Rész

  1 1  |           tengeren is megbetegszik az ember, nemcsak a földön, és ott
  2 5  |              egy szekérre teszik, hat ember kiviszi a városból. Ezt
  3 5  |              távul láttam is, de szép ember, és azt nem kell csudálni,
  4 5  |             mészároshoz, hogy jó hadi ember legyen, mivel úgyis mindennap
  5 5  |          császárnak megtetszett az az ember, hogy jól vágta a fát; az
  6 7  |            néném, látja kéd, mikor az ember a szokást nem tudja. Másszor
  7 7  |      elhihetjük, mikor olyan nagyeszű ember mondja azt felőlle, mint
  8 7  |             hintett el imitt-amott az ember számára, és oda kinek-kinek
  9 7  |              vezér is, de nem jó hadi ember. Ha szinte jó hadi ember
 10 7  |              ember. Ha szinte jó hadi ember volna is, de őtet a császár
 11 13 |              eleget elmélkedhetnék az ember az ilyen változásokon, de
 12 13 |          magával, mert ő nem hadakozó ember: elméje nagy vagyon, de
 13 15 |           künt is elig szenvedheti az ember a nagy héséget, a falt vagy
 14 15 |           asztalt, ha megtapasztja az ember, melegséget érez. A minap
 15 17 |             édes néném, kédet. A holt ember pedig olyan ízetlen, kedvetlen,
 16 18 |        Micsoda szép állapot, mikor az ember a nénjire meg nem haragszik.
 17 19 |          menni, akármint vonogassa az ember magát, de azt csak fel kell
 18 20 |               és tudja meg, hogy ő is ember. De az ő pompáját ne irigyeljük,
 19 21 |                Mentől ritkábban ír az ember, annál hosszabb levelet
 20 24 |               annyi prókátor, mert az ember maga menne gyönyörűséggel
 21 27 |             Nem lehet mindenkor olyan ember mellette, akivel írattathasson;
 22 27 |            történik olyan, amelyet az ember örömest megírná a feleséginek;
 23 28 |              ma egy dolgot elvégez az ember, holnap az újakkal újra
 24 28 |             elméjit. Ember-é? Igenis, ember, megváltozhatik hát, és
 25 33 |              nem gondolhatta volna az ember. A mi jóakaróink addig munkálkodtanak
 26 34 |       bizonyos, hogy az a híres római ember ezen a földön eleget járt,
 27 35 |      odavihetik melegen. Ítélje el az ember az ő török mondását! Elég
 28 36 |         mindenik lapáton kin 4, kin 3 ember volt, mind egészen 220 rab
 29 36 |            csendesség. Amikor kétszáz ember megrándítja, csak elhiheti
 30 36 |               azt nézni. De meg ha az ember azt meggondolja, hogy azok
 31 36 |             maradni nekik, megesik az ember szíve rajtok. Azonkívül
 32 36 |           kigondolni. Azt gondolná az ember, hogy mindeniknek az egész
 33 36 |               szomorú zörgést hall az ember, mert csak a sok lánc zörgésit
 34 37 |               Akármely felé menjen az ember, mindenütt a szép mező,
 35 37 |     mostanában gyönyörűséggel nézi az ember itt a szántóföldeket és
 36 37 |         töltenők, ha lehetne, mert az ember nem mehet örökké sétálni,
 37 37 |           tudok, másik a', hogy ha az ember hozzájok megyen, elsőben
 38 37 |           óráig is elhallgatna, ha az ember azt elvárná. Ők a beszélgetéshez,
 39 41 |               alól ki nem búhatott az ember a sok eső miatt. Sohasem
 40 44 |              ez: reggel jól vagyon az ember, estvefelé megbetegszik,
 41 45 |              nyavalyánál is, mivel az ember nem tudhatja a szempillantást,
 42 45 |          nyughatatlanságban vagyon az ember. Hányszor feküdtem már úgy
 43 46 |          olyan örömmel, mint mikor az ember valamely veszedelemből megszabadul.
 44 48 |           néném, akármennyit éljen az ember, akármicsoda kedvére töltse
 45 51 |           orvosságot is kerülje el az ember, de ez a mesterség. Mindazonáltal,
 46 51 |               hazáját elfelejtheti az ember, mert talám magam is elfelejteném,
 47 54 |               hirtelenkedni, mikor az ember valamit akar kezdeni, s
 48 56 |              válaszát. Csaknem minden ember ír levelet, de nem minden
 49 58 |              Mely szép dolog, hogy az ember nem tudja a jövendőt, mert
 50 59 |    matériákban és gyöngyösön látja az ember, azt gondolná, hogy mindenik
 51 60 |             vásáron? Hol vagyon az az ember, ki megtalálta azt a levelet,
 52 60 |              apró, hogy elig látja az ember, és amikor tojik, egy papirosra
 53 61 |   rendtartásnál. Aztot egy közönséges ember is véghezviheti házánál.
 54 64 |              egy példabeszéd, hogy az ember a fogával ás magának vermet.~
 55 69 |            gondolták, hogy a ló és az ember mind egy. A jezsuita azt
 56 72 |            Mert a' nem lehet, hogy az ember mindenkor győzedelmes legyen,
 57 74 |           lovakból áll, a pénzt a más ember erszényiből veszik ki, és
 58 74 |           volnának, hogyha csak a más ember köntösével nem fedeznék
 59 74 |           vászonpalotájokkal, hogy az ember ezen a világon csak szarándok,
 60 74 |              alatt laknak, akik a más ember kenyerét eszik, és a más
 61 76 |         restség okozza. Mert mikor az ember csak holnapra halogatja
 62 76 |               jő. Mennyi kárt vall az ember a halogatásért, és mennyi
 63 76 |               mert mikor megüsméri az ember magában a vétket, a büntetést
 64 76 |             nagy melegekben is minden ember reszket a hideg miatt, mert
 65 76 |          Ugyan szép állapot, mikor az ember bújában meg nem hal, mert
 66 76 |            édes nénékám, hogy micsoda ember az a francia, aki nem régen
 67 77 |             szedőt, szedőnét látja az ember. Az úri asszonyok, leányok
 68 80 |            mert ez új dolog lévén, az ember mindenkor kap az újságon;
 69 80 |           végben, addig hány százezer ember hala meg a Szentföldön.
 70 83 |            hagyod, hogy keveset él az ember. Vannak olyan állatok, akik
 71 83 |      legtöbbet szenved és dolgozik az ember. Mégis mennyi öreg munkásembereket
 72 85 |               leszünk. Mert hány ezer ember veszett és vész mindennap
 73 85 |            Ettől vagyon, hogy soha az ember nem lehet boldoggá, mert
 74 85 |         legyen jó idő. Egy szántóvető ember azt fogadta volt az isteneknek,
 75 85 |          vagyunk, mint a vízben esett ember, akinek mindaddig kell vergődni,
 76 85 |               hogy az Isten egynehány ember kedviért az ő közönségesen
 77 85 |               volt. Az akasztani való ember kérdi, micsoda úr megyen
 78 85 |             mondá a tiszteknek: ez az ember nekem nagy titkot mondott,
 79 87 |   elcsudálkozott rajta, hogy egy öreg ember lett belőlle, úgy megfejéredett
 80 88 |              pedig úgy el nem unja az ember magát, mint itt, mert semmi
 81 89 |         gyermekeket sem. Azt tudná az ember, hogy mind kiholtak a faluból,
 82 95 |               az utcán előltalálja az ember, azt gondolhatná, hogy mindenik
 83 96 |              visznek. Azt mondják, jó ember, egy kevéssé kemény, amint
 84 99 |               valamint egy közönséges ember: a lélek kiment belőlle,
 85 104|     Oloszország felé. Azt gondolná az ember, hogy talám ott valamely
 86 106|    megpanaszolja, de a panaszostól az ember hízik. Noha azt szokták
 87 111|             vagyon, aki is olyan papi ember, hogy az időt nem vesztik
 88 115|             mennél inkább távodzik az ember a keserűséget okozó októl,
 89 115|             mennél távulabb legyen az ember valamitől, annál kisebbnek
 90 122|               Erre az a ritka és nagy ember megölel és mondja: megbocsátok,
 91 129|     kifacsarják, elvetik, és mikor az ember a csorgóból akar innya,
 92 130|              sorjában, mindenikét két ember tartotta ezüstláncokon,
 93 131|        megláthatók, hogy miért kap az ember e világon. Az Esopus mondása
 94 137|           óráig tarta. Ez a pasa szép ember, vezéri módon termett; ez
 95 137|       Mehemetnek, igen kegyes és okos ember. Való, hogy nem volt hadi
 96 137|              Való, hogy nem volt hadi ember, mivel a főharmincadosságból
 97 138|           véle fegyverfogható 80 ezer ember. Minthogy siet, azért a
 98 139| rendeletlenséggel, és ha szüntelen az ember magára nem vigyáz, a' bizonyos,
 99 139|         táboron vagyon másfélszázezer ember, de ha számlálnánk mindazt,
100 139|       annyiféle dolgot nem találna az ember, mint egy vezérnek a táborán,
101 139|            hurcolni. Ítélje el már az ember, ha egy vezér táborát felverik,
102 139|            ahhoz mindjárt harmincezer ember. Amicsoda rendeletlenség
103 147|            pestisben holt-é meg az az ember? Ezek felelik, hogy abban.
104 148|                valamint egy régi nagy ember felől mondották volt, hogy
105 150|            micsoda helyeken megyen az ember Bukuresttől fogva egész
106 151|           bővön számlálván másfélezer ember. Legutoljára vitték a faltörő
107 155|         városból, és a városon minden ember futófélben vagyon, mert
108 158|                mert mikor bémegyen az ember valamely bolgár faluban,
109 165|             angyal keverte fel és nem ember. Hagyjuk a bölcsességnek
110 166|              telhetetlenség, mikor az ember bé nem éri a magáéval. A
111 167|               dolog, de jó emberséges ember, mikor nem akar is valamit
112 167|          Micsoda szép dolog, mikor az ember felől jót mondanak, néki
113 167|              a keresztyéni emberséges ember felől midőn jót mondanak,
114 169|            akármely magosra hágjon az ember, de csak le kell onnét szállani,
115 176|          ötödik ágy között egy herélt ember fekszik, hogy valami rendeletlenség
116 180|             Alkoránból, hogy ez a két ember a Szentírásból vették ki,
117 181|            még azt mondom, emberséges ember, érette.~
118 182|              akkor megyen a mezőre az ember, mikor akarja. A nagy kerített
119 184|           vagyon. Ha valamely különös ember valamely templomnak fundációt
120 187|     birodalomnak fejdelme, emberséges ember, hozzánk máris mutatta jóakaratját.
121 188|           asszonyát pénzen veszi.~Egy ember, aki el akar válni a feleségitől,
122 189|               az imádsághoz. (Istenes ember, mondja az Alkorán, amidőn
123 193|               Hogyha a halott istenes ember volt, a két angyal után,
124 206|             általláták, hogy a nyilas ember lőtte meg bosszúállásból.
125 207|          Isten elvégezte, hogy minden ember meghaljon. Utolsó generálisa
126 207|          gondolá, hogy talám valamely ember laknék ott. Egy kis ablakocskához