azelőtt, a' kitelik a tíz tallérból, melyet adnak
4880 117|                   személyt el lehet tartani a tíz tallérból, de nem lehet
4881 117|                    se ruházatot abból adni. A szegény urunknak hatvan
4882 117|                  tallérjok volt. Most pedig a kevésből keveset sem adnak,
4883 117|                  adnak, először azért, mert a rendelt pénz esztendő által
4884 117|                   az alacson cselédnek, kik a konyhán szolgálnak, harmadszor
4885 117|                     mert ha egynek adnának, a többi is kérne és zúgolodnék.
4886 117|                  senkinek semmit nem adnak, a zúgolodásra sem adnak okot.
4887 118|                 könnyebben kellene viselni. A szegénységet is könnyebben
4888 118|                    hozzászokik. Édes néném, a jó Isten újabb keresztet
4889 118|                   aki reám adta, erőt is ád a hordozásra. Ítéld el néném,
4890 118|                 nagy kereszt-é rajtam, hogy a mi jó Sibrik apánkot el
4891 118|                  alatt, és akik nem szoktak a tőllem való függéshez, akik
4892 118|                    akik azt gondolják, hogy a fejdelem csakhamar elérkezik,
4893 118|               szerént, én magam sem üsmerem a fejdelmet, azt sem tudom,
4894 118|                 akit az atya szeretett, azt a fia nem kedvelli. Azt is
4895 118|                      mert az embereket vagy a haszonkeresés, vagy a félelem
4896 118|                  vagy a haszonkeresés, vagy a félelem vezéreli, ritkán
4897 118|                    félelem vezéreli, ritkán a szeretet vagy a becsület.
4898 118|                      ritkán a szeretet vagy a becsület. Egy feljebbvalónak
4899 118|               éntőllem, hogy nem várhatnak. A' való, hogy mindenkor csak
4900 118|                  feltenni, hogy kinek-kinek a maga rendihez való becsületit
4901 118|                    való becsületit megadja. A maga hivatalját ne az emberekért
4902 118|                  hagyják-é szó nélkül? Nem. A tisztségben lévőkre mindenkor
4903 118|                      de egyik vigasztalásom a', ha az egészségedre vigyázsz.~
4904 118|                   az egészségedre vigyázsz.~A vezérnek írott búcsúzó levelét
4905 118|                 Soha keresztény fejdelemhez a porta olyan hitellel nem
4906 118|                 tudott is jó tanácsot adni.~A fényes porta fővezérjének,
4907 118|                 Kétségkívül csudálkozni fog a vezér, kedves barátom, amidőn
4908 118|                    természetnek halandósága a halált elkerülhetetlennek
4909 118|                    hogy hozzá készüljek, és a győzhetetlen császárhoz
4910 118|                   halálom történvén, amidőn a vezért tudósítani fogják,
4911 118|                utolsó szavai, és mutassa bé a császárnak kegyelmes uramnak
4912 118|                   oly időben jöttem, amidőn a hadakozás szerencsétlen
4913 118|                 változások között forgottak a birodalom dolgai. Meggyőzte
4914 118|            személyemet becsületben tartván, a velem lévő kevés számú híveimmel
4915 118|                 vádol lelkem üsmereti, hogy a birodalomban valakit megbántottam
4916 118|                 megbántottam volna, és hogy a fényes porta valóságos jovát
4917 118|                    ezen egyenes szándékomot a porta ministeri megüsmérvén,
4918 118|               mindazokot, akiket Isten ezen a világon gondviselésem alá
4919 118|                megszűkült állapotomot, hogy a császár mellém rendelt és
4920 118|                hagyhattam. Melyre nézve, ha a győzhetetlen császár előtt
4921 118|               fogvást inkább terhére voltam a portának, mintsem hasznára,
4922 118|              mintsem hasznára, egyedül csak a császár kegyelmességében
4923 118|                     Ibrahim hív tolmácsomot a mindenható Isten jutalmaztassa
4924 118|                   vagy akinek tetszeni fog, a birodalomba megmaradhassanak.
4925 118|                    és lelki áldást kívánván a vezérnek és az egész birodalomnak,
4926 119|                     levelidet vévén, néném, a sok vigasztalásid között
4927 119|                  tettek és tesznek felőllem a velem valók, hát még ezután
4928 119|                     irántam mondani magának a fejdelemnek. De én azt csak
4929 119|                  maga is azt gondolja, hogy a szegény urunknak sok jószága
4930 119|                     magokot; ami legdrágább a portékái között, az asztalhoz
4931 119|                  asztalhoz való ezüstmívek, a' sem sok, mostani állapotjához
4932 119|                     órája maradott, egyikét a szegény Sibriknek hadta,
4933 119|                    szegény Sibriknek hadta, a másikát nekem. ~Ezekből
4934 119|                   talált ki, nem adta volna a köves portékáért. Olyan
4935 119|                  sok volt, mert az olyanért a pénzt nem kímélte, és az
4936 119|                kímélte, és az olyanoknak se a fia, se más hasznát nem
4937 119|                  mind más formájúak voltak, a székek, asztalok úgy elbomlottak
4938 119|                    kéd, hogy az asztalos és a lakatos többet nyertek rajta,
4939 119|                  ötvesek. Egyszóval, néném, a francia példabeszéd bé nem
4940 119|               keresettel való jószágot hagy a fiára, mert ő szegény az
4941 119|                   vagy hét aranyát találtam a kalamáris ládájában, és
4942 119|              kérdhetné kéd, hogy hová tette a pénzit, mivel hol hetven,
4943 119|                 annyit költött az építésre. A harmadik és leghasznosabb
4944 119|                   az isteni szolgálatért és a kápolnájáért volt, de ő
4945 119|                  aki is egy spanyol követet a visszámenetelekor meg akarván
4946 119|                    mondá az urak előtt: Ezt a követet meg akarnám ajándékozni,
4947 119|                      aki tréfás volt, mondá a királynak: Add oda a kápolnádot,
4948 119|                  mondá a királynak: Add oda a kápolnádot, mert arra sokat
4949 119|                   hasznát annak nem veszed. A' bizonyos, hogy tudta szegény
4950 119|                 tudta szegény hasznát venni a kápolnájának. De sok más
4951 120|                Rodostó, 18. januarii 1736. ~A mindeneknek teremptője meg
4952 120|             szomorúságban értem meg, de aki a keresztet adja, a vigasztalást
4953 120|                    de aki a keresztet adja, a vigasztalást is attól kell
4954 120|           vigasztalást is attól kell várni. A fejdelem levelét vettem,
4955 120|                   gróf Bonválnak elküldötte a procurátioját, hogy amég
4956 120|                     jószágát kezéhez vegye. A' nekem nagy könnyebbségemre
4957 120|                    keserves szemekkel nézné a fiának ezen cselekedetét,
4958 120|                   apját. De abban menthetem a fiat, hogy az atyja szolgáit
4959 120|                  pedig Bécsben, minekelőtte a hitet megtagadta volna,
4960 120|        gyenerálisságában üsmérte, akinek is a portán, hálá Istennek, igen
4961 120|                 rajta. Azt írod néném, hogy a vezér helyett, kit az elmúlt
4962 120|                    holnapban letettek vala, a Sziliktár agát tették helyében.
4963 120|                 agát tették helyében. Ilyen a világ! Hihető, hogy alkalmatosabb
4964 120|                  Hihető, hogy alkalmatosabb a hadakozásra, mivel nincsen
4965 120|                   negyed napjánál, hogy itt a városon kihírdették a muszkával
4966 120|                   itt a városon kihírdették a muszkával való hadakozást.
4967 121|                   élek, mert eszem és írok. A halottak, pedig úgy reá
4968 121|                     egyiket sem cselekszik. A testünk mindennap jóllakik,
4969 121|                    de az elménk igen koplal a vigasságtól. A többi is
4970 121|                  igen koplal a vigasságtól. A többi is érzi a maga bibéjét,
4971 121|                vigasságtól. A többi is érzi a maga bibéjét, de én duplán
4972 121|                    de én duplán érzem. Mind a magamét érzem, mind a másét
4973 121|                  Mind a magamét érzem, mind a másét kell néznem, ha szinte
4974 121|                    vigasztalásom nem lehet, a jó Isten valóságoson magamra
4975 121|                  hagyott engemet. Mindennap a sok bosszút látom, de az
4976 121|                     ki nem osztogatom nékik a fejdelem jószágát. Hogy
4977 121|                      Másutt megcsillapodott a hadakozás. Augustus lengyel
4978 121|                    Carlos neápolisi király, a loteringus hercegnek Loteringyiáért
4979 121|                    hercegnek Loteringyiáért a toscanumi hercegséget adták,
4980 121|          hercegséget adták, és Loteringyiát a francia Stanislaus királynak
4981 121|                    és így ki-ki megelégszik a részivel. Itt pedig más
4982 121|                    hadakozás kezd gyulladni a töröknek a muszkával, már
4983 121|                   kezd gyulladni a töröknek a muszkával, már a boncsokokot
4984 121|                   töröknek a muszkával, már a boncsokokot kitették Constancinápolyban,
4985 121|             kitették Constancinápolyban, ez a jele a hadakozásnak, és
4986 121|               Constancinápolyban, ez a jele a hadakozásnak, és hogy egy
4987 121|                    és hogy egy holnap múlva a vezér megindul a hadakkal.
4988 121|               holnap múlva a vezér megindul a hadakkal. Az Isten aki minden
4989 122|                   hitetni, édes néném, hogy a vezérrel elmentél volt táborban.
4990 122|                     adni leveleimre. Itt az a híre, hogy a vezér a Duna
4991 122|             leveleimre. Itt az a híre, hogy a vezér a Duna mellé szállott
4992 122|                     az a híre, hogy a vezér a Duna mellé szállott táborban,
4993 122|                    mellé szállott táborban, a muszkák pedig Tatárországban
4994 122|               Tatárországban igen vadásszák a tatárokot. Ha mind megeszik
4995 122|                    szívünk és kedvünk, csak a sok suhajtást kell hallanom.
4996 122|                    rendbéli leveleit vettem a fejdelemnek, amelyekkel
4997 122|            amelyekkel mégis megvigasztaltam a több kenyeres társaimot.
4998 122|                 több kenyeres társaimot. De a vigasztalás csak harmadnapig
4999 122|              harmadnapig tart, azután ismét a suhajtást kezdik el. Énnekem
5000 122|                     nagyobb szükségem volna a vigasztalásra, mint másoknak,