Rész

1501 84 |               kérdést teszi kéd tőllem, hogy hol kezdették megvakarni
1502 84 |               kezdették. Én azt kérdem, hogy mikor akasztották fel a
1503 84 |          legelső asszonyt Párizsban? De hogy akasztáson ne végezzem a
1504 84 |              levelemet, azt írom hírűl, hogy mi ismét felszedjük a sátorfát
1505 84 |                A' pedig mind arra való, hogy a hercegünk mulassa magát,
1506 84 |                nem tudom, de azt tudom, hogy senki úgy nem szereti kédet,
1507 85 |                 szükséges kédnek tudni, hogy a kéd kedvesen írt levelét
1508 85 |                tehetünk rólla. A' való, hogy én ahhoz nem szokhatom,
1509 85 |     megbocsátani a vétket és reménleni, hogy olyan szokásban nem mégyen.
1510 85 |               néném, ha suhajtással is, hogy a mi életünk, úgy minden
1511 85 |             mégis szerencsések volnánk, hogy ha másoknak például lehetnénk,
1512 85 |                 jó azért tetszik jónak, hogy nincsen hatalmunkban, és
1513 85 |                nincsen hatalmunkban, és hogy csak a nyughatatlan elmétől
1514 85 |                származik. Ettől vagyon, hogy soha az ember nem lehet
1515 85 |                 mindenkor arra ingerli, hogy jobban volna ott, ahol nincsen.
1516 85 |                annak végit szakasztani; hogy meddig tartson a rossz idő,
1517 85 |             fogadta volt az isteneknek, hogy több ajándékot fog nekik
1518 85 |               idő lett. De úgy történt, hogy aratáskor sokkal kevesebb
1519 85 |              istenek azt felelték neki, hogy maga a vétkes, mert nem
1520 85 |              vallás arra tanyít minket, hogy az Isten vezérli az országokot:
1521 85 |                 mert arról gondolkodni, hogy esett oda, a' bolondság
1522 85 |               bolondság volna. A' való, hogy még eddig minden ág a kezünkben
1523 85 |               azt is elmondhatni talám, hogy az Isten egynehány ember
1524 85 |             amég lehet. Csak azt bánom, hogy a virágból most minden órán
1525 85 |          házamot elhadtam, a' bizonyos, hogy a szabadságkeresés az elmémben
1526 85 |               tart bujdosásom, az igaz, hogy az uramhoz való vak szeretetem
1527 85 |              neki a nevét. Arra mondja, hogy hadd híjják, mert nagy dolgot
1528 85 |              megijesztettek ezek engem, hogy a nadrágban kelletett bocsátanom
1529 85 |       várakozásban. A király már tudta, hogy vagyon néki mindenkor valami
1530 86 |                 Azt kérded, édes néném, hogy miért térdepelnek le az
1531 86 |          osztogatják. Erre azt felelem, hogy ők ezt a szokást így vették
1532 86 |                kálvénista püspököt tén. Hogy pedig a közönséges nép fel
1533 86 |                 királynak és jovallani, hogy álljon bosszút a pápán,
1534 86 |                változásokot meghallván, hogy a nagy rosszat elkerülhesse,
1535 86 |          asszonyokhoz való szeretetről, hogy a' micsoda nagy veszedelmeket
1536 86 |            veszik bé - aki is azt írja, hogy az asszonyokot csak a boldogságban
1537 86 |           keveset használ. Sokan írják, hogy a legelső gyilkosság a két
1538 86 |              francia királynak a' való, hogy a példáját nem kellene követni,
1539 86 |               úgy megszerette a leányt, hogy enni sem akart addig, amég
1540 86 |                az órában úgy megutálta, hogy soha véle nem lakhatott.
1541 86 |        asszonyokot, azon is igyekezett, hogy tíz parancsolatot megtartsa.
1542 86 |                 egy asszonyt szeretvén, hogy mind a parancsolatot megtarthassa,
1543 86 |                példa, noha azt tartják, hogy a szeretetben egy harmadik
1544 86 |               bárányt. Azt elmondhatni, hogy a szeretet nem rossz, csak
1545 86 |               az Isten rendelte. Azért, hogy a részegesek mennyországban
1546 87 |           kedves. Azt írod, édes néném, hogy a constancinápolyi szél
1547 87 |                az erdélyi. A' bizonyos, hogy ott természet szerént csak
1548 87 |                azt szokta volt mondani, hogy a szakállát a nyomorúságnak
1549 87 |      fejérítette volt meg. A' bizonyos, hogy öt vagy hat esztendő a hajat
1550 87 |               történt egy ifiúval, akit hogy halálra ítélték, a haláltól
1551 87 |              változást tett az ifiúban, hogy másnap, mikor a halálra
1552 87 |            minden elcsudálkozott rajta, hogy egy öreg ember lett belőlle,
1553 87 |                Ha elhitetnők magunkkal, hogy a bujdosást az Isten jovunkra
1554 87 |             szerént azt kell tartanunk, hogy bujdosásunk mind hasznos,
1555 88 |            nálunk. A' pedig azért volt, hogy György herceg tegnap elmene
1556 88 |         fogyatkozást azt találom benne, hogy magyarul nem tud. De a'
1557 88 |          miatyánkot sem engedték volna, hogy magyarul megtanulja. Vagyon
1558 88 |                 nagy unadalomban forog. Hogy pediglen minden úgy töltse
1559 88 |               aki látná, azt mondhatná, hogy valamely mesterember, vagy
1560 88 |                sokszor tele forgáccsal, hogy maga is neveti magát, és
1561 88 |                 aki azon panaszolkodik, hogy elunja magát. Ritka, édes
1562 88 |        alkalmaztatni magát, mind pedig, hogy úgy mondjam, az időt magához
1563 88 |                nem vihetvén, jól tette, hogy elment. Kívánjunk neki szerencsés
1564 88 |                neki szerencsés utat, és hogy hazáját még láthassa meg.
1565 89 |           octobris 1728. ~Kedves néném, hogy e világon lévő szarándokságunkot
1566 89 |                sem. Azt tudná az ember, hogy mind kiholtak a faluból,
1567 89 |               úgy mint nálunk. Elég a', hogy ott úgy töltöttük az időt,
1568 89 |                  de az urunknak a lábai hogy dagadozni kezdének, tegnap
1569 90 |                csudálni, ha azt mondom, hogy igen kedvesen vettem a kéd
1570 90 |                 kedvesen nem venném. De hogy vagyon a', hogy mi még egyszer
1571 90 |              venném. De hogy vagyon a', hogy mi még egyszer sem haragudtunk
1572 90 |             egymásra? Mert azt mondják, hogy a barátságban egy kis veszekedés
1573 90 |             látták. Azt nem mondhatjuk, hogy talám a mi csillagunk jött
1574 90 |           elfelejtkeztek már miróllunk. Hogy kédnek a kisujja ne fájjon,
1575 90 |                igen szükséges megtudni, hogy az idevaló görög érsek nagy
1576 90 |                is, azt ne gondolja kéd, hogy a szegénységtől vagyon,
1577 90 |                adnak. A püspökök pedig, hogy az érseknek megfizethessenek,
1578 90 |             ígérnek. Ítélje el már kéd, hogy a püspökök és a papok micsoda
1579 90 |         elmondja, amint lehet tőlle, de hogy predikáljon, azt nem lehet
1580 90 |              munkát kell neki dolgozni, hogy a papádiáját táplálhassa
1581 90 |              ellen való feltámadásának, hogy egy szegény özvegyasszonynak
1582 90 |               tőlle a gyapját, mondván, hogy őtet illeti a törvény szerént,
1583 90 |            Koréhoz folyamodék, és kéré, hogy szóllana Aaronnak, adná
1584 90 |              semmit nem nyerhete. Koré, hogy megvigasztalja, 4 ezüstpénzt
1585 90 |                  4 ezüstpénzt ada neki, hogy venne azon annyi gyapjút,
1586 90 |             Aaron azt is vevé, mondván, hogy a törvény parancsolja, az
1587 90 |           szegény özvegyasszony látván, hogy semmi hasznát nem veheti
1588 90 |                az egy juhocskájának, és hogy csak a papok hasznokra tartja,
1589 90 |                tartja, elvégzé magában, hogy megöleti a juhát. De Aaron
1590 90 |         elkeseredvén, haragjában mondá, hogy az én juhom husa anathéma
1591 90 |            egész juhot elvévé, mondván, hogy minden anathéma az Izraelben
1592 91 |  Constancinápolyban, s kéd ott nincsen. Hogy lehet a'? Hogy merték letenni
1593 91 |                 nincsen. Hogy lehet a'? Hogy merték letenni a császárt,
1594 91 |                 megtörténtenek. Hihető, hogy másképpen lett volna a dolog,
1595 91 |             végben.~Aztot hallotta kéd, hogy már egy darab időtől fogvást,
1596 91 |             táborban, olyan szándékkal, hogy a perzsák ellen menjen.
1597 91 |            Scutáriban. Aztot tudja kéd, hogy a császár kastélya és Scutari
1598 91 |              szélyességű. Úgy történék, hogy két közjancsár, ki mindenik
1599 91 |               utcáit járni és kiáltani, hogy aki igaz török, az álljon
1600 91 |                  De a' csudálatos volt, hogy senki a városban ellenek
1601 91 |                 annyira elszaporodának, hogy lehetetlen lett volna ellenek
1602 92 |                 hivatván, kérdé tőllök, hogy mi okát gondolnák ennek
1603 92 |            szándékokot. Ők azt felelék, hogy a császárral megelégesznek,
1604 92 |       császárral, de úgy mindazonáltal, hogy azon három személyt kezekben
1605 92 |               kénszerítte mindent arra, hogy mondaná meg okát a rébelliónak.
1606 92 |       kívánságait, igen igyekezék azon, hogy megszabadíthassa a vezért,
1607 92 |               az ulémák és a gyermekei, hogy a vezért és a tiháját kételenítteték
1608 92 |              megizenék a rébelliseknek, hogy ezek már fogságban vannak,
1609 92 |           fajtalan tihája pedig látván, hogy meg akarják fojtani, ijedtiben
1610 92 |          megholt. Ezeket megölék azért, hogy elevenen ne kénszerítessenek
1611 92 |              testét az anyjának küldék, hogy temettetné el, a tihája
1612 92 |            visszáküldék oly szín alatt, hogy ők a vezért elevenen kívánják.
1613 92 |              hajola. ~A császár látván, hogy a vezér testét visszáküldötték
1614 92 |              akarnak, azért azt akarom, hogy senkinek is miattam veszedelme
1615 92 |        isméretire bízom. Legyetek azon, hogy igazság ellen semmit ne
1616 92 |             beszédekkel szólla hozzája, hogy az egész hallgatók sírának.
1617 92 |            Végtire mondá: távoztasd el, hogy a vezérid kezekben ne engedjed
1618 92 |                feledkezzél pedig arról, hogy ez az uraság senkinek nem
1619 92 |            eszközzel munkálodik, azért, hogy az alávaló eszközből kitessék
1620 92 |          magának.~Azt megvallom kédnek, hogy mi itt tartottunk, és gondolhattuk,
1621 92 |            tartottunk, és gondolhattuk, hogy itt is lehet zenebona és
1622 92 |            hinné azt el, aki nem tudná, hogy a rébellióban is micsoda
1623 92 |             micsoda rendet tartanak, és hogy ahhoz képest micsoda kevés
1624 92 |                 ugyanis ki gondolhatná, hogy olyankor nagy prédálás ne
1625 92 |                 kédnek azt is megtudni, hogy a birodalomban az szokás,
1626 92 |                 birodalomban az szokás, hogy a császárok változásakor
1627 92 |              áldomás adatik; mostanában hogy kiadták, ment 5000 erszény
1628 93 |           komédiásokot. Ma hozák hírit, hogy Constancinápolyban 25. napján
1629 93 |                 megláthatta a füleivel, hogy micsoda formán lőn vége
1630 93 |              lőn vége a rébelliónak, és hogy mint akará az új császár
1631 93 |               szaporodának, úgyannyira, hogy mind a császár, mind a fővezér
1632 93 |            eleget tenni, tartván attól, hogy újabb rébelliót ne kezdjen,
1633 93 |              úton-módon azon igyekezék, hogy meggazdagodhassék. Mindenekre
1634 93 |             venni Pátronát, úgyannyira, hogy akik valamely tisztségekre
1635 93 |               kelletett adniok elsőben, hogy elnyerhessék. Pátrona a
1636 93 |             azzal annyira elbízá magát, hogy egy mészárost akara moldovai
1637 93 |                a vezér azt felelé néki, hogy nem volna szabadságában
1638 93 |                Ezzel megmenté magát, de hogy teljességgel eziránt való
1639 93 |            Pátronának, azt tanálák fel, hogy az ő társát, Muszli agát
1640 93 |           értelmes lévén, eleiben adák, hogy micsoda illetlen dolog volna
1641 93 |                  hanem vállalja magára, hogy végben ne menjen ez a dolog.
1642 93 |               is nagy kedve volna arra, hogy a nem okos mészáros vajdává
1643 93 |                azért mondák Pátronának, hogy ebben a dologban nagy vigyázással
1644 93 |              vigyázással kell járni, és hogy jó volna elmenni a kaszáp
1645 93 |              lenni azért a mészárosért, hogy nekik azt a pénzt leteszi,
1646 93 |              néki. A főmészáros felelé, hogy ő nem lenne kezes azért
1647 93 |              vévé Pátronát, úgyannyira, hogy ez az utolsó mindennap újabb
1648 93 | Constancinápolyban hívatá Csánum Kosát, hogy kaptán pasának tennék (a
1649 93 |      főgyenerálisa), és a nissai pasát, hogy ez kísérné a Mekkában menő
1650 93 |        érkezének. Pátrona megsejdítvén, hogy az utolsót másvégre hívatták
1651 93 |                tanácsot tarta híveivel, hogy miképpen lehetne megelőzni
1652 93 |              Muszlit arra kénszerítték, hogy venné fel a kultihája tisztségit;
1653 93 |            pasától, aki azt írta volna, hogy a perzsa és a szerecsenek
1654 93 |              vezér nagy dívánt hirdete, hogy tartana tanácsot az egész
1655 93 |                elmenni. A vezér látván, hogy semmit nem végezhetne aznap,
1656 93 |                végezhetne aznap, mondá, hogy másnap a császár előtt kellene
1657 93 |              azért arra int mindeneket, hogy ki-ki jelen légyen jó reggel.
1658 93 |                 Ez mind arra való volt, hogy a lesre vihessék a rébelliseket.~
1659 93 |              egy dívánházat készítének, hogy a gyűlés háromféle helyt
1660 93 |              ajánlá magát a császárnak, hogy ő végbenvinné szándékát,
1661 93 |          azalatt egy puskát kilőttenek, hogy a kapukot bézárják. Azonnal
1662 94 |           fillentenék, ha azt mondanám, hogy a minapi levelét kedvesen
1663 94 |           Azoknak pedig csak az az oka, hogy kéd most nem lakik Pérában.
1664 94 |                 lakik Pérában. Elég a', hogy a minap ismét támadás lőn
1665 94 |              nemesi szándékban valának, hogy felverjék a császár udvarát,
1666 94 |                 vezér éltiben. Elég a', hogy igazán vagy hamisan néki
1667 94 |           fejdelemasszonyt úgy tetszik, hogy másképpen is gyomlálhatták
1668 95 |       gondolatok jöttek az oldalaimban, hogy valami mágneskő tartóztatja
1669 95 |               nekem, de semmi. Elég a', hogy a kéd levelit vettem, és
1670 95 |                minap. Úgy tetszett már, hogy a pennámban is nem ténta,
1671 95 |                vér volt. De lehetetlen, hogy még egy véres históriát
1672 95 |               Ez is arról jut eszemben, hogy azt írja kéd, micsoda bosszúállók
1673 95 |          megmondotta volt a cselédinek, hogy ha valamelyike egy vadat
1674 95 |          találna ölni a vadaskertjiben, hogy annak meg nem kegyelmezne.
1675 95 |      kegyelmezne. Úgy történék egyszer, hogy egyik a cselédi közül a
1676 95 |             napok múlva, a vadaskertben hogy ment volna sétálni, reá
1677 95 |             szarvasra. Azt is meglátja, hogy lövés vagyon rajta. Arról
1678 95 |              Arról mindjárt észreveszi, hogy a szolgája lőtte volna meg.
1679 95 |                 múlva hírré adják néki, hogy valamiképpen az ő szolgájaféle
1680 95 |              váltsák ki a szolgáját, és hogy mindent megfizet érette.
1681 95 |            eltölt volt. Az olosz pedig, hogy meglátja a legént, firtatni
1682 95 |                 legént, firtatni kezdi, hogy miért lőtte volna meg a
1683 95 |                 szomorú dolgokról írni, hogy azok a kalmárnék, úgy reá
1684 95 |        gubernátorné volna. A' bizonyos, hogy a gubernátornék úgy reá
1685 95 |             annál inkább. Távul legyen, hogy egyike a másikánál alábbvalónak
1686 95 |                 ember, azt gondolhatná, hogy mindenik egy grófné, olyan
1687 95 |               nem akara elmenni, azért, hogy egyikét a másikánál feljebb
1688 95 |                 azt megtudván, gondolá, hogy a' valamely zenebonát indíthatna
1689 95 |          mellett. A császár azt látván, hogy mindeniknek egyaránsú oka
1690 95 |            ilyen ítéletet monda reájok, hogy a kettő közül, amelyik legszerelmesebb,
1691 95 |               mesterséget keresni arra, hogy meg lehetne üsmérni a szerelmes
1692 95 |             véle; azt a kérdést teszem, hogy egy kisasszony egy erdőben
1693 96 |       leveledben, édes néném, azt írád, hogy a vezért letették. Én pedig
1694 96 |     felakasztatott az ajtajára; hihető, hogy nem tett jól igazságot.
1695 96 |        megfogadja a letettnek tanácsát, hogy sokáig ne hagyja uralkodni
1696 96 |              azoktól mindjárt megtudja, hogy micsoda dolgok folynak,
1697 96 |            megtudja az alatta valóitól, hogy micsoda rendet tartanak
1698 96 |             foly, de nekem úgy tetszik, hogy ha egy jó vezért sokáig
1699 96 |              vezért sokáig meghadnának, hogy még jobban folyna. De mit
1700 96 |             csaknem mintegy lehetetlen, hogy visszá ne éljenek hatalmokkal.
1701 96 |               kellene nekik kigondolni, hogy olyan hamar ki ne tegyék
1702 96 |           Pilátus ellen valamely panasz hogy ment Rómában, Jeruzsálemből
1703 96 |                 Rómában kelleték menni, hogy ott mentené meg magát a
1704 96 |             elvette volt, úgy történék, hogy mikor a császár eleiben
1705 96 |               csudálkozék cselekedetin; hogy vagyon a', hogy én azért
1706 96 |           cselekedetin; hogy vagyon a', hogy én azért hívattam ide Pilátust,
1707 96 |            azért hívattam ide Pilátust, hogy számkivetésben küldjem;
1708 96 |               császár eleiben ment, nem hogy felkölt volna előtte, de
1709 97 |            csendes nyugodalomban élünk, hogy úgy tetszik, mintha másutt
1710 97 |              kéd bölcs és okos levelire hogy lehetne megfelelnem? Nekem
1711 97 |           felelek meg.~Azt írod, néném, hogy a hihetetlenség, kételkedés
1712 97 |              úgy vagyon. De az is való, hogy a török császár nem rendelt
1713 97 |            közüllünk őket. Úgy tetszik, hogy a bujdosóknak jobban kellene
1714 97 |              így volt, szomorúan látom, hogy így is lesz mindörökkön
1715 97 |                   Azt el lehet mondani, hogy a mi aitatos urunk mindenkor
1716 97 |              mindenkor igyekezett azon, hogy azokot elűzze közülünk,
1717 97 |                 halál végben nem vihet, hogy vinné ő azt végben. Ha rajtam
1718 97 |              csak az a különbség lehet, hogy egyikének jobb egészsége
1719 97 |          odaérkezünk, én azt gondoltam, hogy e' mind csak attól vagyon,
1720 97 |                 mind csak attól vagyon, hogy a bujdosóknak semmiben sem
1721 97 |     históriákban olvasunk erről példát, hogy nem jó a másban való kételkedés.
1722 97 |               Marcus Antonius gondolta, hogy már szerencsétlen lévén,
1723 97 |                mindenkor tartott attól, hogy Cleopátra egy kis itallal
1724 97 |                 a másvilágra ne küldje, hogy azután szerencsésebbet végyen
1725 97 |              olyan vendégséget csinála, hogy mindennek, akik asztalnál
1726 97 |                fejeken. Elítélheti kéd, hogy micsoda szép koszorút csinált
1727 97 |              talám el nem ítélheti kéd, hogy ő azt meghinté mérges porral.
1728 97 |            Antoniushoz, akit is látván, hogy nemcsak a bortól, de még
1729 97 |               is kezdene részegülni, és hogy már abban az állapotban
1730 97 |              amint kívánná, mondá néki, hogy a koszorújában való virágot
1731 97 |           virágot tenné a poharában, és hogy ő is hasonlóképpen cselekednék.
1732 97 |           Marcus Antonius, és lásd meg, hogy mit nem lehet végbenvinni,
1733 97 |           meghintettem. Ítéld el abból, hogy ha az a gyanóság, amelyet
1734 97 |              lehetne arra adni magamot, hogy elveszesselek, és ha lehetne
1735 97 |            élnem. De látván a királyné, hogy Marcus Antonius kételkednék
1736 97 |           mindenkor csak azt hozák elő, hogy az előbbeni királynak idejében
1737 97 |         bosszúját. Erre addig sürgeték, hogy végtire parancsolá a király,
1738 97 |            végtire parancsolá a király, hogy vinnék írásban eleiben az
1739 97 |              nagy vigassággal gondolák, hogy azok, akiknek nevek meg
1740 97 |             vagyon jegyezve kereszttel, hogy már azok elveszett emberek.
1741 97 |             örömökben azt sem várhaták, hogy mit fog végezni irántok
1742 97 |             hanem még előre kihirdeték, hogy a király mint tett volna
1743 97 |           udvaromtól, nem tudták-é azt, hogy a kereszt bizonysága a jutalomnak,
1744 97 |             bizonysága a jutalomnak, és hogy a kereszt érdeme által a
1745 97 |    eltöröltettek. Azután megparancsolá, hogy mindeneket hínának visszá,
1746 97 |              felőlle.~Hanem azt mondom, hogy itt meleg idők járnak, ebben
1747 97 |               és adjunk hálát az Úrnak, hogy ez esztendőben megtartott.
1748 98 |              Valljuk meg a világ előtt, hogy mi ketten jók vagyunk, és
1749 98 |               mi ketten jók vagyunk, és hogy jól tudjuk egymást szeretni.
1750 98 |                egymást szeretni. De a', hogy mi sohasem veszekedünk,
1751 98 |              haragudni. Ki hitte volna, hogy Topált ilyen hamar kitegyék
1752 98 |               való, a németek elhiszem, hogy akarják, mert gyűlölte őket.
1753 98 |                az Isten meg nem engedi, hogy egy olyan hittőlszakadt
1754 98 |                  akit vezérnek mondják, hogy tesznek, mikor jő a' még
1755 98 |                 a' mégis becsületesebb, hogy doktor fia és nem borbély
1756 98 |              fel. Egyet a többi között, hogy még igen gyengének láták,
1757 98 |               viselé magát, úgyannyira, hogy a basa gondolá, hogy talám
1758 98 |        úgyannyira, hogy a basa gondolá, hogy talám kedvet nyerne véle,
1759 98 |                 és oly igen megszereté, hogy csak Ibrahimmal kíváná szolgáltatni
1760 98 |           rosszra fordíttá, hanem arra, hogy jóakarókot csinálna, és
1761 98 |         gondolatokot okozának, annyira, hogy szomorú gondolatok szállák
1762 98 |               megvallá igazán, mondván, hogy az ő szomorúságának az oka
1763 98 |           kegyelmességit, ő attól tart, hogy az a kegyesség irigyeket
1764 98 |               estenek sok nagy urak. És hogy végtire ő is olyan utálatos
1765 98 |        elméjiben lévén néki, azon kéri, hogy csak módjával való jóval
1766 98 |                 esküvéssel fogadá néki, hogy soha életihez nem nyúlna,
1767 98 |              szolgálni. Szolimán pedig, hogy még nagyobb jelit adhassa
1768 98 |                 nagy kedvességben vala, hogy mindenek rettegtek tőlle.~
1769 98 |                 irigyleni, vévén észre, hogy már a dolgok nem forognak
1770 98 |              annyira a kezek között, és hogy minden csak a vezér kezében
1771 98 |          megsejdítté, és tartván attól, hogy a henyéllés okot s alkalmatosságot
1772 98 |      alkalmatosságot adhat Szolimánnak, hogy meggyőzettessék az anyjának
1773 98 |            hajtani, talála abban módot, hogy Damaskus városából egy híres
1774 98 |            Muley, akiről azt tartották, hogy a jövendő dolgokot jól tudta.
1775 98 |               astrológus azt jövendölé, hogy ha a hadakozást elkezdi,
1776 98 |           kezdék Szolimánnal elhitetni, hogy a vezér a perzsiai királlyal
1777 98 |                valami formában kitudák, hogy a vezérnek Károlus quintussal
1778 98 |               abban módot is találának, hogy azok közül a levelek közül
1779 98 |                azt fogadtad a vezérnek, hogy életedben meg nem öleted
1780 98 |                 a leveleit keziben adó, hogy olvasná el. A' meglévén,
1781 98 |                megfogatván, parancsolá, hogy mihent ő elaluszik, a vezért
1782 98 |             megyek, és megparancsoltam, hogy mihent elaluszom, minden
1783 99 |                 éppen most hozák hírül, hogy első februárii a lengyelországi
1784 99 |                 Egyszóval, elmondhatni, hogy méltó volt a királyságra,
1785 99 |            fordítani. Eleinte, a' való, hogy igen tövises volt királysága,
1786 99 |             jóakarója volt. Lehetetlen, hogy már hadakozást ne lássunk
1787 99 |            pereljenek egymással. Tudom, hogy ezeknek rézprokátorok leszen,
1788 99 |           Leopoldus a francia követtől, hogy micsoda igazsága vagyon
1789 99 |              igazsága vagyon az urának, hogy hadakozást akar indíttani.
1790 99 |          indíttani. Azt felelé a követ, hogy azt nem tudja, hanem azt
1791 99 |                 tudja, hanem azt tudja, hogy az urának már készen vagyon
1792 100|                 felől zavarják a vizet, hogy mi is valamit foghatnánk.
1793 100|              vagyon a' kedves Szilviám, hogy ilyen idején sétálsz kertedben,
1794 100|               Nem azért hívattalak ide, hogy valamit eltitkoljak előtted.
1795 100|                 előtted. Azt megvallom, hogy egy kis indulat cselekedteti
1796 100|                magaddal, szép Juliánna, hogy egy kis féltő irigység van
1797 100|             vagyon, de mégis nem lehet, hogy ne örüljek annak, hogy aztot
1798 100|                  hogy ne örüljek annak, hogy aztot te üsmered. Mert amidőn
1799 100|                 Mert amidőn azt mondod, hogy a féltő irigység van benned,
1800 100|            benned, mintha azt mondanád, hogy szeretsz valakit. Én mindenkor
1801 100|               mindenkor azt óhajtottam, hogy okossággal és értelemmel
1802 100|              azzal bé nem telnek. Való, hogy az a féltő irigység van
1803 100|          Bizonyára nem. Aztot irigylem, hogy Télámon Diánnának oly igen
1804 100|                és azt nem szenvedhetem, hogy csak hozzája járjon, és
1805 100|                mindenkor azt gondoltam, hogy a féltés a szeretettől jő,
1806 100|                  és ha a' nekünk nehéz, hogy valaki másnak adja magát,
1807 100|           Juliánna. Azt pedig tudd meg, hogy a magunkhoz való szeretet
1808 100|                 szeretet elegendő arra, hogy bennünk féltést és irigységet
1809 100|             amely megbosszontott azért, hogy Télámon őtet nálamnál inkább
1810 100|              ugyanaz is elhiteti velem, hogy nem vagyok alábbvaló nála
1811 100|                  amelyben vagyok, azért hogy Télámon csak őtet látogatja,
1812 100|               azt állíttom magam felől, hogy senkit nem kell nálamnál
1813 100|           nálamnál feljebb becsülni, és hogy legalább megérdemlem az
1814 100|      egyenlőséget.~Juliánna. Megvallom, hogy soha a magunkhoz való szeretetet
1815 100|           terjesztettem, azt tartottam, hogy az olyan belső indulat,
1816 100|             sohasem gondolhattam volna, hogy az olyan belső indulat lett
1817 100|                 határja. Azt megvallom, hogy a magához való szeretet
1818 100|                azt is meg kell vallani, hogy annak köszönjük a kívánságot,
1819 100|       szerettetni magunkot másoktól, és hogy mindent csak azért cselekeszünk.
1820 100|      barátságban veled. Gondolod-é azt, hogy amidőn valaki hozzánk köti
1821 100|              valaki hozzánk köti magát, hogy a' miérettünk vagyon? Nem,
1822 100|                  mivel ők azt kívánják, hogy mi hűséggel legyünk hozzájok,
1823 100|         cselekszem, sőt még azt tartom, hogy a magához való szeretet
1824 100|               akarattal fogják keresni, hogy egymást megérdemeljék. A
1825 100|                Arra reá állok magam is, hogy ami azokot a nevezetes cselekedeteket
1826 100|        nevezetes cselekedeteket illeti, hogy a magához való szeretetnek
1827 100|                lehetett. De a' lehet-é, hogy amidőn én valamely nagy
1828 100|                 senki meg nem tudhatja, hogy én nem azért cselekedtem
1829 100|                azért cselekedtem aztot, hogy őtet köteledzem, hanem hogy
1830 100|             hogy őtet köteledzem, hanem hogy eleget tegyek a magamhoz
1831 100|               Nem mondja-é azt magában, hogy legháláadatlanabb lenne
1832 100|            magához való szeretetnek, és hogy oly okoson oltalmazod, ne
1833 100|                 eszes vagy, megengedem, hogy legyen egy kevés magadhoz
1834 100|              magadhoz való szeretet. De hogy bizonyítod azt meg nekem,
1835 100|               bizonyítod azt meg nekem, hogy a' megegyezzék az öregséggel
1836 100|            szeretet minket arra viszen, hogy azt a kárt, amelyet tett
1837 100|          szeretet nemcsak arra kötelez, hogy eltakargassuk fogyatkozásinkot,
1838 100|                 fogyatkozásinkot, hanem hogy mások előtt tökélletesek
1839 100|           mondok, mert azt nem hihetem, hogy egy rossz emberben magához
1840 100|                 pedig semmi jó nincsen, hogy lehetne abban a magához
1841 100|           Juliánna. Csak erre vártalak. Hogy bizonyíthatod meg, amit
1842 100|                 még egyszer azt mondom, hogy mindazok, melyekből lehet
1843 100|                 el fogja velem hitetni, hogy nem érdemli jóságomot.~Édes
1844 100|                  Azt nem lehet mondani, hogy ne legyen az erdélyi leányokban,
1845 100|                 is elmondhatni felőlök, hogy ők bízvást elmondhatják:
1846 100|              mert Szent Pál azt mondja, hogy a görögök hazugok. Édes
1847 101|            Tudod már azt a hírt, néném, hogy most minden órán nagy hadakozás
1848 101|             nagy barátságoson megizené, hogy hadakozást hirdet neki.
1849 101|           francia udvar azon igyekezék, hogy Stanislaust válasszák a
1850 101|          királynak. Amidőn azt megtudá, hogy csaknem mindnyájan reá állottak
1851 101|                 idő múlva a muszka had, hogy Lengyelországban kezde bémenni,
1852 101|                 példabeszéd azt mondja, hogy aki csak reménséggel él,
1853 101|              kell űzni, és ne engedjük, hogy a gondolat és a meláncolia
1854 101|              ugyanazon estve a vacsorát hogy felvitték az asztalra, le
1855 101|              mondja a konyhamesterinek, hogy jelentse meg az asszonynak,
1856 101|             jelentse meg az asszonynak, hogy az asztalon az étek. A konyhamester
1857 101|               konyhamester mondja neki, hogy nem jöhet, mert eltemették.
1858 102|                 esztendőben. Azt írják, hogy Stanislaus Danckán tölti
1859 102|               én azt gondolom helyette, hogy ha Stanislaussal elveszteti
1860 102|             királyságot, attól tarthat, hogy maga is Oloszországból ki
1861 102|             nekünk vagyon-é most ideje, hogy várjunk valamit? A szegény
1862 102|              volt a tó mellett, várván, hogy valaki vesse belé, amidőn
1863 102|           felzavarta. Mi is azt várjuk, hogy valaki valamely zűrzavart
1864 102|          micsoda rendesen tudod leírni, hogy a franciák micsoda állhatatlanok
1865 102|              minden cselekedetekben, és hogy egy francia két-három leányt,
1866 102|           mindenikkel el akará hitetni, hogy szereti. Ez a két asszony
1867 102|                  és egymástól megtudák, hogy a francia mint hitegetné
1868 102|                valamint a kisgyermeket, hogy csak a fejit mozgathatta.
1869 102|             Reggel felé megígérik neki, hogy elbocsátják, csak tisztességesen
1870 102|                 elódja. A legény kérdi, hogy hol vannak az asszonyok.
1871 102|         asszonyok. Mondja a vénasszony, hogy vagyon már két órája, hogy
1872 102|              hogy vagyon már két órája, hogy hintóban ültek, és ki-ki
1873 103|               De minthogy attól tartok, hogy egyikét sem viszem úgy végben,
1874 103|          egyikét sem viszem úgy végben, hogy a kéd szép szemeinek tessék,
1875 103|               és ebből megtudhatja kéd, hogy még élek, és hogy vagyok
1876 103|      megtudhatja kéd, hogy még élek, és hogy vagyok és maradok az asszonynak,
1877 104|               Midenünnen csak az a hír, hogy mindenütt készülnek a hadakozásra,
1878 104|                  Azt gondolná az ember, hogy talám ott valamely nagy
1879 104|                 igyekezik, azt mondják, hogy a francia is elküld oda
1880 104|           muszkák és a saxok készülnek, hogy Stanislaust oda szorítsák.
1881 104|            leánya. Oloszországban pedig hogy állhat a császár három király
1882 104|                mindenik azon igyekezik, hogy elvesztesse véle Siciliát
1883 104|                 baráttáncot kell járni. Hogy valamely szomorú gondolatokon
1884 104|                 tudod, kedves jóakaróm, hogy micsoda szeretettel voltam
1885 104|      szeretettel voltam Juliánnához, és hogy micsoda sokféle utakon és
1886 104|                vénnek látszik. A' való, hogy sok haszontalan suhajtásokot
1887 104|              bocsátottunk együtt, azért hogy hamarébb meg nem házasodtunk.
1888 104|                 nem én. Aztot is tudod, hogy soha addig végképpen nem
1889 104|          emberről? Én pedig azt mondom, hogy az ilyen példát csudálni
1890 104|                úgy szerette a leányait, hogy férhez nem akarta adni,
1891 104|           férhez nem akarta adni, azért hogy el ne távozzanak tőlle.
1892 104|               menvén, ott addig mulata, hogy azalatt nagy hó esett. A
1893 104|          fejdelemasszonytól, és látván, hogy hó esett volna, attól kezde
1894 104|             volna, attól kezde tartani, hogy a nyomát meg fogják látni
1895 104|             fejdelemasszony vévé észre, hogy mitől tartana a secretárius,
1896 104|                általviszlek az udvaron, hogy ne lássák, hogy férfiú ment
1897 104|                udvaron, hogy ne lássák, hogy férfiú ment volna ott el.
1898 104|              néném, mint elbámula azon, hogy meglátá a leányát, mint
1899 104|                 megmondá, és elvégezék, hogy a fejdelemasszonynak adják
1900 105|              köszönetet. Egyszer azért, hogy nénékám küldötte, másodszor
1901 105|                ritka a jó hal, azért-é, hogy a tájékát a hal nem szereti,
1902 105|              nem is hazudok, ha mondom, hogy több kél száz tojásnál napjában.
1903 105|             három cifrát, meglátja kéd, hogy négyezerre megyen, mégpedig
1904 105|                 mert azt írják felőlle, hogy egyszer az asztalán kétezerféle
1905 105|                 talám sohasem érte kéd, hogy a nagyböjtben esett volna
1906 105|             egészségünket. Azt tartják, hogy egy ebéd felett négyszer
1907 105|     tündérhazánkban.~Azt mondod, néném, hogy a minapi levelemben fogyatkozást
1908 105|     fogyatkozást találtál. A' bizonyos, hogy a fogyatkozást mind meg
1909 105|              talám csak abban vétettem, hogy elfelejtettem egy i felében
1910 105|                Éppen most jut eszemben, hogy egynehány ifiú képíróknak
1911 105|        képíróknak ajándékot tettek fel, hogy a' nyerje el, amelyik közüllök
1912 105|                kéd, bánadalommal bánom, hogy meg nem cselekedhetem, de
1913 106|                1734. ~Most hozák hírit, hogy a muszka és a saxo obsideálta
1914 106|               ösvényt, lyukat bedugott, hogy Stanislaus király ki ne
1915 106|               igen nehéz megoltalmazni, hogy a király onnét el ne mehessen,
1916 106|             megveszik, annál is inkább, hogy soha a danckai praesidium
1917 106|          Oloszországban, és nézzük meg, hogy ott mint vendégeskednek
1918 106|             sokféle hadak. Azt mondják, hogy ott már két vagy három várat
1919 106|             amint már elkezdette, félő, hogy a vendég ki ne vesse a gazdát
1920 106|                 érünk! Azt is megértem, hogy mikor valamit küld kéd nekem,
1921 106|               Tudom, azt fogod mondani, hogy jól aluttam az étszaka,
1922 107|              hasonképpen a saxoknak is, hogy a várost fel nem prédálták.
1923 107|                 vendégfogadást. Hihető, hogy másszor nem kívánnak szállást
1924 107|           városokot és annak hostátjit, hogy húsz esztendeig sem állítják
1925 107|          féltsük a muszkáktól. A' való, hogy elhagyván Lengyelországot,
1926 107|           indíttója volt az akadálynak, hogy lengyel király ne lehessen,
1927 107|               oda tehát, és nézzük meg, hogy ott mint vendégeskednek,
1928 107|             mivel azt bizonyoson írják, hogy a spanyol, francia és a
1929 107|                minden hadával ott volt, hogy nagyobb bizonyságot tehessen
1930 107|                a vigasztalásunk vagyon, hogy aki ezeket a nagy dolgokot
1931 108|              immár két vagy három hete, hogy a francia követ megizené
1932 108|             követ megizené az urunknak, hogy a nagyobbik fia senkitől
1933 108|                alatt. Azt is hallottuk, hogy még nem jő ide, hanem Rómában
1934 108|               várja. Nekem úgy tetszik, hogy ide kellett volna jőni elsőben.
1935 108|            azután koplalni hagyja őket, hogy hadd hagyják el az apjok
1936 108|              formában. Amely fiú látja, hogy semmit nem várhat a szüléitől,
1937 108|               benne maradni, mindazért, hogy okos teremtett állat, mind
1938 108|                állat, mind pedig azért, hogy azt parancsolják néki. Hogyne
1939 108|                végben. Már elmondhatni, hogy elvesztette a császár Oloszországban
1940 108|          királyságot. Meg kell vallani, hogy a császár drágán fizeti
1941 109|             közönséges. Azt mondhatnák, hogy itt némelykor csak azért
1942 109|             némelykor csak azért havaz, hogy az örmények vendégeskedhessenek.
1943 109|              Azt pedig ne gondolja kéd, hogy a gazdaasszony így vendégelje
1944 109|               keresni a gyermekinek, és hogy ki-ki jókedvű legyen a háznál.
1945 109|              Mikor a tél olyan fösvény, hogy nem esik a városon, olyankor
1946 109|                 a' csúfos szokás nálok, hogy mihent az egy gazdaasszonynak
1947 109|              szokásnak pedig az az oka, hogy a menyecske ne perelhessen
1948 109|       Mindenfelől csak azt hozák hírűl, hogy a spanyolok mennyi várat,
1949 109|         esztendőre. Erről jut eszemben, hogy Carolus quintus nem tudom
1950 109|          lakosokra, és megizente nekik, hogy csak az asszonyoknak kegyelmez
1951 109|              Hanem azt megengedi nekik, hogy amit a hátakon elbírnak,
1952 109|                táborával, amidőn látja, hogy az asszonyoknak akik a várból
1953 109|       megterhelve, mondák a császárnak, hogy az engedelme szerént ők
1954 109|               néném, engedje meg az Úr, hogy megérhessük az újesztendőt
1955 110|             adta teljességgel válaszul, hogy az urunkot el nem bocsátja
1956 110|                 Franciaországban, hanem hogy most nem jovallja, és hogy
1957 110|              hogy most nem jovallja, és hogy még annak nincsen ideje.
1958 110|             tudja. De azt hinnünk kell, hogy ő mindent a mi jovunkra
1959 110|                  ez is jovunkra fordul, hogy el nem bocsátnak. Eztet
1960 110|              Nyugodjunk meg tehát azon, hogy jobban tudja a mi atyánk
1961 110|            tudja a mi atyánk nálunknál, hogy mi jó nékünk, háláljuk meg
1962 110|           gazdag ház pusztult el azért, hogy abban az adakozást nem követték.
1963 110|                magunkban, és meglátjuk, hogy inkább vigad akkor a szívünk,
1964 110|         táncolásban. Ne szégyeneljük-é, hogy erről egy pogány császár
1965 110|                is estve esziben jutván, hogy azon a napon semmi kegyelmességit
1966 110|               tettem. A minap olvastam, hogy egy adakozó embernek ezeket
1967 110|                attól nem tartok, néném, hogy az egerek megegyenek a fösvénységért,
1968 111|               is, de észre lehet venni, hogy vagyon valamely belső baja.
1969 111|              volna. Azt is hozzáteszem, hogy már egy kevés időtől fogvást
1970 111|                aki is olyan papi ember, hogy az időt nem vesztik el véle;
1971 111|              azzal vigasztalom magamot, hogy az urunk igen erős természetű,
1972 111|                igen erős természetű, és hogy ötvenkilenc esztendőt könnyen
1973 111|                könnyen elbírhat. Tudom, hogy az ilyen vigasztalás csak
1974 111|               De a mi állapotunk olyan, hogy csak kell valami vigasztalást
1975 111|      elfelejteti velünk a láthatatlant. Hogy teljességgel predikáción
1976 111|           végezzem levelemet, azt írom, hogy Abdulla, akit most tettek
1977 112|                ha nem fázom-é? Felelém, hogy az idő elég meleg, és nem
1978 112|                 nem fázom. Erre felelé, hogy igen fázik. Ezen mindjárt
1979 112|                 de meg azután gondolám, hogy tavasz felé valami változás
1980 112|               hozzám jőnek, és mondják, hogy hánt volna. Én arra mondám,
1981 112|             hánt volna. Én arra mondám, hogy talám valami olyat ett,
1982 112|                néném, kérjük az Istent, hogy tartsa meg ezt a nagy embert,
1983 113|                 halálát urunknak azért, hogy megszentelje halálának áldozatját
1984 113|           amicsoda halála volt, hiszem, hogy megmondották nékie: ma velem
1985 113|                levelet, de mivel tudom, hogy örömest kívánnád tudni,
1986 113|             keserűségemet.~Úgy tetszik, hogy az utolsó levelemet az elmúlt
1987 113|              vette el kezéből, mondván, hogy talám több ágat nem fog
1988 113|             csudálta mindenikünk benne, hogy ő semmit halála órájáig
1989 113|           mulatott, se meg nem engedte, hogy őérette valamit elmulassanak.
1990 113|                Egynehányszor kérdeztem, hogy mint vagyon, csak azt felelte:
1991 113|               kenetet? Intette szegény, hogy akarja. Annak vége lévén,
1992 113|               reája, noha vettük észre, hogy eszin van. Azt is láttuk,
1993 113|               eszin van. Azt is láttuk, hogy az intéskor a szemeiből
1994 114|                  amelyben kéri szegény, hogy bennünket el ne hagyjon.
1995 114|                 Franciaországban hadta, hogy küldjük. A testet húsvét
1996 114|          szegényt, de mégis nem hiszik, hogy megholt, hanem azt hirdetik,
1997 114|            megholt, hanem azt hirdetik, hogy titkon elment, és mi mást
1998 114|                 még szabadság nem lesz, hogy Constancinápolyban vihessük.~
1999 115|              úgy van, mert úgy tetszik, hogy nevekedik és nem kisebbedik
2000 115|         hovatovább jobban észrevesszük, hogy micsoda atyánkot vesztettük