Rész

  1 1  |          vízben sipadoztak a lábai. Hát mi bűnösök, hogyne félnénk,
  2 3  |           látom is, szeretem kédet. Hát kéd engemet?~
  3 4  |          gazdag feleségért elhadni. Hát nem jól mondom? Nem beszéllek
  4 4  |           jól mondom? Nem beszéllek hát a házasságról, úgyis itt
  5 4  |       mélyföldnire vagyok. Azt kell hát kédnek megírni, hogy minket
  6 4  |             nyájasságért kívánhatja hát valaki a török barátságot,
  7 6  |       gondja vagyon az egészségire. Hát engem szeret kéd?~
  8 7  |            szívesen szeretem kédet. Hát kéd engemet? Az egészségre
  9 8  |         vagyok, mint egy darab jég. Hát azért ne írjak kédnek? A'
 10 11 |            az özönvíz el nem oltja. Hát kéd szeret-é engemet? Vigyáz-é
 11 12 |             meg sem bánjuk. Álljunk hát bosszút egymáson, és írjunk
 12 12 |           meg is unta a hadakozást. Hát mi mit csinálunk a kettő
 13 12 |           örömmel. Ne szomorkodjunk hát azon, ha dolgok úgy nem
 14 12 |        rettenetesen szeretem kédet. Hát az egészség jó-é, vigyáz-é
 15 13 |           kéd, mint szeretem kédet! Hát kéd? Az egészségire vigyázzon
 16 14 |       másikával táplál. Édes néném, hát kétségbenessünk-é? Nem,
 17 17 |             nem szeretnék meghalni, hát hogy ölelném meg, édes néném,
 18 18 |            mert a' nem esik jóüzün. Hát a' nekem jóüzün esék-é,
 19 19 |            annyi házieszköz nélkül, hát mi miért nem lehetnénk el.
 20 19 |          annál. Mi szükségem vagyon hát nekem is a házieszközre?
 21 23 |            nem lehetne csináltatni; hát azután a sok marhának bővségit,
 22 24 |            nem illik. Mit csináljak hát, hogy kédnek is engedelmeskedjem?
 23 28 |       Igenis, ember, megváltozhatik hát, és az idevaló emberek abban
 24 28 |            kédet, mint a káposztát. Hát kéd? Hát az egészség felől
 25 28 |          mint a káposztát. Hát kéd? Hát az egészség felől semmit
 26 30 |     száraztanak meg csak Jénikőben? Hát még a rettentő sok disznóhal
 27 32 |           brassai havas. Tartsa meg hát ígéretit, és három vagy
 28 33 |             pedig késsel, villával. Hát a' jó szokás-é, hogy a tatár
 29 33 |         országban lévő szokást kell hát megtudnunk, ha arról akarunk
 30 33 |        ellene a bíró előtt. Mondjuk hát, hogy a jancsár aga küldhetett
 31 36 |         Mink ezen eleget nevettünk, hát kéd is nevessen. Elég a',
 32 37 |        hasznára vagyunk a városnak, hát még ezután. Csak azt bánom,
 33 37 |            is, csak oda kell menni, hát hogy töltsük az időt; még
 34 37 |            már tíz az óra. Aludjunk hát, édes néném. De az egészségre
 35 39 |             Erre azt mondhatná kéd: hát a kereszténység hol vagyon?
 36 39 |           kereszténység hol vagyon? hát az évangyéliumot csak a
 37 40 |           állott a mai köszöntésem. Hát még mennyit nevettünk a
 38 40 |            atyafiszeretetnél. Látja hát kéd, mint szeretem kédet.
 39 56 |           bolondság ezen a világon, hát az ilyen miért volna alábbvaló
 40 56 |        előtt mindenik egyenlő volt. Hát a' nem volt-é bolondság
 41 56 |           udvart és konyhát talált. Hát Vitellius római császár
 42 56 |            E' nem volt-é bolondság? Hát Cájus császár, aki lova
 43 58 |           mint most, oh kedves idő! Hát mit mondjak a gyónásról,
 44 58 |         szokást másutt is bévették. Hát a franciák sok helyeken,
 45 60 |            vetik a gyapotat. Írjunk hát a gyapotról, mert az itt
 46 60 |     harmadik köntöst veszen magára. Hát nem elég egy holnap alatt
 47 61 |             hússal kellene tartani. Hát azt írtam-é meg valaha kédnek,
 48 63 |              kik hazájokban vannak, hát mi hogy volnánk, kik itt
 49 63 |              A császár mondá nékik: hát miért indultatok fel, és
 50 64 |         olyan szentek szenvedtenek, hát én micsoda szenvedést nem
 51 64 |            óráig való déli álommal. Hát még a rettentő ital mit
 52 65 |            akik itt a földön élnek. Hát miről írjak, édes néném.
 53 66 |          irtózással kell azt látni. Hát még micsoda kínban vagyon
 54 69 |         kell valamit írni. Azt írom hát, hogy itt most szántanak
 55 69 |            nem kapnak a baráthúson. Hát egy szegény jezsuita, szokása
 56 70 |        fekszik, másnap ha meglátja, hát ijesztő. De az ő törvények
 57 75 |            a' pedig nem régi dolog. Hát édes néném, az az ízetlen
 58 76 |              Azt Zsuzsi sem akarná. Hát osztán ki írna neki? Hát
 59 76 |            Hát osztán ki írna neki? Hát ő kinek ír azután?~Az ilyen
 60 76 |            ha a cárt rabul fogatom, hát osztán ki visel gondot az
 61 78 |   megtartunk, a pogányoktól vettük. Hát mi honnét vettük a vízbenvető
 62 78 |       hétfüt, mondja meg kéd nekem. Hát bizonyos vármegyében Franciában
 63 78 |           földesúrnak sódort adnak. Hát még micsoda szokás vagyon
 64 80 |          mérte háborgatni. Nem kell hát csudálni, ha mindenkor feles
 65 81 |            reggel keresik a zsidót, hát nincsen; mindenütt tudakozódnak
 66 81 |        csináljon, mi azt csudáltuk. Hát az asinus, ő azt többször
 67 85 |       örökös hazáján kívül valónak, hát mi, akiknek egy lábni földünk
 68 85 |           elegen mennek a tengerre. Hát minékünk nem volt-é példa
 69 85 |           változtatja, csak ússzunk hát, édes néném, amég lehet.
 70 86 |            szíves kívánat. Nénékám, hát ne haragudjam? Mindennap
 71 86 |           tőllem kérdi meg. Felülök hát az ítélőszékemben, és onnét
 72 87 |         suhajtá. Ne panaszolkodjunk hát a bujdosásról, vegyünk mindent
 73 88 |           hazáját még láthassa meg. Hát mi? Mi is. Azért éljünk
 74 90 |         mind hasznos a plébánusnak, hát ezenkívül esztendő által
 75 92 |          volt, azaz feredős legény.~Hát még a szegény vezérről ne
 76 94 |         kedvesen nem vettem kednek. Hát kéd kedvesen vette-é az
 77 97 |          édes néném az újesztendőt. Hát új szívet ne kívánjunk-é
 78 98 |        végben is vivék. Jó étszakát hát, édes néném, én is alunni
 79 100|      tekinteti.~Juliánna. Hogyhogy? Hát az én kegyes barátságom,
 80 102|             teheti, most van ideje. Hát nekünk vagyon-é most ideje,
 81 104|           oda vagy százezer embert. Hát ezek, édes néném, miért
 82 106|             dolgok mentenek végben. Hát még ha élünk, mit nem érünk!
 83 106|         verseket gyalulni. Elrakván hát a verscsináló szerszámimot,
 84 110|           lengyel királlyal bántak. Hát az egészség mint van, mert
 85 119|             felőllem a velem valók, hát még ezután mit fognak irántam
 86 119|        járnak, ha őtet káromlották, hát engemet miért nem. Talám
 87 137|             kétszer Erdély országa. Hát az ilyet nem lehet-é híni
 88 143|         között kelletett elmennünk. Hát ha felfordították volna
 89 149|          hetven órára kell ügetnem, hát ha még valamely keringő
 90 149|             is ott vagyon táborban. Hát nem kell-é a káposztát őrizni?
 91 150|         annyi sokféle virág legyen. Hát ha még az elmúló gyönyörűségünk
 92 150|       vagyon spékelve kevélységgel, hát ligora hogyne volna, amidőn
 93 151|       gyanánt legyen. Beszélgessünk hát mind a városról, mind az
 94 160| visszámehettek a főpap halála után. Hát mi várhatjuk-é azt? Erre
 95 161|             filozófus öcséd vagyon, hát ha még tanultam volna. De
 96 167|           való szók is megmaradnak. Hát mit mondhatni az olyanokról,
 97 178|          tefterdárja, kincstartója.~Hát a havasalföldi és a moldovai
 98 178|   császárnak hatvanezer tallért ád, hát még a sok imede-amoda való
 99 189|             nem töltöttem Zágonban. Hát azt megírjam-é, hogy mennyi
100 198|         császár azt felelte reá: no hát fojtsák meg előbbször, és
101 199|          kiütötte magát az utcákon, hát még a rettentő kincse annak
102 202|          ezek még most is elmennek, hát még a Krisztus idejében
103 206|      Breslót is feladák Nádasdinak. Hát már Siléziát visszányerte