Rész

7001 194|            harmadnap múlva nem érzettem azt a nehéz szúrást a szemeimben,
7002 194|                érzettem azt a nehéz szúrást a szemeimben, és sokkal világosabban
7003 194|                   Én is immár jobban szánom a vakokot, de ha a testi vakság
7004 194|                     szánom a vakokot, de ha a testi vakság nagy dolog,
7005 194|                    testi vakság nagy dolog, a lelki százszorta nagyobb.
7006 195|                tegnap Mamut császár elhagyá a világot. Egynehány napig
7007 195|              Egynehány napig betegeskedvén, a nép igen kívánta volna látni,
7008 195|                    megláthatá. Tegnap, hogy a népnek kedvit találja, nagy
7009 195|                   vévén magán, lóra ült, és a Szent Sofia templomában
7010 195|                 kapták volna, leesett volna a lóról, és amidőn a házához
7011 195|                    volna a lóról, és amidőn a házához érkezék, csakhamar
7012 195|                     hogy nagy császár volt. A hadakozásba szerencsés volt,
7013 195|               elmondhatni, hogy nem kívánta a hadakozást elkezdeni, és
7014 195|           lecsendesítette, és az indítóktól a fejeket elvétette, hogy
7015 195|                   többé azt ne cselekedjék. A nép igen szerette, mind
7016 195|             keresztyén, mind török, maga is a keresztyénekhez jó akarattal
7017 195|          keresztyénekhez jó akarattal volt. A birodalmat csendesen igazgatta,
7018 195|              igazgatta, kegyetlen nem volt, a vezérit sokszor megváltoztatta,
7019 195|                atyjáról való testvéröccsét. A' pedig legkisebb ellenmondás
7020 195|                  még él, az is megmenekedék a rabságtól. Mind Mamut, mind
7021 195|                     Mind Mamut, mind Oszmán a Musztafa császár fiai. Immár
7022 196|              császár változtatja igen hamar a vezérit; februariusba letevé
7023 196|                vezérit; februariusba letevé a vezért, és a jancsár agát
7024 196|            februariusba letevé a vezért, és a jancsár agát tette kalmakánnak
7025 196|                 amég az új vezér elérkezik, a kalmakánság pedig vicévezérség.
7026 196|                   pasa, az elmúlt holnapnak a végin érkezék Constancinápolyba.
7027 196|             harmadikszor vezér, és köszönje a császár anyjának, aki is
7028 196|                    császár anyjának, aki is a vezér apjának rab leánya
7029 196|                  volt, és az apja adta volt a mostani császár atyjának.
7030 196|                mostani császár atyjának. Ez a császárné most hetven esztendős.~
7031 197|                 Rodostó, 26. augusti 1755. ~A császár változó táncot jártat
7032 197|               császár változó táncot jártat a vezérekkel. A' bizonyos,
7033 197|                 táncot jártat a vezérekkel. A' bizonyos, hogy elmondhatják,
7034 197|                 volt, és igen kedves embere a császárnak, tehát sokáig
7035 197|                   tehát sokáig kell maradni a pócon vagy a kereken. Ennél
7036 197|                   kell maradni a pócon vagy a kereken. Ennél többet most
7037 197|                emberektől való hírek. Ebben a holnapban kezdé a prussiai
7038 197|                     Ebben a holnapban kezdé a prussiai király a hadakozást
7039 197|                     kezdé a prussiai király a hadakozást a királyné ellen.~
7040 197|                prussiai király a hadakozást a királyné ellen.~
7041 198|                volna, kedves néném, hogy az a kedves szeliktár Ali pasa
7042 198|               leessék, de még nem úgy, mint a többi, mert a többi a földre
7043 198|                     úgy, mint a többi, mert a többi a földre estenek,
7044 198|                  mint a többi, mert a többi a földre estenek, de ez a
7045 198|                     a földre estenek, de ez a föld alá esett. Elég a',
7046 198|                   ez a föld alá esett. Elég a', hogy erre haragutt a császár
7047 198|                 Elég a', hogy erre haragutt a császár anyja, mert e' mesterkedett
7048 198|                  Ali pasát letegyék, akinek a császárné pártfogója volt.
7049 198|                  császárné pártfogója volt. A császárné is bosszút állott,
7050 198|                     és addig beszélt ellene a fiának, és mások által is
7051 198|                     által is tudtára adatta a császárnak, hogy micsoda
7052 198|                   kincset gyűjteni magának. A császár a vádolást igaznak
7053 198|                 gyűjteni magának. A császár a vádolást igaznak találván,
7054 198|                  vádolást igaznak találván, a vezért megfogatta, és parancsolá,
7055 198|           parancsolá, hogy fejét vegyék. De a császárnak tudtára adták,
7056 198|              tudtára adták, hogy nem szokás a vezéreknek fejeket venni,
7057 198|                    venni, hanem megfojtani. A császár azt felelte reá:
7058 198|                fejit vegyék. Úgyis lett, és a fejit kitették mindenek
7059 198|                   tudok egyet is mást, akit a császár megöletett volna.
7060 199|                  novemberben Lisbona városa a rettentő földindulásba elsüllyedett
7061 199|                volna. Egy nagy darab részit a földi tűz megemésztette.
7062 199|                    földi tűz megemésztette. A templomok tele voltanak
7063 199|                   néppel, mivel innep volt, a templomok reájok estek.
7064 199|                    egy órában, és eltemette a lakosit. Az utcákon hintók
7065 199|                   rettentő ostora volt azon a városon, mivel nemcsak a
7066 199|                    a városon, mivel nemcsak a földindulás, hanem még a
7067 199|                    a földindulás, hanem még a föld alatt való tűz kiütötte
7068 199|                   magát az utcákon, hát még a rettentő kincse annak a
7069 199|                     a rettentő kincse annak a gazdag városnak örökké odalesz.
7070 200|                    30. aprilis 1756. ~Ennek a holnapnak a kezdetin a császár
7071 200|                    1756. ~Ennek a holnapnak a kezdetin a császár aprilist
7072 200|                Ennek a holnapnak a kezdetin a császár aprilist járata
7073 200|                     effendivel, mert letevé a vezérségből. Az új vezér
7074 200|                     E' már másodszor vezér. A francia és az ánglus hadakozást
7075 200|                   szívűek és háláadatlanok. A minap olvastam egy anglusról,
7076 200|                  aki ugyan érchercegje volt a háláadatlanoknak, lehetetlen,
7077 200|                      hogy szamár volt.~Elég a', hogy egy rendes ifiú anglus,
7078 200|                  Amérika széllyin volnának, a hajóskapitány egy sziget
7079 200|                   innyavaló vizet hordasson a hajójában. Amég a vizet
7080 200|                 hordasson a hajójában. Amég a vizet hordották, az anglus
7081 200|                  anglus kereskedők kimentek a hajóból, hogy vadásszanak.
7082 200|                    okosok, igen eltávozának a parttól, a vademberek reájok
7083 200|                 igen eltávozának a parttól, a vademberek reájok rohanának,
7084 200|                  rohanának, és mind megölék a többit, csak éppen az ifiú
7085 200|                   ifiú anglus szaladott el. A kapitány észrevévén a dolgot,
7086 200|                   el. A kapitány észrevévén a dolgot, csakhamar onnét
7087 200|                   nem lehetett. Nem is mért a tenger partjához közelgetni,
7088 200|             hátratekintvén, egy leányt láta a bokor közül kijőni, aki
7089 200|             mindenik álmélkodni kezde egyik a másikán, és mindenik kegyesen
7090 200|               mindenik kegyesen kezdé egyik a másikát tekénteni. És ha
7091 200|                   És ha az ifiú megkedvellé a vadleánynak termetét és
7092 200|                      aki is mezítelen volt, a leánynak is megtetszék az
7093 200|                    hogy innék. Hihető, hogy a leány előkelő renden való
7094 200|                csiga-nyakravalókkal. Azután a leány vadállatok bőreit
7095 200|                leány vadállatok bőreit vivé a barlangba, hogy a legény
7096 200|               bőreit vivé a barlangba, hogy a legény reájok feküdjék,
7097 200|                kiviszi vala őtet estve vagy a holdvilágon valamely szép
7098 200|               forrás vagy patak mellé, ahol a legény nyugodhatott, ő pedig
7099 200|               nyelvet nem csinálának. Akkor a legény megérteté véle, hogy
7100 200|                     magát, ha őtet bírhatná a maga hazájában, ahol néki
7101 200|                     nagy szerelembe, amidőn a leány a tengeren egy hajót
7102 200|                  szerelembe, amidőn a leány a tengeren egy hajót meglátván,
7103 200|            cselekedni, jeleket mutata, hogy a hajó a parthoz közelítene.
7104 200|                 jeleket mutata, hogy a hajó a parthoz közelítene. Estve
7105 200|              parthoz közelítene. Estve mind a ketten a hajóban ülének,
7106 200|             közelítene. Estve mind a ketten a hajóban ülének, a hajó Barbád
7107 200|                    ketten a hajóban ülének, a hajó Barbád szigetében igyekezett,
7108 200|                      hogy megmenekedhetének a sok nyughatatlanságtól és
7109 200|        nyughatatlanságtól és félelemtől. De a leány micsoda víg szívvel
7110 200|               inkább közelgetnek vala ahhoz a szigethez, a mi ifiúnk annál
7111 200|                     vala ahhoz a szigethez, a mi ifiúnk annál kedvetlenebb
7112 200|                elvégezé magában, hogy attól a társától, aki véle annyi
7113 200|                     tett, megváljék, mihent a szigethez érkezik. Ahol,
7114 200|             szigethez érkezik. Ahol, mihent a hajó odaérkezik, a tengerparton
7115 200|                   mihent a hajó odaérkezik, a tengerparton vásárt tartanak,
7116 200|          tengerparton vásárt tartanak, ahol a rabokot eladják, valamint
7117 200|                    eladják, valamint nálunk a lovakot és az ökrököt adják
7118 200|                     és az ökrököt adják el. A szegény nyomorult vadleány
7119 200|                   volna tőle. De az ifiúnak a szíve semmin meg nem esék,
7120 200|                    meg nem esék, hanem csak a maga hasznán. De sőt még,
7121 200|                    néném, mit mondasz erről a háláadatlanról? Én csak
7122 200|                 mennyi lelket vesztesz el?!~A prussus ebben a holnapban
7123 200|               vesztesz el?!~A prussus ebben a holnapban kezdé el a királyné
7124 200|                  ebben a holnapban kezdé el a királyné ellen ok nélkül
7125 200|                    királyné ellen ok nélkül a hadakozást, és foglalá el
7126 201|                 hogy ami még rosszabb, mert a' bizonyos, hogy a hittagadó
7127 201|                      mert a' bizonyos, hogy a hittagadó vezérek korántsem
7128 201|                  korántsem voltak olyan jók a keresztyénekhez, mint a
7129 201|                     a keresztyénekhez, mint a valóságos született török
7130 201|              érkezzék. Azt írod néném, hogy a török császár leányinak
7131 201|             állapotjok, mivel nem lakhatnak a férjekkel, és hogy többire
7132 201|                   öreg pasáknak adják őket. A' való, hogy a házasságot
7133 201|                   adják őket. A' való, hogy a házasságot éppen nem kívánhatják,
7134 201|                 akár ifiúnak adják őket, de a férjekkel nem lakhatnak,
7135 201|                 férjekkel nem lakhatnak, és a lakodalom után Constancinápolyból
7136 201|                  tudok olyan vezért, akinél a császár leánya volt. Itt
7137 201|                    dolog nem történik, mint a Nagy Károly császár leányával
7138 201|                  császár leányával történt.~A császárnak volt egy Eginhárt
7139 201|              Eginhárt nevű secretáriusa; ez a maga hivatalját oly jól
7140 201|                 hogy mindenek szerették. De a többi között a császárnak
7141 201|                szerették. De a többi között a császárnak egyik leánya
7142 201|                  Immához. Minthogy pedig ez a szeretet hovátovább nevekedék,
7143 201|             ajtajára mene kopogatni, mintha a császár küldötte volna őtet.
7144 201|                    igen kezde tartani, hogy a hóban a nyomáról meg ne
7145 201|                 kezde tartani, hogy a hóban a nyomáról meg ne üsmerjék,
7146 201|                  hogy honnét jött volna ki. A császár leányának megmondá,
7147 201|                  észre ne vegyenek. Végtire a fejdelemasszony talála módot
7148 201|         fejdelemasszony talála módot abban. A' pedig a' volt, hogy a szeretejét
7149 201|                talála módot abban. A' pedig a' volt, hogy a szeretejét
7150 201|                      A' pedig a' volt, hogy a szeretejét a hátán kivigye
7151 201|                     volt, hogy a szeretejét a hátán kivigye a hóból.~A
7152 201|                  szeretejét a hátán kivigye a hóból.~A császár pedig az
7153 201|                    a hátán kivigye a hóból.~A császár pedig az egész étszakát
7154 201|               nélkül töltötte volt, és látá a leányát, hogy micsoda nehezen
7155 201|                  hogy micsoda nehezen vitte a terhét, és azt letévén,
7156 201|                 nagy sietséggel visszátére. A császár ezen mind csudálkozék,
7157 201|                  bizonyos lévén abban, hogy a cselekedete nem maradna
7158 201|                 akara válni az udvartól, és a császár lábaihoz borulván
7159 201|                    nem vett volna jutalmat. A császár felelé, hogy fog
7160 201|                 fogja adni szándékját. Azon a napon pedig a császár esszegyűjté
7161 201|              szándékját. Azon a napon pedig a császár esszegyűjté a tanácsit,
7162 201|                 pedig a császár esszegyűjté a tanácsit, elejekbe tévé
7163 201|                     tanácsit, elejekbe tévé a secrétariusnak vétkét, és
7164 201|       megkisebbítené, de meg nagyobbá teszi a familiája gyalázatját, azért
7165 201|                    azért inkább szereti ezt a gyalázatot elfedezni a házasságnak
7166 201|                  ezt a gyalázatot elfedezni a házasságnak palástjával.
7167 201|                    és azt mondák néki, hogy a szolgálatjáért jutalmul
7168 201|                     szolgálatjáért jutalmul a császár leányát adnák néki.
7169 201|                   Igenis, néked adom, mondá a császár, aki téged oly jóvoltából
7170 201|                    aki téged oly jóvoltából a hátán hordozott. A fejdelemasszonyt
7171 201|               jóvoltából a hátán hordozott. A fejdelemasszonyt mindjárt
7172 201|                     étszakát kívánok. Ennek a holnapnak a kezdetin akará
7173 201|                  kívánok. Ennek a holnapnak a kezdetin akará egy istentelen
7174 201|               kezdetin akará egy istentelen a francia királyt megölni,
7175 202|                   mivel görög nemzet? Ugyan a görögök prédálák fel ebben
7176 202|                  görögök prédálák fel ebben a holnapban húsvét napján
7177 202|                 húsvét napján Jeruzsálemben a mi kápolnánkot. Azt tudod,
7178 202|                      Azt tudod, néném, hogy a kápolna azon a helyre vagyon
7179 202|                  néném, hogy a kápolna azon a helyre vagyon építve, ahol
7180 202|                  helyre vagyon építve, ahol a Krisztus koporsója volt.
7181 202|                Krisztus koporsója volt. Azt a kápolnát sok császárok,
7182 202|           drágaköves eszközök vannak benne, a görögök elfordították az
7183 202|                 elfordították az igazságtól a pénzzel, és így az Isten
7184 202|                tudja, mint lesz annak vége. A törökök nagy csendességbe
7185 202|                   nagy csendességbe hagyják a mi papjainkot Jeruzsálembe
7186 202|                   az isteni szolgálatot. De a görögök mindenkor irigylették
7187 202|                szent kápolnát nékünk, ugyan a dühösség vivé őket arra,
7188 202|                      Oh, ebben az országban a pénz mindent elcsinál. Azt
7189 202|                  pénz mindent elcsinál. Azt a várost sok görögök, örmények
7190 202|                     nagy békességben vannak a mi papjainkkal. Húsvétra
7191 202|                     gyülekeznek, de sőt még a zsidók is elmennek, hogy
7192 202|               zsidók is elmennek, hogy csak a régi templomoknak a helyit
7193 202|                    csak a régi templomoknak a helyit megláthassák. Ha
7194 202|                   most is elmennek, hát még a Krisztus idejében micsoda
7195 202|              rettentő zsidót felmenni látni a templomba.~Mennyi véghetetlen
7196 202|                    rettentő gyülekezet volt a', micsoda rettentő sok gyilkosok
7197 202|                ítélete és bosszúállása erre a népre. El lehet ítélni abból,
7198 202|           Jeruzsálemet, amég megvevé, addig a városban tizenegyszázezer
7199 202|               embert tett rabbá. Való, hogy a büntetés rajtok nagy volt,
7200 202|               büntetés rajtok nagy volt, de a véteknek nagyságát micsoda
7201 203|                  1757. ~Kedves néném, ebben a holnapban szoktak eret vágatni.
7202 203|                 szoktak eret vágatni. Ennek a holnapnak a 6-dik napján
7203 203|                  vágatni. Ennek a holnapnak a 6-dik napján sok érvágások
7204 203|                 voltak Prága mellett, mivel a királyné hadának nagy harca
7205 203|                     hadának nagy harca volt a prussiai királlyal, végtire
7206 203|                 prussiai királlyal, végtire a királyné hadát Prága felé
7207 203|                  nyomák, és oda bészoríták. A várost is megszállották.
7208 203|                    hanem azt tudom, hogy ha a levél kicsid, a hír elég
7209 203|                     hogy ha a levél kicsid, a hír elég nagy.~
7210 204|                     nagy hírt írhatok, mert a prussiai királyt megverték.
7211 204|                 prussiai királyt megverték. A' pedig így lett meg. Marsallus
7212 204|                     Prága segítségire ment, a király eleiben mene, minthogy
7213 204|                   mene, minthogy pedig mind a két résznek volt kedve a
7214 204|                    a két résznek volt kedve a verekedésre, kedveket tölték,
7215 204|                     város vagy falu mellett a harc 18-dik volt. A harc
7216 204|                 mellett a harc 18-dik volt. A harc sokáig tarta. A győzedelem
7217 204|                  volt. A harc sokáig tarta. A győzedelem pedig a királyt
7218 204|                   tarta. A győzedelem pedig a királyt elhagyá és Daun
7219 204|                   minthogy kedvesen fogadá, a harcot is megnyeré, Prágát
7220 204|                kapuit megnyitá. De Prágában a harcról semmit nem tudtak,
7221 204|                markotányosné vivé legelsőbe a hírt a megnyert harcról.
7222 204|         markotányosné vivé legelsőbe a hírt a megnyert harcról. Hihető,
7223 204|                   az asszony postát. Azután a prussiai had eltávozék Prágától.
7224 204|                  Prágától. Ki mondhatná meg a lakosok örömit, mivel nagy
7225 204|                    égéseket szenvedtek volt a bombák és a tüzes golyóbisok
7226 204|                 szenvedtek volt a bombák és a tüzes golyóbisok miatt!~
7227 204|                  golyóbisok miatt!~Minthogy a minap olvastam az Amurátes
7228 204|                 császár históriáját, ott is a harcról vagyon a szó, amelyet
7229 204|                     ott is a harcról vagyon a szó, amelyet megmondom csak
7230 204|              megmondom csak rövideden, hogy a levelem hosszabb legyen.
7231 204|               levelem hosszabb legyen. Elég a', hogy az ötödik Lajos király
7232 204|                     Amurátessel, hogy pedig a kötést még jobban megerősítsék,
7233 204|               zálogul egy szentelt ostyának a felit adták volt a császárnak.
7234 204|                 ostyának a felit adták volt a császárnak. De nem tudom
7235 204|             császárnak. De nem tudom miért, a király minden ok nélkül
7236 204|                   minden ok nélkül felbontá a békességet és sok számú
7237 204|                     sok számú magyar haddal a császár ellen mene. Sok
7238 204|                     Sok püspökök is valának a táborán, mivel azelőtt az
7239 204|                   táborán, mivel azelőtt az a rossz szokás volt, hogy
7240 204|                     rossz szokás volt, hogy a püspököknek táborba kelletett
7241 204|                     táborba kelletett menni a magok seregekkel. Azt is
7242 204|                   évangyélium szerént, hogy a hitetleneknek nem kell megtartani
7243 204|           hitetleneknek nem kell megtartani a hitet vagy a fogadást. A
7244 204|                     megtartani a hitet vagy a fogadást. A harc Várnánál
7245 204|                    a hitet vagy a fogadást. A harc Várnánál volt, a magyarok
7246 204|             fogadást. A harc Várnánál volt, a magyarok eleinte mindjárt
7247 204|                   magokot, úgyannyira, hogy a törökököt visszányomák,
7248 204|                   és szaladófélben valának. A császár látván, hogy csaknem
7249 204|                   csaknem elvesztette volna a harcot, a fél szentelt ostyát
7250 204|                 elvesztette volna a harcot, a fél szentelt ostyát kivevé
7251 204|                  fél szentelt ostyát kivevé a kebeliből, és az ég felé
7252 204|                    büntetné meg azokot, kik a békességet felbontották,
7253 204|                   volt meg. Ezt elvégezvén, a hada közi nyargal, visszátéríti,
7254 204|                   az ellenségre viszi. Erre a magyarok megrémülnek, megszaladnak.
7255 204|                  megrémülnek, megszaladnak. A király is amint szaladott
7256 204|                  lovastól odaveszett. Ebből a példából látod, néném, hogy
7257 204|                 példából látod, néném, hogy a törökök nagy tisztelettel
7258 204|                    nagy tisztelettel vannak a Krisztushoz, noha minket
7259 205|              császár sok betegeskedése után a sok mindenit másra hagyá.
7260 205|                Mondám, másra hagyá, mert az a más is nem másnak, hanem
7261 205|                hanem másra hagyja, valamint a dervis mondá egy perzsiai
7262 205|              királynak. Egy dervis bémenvén a király udvarában, egy filegorjában
7263 205|                    egy gyéként leteríte, és a pipáját meggyújtá, mintha
7264 205|                  mintha ő lett volna az úr. A király meglátván, hozzájá
7265 205|                  szabadság nélkül bémenjen. A dervis azt izené, hogy a
7266 205|                    A dervis azt izené, hogy a vendégfogadóban mindennek
7267 205|                   mindennek szabad bémenni; a királynak szüleatyja, nagyapja,
7268 205|             nagyapja, apja egymásra hagyták a kastélyát, valamint a vendégfogadót.
7269 205|               hagyták a kastélyát, valamint a vendégfogadót. A király
7270 205|                   valamint a vendégfogadót. A király megneveté a dervis
7271 205|           vendégfogadót. A király megneveté a dervis bolondságát. Oszmány
7272 205|              császár volt, békességszerető, a keresztyéneket nem gyűlölte.
7273 205|            vadászatban egy hercegné leesvén a lóról, kitörte mind a két
7274 205|               leesvén a lóról, kitörte mind a két karját; a' bizonyos,
7275 205|                  kitörte mind a két karját; a' bizonyos, hogy holtig fogja
7276 205|                   hogy holtig fogja viselni a bélyegit. Abból látjuk,
7277 205|                     nincsen annyi szükségek a karokra, lábokra, mint az
7278 205|                    akin igen szerete járni. A ló is olyan kevély volt,
7279 205|           Constancinápolyba kelletett menni a császárhoz, minthogy földön
7280 205|                     asszony kéré, hogy ülne a lovára, és vinné végben
7281 205|                 vinné végben azon az útját. A pápa kedvesen vevé jóakaratját,
7282 205|               kedvesen vevé jóakaratját, és a lovára üle. A pápa elvégezvén
7283 205|               jóakaratját, és a lovára üle. A pápa elvégezvén dolgát,
7284 205|           elvégezvén dolgát, visszátére, és a gazdasszonyához szálla,
7285 205|                  gazdasszonyához szálla, és a lovat nagy köszönettel visszáadá,
7286 205|              Egynehány nap múlva az asszony a lovára akara ülni, de nem
7287 206|              novembris 1757. ~Kedves néném, a hadakozáskor a verekedésről
7288 206|                Kedves néném, a hadakozáskor a verekedésről kell írni,
7289 206|                 meghalni, valamint történék a prussusoknak ennek a holnapnak
7290 206|               történék a prussusoknak ennek a holnapnak 22. napján Breslo
7291 206|                      napján Breslo mellett. A királyné hadát úgy tetszik,
7292 206|                  gróf Nádasdi komendírozta, a prussiai hadat Bevern herceg.
7293 206|               leírnám is, hogy mint volt az a harc, a végin csak azt kellene
7294 206|                   hogy mint volt az a harc, a végin csak azt kellene mondani,
7295 206|                   azt kellene mondani, hogy a prussust megverték, és a
7296 206|                    a prussust megverték, és a herceget elfogták, egynehány
7297 206|                   már Siléziát visszányerte a királyné. Breslót nem sokáig
7298 206|                     sokáig ostromlák, mivel a harc után két nappal feladák.
7299 206|                   királlyal, Filipussal. Ez a Nagy Sándor apja volt. A
7300 206|                    a Nagy Sándor apja volt. A király valamely várat szálla
7301 206|                    azalatt egy kevély görög a táborára érkezék, és kéreté
7302 206|                 táborára érkezék, és kéreté a királyt, hogy fogadná bé
7303 206|                    olyan nyilas volna, hogy a madarat reptiben lelövi.
7304 206|                    madarat reptiben lelövi. A király talám akkor nem lévén
7305 206|                     hogy nem volna szüksége a vadászra, hanem katonára.
7306 206|                   vadászra, hanem katonára. A görög sokat álítván maga
7307 206|                   sokat álítván maga felől, a válaszon felindula, és ugyanazon
7308 206|               felindula, és ugyanazon estve a várba bészökék, feltévén
7309 206|                  bészökék, feltévén magában a bosszúállást. Egynehány
7310 206|           bosszúállást. Egynehány nap múlva a király megkerülé a várat,
7311 206|                    múlva a király megkerülé a várat, de szerencsétlenségire
7312 206|           szerencsétlenségire közelebb mene a várhoz, mintsem kelletett
7313 206|                kelletett volna. Amint pedig a várat vizsgálná, a várból
7314 206|                    pedig a várat vizsgálná, a várból nyíllal a szemit
7315 206|                 vizsgálná, a várból nyíllal a szemit meglövik. Mikor pedig
7316 206|                szemit meglövik. Mikor pedig a nyilat a szemiből kihúzták
7317 206|              meglövik. Mikor pedig a nyilat a szemiből kihúzták volna,
7318 206|                  rajta, e' vala reája írva: a Filep jobb szemére. Úgyis
7319 206|                   szemére. Úgyis volt, mert a jobb szemén volt a lövés.
7320 206|                     mert a jobb szemén volt a lövés. A király és mindnyájan
7321 206|                   jobb szemén volt a lövés. A király és mindnyájan általláták,
7322 206|                 mindnyájan általláták, hogy a nyilas ember lőtte meg bosszúállásból.
7323 206|                   lőtte meg bosszúállásból. A kevélység és a bosszúállás
7324 206|              bosszúállásból. A kevélység és a bosszúállás mit nem okoznak!
7325 206|              állanom, mert régen nem vettem a néném levelit.~
7326 207|                 hideg szokást vesznek, mert a hó között is hadakoznak,
7327 207|                     hadakoznak, mivel ebben a hideg holnapban, ötödik
7328 207|                  volt Lissánál, Siléziában. A királyné hadát Károly fejdelem
7329 207|                Marsalus Daun komendírozták, a prussiai király maga komendírozta
7330 207|                    király maga komendírozta a maga hadát. A harc nagy
7331 207|                  komendírozta a maga hadát. A harc nagy volt, mind a két
7332 207|                      A harc nagy volt, mind a két rész vitézül viselte
7333 207|                   viselte magát, de végtire a győzedelem a király mellé
7334 207|                     de végtire a győzedelem a király mellé hajola, és
7335 207|                     király mellé hajola, és a harcnak azt a hasznát vevé,
7336 207|                    hajola, és a harcnak azt a hasznát vevé, hogy Breslót
7337 207|                  tudja, meddig bírja.~Ismét a halálról kell írnom, mert
7338 207|                    mert Csáki úrnak hatodik a szava igen elnehezedvén,
7339 207|                     Zai úrfival, mi vagyunk a legutolsók, mert legutoljára
7340 207|                 mire, meddig, ő tudja. Elég a', hogy adjunk hálákot néki,
7341 207|                 hogy ne hagyja el ezután is a szegény bujdosókot, el nem
7342 207|                     kérjük; mert az emberek a szájat hallgatják meg, de
7343 207|                 hallgatják meg, de az Isten a szívet tekénti, valamint
7344 207|                 szent remetével.~Egy püspök a tengeren utozván, a hajósok
7345 207|                  püspök a tengeren utozván, a hajósok egy sziget mellé
7346 207|                    hajósok egy sziget mellé a hajót megkötik, a püspök
7347 207|                     mellé a hajót megkötik, a püspök maga mulatságára
7348 207|                     püspök maga mulatságára a szárazra kimegyen. Amint
7349 207|                    egy kis gunyhócskát láta a fák között, gondolá, hogy
7350 207|                     legyen az Isten. Ezeket a szókot pedig szüntelen mondja
7351 207|                pedig szüntelen mondja vala. A püspök nem állhatván, bémene
7352 207|                      hanem áldott az Isten. A remete úgy kezdé mondani.
7353 207|                   remete úgy kezdé mondani. A püspök, hogy erre megtanította
7354 207|              megtanította volna, visszátére a hajóhoz, és megindula a
7355 207|                     a hajóhoz, és megindula a hajó. A remete pedig azalatt
7356 207|               hajóhoz, és megindula a hajó. A remete pedig azalatt elfelejté,
7357 207|                      nagy sebességgel kezde a püspök után futni. A hajó
7358 207|                  kezde a püspök után futni. A hajó távul vala már a parttól,
7359 207|                futni. A hajó távul vala már a parttól, de a remete nem
7360 207|                távul vala már a parttól, de a remete nem vigyázva arra,
7361 207|                remete nem vigyázva arra, ha a földön vagy a vízen futott-é,
7362 207|             vigyázva arra, ha a földön vagy a vízen futott-é, néki csak
7363 207|                    imádság volt az esziben. A püspök és akik a hajóban
7364 207|                   esziben. A püspök és akik a hajóban valának, nagy csudálkozással
7365 207|                  csudálkozással láták, hogy a remete a tengeren futna
7366 207|         csudálkozással láták, hogy a remete a tengeren futna utánok. Aki
7367 207|               tengeren futna utánok. Aki is a hajót béérvén, kiáltá a
7368 207|                     a hajót béérvén, kiáltá a püspöknek, hogy elfelejtette
7369 207|            elfelejtette volna az imádságot. A püspök látván a nagy csudát,
7370 207|                  imádságot. A püspök látván a nagy csudát, mondá néki:
7371 207|                     eddig imádkoztál. Ebből a példából látjuk, hogy az
7372 207|              példából látjuk, hogy az Isten a szív imádságát szereti,
7373 207|                   imádságát szereti, és nem a szónkra figyelmez. Én is
7374 208|                   emberi nemzet olyan, mint a halálra ítéltetett rabok,
7375 208|                     tudják, mikor viszik ki a halálra. A mi sorsunk éppen
7376 208|                  mikor viszik ki a halálra. A mi sorsunk éppen olyan.
7377 208|                      Az Isten azt is kivevé a bujdosásból 22 octobris.
7378 208|                   Már most egyedül maradtam a bujdosók közül, és nem mondhatom,
7379 208|                 kell kimennem az áldozatra. A Csáki úr halála után Zay
7380 208|                    után Zay urat tette volt a porta a magyarok fejévé,
7381 208|                     urat tette volt a porta a magyarok fejévé, akik ebben
7382 208|                   ebben az országban vannak a császár protectiója alatt.
7383 208|              protectiója alatt. Halála után a portára kelletett mennem,
7384 208|                   hogy hírré adjam halálát. A szokás szerént engemet tettek
7385 208|                 vannak, azok újak. Micsodás a világ! Mennyi változáson
7386 208|                    predikációt csinálhatnék a siralomnak völgyében lévő
7387 208|               vagyok, hanem azt tudom, hogy a pornak porrá kell lenni,
7388 208|                  kell-é mást kívánnom annál a boldogságnál.~Az első levelemet,
7389 208|                   Az első levelemet, amidőn a nénémnek írtam, huszonhét
7390 208|                ebből kiveszek 17 esztendőt, a többit haszontalan bujdosásba
7391 208|           haszontalan bujdosásba töltöttem. A haszontalant nem kelletett
7392 208|              haszontalanság, mert ő mindent a maga dicsőségire rendel.
7393 208|                Kérjük az üdvességes életet, a jó halált és az üdvességet,
7394 208|            üdvességet, és azután megszűnünk a kéréstől, mind a bűntől,
7395 208|                 megszűnünk a kéréstől, mind a bűntől, mind a bujdosástól,
7396 208|               kéréstől, mind a bűntől, mind a bujdosástól, mind a telhetetlen
7397 208|                    mind a bujdosástól, mind a telhetetlen kívánságtól.