Rész

5501 141|               napján Fetislánt elhagyók, és a vezér után menénk Vidin
5502 141|                 igen kevés had volt velünk. A vezér megizente volt, hogy
5503 141|                  hogy az útban szemben lesz a fejdelemmel; a vezér minthogy
5504 141|                 szemben lesz a fejdelemmel; a vezér minthogy mindenkor
5505 141|                 hogy ebéd után szemben lesz a fejdelemmel, azért utána
5506 141|               siettünk, hogy az ebédje után a helyre érkezhessünk. De
5507 141|                   érkezhessünk. De minthogy a vezérnek semmi szándéka
5508 141|                     sátorához, fogja magát, a hintójában ül, és elmegyen
5509 141|                  mondák, hogy Vidinnél lesz a szemben való létel. A vezér
5510 141|                  lesz a szemben való létel. A vezér Vidinhez érkezvén
5511 141|                   Amidőn mi is közelítenénk a sátorokhoz, azt izenik nekünk,
5512 141|                  vagyon, hanem csak tartsuk a ló száját a szállóhelyünkre,
5513 141|                    csak tartsuk a ló száját a szállóhelyünkre, amely a
5514 141|                    a szállóhelyünkre, amely a Dunaparton volt, városon
5515 141|              városon túl. Erre csak lesütők a fülünköt, látván, hogy micsoda
5516 141|                 Vidinben, most pediglen még a városon sem akartak keresztülvinni
5517 141|             keresztülvinni bennünket, hanem a városon kívül, kívül a kertek
5518 141|                hanem a városon kívül, kívül a kertek között kelleték sokat
5519 141|             kelleték sokat kerülni. Végtire a szállóhelyre érkezénk, és
5520 141|                   vagyunk csak magunk, mint a számkivetettek. 29-dik érkezénk
5521 141|                    érkezénk ide. Már ezután a fejdelem sem fogja mondani
5522 141|                   becsülettel vagyon hozzám a porta, mint az atyámhoz
5523 141|                  ebéd után azt izenék, hogy a fejdelem szemben lehet a
5524 141|                    a fejdelem szemben lehet a vezérrel, csak menjen hozzája,
5525 141|                izenék, hogy nem lehet, mert a feje fáj. Nemakarásnak nyögés
5526 141|                    fáj. Nemakarásnak nyögés a vége. Tegnap pedig innét
5527 141|                  tudja. De azt tudjuk, hogy a fejdelemnek az egészsége
5528 141|               időtől fogvást igen sárgodik; a harag pedig igen árt egészséginek.
5529 142|                   se semmi hírt nem írhatok a nénémnek. Mit is írhatnék,
5530 142|                     volnánk Törökországban. A mi táborunk elég hosszú,
5531 142|                    fő nélkül maradunk, mert a fejdelem igen rossz állapotban
5532 142|              forróságban az ábrázatja vész, a teste vastagodik. E' nem
5533 142|                Orvosságot nem veszen, hanem a ki való járással akarná
5534 142|                 akarná magát meggyógyítani. A minap a borbélyok és a doktorok
5535 142|                magát meggyógyítani. A minap a borbélyok és a doktorok
5536 142|                      A minap a borbélyok és a doktorok tanácsok ellen
5537 142|                    üle, és messze lementünk a Dunán. De amikor visszájöttünk,
5538 142|                     négy embernek kelletett a hajóból kivenni és a sátorában
5539 142|              kelletett a hajóból kivenni és a sátorában vinni. A nyavalyájának
5540 142|               kivenni és a sátorában vinni. A nyavalyájának nyughatatlansága
5541 142|                     egynehány naptól fogva, a sátorát messze verette a
5542 142|                    a sátorát messze verette a többitől, de ott sem maradhatott,
5543 142|                  ott sem maradhatott, hanem a mi sátorunk mellé vettetett
5544 142|                     estig ott fekütt, estve a maga sátorában visszá akarván
5545 142|                 gondoltam, hogy megholt, és a kiáltásomra magához tért.
5546 142|              fogvást mind nagyobbodik rajta a forró hideg, a hús mintegy
5547 142|            nagyobbodik rajta a forró hideg, a hús mintegy hull rólla,
5548 142|                  hús mintegy hull rólla, de a harag el nem hagyja, amelyet
5549 142|                    nem hagyja, amelyet mind a természetnek kell tulajdonítani,
5550 142|                   Minékünk készülnünk kell, a vezér egy agát küldött ide,
5551 142|                     hajókot rendeljen, mert a Dunán megyünk le Oroszcsikig,
5552 142|                    múlva megindulunk, azért a leveleket arra kell igazgatni,
5553 143|                   veszedelmek között is. De a nemes vér vagy veszt, vagy
5554 143|                  Meg kell tehát mondani azt a nagy veszedelmet: nem nagy
5555 143|                     ha felfordították volna a hajónkot? Elég a', hogy
5556 143|       felfordították volna a hajónkot? Elég a', hogy ezen holnapnak a
5557 143|                     a', hogy ezen holnapnak a 6-dik napján mind hajóra
5558 143|                   napján mind hajóra ülének a bujdosó urak, úgymint Csáki
5559 143|                   Pázmány uraimék és magam. A fejdelmet pedig igen nyomorult
5560 143|                  nyomorult állapotban tevék a hajóban, és nem akará, hogy
5561 143|                 hogy egyikünk is lenne véle a hajójában, amelyet mi nem
5562 143|                   mulatsággal vittük végben a vizi utunkot. A' bizonyos,
5563 143|               vittük végben a vizi utunkot. A' bizonyos, hogy gyönyörűséges
5564 143|               társaságban, mint mi voltunk, a Dunán lemenni, mert minden
5565 143|                 városok mellett mentünk el. A városok pedig mind Törökország
5566 143|                  Törökország részin vannak. A híres Nicápoly a többi között
5567 143|                    vannak. A híres Nicápoly a többi között volna legszebb,
5568 143|               ocsmány helyre vagyon építve; a várossal általellenben szakad
5569 143|               várossal általellenben szakad a Dunában az édes Olt vize.
5570 143|             valamely sziget mellé. Gyakorta a szigetparton csak a tormához
5571 143|                Gyakorta a szigetparton csak a tormához kötötték a hajót,
5572 143|                    csak a tormához kötötték a hajót, mert olyan vastag
5573 143|                vastag gyükerek vannak, mint a szekér rúdja. Ha megreszelik
5574 143|                     tudom, mert azok örökké a szigetekben laknak csak
5575 143|                     gazdájok is lehet. Elég a', hogy egy szigetben kettőt
5576 143|                  mennyi átokkal ettük, mert a főhajósunk török volt, eleget
5577 143|                      hogy megszeplősítettük a hajóját; mi azt csak nevettük,
5578 143|                 pedig csak kelletett nyelni a zsíros füstöt. De amicsoda
5579 143|                     talám el is adta azután a hajóját, azért hogy tisztátalanná
5580 143|                     tisztátalanná lett volt a disznóhústól. Tegnap, úgymint
5581 143|                szerencsésen. Istennek hálá, a fejdelem már ideérkezett
5582 144|                  dik novembris 1738. ~Én ha a kedves néném levelét nem
5583 144|                   helyben nem maradunk, hol a vízen, hol a földön, hol
5584 144|                  maradunk, hol a vízen, hol a földön, hol az áerben járunk.
5585 144|                  jóról és ne csak mindenkor a nyomorúságról kellene írnom.
5586 144|               érkezénk rossz állapotban, de a fejdelem végig meg akarja
5587 144|                    végig meg akarja tartani a természetit. Három vagy
5588 144|          mindenikünket eltiltá magától, még a borbélyjait is. Való, hogy
5589 144|                    maga mellett megtartani. A körülötte lévő cselédeket
5590 144|                  éppen egy kóborló doktort, a szakácsot, egy szökött olosz
5591 144|                     ilyenekre bízni életét? A minap étszaka úgy volt,
5592 144|                     valamint Esther: hacsak a király nem hívat, nem mérek
5593 144|                    nem mérek eleiben menni. A török tisztek látván, hogy
5594 144|             helyesen cselekednék, megizenék a fejdelemnek, hogy venne
5595 144|                     fogvást mellette lakom. A borbélyokot mintegy kitelen
5596 145|                 láttuk, hogy úgy lesz, mint a gyertya. Tegnap igen nagy
5597 145|                     meggyónt és komunikált, a testamentumát megcsinálta.
5598 145|                  megcsinálta. Mára viradóra a forró hideg igen nagy lévén
5599 145|                   annyira elnehezedék, hogy a gyertya már vége felé volt.
5600 145|                    tizenegy óráig, noha már a szemei elhomályosodtak volt,
5601 145|                 volt, úgyannyira, hogy csak a szováról üsmert meg mást.
5602 145|                      Tizenkét órakor délben a szova elállott, és igen
5603 145|                   forróságban volt, és csak a jajgatásáról vettük észre,
5604 145|                 szenved. Két órakor délután a pap fel akarván néki adni
5605 145|                     Az Úr irgalmazzon néki! A testet felbontották, a mája
5606 145|                      A testet felbontották, a mája mód nélkül megdagadott
5607 145|                    nélkül megdagadott volt. A testet egy pincében tétettem,
5608 145|                     ott lesz, még válasz jő a portától. A testamentumban
5609 145|                   még válasz jő a portától. A testamentumban azt hagyta,
5610 145|                     hogy megengedjék. Ebben a fejdelemben ami fogyatkozás
5611 145|                   ami fogyatkozás volt, nem a természettől volt, hanem
5612 145|                    természettől volt, hanem a neveltetéstől. Esze szép
5613 145|                     szép volt, szíve jó, de a haragról soha meg nem intették,
5614 145|                 soha meg nem intették, noha a' mindjárt elmúlt, de gyakorta
5615 146|            szükségünk nem lészen főre, mert a minap is eltemetők egy atyánkfiát,
5616 146|                    irtózva halljon beszélni a mi hosszas bujdosásunkról.
5617 146|             amelyben mi vagyunk. Hanem csak a' lészen szerencsésebb, akit
5618 146|                     mintegy fogságban tészi a maga jószágában. Mert énnékem
5619 146|                     az öreg fejdelmet, noha a mennyei atyám előtt más
5620 146|                 imádnom is kell rendelésit. A minap érkezék ide egy vezéraga
5621 146|                    érkezék ide egy vezéraga a császár és a vezér leveleivel,
5622 146|                   egy vezéraga a császár és a vezér leveleivel, amelyekben
5623 146|                 ígéretek vannak. Mindeddig, a szegény fejdelemnek rendelése
5624 146|            rendelése szerént, minden jószág a kezemnél volt, de ennek
5625 146|                    előtte egynehány nappal, a porta parancsolatjából,
5626 146|                     porta parancsolatjából, a török tisztek idegyűlvén,
5627 146|                elpecsételék. Én is elhagyám a szállást, és más szállásra
5628 146|                  más szállásra menék. Ilyen a világ! És amit gyűjtöttél,
5629 147|                    napján visszáérkezék ide a porta parancsolatival a
5630 147|                     a porta parancsolatival a teftedár, és minthogy a
5631 147|                     a teftedár, és minthogy a porta arra szabadságot nem
5632 147|                 szabadságot nem adott, hogy a szegény fejdelem testit
5633 147|                 apostolok eloszlása lészen, a parancsolatok elérkeztek:
5634 147|               megindulunk 4 nap múlva, mert a fermányunkban a' vagyon
5635 147|                 múlva, mert a fermányunkban a' vagyon feltéve, hogy egy
5636 147|                     Mert itt nem teszik azt a parancsolatban, mikor valahová
5637 147|                     ott, ahová küldik. Elég a', hogy ha Erdélyt meg nem
5638 147|                     meg nem láthatom is, de a köpönyegit meglátom, mert
5639 147|                     nem ihatom is, de iszom a Bozza viziből. Köszöntöm
5640 147|                   viziből. Köszöntöm ezeket a kegyelmed nevivel is. Úgy
5641 147|                  adtam kegyelmednek tudtára a szegény fejdelemnek minden
5642 147|                   két Rákóczit temeténk el, a harmadikát Isten éltesse,
5643 147|                   harmadikát Isten éltesse, a' nem eszik török kenyeret.~
5644 147|                   kenyeret.~Minekelőtte ezt a levelet elvégezzem, és az
5645 147|              szomorúságra valót írtam. Elég a', hogy nálunk szökött német
5646 147|                 erszények igen lapos lévén, a vizet is megunván, nem tudták,
5647 147|                     bort pénz nélkül. Egyik a szomjúhozó gyűlésben mondá
5648 147|                  szomjúhozó gyűlésben mondá a több tanácsoknak: csak azt
5649 147|                 borunk. Elküld tehát négyet a többi közül ásóval és kapával;
5650 147|                estve későn egy görög papnak a kapujához mennek, ott igen
5651 147|                   igen kezdik ásni és hánni a földet, mintha sírt ásnának.
5652 147|                földet, mintha sírt ásnának. A pap meghallván, hogy dolgoznak
5653 147|                  meghallván, hogy dolgoznak a kapuja előtt, kimegyen,
5654 147|                   holtat akarnak eltemetni. A pap inti, hogy másutt temessék
5655 147|                     ők csak ásnak keményen. A pap gondolkodik, és kérdi
5656 147|                   Ezek felelik, hogy abban. A pap azon megijed és mondja:
5657 147|                 néktek. De azok csak ásnak. A pap 4-et ígér, azután ötöt:
5658 147|                      Mikor az alku megvolt, a pap hátranéz, és látja,
5659 147|             hátranéz, és látja, hogy hozzák a halottat egy deszkán. Arra
5660 147|                    annál inkább megijed, és a kapuján belől nézi, hogy
5661 147|                     hogy mint megyen végben a temetés. A muskotérosok
5662 147|                    megyen végben a temetés. A muskotérosok kiáltják néki,
5663 147|                   az öt veder bort megadja, a halottat tovább viszik.
5664 147|                     halottat tovább viszik. A szegény pap megígéri, csak
5665 147|                   az öt veder bort kihozák. A pap is utánok megyen, hogy
5666 147|                   hogy lássa, ha elviszik-é a halottat. De micsoda csudálkozással
5667 147|                   csudálkozással látá, hogy a halott felkelvén, legelőbbször
5668 147|               legelőbbször is ő kezde innya a borból. A szegény pap nem
5669 147|                     ő kezde innya a borból. A szegény pap nem tudta, ha
5670 147|                  már ezután Molduvában kell a leveleket igazgatni, és
5671 148|                 napnyugot felé, ki északra. A fermányok elérkeztenek,
5672 148|                 vagyon, hogy gróf Csáki úr, a nem okos, hazájokot elhagyó
5673 148|               magyarokkal, Vidinben menyen. A kéd édes, jó és szép szolgácskája
5674 148|                  Kérdje kéd, ha bánom-é ezt a rendelést? Azt felelem reá,
5675 148|                  Azt felelem reá, hogy nem. A fermányinkban pedig azt
5676 148|        fermányinkban pedig azt parancsolják a két vajdáknak, hogy becsületesen
5677 148|                    becsületesen fogadjanak. A posta fermányunkban pedig
5678 148|                   posta fermányunkban pedig a' van feltéve, hogy egy órával
5679 148|                  meg, mintsem kelletnék. Ez a cancellária szokása, mert
5680 148|                    valakit, hanem azt írják a fermányban, hogy egy órával
5681 148|                    vagyok én, de kéd is jó.~A szegény fejdelem azt hadta
5682 148|                    soha meg nem holt volna. A fia felől pedig, hogy ha
5683 148|                    Mert szegénnyel úgy bánt a vezér, valamint a gyermekkel,
5684 148|                  úgy bánt a vezér, valamint a gyermekkel, noha már negyven
5685 148|                 esztendő felé jártunk; csak a sok szép szót és ígéretet
5686 148|                 szép szót és ígéretet adták a külső dolgok iránt, mert
5687 148|                külső dolgok iránt, mert ami a belsőköt illeti, arra nem
5688 148|             panaszunk, mert eleget adtanak, a sok paripát, a sok szép
5689 148|                     adtanak, a sok paripát, a sok szép szerszámot és nyolcvan
5690 148|                    abból élni és megfelelni a méltóságnak. De semmiben
5691 148|                tudtunk magunknak segítteni, a tanács pedig nem kellett.
5692 148|                    mert nem szokta volt meg a tanulást. Az ész pedig tanulás
5693 148|          magaviselésire, mint itt. Ha pedig a nemzetit nem szerette, azt
5694 148|                  neveltetett, ahol gyűlölik a mi nemzetünket. De kivált
5695 148|                éppen nem kedvelhetett. Elég a' hogy minden élete és dolga
5696 148|             országban csak olyan volt, mint a szalmatűz. Azért ne beszéljünk
5697 148|                Erdélyt meg nem látom is, de a köpönyegit meglátom, mert
5698 148|                    őket. Nem gondolom, hogy a Bozzára menjek kaszáltatni,
5699 148|          kaszáltatni, de bosszúságra, iszom a Bozza viziből. Minthogy
5700 148|              írószerszámimot elrakom, azért a levelet is elvégezem. De
5701 149|                  akárminémű dologból álljon a', példának okáért ha egy
5702 149|                     meg kell fizetni. Éppen a csókról kell nekem most
5703 149|                    úgy visznek bé Erdélybe, a' nekem rossz tánc volna.
5704 149|                  nagy becsülettel fogadtak, a városon kívül egy klastromban
5705 149|                 ebéd készen várt bennünket. A vajda a secretáriusát küldötte
5706 149|                     várt bennünket. A vajda a secretáriusát küldötte előnkben,
5707 149|                    ugyanaz is vendégelt meg a vajda részéről. Ebéd után
5708 149|                   részéről. Ebéd után pedig a mariászá voda hintójában
5709 149|              hintójában mentünk bé pompával a városban. Én is ott kezdem
5710 149|                     kell felejtenem. Tegnap a vajda hintaját küldötte
5711 149|                     egy óráig voltunk nála. A szeme kancsal, de az esze
5712 149|                     kancsal, de az esze nem a', mert elegendő van neki,
5713 149|                 szinte görög színű is, mert a görögöknek másféle színű
5714 149|                     csalhasson meg másokot. A vajdának a városon kívül
5715 149|                     meg másokot. A vajdának a városon kívül kertje, háza
5716 149|                    táborban. Hát nem kell-é a káposztát őrizni? Nappal
5717 149|               Nappal házban vagyon, étszaka a sátorban hál, mert mikor
5718 149|                    sátorban hál, mert mikor a vezér táborban vagyon, a
5719 149|                    a vezér táborban vagyon, a vajdáknak is táborban kell
5720 149|                    kell szállani, ha szinte a káposztáskertben is, és
5721 149|                   ott kell maradni, valamég a vezér táborban vagyon. Már
5722 149|               táborban vagyon. Már minékünk a vajda egy hintót is adott,
5723 149|                gondolom; mégis hírt visznek a vajdának, ha elfognak. Itt
5724 149|                    itt el egy muszka követ, a vezérhez megyen. Könnyű
5725 149|               megyen. Könnyű elítélni, hogy a békességet járják, gondolom,
5726 150|                  Foksánig úri módon jöttünk a vajda hintójában, talán
5727 150|                 vajda hintójában, talán még a legelső havasalföldi vajdáé
5728 150|           Molduvában, olyanok voltunk, mint a megázott kakasok. De micsoda
5729 150|                    fogva egész Jászig, hogy a szem bé nem telhetik. Micsoda
5730 150|                      Micsoda kár, hogy ezek a szép és jó földek pusztán
5731 150|                    láttam, gyönyörűség volt a mi utozásunk, és egy menyasszony
5732 150|               Bukutesttől fogva Jászig csak a sok különb-különbféle szép
5733 150|               virágon járt volna. Mindenütt a mezők bé voltanak terítve
5734 150|               terítve virágokkal, hogy csak a szegfűre és a tulipántra
5735 150|                     hogy csak a szegfűre és a tulipántra léptek a lovaink.
5736 150|             szegfűre és a tulipántra léptek a lovaink. Egyszóval, mindenütt
5737 150|                     lett volna megelegyítve a félsszel, mert attól is
5738 150|               üssenek. Megmutathattuk volna a török császár fermányát,
5739 150|                    éppen nem ohajtottuk azt a becsületet. A mi őrzőink
5740 150|                ohajtottuk azt a becsületet. A mi őrzőink pedig ha valami
5741 150|                  Tegnap másfél mélyföldnire a várostól találók elől a
5742 150|                     a várostól találók elől a vajda secretáriusát, aki
5743 150|            bennünket az ura nevével, azután a vajda hintójában helyheztetők
5744 150|                magunkot, és pompával menénk a városba és a szállásunkra.
5745 150|                pompával menénk a városba és a szállásunkra. Ma reggel
5746 150|                     szállásunkra. Ma reggel a vajda megizenvén, hogy szembe
5747 150|                    szembe lehetünk véle, és a hintóját küldvén érettünk,
5748 150|            bennünket sátorok alatt, mert ez a vajda is táborban vagyon.
5749 150|                  Nem is kell csudálni, mert a portán főtolmács volt. A
5750 150|                    a portán főtolmács volt. A beszélgetés után visszávivének
5751 150|                     reánk sem néznek. Ilyen a görög, főképpen hacsak egy
5752 150|                  egy arasznira is felemelik a földtől, ha a közönségese
5753 150|                     felemelik a földtől, ha a közönségese meg vagyon spékelve
5754 150|                    egy országnak parancsol. A muszkák közelítnek Molduvához.
5755 150|                     másszor másról. Maradok a jó nénémnek, ha egészségire
5756 151|                     régen elment Kocsinban. A vajdánál egynéhányszor voltam,
5757 151|                    de amiért ide küldöttek, a' látom, hogy csak hejában
5758 151|             alkalmatosság adatik, mert ezek a boérok olyanok, mint a medvék
5759 151|                 ezek a boérok olyanok, mint a medvék az idegenhez. Nem
5760 151|           egynéhánynál, akiknek kétfejű sas a címerek, mert ezek mind
5761 151|                     címerek, mert ezek mind a Cantakuzéna familiájából
5762 151|                  mondják magokot. Talám még a gazdám is abból való, megnézem
5763 151|                     is abból való, megnézem a címerit, noha szabó. Hogy
5764 151|                  azt nem kell várni ezektől a medvéktől. Én is feltettem,
5765 151|                   egyikhez se megyek. Mikor a vajdához megyek, reám hintik
5766 151|                vajdához megyek, reám hintik a mariászá nevet, mert látják,
5767 151|                    nevet, mert látják, hogy a vajda mint vagyon hozzám,
5768 151|               mintha csak én volnék egyedül a városban. Még eddig senkinek
5769 151|               küldött, olyat, ami itt ritka a városon. Azt én igen kedvesen
5770 151|                  mint amennyi van. Mégis az a szerencsém, hogy egy olosz
5771 151|                 eszem és beszéllek, mert ha a' nem volna, sohasem tátanám
5772 151|                  volna, sohasem tátanám fel a számot, hanem mikor eszem.
5773 151|               számot, hanem mikor eszem. Ha a korcsomára volna kedvem
5774 151|                     oláh papokkal, mert itt a korcsomákon minden hordó
5775 151|                lehet ítélni, hogy nem kopik a nyelvem a beszédben, hadd
5776 151|                    hogy nem kopik a nyelvem a beszédben, hadd koptassam
5777 151|             beszédben, hadd koptassam tehát a pennámot az írásban, mert
5778 151|                   arra elég időm vagyon, és a' beszélgetés gyanánt legyen.
5779 151|                      Beszélgessünk hát mind a városról, mind az itt való
5780 151|                     állapotról egy keveset. A város dombon vagyon, elég
5781 151|                 vagyon, elég szép helyt, de a vizet messzenünnen kell
5782 151|                   messzenünnen kell hordani a lakosoknak. Öt vagy hat
5783 151|              lehessen mondani, mert másként a benne való házakért csak
5784 151|                   csak falunak nevezhetnék. A kereskedést a zsidók és
5785 151|                  nevezhetnék. A kereskedést a zsidók és az örmények tartják,
5786 151|                    mint itt vagyon? Valamit a föld terempt, az itt mind
5787 151|                    jóízű tehénhúst enni? És a borát akármely asztalra
5788 151|               akármely asztalra felvihetik, a gotnári bort a konty alatt
5789 151|                  felvihetik, a gotnári bort a konty alatt is kényesen
5790 151|         gyönyörűséggel megcsemcseghetik. De a lakosok olyanok, mint a
5791 151|                     a lakosok olyanok, mint a vadállatok, a gyönyörű szép
5792 151|                 olyanok, mint a vadállatok, a gyönyörű szép és jó földet
5793 151|                     az erdőkben laknak. Itt a boéroknak számok igen kevés,
5794 151|                    uraknak lehetne mondani, a többit számban sem veszik.
5795 151|              számban sem veszik. Való, hogy a török birodalma alatt vannak,
5796 151|                     alatt vannak, de bezzeg a görög igája alatt vannak.
5797 151|                   görög igája alatt vannak. A nagyobb, hasznosabb, fő
5798 151|                     és alacson tisztségeket a görögök bírják; a fejdelem
5799 151|              tisztségeket a görögök bírják; a fejdelem mindenkor görögből
5800 151|            mindenkor görögből lévén, kedvez a maga nemzetinek, és azoknak
5801 151|                    hiszen, és azt cselekszi a boérokkal, amit akar. Csak
5802 151|                   mostanában is kicsoda itt a főhekmány, aki az egész
5803 151|                  térdet, fejet kell hajtani a több boéroknak. De mi közöm
5804 151|                  nagy unadalommal kell enni a kenyeremet és innya a gotnári
5805 151|                  enni a kenyeremet és innya a gotnári bort.~Itt mindennap
5806 151|                 gotnári bort.~Itt mindennap a sok rossz hír, a muszka
5807 151|                  mindennap a sok rossz hír, a muszka közelít Kocsinhoz,
5808 151|                 tudja, mi okért hozott ide. A minap egy muszka követ ment
5809 151|                muszka követ ment itt által, a vezér táborára megyen. Én
5810 151|                vezér táborára megyen. Én is a vajdánál voltam, elbúcsúztam
5811 151|                   ember. Legutoljára vitték a faltörő álgyúkot, amelyeket
5812 151|                  csináljak. Azt tudom, hogy a vajda jó rendelést tett
5813 151|                  rendelést tett felőlem, és a kalmakánokra bízott, mert
5814 151|                  főurak. Az egyike közüllök a cancellárius. Ezek meg nem
5815 152|                     édes néném, ebül vannak a dolgok. Amiolta a vajda
5816 152|                    vannak a dolgok. Amiolta a vajda innét elment, szüntelen
5817 152|                     szüntelen való zenebona a városon, minden készül,
5818 152|              rakodik, szaladófélben vagyon. A boérok már régen az erdőkre
5819 152|                 feleségeket, kivált amiolta a muszka tábor általjött a
5820 152|                    a muszka tábor általjött a Nesteren, azolta nagy félelem
5821 152|                azolta nagy félelem van itt. A vajdának a két fia is elillanta
5822 152|                 félelem van itt. A vajdának a két fia is elillanta innét.
5823 152|                  hallok, azt gondolom, hogy a kozákok az udvaromon vannak.
5824 152|                kozákok az udvaromon vannak. A kalmakányok gyakorta jőnek
5825 152|                    vagyok, csak amiolta ezt a levelet írom, háromszor
5826 152|                 háromszor hagyatta el velem a gazdaasszonyom, mondván,
5827 152|           gazdaasszonyom, mondván, hogy már a városon vannak a kozákok.
5828 152|                   hogy már a városon vannak a kozákok. Eleget biztatom,
5829 152|              Reggeltől fogva estig itt csak a kozák hír, itt most egyéb
5830 152|                egyéb litánia nincsen, hanem a kozákoktól szabadíts meg
5831 152|                    minket. Szüntelen küldök a kalmakánokra, hogy küldjenek
5832 152|                   ilyenben soha nem voltam. A legnehezebb, senki nincsen,
5833 152|                 lehet, szüntelen való lárma a kapum előtt. Meg nem indulhatok
5834 152|                    nem is lehet addig, amég a vajda maga nem mondja. Itt
5835 152|                     mondja. Itt lenni pedig a megrémült nemzetség között
5836 152|                     ajánlani magamot. Ennek a holnapnak az elein mene
5837 152|              holnapnak az elein mene itt el a vezér postája Kocsin felé,
5838 152|              postája Kocsin felé, aki viszi a hírit, hogy a németeket
5839 152|                     aki viszi a hírit, hogy a németeket megverte a vezér.
5840 152|                   hogy a németeket megverte a vezér. Ha ez igaz, elmondhatni,
5841 152|                     az Isten győzedelmet ád a töröknek, errefelé szaladni,
5842 152|                     errefelé szaladni, kell a muszkától. Tudja Isten,
5843 152|                     aláz, ő magasztal. Elég a', hogy én szívesen kivánnék
5844 152|                  megtudjad néném, hogy azok a veszett kozákok el nem vittek.~
5845 153|                  septembris 1739. ~Itt csak a kozákokról kell írnom, mégis
5846 153|           kozákokról kell írnom, mégis csak a kozákokról, mert soha nagyobb
5847 153|                   van, kiváltképpen amiolta a törökököt megverék. Már
5848 153|                     törökököt megverék. Már a muszka is Kocsinnál vagyon,
5849 153|                   valóságoson lehet tartani a kozáktól, szüntelen tele
5850 153|            szüntelen tele is vannak most is a templomok, de nem azért,
5851 153|             imádkozzanak, hanem azért, hogy a nép minden portékáját a
5852 153|                     a nép minden portékáját a templomokban hordja. A vajda
5853 153|           portékáját a templomokban hordja. A vajda is tegnap ide visszájöve,
5854 153|                    mint mikor elmene. Ilyen a világ! Mihent ideérkezék,
5855 153|                  nála. Eleget beszélgettünk a mostani dolgokról, de én
5856 153|              ővajdasága sem várja bé azokot a jó mag kozákokot. Vagyon
5857 154|                  szerit, de csak elillanték a veszett kozákok elől. Itt
5858 154|                    kell tőllök félni, de ha a kozákoktól nem kelletett
5859 154|                     az úton, igen kelletett a tolvajoktól. Elég a', hogy
5860 154|               kelletett a tolvajoktól. Elég a', hogy Jászból 4-dik indultam
5861 154|                  Jászból 4-dik indultam ki, a vajda mind lovakot, mind
5862 154|                olyan veszedelmes útra, mert a többit nem számlálom. Mikor
5863 154|                 többit nem számlálom. Mikor a városon kívül voltam, mintha
5864 154|                elmém meg kezde csendesedni. A vajdát és a várost nagy
5865 154|                    csendesedni. A vajdát és a várost nagy zűrzavarban
5866 154|            egynehány nappal verték volt meg a török tábort, azt gondolhattam,
5867 154|               Molduvában és Havasalföldiben a sok kóborló azon fog igyekezni,
5868 154|                által. Mert ilyen állapotban a török had igen húzó-vonó,
5869 154|                örömest viszen, amit kaphat, a házához. Mindezekre az okokra
5870 154|                  való nézve igen tarthattam a rossz társaságtól, azonkívül
5871 154|              elszaladott volna előttem. Ezt a kis tartalékot kiveszem,
5872 154|                gyönyörűséges utozásom volt; a mező mindenütt szállást
5873 154|                mindenütt szállást adott. És a török szokása szerént, amely
5874 154|                  érkezés pedig tegnap volt. A szegény Pápai sógort, ha
5875 154|                    már bizonyoson beszéllik a némettel való békességet,
5876 154|            békességet, de azonban csak tart a vajda attól, hogy Erdélyből
5877 154|                      hogy kijöttem Jászból, a vajdának is ki kelletett
5878 154|              erszényem, Isten tudja. De aki a fogat adta, ennivalót is
5879 154|                 volt reám, ezután is hiszem a' lesz, elég nagy bútól,
5880 155|                   itt is kell félni azoktól a veszett kozákoktól, mert
5881 155|                  kozákoktól, mert ha szinte a békesség meglegyen, de a
5882 155|                    a békesség meglegyen, de a muszka ármádából sok százan
5883 155|                    százan elszakadván, erre a földre is béütöttek prédálni.
5884 155|                   fordulhattam, se még csak a pohárt sem szoríthattam
5885 155|                     de úgy leapadott róllam a hús, mintha egy holnapig
5886 155|                    holnapig feküttem volna, a belső nagy forróság emésztette
5887 155|                  Azután eret vágattam, fele a véremnek olyan volt, mint
5888 155|                   véremnek olyan volt, mint a hideg étek, fele mint a
5889 155|                     a hideg étek, fele mint a ténta. Eztet a jászi mulatságos
5890 155|                    fele mint a ténta. Eztet a jászi mulatságos lakásom
5891 155|                  úgy vagyok, hogy kimehetek a szállásomról. De elítélheted,
5892 155|                állapotban voltam éppen azon a napon, amelyen meg sem mozdulhattam
5893 155|                mozdulhattam az ágyban, mert a szolgám mondja, hogy uram,
5894 155|                  itt rossz hír vagyon, mert a vajda udvarában igen rakodnak
5895 155|                   igen rakodnak szekerekre, a vajda kiment a városból,
5896 155|                  szekerekre, a vajda kiment a városból, és a városon minden
5897 155|                 vajda kiment a városból, és a városon minden ember futófélben
5898 155|                      mert azt mondják, hogy a kozákok nem messze vannak.
5899 155|            gondoltam, hogy most oda vagyunk a tyúkoknak, és csak azt vártam,
5900 155|                 vártam, hogy mikor jőnek bé a házamban, mert tudtam, hogy
5901 155|               másnap hozák hírit, hogy csak a széllyeken kóborolnak; azután
5902 155|             hovátovább jobban lecsillapodék a hír, és mi is lecsendesedénk.
5903 155|                  teljességgel megmenekedünk a veszett kozákoktól. Annyiszor
5904 155|     megijesztettelek, néném, vélek. Itt már a tél jól béállott, de a vajda,
5905 155|                  már a tél jól béállott, de a vajda, aki mindenkor jól
5906 155|                  néném, az egészségre, mert a' drága portéka, és írj.~
5907 156|                  vetted volna, én is vettem a februariusi leveledet, csak
5908 156|                azolta mindennap szaporodott a hó, és nagyobbodott a hideg.
5909 156|           szaporodott a hó, és nagyobbodott a hideg. Úgy tetszik, hogy
5910 156|                   minket Láponiában vittek, a Jeges-tenger mellé, mert
5911 156|                  soha meg nem történt, hogy a jégen szekérrel mentek volna
5912 156|             rettentő hideg házban kelletett a nagy telet kitöltenem, és
5913 156|              megfagyhatatlan leszek ezután. A legényim magok csudálják,
5914 156|                  csudálják, hogy maradhatok a hideg házamban; van is okok
5915 156|                  hozzá, mert nekik engedtem a meleg házat, én inkább tűrhetek,
5916 156|                    ők, és nem zúgolódom. De a nagy drágaság és szükség
5917 156|                    egymás keziből vonják ki a kenyeret, sokszor történt,
5918 156|                     mert itt igen unadalmas a lakás. Nem tudom én micsodaféle
5919 156|                   mutat; mikor hozzámegyek, a szót nem kímélli, mind az
5920 156|                   szót nem kímélli, mind az a többi. Azt ugyan veszem
5921 156|               veszem észre, hogy nem mérnek a vajdától az idegenekkel
5922 156|                    írok, mindannyiszor kell a tűzhöz tartanom a pennámot,
5923 156|        mindannyiszor kell a tűzhöz tartanom a pennámot, hogy a ténta megolvadjon.
5924 156|                   tartanom a pennámot, hogy a ténta megolvadjon. De micsoda
5925 156|                keveset kaphatok, azt inkább a konyhára adom, mert inkább
5926 156|                     fázni és jóllakni, mert a hidegben jobban esik az
5927 156|                 vannak, mintha most kezdené a telet. Jó egészséget, néném,
5928 157|                  maji 1740. ~Istennek hálá, a tél elhagyott bennünket,
5929 157|              bennünket, de mit mondok, majd a tavasz is elhágy, mégis
5930 157|                     nem vesszük, hanem csak a kalendáriumból tudjuk. Már
5931 157|                  hogy vajdánk nincsen, mert a német visszáadván a töröknek
5932 157|                    mert a német visszáadván a töröknek azt a fele részit
5933 157|                  visszáadván a töröknek azt a fele részit Havasalföldinek,
5934 157|             üsmértetni. Ilyen hasznát vette a német a békesség felbontásának.
5935 157|                 Ilyen hasznát vette a német a békesség felbontásának.
5936 157|                mivel egyikben sem tett kárt a török, kivált Erdélyben,
5937 157|               minden ritka és drága, kivált a pite, de nem igen törődöm
5938 157|                    és örömest idehagyom ezt a kéreggel fedett várost.
5939 157|                  kedves bujdosó atyánkfiát, a szegény Pápai sógort, aki
5940 157|                 csak négyen maradtunk, akik a szegény fejdelmet szerencsétlenségünkre
5941 157|                  országra kísértük. Csak az a vigasztalásunk, hogy mások
5942 157|                   is meghalnak, nemcsak mi. A' való, hogy igen sovány
5943 157|                egynehány szász, akitől csak a len felől lehetett volna
5944 157|                     itt is úgy megbecsüllik a reverendát és a csuklyát,
5945 157|                megbecsüllik a reverendát és a csuklyát, valamint Csíkban.
5946 157|           egynehányszor neki, hogy tegye le a Szent Ferenc köntösét, de
5947 157|                    köntösét, de nem akarta. A minap hozzám jövén ebédre,
5948 157|                ebédre, egy embertelen török a pipaszárral az orcáját megsimogatta;
5949 157|                 nagy tisztelettel megkötvén a köntösit, oláh köntöst vett
5950 157|                  magára, és azolta nem tart a pipaszártól. A levelemet
5951 157|                     nem tart a pipaszártól. A levelemet elvégzem, de csak
5952 158|                visszáhoza ide, még volt itt a rakás kenyérből, arra visszá
5953 158|                visszá kelletett jőni, amint a török mondja. Annyi időt
5954 158|                  helyt egynehány polturáért a bolgár leányokot megtáncoltattuk,
5955 158|                     ők soha el nem fáradnak a táncban, mert csak egy helybe
5956 158|                  csak egy helybe táncolnak, a lábokot ritkán mozgatják,
5957 158|                   hátra, mind abból áll. De a sok éneket nem kíméllik,
5958 158|                    micsoda ének, hogy ugyan a foga csikorog az embernek,
5959 158|                    mikor hallja, mint mikor a vasat reszeli a lakatos.
5960 158|                  mint mikor a vasat reszeli a lakatos. Hanem csak az a
5961 158|                    a lakatos. Hanem csak az a különbség van benne, hogy
5962 158|                    szépecske énekelt, annak a szava mégis egy kevessé
5963 158|              egyszóval mindeneket megrakják a sokféle rézpénzzel és polturával.
5964 158|                tartozik elhinteni ajándékon a búzáját. A Balkány nagy
5965 158|              elhinteni ajándékon a búzáját. A Balkány nagy hegyeit harmadnapig
5966 158|                     tegnapi napon.~Micsodás a világ, és micsoda gorombaság
5967 158|                 mégis kapnak. Mi haszna már a vezérnek abban, hogy olyan
5968 158|                     kitették. Mikor történt a' meg, hogy a török megverte
5969 158|                  Mikor történt a' meg, hogy a török megverte volna a németet?
5970 158|                 hogy a török megverte volna a németet? De ő azt a csudát
5971 158|                   volna a németet? De ő azt a csudát végbenvitte (tudom,
5972 158|                 Bellegrádot visszávette, és a töröknek a német ellen való
5973 158|                  visszávette, és a töröknek a német ellen való dicsőséges
5974 158|                      Nem érdemlette volna-é a holtig való vezérséget?
5975 158|                   bírhatá másfél esztendeig a vezérséget. Mit cselekedett
5976 158|                  tudta mindenféle levelekre a császár nevit felírni. Már
5977 158|                      miben vannak dolgaink. A prussiai király májusnak
5978 158|                    prussiai király májusnak a végin holt meg.~
5979 159|                    nyomorúság, néném, abban a nagy városban lakni, ott
5980 159|                   mint aki Rómában ment, és a pápát nem látta, mert láttam
5981 159|                pápát nem látta, mert láttam a császárt, éppen a szállásom
5982 159|                    láttam a császárt, éppen a szállásom előtt ment el.
5983 159|                 lennünk, mert Isten gyűlöli a háláadatlanokot. Elvégezvén
5984 159|                 vagyok, és itt leszek, amég a mindenható Istennek tetszik.
5985 160|                  nagy hír e' néném, cseng-é a füled. A római császár megholt
5986 160|                     néném, cseng-é a füled. A római császár megholt 20-
5987 160|                octobris. E' dupla nagy hír, a', hogy egy nagy császár
5988 160|                 nagy császár holt meg, mind a', hogy az Austriai Ház elfogyott
5989 160|                   az Austriai Ház elfogyott a férfiú ágról. Micsoda szép
5990 160|                    ilyen nagy dolgot. Eztet a mi atyáink meg nem érték.
5991 160|                   nagy változást okozhat ez a világban, ebben a nagy vendégfogadóban!
5992 160|                okozhat ez a világban, ebben a nagy vendégfogadóban! Az
5993 160|            levelesek voltak, visszámehettek a főpap halála után. Hát mi
5994 160|                    mi várhatjuk-é azt? Erre a hírre nézve százféle gondolatok
5995 160|                gondolom, azért hagyjuk arra a nagy cselédes gazdára. És
5996 160|                     cselédes gazdára. És ha a levél igen kicsiny, a hír
5997 160|                    ha a levél igen kicsiny, a hír igen nagy. Mint vagy,
5998 160|                    pápát adott, augustusnak a végin választották cardinális
5999 161|                     27-dik decembris 1740. ~A kalendárium szerént már
6000 161|                     kalendárium szerént már a tél elkezdődött, de az idő