Rész

2001 115|              atyánkot vesztettük el, és hogy micsoda pásztorunk hagyott
2002 115|           ideküldötte Ibrahim effendit, hogy itt nézze meg, miben van
2003 115|              itt vagyunk, ha akarjuk-é, hogy a szegény üdvezült urunk
2004 115|         mindenikünk reá állott. Azután, hogy beszéljen Sibrik urammal,
2005 115|               tíz tallért minden napra, hogy aztot felosszák a magyarokra,
2006 115|                se én reá nem állottunk, hogy csak mireánk osszák, mivel
2007 115|                  hanem úgy végeztük el, hogy mindazok, akik meg akarnak
2008 116|             1735. ~A porta megengedvén, hogy titkon a szegény urunk testét
2009 116|          kivévén belőlle, felnyitották, hogy a testet meglássák. Sírt
2010 116|               még attól is kell félnem, hogy az egész háznak gondja reám
2011 116|        mindennap, és mikor meggondolom, hogy ha megtalál halni, micsoda
2012 117|                 adtak kinek-kinek arra, hogy innét elmehet, ahová tetszik,
2013 117|                Vagyon már egy holnapja, hogy elküldöttünk utána. Addig
2014 117|                 kérne és zúgolodnék. De hogy senkinek semmit nem adnak,
2015 118|           keresztet még előre ellátjuk, hogy viselni fogjuk, úgy tetszik,
2016 118|            viselni fogjuk, úgy tetszik, hogy aztot könnyebben kellene
2017 118|                 előre általláttam volt, hogy reám fog szállani, de azzal
2018 118|               nem találom, de reménlem, hogy aki reám adta, erőt is ád
2019 118|              nem nagy kereszt-é rajtam, hogy a mi jó Sibrik apánkot el
2020 118|            függéshez, akik azt tartják, hogy már most felszabadultak
2021 118|           lételtől, akik azt gondolják, hogy a fejdelem csakhamar elérkezik,
2022 118|             valakitől. Azt is tekintik, hogy éntőllem, akitől kell függeniek
2023 118|             mivel az gyakorta történik, hogy akit az atya szeretett,
2024 118|           kedvelli. Azt is hozzáteszem, hogy akitől se adományt, se büntetést
2025 118|               magának azzal hízelkedni, hogy szeressék mindenek csak
2026 118|               várhatnak, mint éntőllem, hogy nem várhatnak. A' való,
2027 118|                 nem várhatnak. A' való, hogy mindenkor csak azon kell
2028 118|               csak azon kell igyekezni, hogy az alattunk valók inkább
2029 118|        feljebbvalónak magában feltenni, hogy kinek-kinek a maga rendihez
2030 118|            urunknak, most jut eszemben, hogy eddig el kelletett volna
2031 118|                követte. Hidd el, néném, hogy tudott is jó tanácsot adni.~
2032 118|          Istenhez való szeretet hívott, hogy hozzá készüljek, és a győzhetetlen
2033 118|                háláadóságom ösztönzött, hogy búcsúvétlen világból ki
2034 118|           főtiszteinek megparancsoltam, hogy halálom történvén, amidőn
2035 118|               helyheztetett reménségem, hogy engemet el nem hágy, és
2036 118|           utolsó órájában is mondhatom, hogy meg nem csalattam, mert
2037 118|              nem vádol lelkem üsmereti, hogy a birodalomban valakit megbántottam
2038 118|          valakit megbántottam volna, és hogy a fényes porta valóságos
2039 118|                 volt életemben sokszor, hogy ezen egyenes szándékomot
2040 118|              törvényem azt parancsolta, hogy az Istent mindenekfelett
2041 118|      önnönmagamot szeressem, mondhatom, hogy mindazokot, akiket Isten
2042 118|                 megszűkült állapotomot, hogy a császár mellém rendelt
2043 118|            magamnak, azon kértem volna, hogy mindazokhoz, akik mellém
2044 118|             nevében kérem, engedje meg, hogy kevés számú híveim, mintegy
2045 119|                 annak leginkább örülök, hogy egészségben vagy. Az ifiú
2046 119|             segítségivel azt feltettem, hogy úgy adom keziben minden
2047 119|              igazságot előttem viselem, hogy mindenekről számot adhassak.
2048 119|             számot adhassak. Nem azért, hogy kedvit találjam, hanem azért,
2049 119|           kedvit találjam, hanem azért, hogy Isten áldása legyen rajtam.
2050 119|               még maga is azt gondolja, hogy a szegény urunknak sok jószága
2051 119|             Ezekből észreveheted néném, hogy nem sok drága jószága maradott,
2052 119|              úgy elbomlottak egymástól, hogy kis ládákban lehetett elrakni.
2053 119|            elrakni. Elítélheti már kéd, hogy az asztalos és a lakatos
2054 119|                rajta, amely azt mondja, hogy boldog fiú az, akinek az
2055 119|              állott. Azt kérdhetné kéd, hogy hová tette a pénzit, mivel
2056 119|                csak azt felelem kédnek, hogy sok embert tartott, azoknak
2057 119|                nem veszed. A' bizonyos, hogy tudta szegény hasznát venni
2058 120|             elküldötte a procurátioját, hogy amég ideérkezik, addig minden
2059 120|               fiának ezen cselekedetét, hogy inkább bízza egy idegenre
2060 120|                 abban menthetem a fiat, hogy az atyja szolgáit nem üsméri,
2061 120|                 ezt úgy rendelte azért, hogy mások, kik őtet akarnák
2062 120|       tanuljanak rajta. Azt írod néném, hogy a vezér helyett, kit az
2063 120|                  Ilyen a világ! Hihető, hogy alkalmatosabb a hadakozásra,
2064 120|           nincsen több negyed napjánál, hogy itt a városon kihírdették
2065 121|                  Azt ne gondold, néném, hogy megholtunk volna, még élek,
2066 121|                úgy reá tartják magokot, hogy egyiket sem cselekszik.
2067 121|               voltam, ne is adja Isten, hogy többször legyek. Legkisebb
2068 121|              Isten kegyelme nem engedi, hogy érezzem. Akikkel legtöbbet
2069 121|            néném, nem más az oka, hanem hogy ki nem osztogatom nékik
2070 121|              nékik a fejdelem jószágát. Hogy pedig ki nem osztogatom,
2071 121|              osztogatom, azt gondolják, hogy magamnak tartom. Hadd beszéljenek,
2072 121|              Stanislaus királynak adta, hogy bírja holtig, és így ki-ki
2073 121|                 jele a hadakozásnak, és hogy egy holnap múlva a vezér
2074 122|           magammal hitetni, édes néném, hogy a vezérrel elmentél volt
2075 122|              leveleimre. Itt az a híre, hogy a vezér a Duna mellé szállott
2076 122|                sem bánom, de azt bánom, hogy itt olyan szomorú életet
2077 122|             leveleiben a fejdelem írja, hogy eljő, de még itt nincsen.
2078 122|             vásárlásról való számadást, hogy odaadtam volna (mert én
2079 122|               de azt jó megtudni előre, hogy szegénynek olyan természete
2080 122|       szegénynek olyan természete volt, hogy a számadásban nem nézte,
2081 122|                a számadásban nem nézte, hogy miért adtanak harminc vagy
2082 122|          mondani mintegy nehezteléssel, hogy drágán fizették, nem kellett
2083 122|            hozzám, én pedig csak várom, hogy szóljon, meg másnap, akkor
2084 122|               szent neve. Megmondottam, hogy a szomorú levélnek rövidnek
2085 123|          Rákóczi József. Azt gondoltuk, hogy mind a kettő eljő, de csak
2086 123|                  Csak azt vettem észre, hogy haragos. Éppen jókor érkezett,
2087 124|             januarii 1737. ~Adja Isten, hogy az ő áldásával és vigasztalásával
2088 124|            visszátérésnek pedig oka az, hogy mihent a porta megtudta,
2089 124|                mihent a porta megtudta, hogy Constancinápolyban érkezett,
2090 124|           érkezett, mindjárt megizente, hogy ide visszátérjen. Nem is
2091 124|                a császárnak a panaszra, hogy miért hozatta maga mellé
2092 124|                itt igen tartanak attól, hogy a császárt valamiben megbosszontsák,
2093 125|                való életét. Úgyannyira, hogy olyan kevés idő alatt abban
2094 125|                ebből elítélheti akárki, hogy mit remélhetünk, kivált
2095 125|               az idegenség, úgyannyira, hogy harminc esztendőtől fogva
2096 125|              híven kezében adtam. Való, hogy káromlás nélkül nem maradtam,
2097 125|                  volna kívánatos dolog, hogy az atyja nyomdokát követné,
2098 125|                  meg, mert a' bizonyos, hogy a porta vizsgálódik utána,
2099 125|                porta vizsgálódik utána, hogy micsoda természetű. Azt
2100 125|                  Azt kérdhetnéd, néném, hogy én mint vagyok az elméjiben.
2101 125|        istenfizessét sem mondott azért, hogy jószágára, cselédire viseltem
2102 126|           minden felfordulva; csudálom, hogy mi is a lábunkon és nem
2103 126|              járunk. A' bizonyos pedig, hogy az Isten ebben a fejdelemben
2104 126|                természet sem vitte reá, hogy azon inkább igyekezzék,
2105 126|                 azon inkább igyekezzék, hogy szeressék, mintsem féljenek
2106 126|                 azért se azt nem tudja, hogy mi a fösvénység, se a helyes
2107 126|               helyes megtartás, se azt, hogy mi légyen a helyes adás,
2108 126|           légyen a helyes adás, se azt, hogy mi légyen a nemzetihez való
2109 126|       társalkodhatott. A' már bizonyos, hogy ebben a holnapban a császár
2110 126|                el, mert azt elvégezték, hogy nem keresztyéni tartás a
2111 126|               békességet, de azt tudom, hogy egy keresztyén császár felbontotta,
2112 126|                  ha azt nem reménlenék, hogy az Isten most is igazságot
2113 126|                 kétségbenesnének, amint hogy igen tartanak, méltán is,
2114 127|           portának sem lévén szükséges, hogy arra vigyázzon, amire eddig
2115 127|             tudtára adja a fejdelemnek, hogy a porta kívánja Constancinápolyban
2116 127|              meg akarván ezzel mutatni, hogy teljességgel való ellensége
2117 127|           sokszor hallottam szegénytől, hogy nem kívánja a portának a
2118 127|          törökkel való hadakozástól, és hogy inkább szereti itt halálát,
2119 127|             halálát, mintsem azt látni, hogy érette rablásokot tegyenek
2120 127|            tegyenek Erdélyben. Elég a', hogy mi bémegyünk, Isten tudja
2121 127|               mire. Azt is jó megtudni, hogy új vezért tettek a táboron.
2122 128|                 kibontakozánk onnét. De hogy? Csak herdiburdi módjára.
2123 128|                adott magának se nekünk, hogy a portékáit elrakják. E'
2124 128|              talám csak arra való volt, hogy elmondhassa, amit nékem
2125 128|               felelék reá, de gondolám, hogy talám még Erdélyben sem.
2126 128|                 Erdélyben sem. Elég a', hogy tegnap ebéd tájban a város
2127 128|                 azt írom idő töltésért, hogy olyan nagy állatot láttam,
2128 128|             ebből észreveszi kegyelmed, hogy az egy éléfánt. Ez a nagy
2129 128|       használhatnak, de az is bizonyos, hogy a természet azokot néki
2130 128|          hasznára adta. Az is bizonyos, hogy az esztergárosok sok szép
2131 128|         kigondolni, azki azt nem látja, hogy mennyiféle hasznát veszi
2132 129|                 mert itt azt gondolják, hogy mentől nagyobb becsületet
2133 129|                országban. A theatrumról hogy szállunk le, meglássuk.
2134 129|        meglássuk. Gratiánus azt mondja, hogy mihent a citromból a levit
2135 129|            tegnapi napot nem mondhatom, hogy elvesztettük volna, mert
2136 129|        majorháznál a sok tyúk. A' való, hogy a mi fejdelmünk igen hideg
2137 129|          kicsidért való haragját, való, hogy egy szempillantás alatt
2138 130|          tudtára adatván a fejdelemnek, hogy ma audenciája lenne a császárnál,
2139 130|                  pedig csak azért volt, hogy megmutassák, hogy a császár
2140 130|                 volt, hogy megmutassák, hogy a császár kapujánál várakozni
2141 130|                a csauz pasa megjelenté, hogy már bé lehetne menni. A
2142 130|                 valamint az ellenségre, hogy ki kaphat el hamarább egyet
2143 130|                földön. A' pedig szokás, hogy a császár így megvendégelje
2144 130|             elolvasá, amelyben a' volt, hogy fizessen a jancsároknak.
2145 130|       jancsároknak. Azonnal parancsolá, hogy kezdjenek a fizetéshez.
2146 130|                hűséggel volt, gondolom, hogy te is fogod aztot követni.
2147 131|        decembris 1737. ~Ma megláthatók, hogy miért kap az ember e világon.
2148 131|            egyszer azt kérdették tőlle, hogy mit csinálnak az istenek
2149 131|               az égben? Azt felelé reá, hogy minden dolgok csak a', hogy
2150 131|             hogy minden dolgok csak a', hogy kit felmagasztaljanak, kit
2151 131|                  a házhoz alig érkezék, hogy a pecsétet elvették tőlle,
2152 131|              kalmakánt tevék a kerékre, hogy ott üljön, amég lehet. Ennek
2153 132|                A vezér tegnap megizené, hogy három vagy négy nap meg
2154 132|               meg kellene indulnunk, és hogy ma a vezérhez kellene menni.
2155 132|              hintót hat lóval. Elég a', hogy mi készülünk a már bévett
2156 133|         úsztatva, mert azt elmondhatni, hogy mindenütt úsztattunk a sárban,
2157 133|                azt is meg kell mondani, hogy mikor indulánk ki abból
2158 133|                 rendeletlenséggel. Mert hogy a portán és másutt nagyobb
2159 133|         mindenkor mellettünk fog lenni, hogy gondja légyen az úton mindenre,
2160 134|              igen havas volt, főképpen, hogy általjöttünk a hegyeken;
2161 135|            felejtettem, azért azt írom, hogy tegnap érkeztem visszá Bukurestről.
2162 135|               által, attól igen féltem, hogy a lábam belé ne sipadjon,
2163 135|                 abban a sok biztatások, hogy 30 vagy 40 ezer embert adnak
2164 135|              vagyok. Végtire azt írják, hogy innét Vidinben kell menni,
2165 135|              mert azt gondolja a porta, hogy mihent Vidinben érkezünk,
2166 135|               öreg urunk élne, de most, hogy hozzánk jöjjön valaki, Isten
2167 136|                Már azt is végbenvittük, hogy idejöttünk, de postán, mert
2168 136|            voltunk is az úton. Elég a', hogy az elmúlt holnapnak 27-dik
2169 136|                  Azt nem kell gondolni, hogy az ellenség űzött volna
2170 136|          ellenség űzött volna ki, hanem hogy mi mindent szaladva cselekeszünk.
2171 136|        portékánk alá. Azt elmondhatjuk, hogy a portékánk több pénziben
2172 137|                 fejdelmet. Úgy tetszik, hogy ezt a pasát méltán nevezhetem
2173 137|          letelepedék. Erre jó vigyázni, hogy nem ő várt minket a sátorok
2174 137|             kegyes és okos ember. Való, hogy nem volt hadi ember, mivel
2175 137|              valamint a gomba. Elég a', hogy most minden órán meg fog
2176 137|                  mert mindennap látjuk, hogy utcáról utcára hordozók
2177 137|                  mert sokszor történik, hogy egy az asszonyt veszi meg,
2178 137|                 úgy elválnak egymástól, hogy soha többé essze nem kerülnek.
2179 137|                De a' rendes dolog volt, hogy török egy szegény németet
2180 137|               polturája is, haragjában, hogy senki meg nem akarta venni,
2181 138|              Orsova felé. Oka ennek a', hogy az idevaló pasa már vagyon
2182 138|                 vagyon másfél holnapja, hogy Orsovát megszállotta és
2183 138|              már annak vagyon két hete, hogy Königszeg generális eligazította
2184 138|                 indulunk meg ma reggel, hogy a pasát megsegítse. Nagy
2185 138|                 megizené a fejdelemnek, hogy hadná el Vidint, és menne
2186 138|               vezér táborára menénk. De hogy menénk? Mert példa nélkül
2187 138|                táborban menni? Elég a', hogy mi azokon megyünk, ugyan
2188 138|                 oda a vezér, gondolván, hogy ha a táborban lészünk, sok
2189 139|               julii 1738. ~A' bizonyos, hogy a vezér sem adja a császárnak
2190 139|             nagyobb szorgalmatossággal, hogy hová megyen, és mit cselekszik,
2191 139|                 az étszakát tölteni, és hogy a vezér azért indult volna
2192 139|                 azért indult volna meg, hogy étszaka a hűvösön érkezzék
2193 139|            táboron olyan szokás vagyon, hogy a had nem indul meg egyszersmind
2194 139|             tábor felzendül, gondolván, hogy a vezér valamely sajkákra
2195 139|              parancsolatjából, mondván, hogy induljunk meg mi is, ha
2196 139|                nem vigyáz, a' bizonyos, hogy felüttetik, és eltapodtatják.
2197 139|                 eltapodtatják. Elég a', hogy ma ebédtájban ideérkezénk
2198 139|                 táborral. Ma tudók meg, hogy a vezér azért lőtetett az
2199 139|                azért lőtetett az estve, hogy a had hamarébb utánamenjen.~
2200 139|            készek lesznek. Azt mondják, hogy 22-dik lőtetni fogják. Azt
2201 139|            lőtetni fogják. Azt tartják, hogy a két táboron vagyon másfélszázezer
2202 139|               azt itt nem kell keresni, hogy renddel verjék a sátorokot;
2203 139|          Egyszóval, azt akarom mondani, hogy ilyen nagy török tábort
2204 139|                 láttam, de úgy tetszik, hogy már mindenről elég tudósítást
2205 139|             várhatom a parancsolatokot, hogy hová tetszik kegyelmednek,
2206 139|              hová tetszik kegyelmednek, hogy vigyük ezt a nagy tábort,
2207 140|             végben: a komendáns látván, hogy a vezér teljességgel el
2208 140|                 nem venné, azt is látá, hogy az ágyúk a kőfalon igen
2209 140|          leginkább a' vivé a feladásra, hogy a hada igen betegeskedett,
2210 140|     egészségtelen. Tegyük ehhez azt is, hogy a vezér kikiáltatta volt,
2211 140|                 vezér kikiáltatta volt, hogy aki ostromra megyen, annak
2212 140|             megizené 12-dik a vezérnek, hogy küldene valakit hozzája,
2213 140|             izené tegnap a fejdelemnek, hogy készüljön, mert 30ezer emberrel
2214 140|               mehet. Ma pedig megizené, hogy nem is kell Erdélyről gondolkodni,
2215 140|               gondolkodni, hanem arról, hogy véle Vidin felé menjünk.
2216 140|          hazánkot a rablástól. Elég a', hogy holnap innét megindulunk,
2217 140|            kenyeret. A vezér megígérte, hogy az úton szemben lesz a fejdelemmel;
2218 141|              most bízvást elmondhatjuk, hogy vége vagyon a komédiának,
2219 141|                 A vezér megizente volt, hogy az útban szemben lesz a
2220 141|               pedig azt mondották volt, hogy ebéd után szemben lesz a
2221 141|      fejdelemmel, azért utána siettünk, hogy az ebédje után a helyre
2222 141|                semmi szándéka nem volt, hogy velünk szemben legyen, azért
2223 141|               ebédelt, és amidőn látta, hogy közelíttünk sátorához, fogja
2224 141|               tréfa. Azután azt mondák, hogy Vidinnél lesz a szemben
2225 141|          sátorokhoz, azt izenik nekünk, hogy most nem lehet szemben velünk,
2226 141|             lesütők a fülünköt, látván, hogy micsoda durván bánnak velünk.
2227 141|                mondani szokása szerént, hogy nagyobb becsülettel vagyon
2228 141|                Ma ebéd után azt izenék, hogy a fejdelem szemben lehet
2229 141|                 múlva ismét azt izenék, hogy nem lehet, mert a feje fáj.
2230 141|             Isten tudja. De azt tudjuk, hogy a fejdelemnek az egészsége
2231 142|              elájult, nem is gondoltuk, hogy életben érkezzék haza, négy
2232 142|              elájult, én azt gondoltam, hogy megholt, és a kiáltásomra
2233 142|        tulajdonítani, mind pedig annak, hogy nehéz néki, hogy olyan állapotban
2234 142|                 annak, hogy nehéz néki, hogy olyan állapotban látja magát
2235 142|             vezér egy agát küldött ide, hogy hajókot rendeljen, mert
2236 143|              volna a hajónkot? Elég a', hogy ezen holnapnak a 6-dik napján
2237 143|                a hajóban, és nem akará, hogy egyikünk is lenne véle a
2238 143|              vizi utunkot. A' bizonyos, hogy gyönyörűséges dolog jó társaságban,
2239 143|             gazdájok is lehet. Elég a', hogy egy szigetben kettőt megöltünk,
2240 143|            török volt, eleget mondotta, hogy megszeplősítettük a hajóját;
2241 143|                 azután a hajóját, azért hogy tisztátalanná lett volt
2242 144|            abból megláthatja kegyelmed, hogy még élek. De hogy lehetne
2243 144|            kegyelmed, hogy még élek. De hogy lehetne kegyelmed levelit
2244 144|              Három vagy négy nap múlva, hogy ideérkezénk, mindenikünket
2245 144|                 a borbélyjait is. Való, hogy itt pestis vagyon, de az
2246 144|                 minap étszaka úgy volt, hogy akik mellette vannak, azt
2247 144|         mellette vannak, azt gondolták, hogy megholt. Mindjárt hozzám
2248 144|             hozzám futottak megmondani, hogy halálán vagyon. De hogy
2249 144|                 hogy halálán vagyon. De hogy meg ne haragítsam, nem mentem
2250 144|                 A török tisztek látván, hogy nem helyesen cselekednék,
2251 144|                megizenék a fejdelemnek, hogy venne valakit közüllünk
2252 144|              való nézve megizené nékem, hogy legyek mellette, azért már
2253 144|          állapotban vagyon, nem hiszem, hogy innét kimenjen. Ezzel maradok.~
2254 145|                Már régtől fogva láttuk, hogy úgy lesz, mint a gyertya.
2255 145|                 ma annyira elnehezedék, hogy a gyertya már vége felé
2256 145|       elhomályosodtak volt, úgyannyira, hogy csak a szováról üsmert meg
2257 145|              jajgatásáról vettük észre, hogy szenved. Két órakor délután
2258 145|              testamentumban azt hagyta, hogy az atyja mellé temessék,
2259 145|                temessék, de nem hiszem, hogy megengedjék. Ebben a fejdelemben
2260 145|               azt néki nem tanácsolták, hogy kívánja magát szerettetni
2261 146|               Nem kétlem, kedves néném, hogy már vetted levelemet, amelyben
2262 146|           levelemet, amelyben megírtam, hogy ismét fő nélkül maradánk.
2263 146|                örökségeket. Adja Isten, hogy soha senki bennünket ne
2264 146|                 hazámot elhagyni, hanem hogy igen szerettem az öreg fejdelmet,
2265 147|             arra szabadságot nem adott, hogy a szegény fejdelem testit
2266 147|        fermányunkban a' vagyon feltéve, hogy egy órával elébb induljunk
2267 147|              valahová küldenek valakit, hogy siessen, hanem egy órával
2268 147|                  ahová küldik. Elég a', hogy ha Erdélyt meg nem láthatom
2269 147|          nevivel is. Úgy tetszik nekem, hogy elég bőséggel adtam kegyelmednek
2270 147|      szerszámimot elrakjam, lehetetlen, hogy egy kis nevetségre való
2271 147|      szomorúságra valót írtam. Elég a', hogy nálunk szökött német muskotérosok
2272 147|                tartottak egymás között, hogy miképpen ihassanak bort
2273 147|              ásnának. A pap meghallván, hogy dolgoznak a kapuja előtt,
2274 147|              kimegyen, és kérdi tőllök, hogy mit akarnak. Azok felelik,
2275 147|              mit akarnak. Azok felelik, hogy egy holtat akarnak eltemetni.
2276 147|          akarnak eltemetni. A pap inti, hogy másutt temessék el, de ők
2277 147|                 az ember? Ezek felelik, hogy abban. A pap azon megijed
2278 147|                 pap hátranéz, és látja, hogy hozzák a halottat egy deszkán.
2279 147|                és a kapuján belől nézi, hogy mint megyen végben a temetés.
2280 147|             muskotérosok kiáltják néki, hogy ha az öt veder bort megadja,
2281 147|                 A pap is utánok megyen, hogy lássa, ha elviszik-é a halottat.
2282 147|            micsoda csudálkozással látá, hogy a halott felkelvén, legelőbbször
2283 147|         olvasott, se nem varrott azért, hogy szégyenletre az oculárét
2284 148|               annak örülök, édes néném, hogy egészséges vagy. Itt most
2285 148|       amelyekben olyan rendelés vagyon, hogy gróf Csáki úr, a nem okos,
2286 148|             rendelést? Azt felelem reá, hogy nem. A fermányinkban pedig
2287 148|           parancsolják a két vajdáknak, hogy becsületesen fogadjanak.
2288 148|     fermányunkban pedig a' van feltéve, hogy egy órával elébb induljunk
2289 148|           szokása, mert itt nem teszik, hogy hamar induljon, vagy siessen,
2290 148|                 azt írják a fermányban, hogy egy órával elébb induljon
2291 148|                fejdelem azt hadta volt, hogy az apja mellé vigyék temetni,
2292 148|             ember felől mondották volt, hogy ha született, bár soha meg
2293 148|               volna. A fia felől pedig, hogy ha e nyomorult világra nem
2294 148|               nem kedvelhetett. Elég a' hogy minden élete és dolga szegénynek
2295 148|                 Hanem arról beszéljünk, hogy nekem készülnöm és rakodnom
2296 148|           köszöntöm őket. Nem gondolom, hogy a Bozzára menjek kaszáltatni,
2297 149|                 mondhatni teljességgel, hogy fekete, de igen barna, mert
2298 149|                mert mindenkor azon van, hogy csalhasson meg másokot.
2299 149|               katonát is adnak mellénk, hogy kísérjenek, mert hogy megőrízzenek,
2300 149|          mellénk, hogy kísérjenek, mert hogy megőrízzenek, azt nem gondolom;
2301 149|                megyen. Könnyű elítélni, hogy a békességet járják, gondolom,
2302 149|            békességet járják, gondolom, hogy itt is reá ropják. Soha,
2303 150|         Bukuresttől fogva egész Jászig, hogy a szem bé nem telhetik.
2304 150|              nem telhetik. Micsoda kár, hogy ezek a szép és jó földek
2305 150|            voltanak terítve virágokkal, hogy csak a szegfűre és a tulipántra
2306 150|                 is kelletett tartanunk, hogy valamely tévelygő jó magok
2307 150|            császár fermányát, de tudom, hogy ők arra nem hajtottanak
2308 150|              reggel a vajda megizenvén, hogy szembe lehetünk véle, és
2309 151|                1739. ~Már egy holnapja, hogy unadalommal töltöm az időt
2310 151|                ide küldöttek, a' látom, hogy csak hejában való lesz.
2311 151|         megnézem a címerit, noha szabó. Hogy itt valaki az idegenhez
2312 151|             medvéktől. Én is feltettem, hogy egyikhez se megyek. Mikor
2313 151|            mariászá nevet, mert látják, hogy a vajda mint vagyon hozzám,
2314 151|            megyek, igen örömmel lát, és hogy megmutassa hozzám való jóakaratját,
2315 151|                nem az ajándékját, hanem hogy jó szívvel vagyon hozzám,
2316 151|              itt olyan asztalom vagyon, hogy tíz emberrel többet tarthatnék,
2317 151|                  Mégis az a szerencsém, hogy egy olosz páter vagyon itt,
2318 151|            Mindezekből el lehet ítélni, hogy nem kopik a nyelvem a beszédben,
2319 151|             rongyos klastrom cselekszi, hogy Jászt városnak lehessen
2320 151|               számban sem veszik. Való, hogy a török birodalma alatt
2321 151|           akármit csináljak. Azt tudom, hogy a vajda jó rendelést tett
2322 151|          oltalmaznak minket, úgy lehet, hogy Csikból reánk üthetnek,
2323 152|           zörgést hallok, azt gondolom, hogy a kozákok az udvaromon vannak.
2324 152|                 én meg azon kérem őket, hogy küldjenek el innét, mert
2325 152|                gazdaasszonyom, mondván, hogy már a városon vannak a kozákok.
2326 152|                de magam is azt akarnám, hogy ne volnék itt. Reggeltől
2327 152|        Szüntelen küldök a kalmakánokra, hogy küldjenek el innét, ők szüntelen
2328 152|                 ők szüntelen biztatnak, hogy gondjok lesz reám. De én
2329 152|                felé, aki viszi a hírit, hogy a németeket megverte a vezér.
2330 152|                Ha ez igaz, elmondhatni, hogy az Isten ujja vagyon itt.
2331 152|               meg más posta hozá hírit, hogy Belgrádot megvették. Ezek
2332 152|             aláz, ő magasztal. Elég a', hogy én szívesen kivánnék innét
2333 152|         elinduljak, írok csak azért is, hogy megtudjad néném, hogy azok
2334 152|               is, hogy megtudjad néném, hogy azok a veszett kozákok el
2335 153|                templomok, de nem azért, hogy imádkozzanak, hanem azért,
2336 153|              imádkozzanak, hanem azért, hogy a nép minden portékáját
2337 153|       ideérkezék, én is megizeném néki, hogy küldjön el innét, ma pedig
2338 153|               leginkább azon sürgettem, hogy megindulhassanak, mert tudom,
2339 153|           megindulhassanak, mert tudom, hogy ővajdasága sem várja bé
2340 153|                 jóvoltából elmondhatom, hogy holnap idehagyom őket, mint
2341 154|                 a tolvajoktól. Elég a', hogy Jászból 4-dik indultam ki,
2342 154|             hagyám, de ők lássák. Pedig hogy én megszabadulhattam, de
2343 154|               tábort, azt gondolhattam, hogy elszélyedvén Molduvában
2344 154|             kóborló azon fog igyekezni, hogy ha megverték, legalább vihessen
2345 154|         Foksánig. De az Isten úgy adta, hogy egy törököt sem találtam
2346 154|              nem kell tőllök félni. Nem hogy olyan kóborlót nem találtam,
2347 154|              általláthatod, édes néném, hogy szerencsésen érkeztem ide.
2348 154|                csak tart a vajda attól, hogy Erdélyből látogatására ne
2349 154|              Három vagy négy nap múlva, hogy kijöttem Jászból, a vajdának
2350 154|              kelletett ugratni. Már itt hogy leszek, és meddig, és mint
2351 155|              volt. Már most úgy vagyok, hogy kimehetek a szállásomról.
2352 155|                  mert a szolgám mondja, hogy uram, itt rossz hír vagyon,
2353 155|               vagyon, mert azt mondják, hogy a kozákok nem messze vannak.
2354 155|                hallván, csak gondoltam, hogy most oda vagyunk a tyúkoknak,
2355 155|          tyúkoknak, és csak azt vártam, hogy mikor jőnek bé a házamban,
2356 155|                a házamban, mert tudtam, hogy olyan embertelenek, hogy
2357 155|                hogy olyan embertelenek, hogy még meg sem jelentetik magokot,
2358 155|              volt. De az Isten úgy adá, hogy másnap hozák hírit, hogy
2359 155|                hogy másnap hozák hírit, hogy csak a széllyeken kóborolnak;
2360 155|              már felőllök, úgy tetszik, hogy tégedet is megijesztettelek,
2361 156|               1740. ~Nem kétlem, néném, hogy már egynehány rendbéli leveleimet
2362 156|                 annak is tulajdoníttom, hogy eddig meg nem fagytam, mert
2363 156|      nagyobbodott a hideg. Úgy tetszik, hogy városostól együtt minket
2364 156|             talám soha meg nem történt, hogy a jégen szekérrel mentek
2365 156|                Ahhoz több közöm vagyon, hogy rettentő hideg házban kelletett
2366 156|               legényim magok csudálják, hogy maradhatok a hideg házamban;
2367 156|              kenyeret, sokszor történt, hogy ebédhez ültem volna, de
2368 156|                esszefagyott. Megvallom, hogy örömest megválnék Bukuresttől,
2369 156|            társalkodni. Nem kell félni, hogy se Molduvában, se itt egy
2370 156|                 Azt ugyan veszem észre, hogy nem mérnek a vajdától az
2371 156|             tűzhöz tartanom a pennámot, hogy a ténta megolvadjon. De
2372 156|               az étel. Könyörögj néném, hogy meg ne fagyjak már tavaszig,
2373 157|               Már több egy holnapjánál, hogy vajdánk nincsen, mert a
2374 157|               az Isten nem engedte meg, hogy Erdély s Magyarország másért
2375 157|               Csak az a vigasztalásunk, hogy mások is meghalnak, nemcsak
2376 157|         meghalnak, nemcsak mi. A' való, hogy igen sovány vigasztalás,
2377 157|                 még ide senki nem jött, hogy tudakozódhattam volna, hanem
2378 157|           bárány, azt gondolta szegény, hogy itt is úgy megbecsüllik
2379 157|           Mondottuk egynehányszor neki, hogy tegye le a Szent Ferenc
2380 157|                elvégzem, de csak azért, hogy hamarébb készülhessek, megindulhassak,
2381 158|               mondja. Annyi időt tudom, hogy itt el nem töltök, mint
2382 158|                 ide. Azt kérdhetné kéd, hogy mit csináltunk annyi ideig
2383 158|                 tudom, hanem azt tudom, hogy sokat aluttunk, későn indultunk
2384 158|                járják. De micsoda ének, hogy ugyan a foga csikorog az
2385 158|               az a különbség van benne, hogy mikor valamely szépecske
2386 158|                 ő cifraságok abban áll, hogy sokféle pénzt rakjanak magokra,
2387 158|            haszna már a vezérnek abban, hogy olyan nagy dolgokot cselekedett,
2388 158|         kitették. Mikor történt a' meg, hogy a török megverte volna a
2389 158|              csudát végbenvitte (tudom, hogy nem magától), Bellegrádot
2390 158|              vezérséget? Vagy legalább, hogy egynehány esztendőkig bírja.
2391 158|            cselekedett Achmet Nissánsi, hogy helyiben tegyék, ha nem
2392 158|            helyiben tegyék, ha nem azt, hogy ő már jól tudta mindenféle
2393 158|       Constancinápolyban megyünk, azért hogy meglássuk, miben vannak
2394 159|       köszöntöttem, hanem azt kívántam, hogy az Isten hozza szent anyaszentegyházában,
2395 160|                  E' dupla nagy hír, a', hogy egy nagy császár holt meg,
2396 160|              császár holt meg, mind a', hogy az Austriai Ház elfogyott
2397 160|               Majd elfelejtettem volna, hogy az Isten jó pápát adott,
2398 161|             eddig tüzet nem csináltunk, hogy is csinálnánk, micsoda melegek
2399 161|             elmúlt tél olyan nagy volt, hogy talám soha Európában nagyobbat
2400 161|         Mindezekből tehát azt hozom ki, hogy most nem kell annyi fát
2401 161|               hidegről, hanem arról is, hogy az idén igen nagy rendeket
2402 161|                  és a halál megmutatta, hogy nemcsak a szalmaházakban
2403 161|               több 4száz esztendejinél, hogy a császári korona ki nem
2404 161|                 és adjunk hálákot néki, hogy megadta eltöltenünk ezen
2405 162|                 De az elég szomorú hír, hogy a főtolmácstól elvették
2406 162|               soha nagyobb kárt. Tudom, hogy drágán megváltotta volna,
2407 162|                 nem lehetett. Azt írod, hogy úgyis elvették mindenit,
2408 162|               vagy mi vagyunk szamárok, hogy úgy kapunk rajta. A moldovai
2409 162|              testvéröccse lévén, tudom, hogy most szepeg. Mennyi pénzt,
2410 162|               láttam rajta, noha tudom, hogy nusztos mentéje is elég
2411 162|                 volt. Azt pedig láttam, hogy a feleséginek meg volt a
2412 162|                smaragddal. Úgy tetszik, hogy az az úr még gyermekségitől
2413 162|                 mi azon kívül vagyunk), hogy a prussiai király dolga
2414 162|            Siléziában igen jól foly, és hogy mindenütt mindenek hadat
2415 163|             egyébkor, mert úgy tetszik, hogy tavasszal a virágokkal együtt
2416 163|                 jobban tudják. Elég a', hogy a nagy száraz tél után száraz
2417 163|                  hanem csak azt látjuk, hogy mindenütt készülnek a hadakozáshoz,
2418 163|               hanem csak azzal törődöm, hogy a néném egészsége friss
2419 164|                Ne mondják nékem ezután, hogy a száraz esztendő szűk esztendő,
2420 164|                  Igen tartottunk attól, hogy a szárazságokban betegségek
2421 165|                1741. ~Azt kérded néném, hogy mi mit csinálunk, és mivel
2422 165|              első kérdésre azt felelem, hogy a legnagyobb dolgunk a',
2423 165|                a legnagyobb dolgunk a', hogy eszünk, iszunk; a másikára
2424 165|                 iszunk; a másikára azt, hogy aluszunk és a tengerparton
2425 165|             bujdosónak. Azonban várjuk, hogy valaki hazavessen minket,
2426 165|            várták a Siloé tója mellett, hogy az angyal felkeverje a vizét,
2427 165|                 a karddal, megmutatván, hogy annyi felől való ellenségtől
2428 166|      kalendárium, és még előre ellátom, hogy mire ítélné kéd az olyan
2429 166|               nem irigyeljük; gondolom, hogy más sem irigyli a miéinket,
2430 166|               halljuk, se supánkodását, hogy ez vagy amaz nincsen. Abban
2431 166|            Abban nem törjük a fejünköt, hogy a gyermekinknek micsoda
2432 167|           Vagyon immár egynehány napja, hogy a vezért letették a kerékről,
2433 167|            másoknak adtam.~A' bizonyos, hogy megmarad nemcsak az adomány,
2434 167|                minden balítélet nélkül, hogy durva volt a szívek, és
2435 167|            felebaráti szeretetek. Való, hogy nem kell csak magunkért
2436 167|                 meg az írás azt mondja, hogy mások látván cselekedetinket,
2437 167|             Való, Szent Pál azt mondja, hogy nem törődik azon, akármit
2438 167|                  mint ez a Szent. Való, hogy az írás azt mondja, hogy
2439 167|                hogy az írás azt mondja, hogy ha csak azért akarunk emberséges
2440 167|               emberséges emberek lenni, hogy az emberek megdicsérjenek,
2441 167|               Mondjuk el mindezek után, hogy a keresztyéni emberséges
2442 168|             prussus pedig azt álította, hogy nagyobb közi volna Siléziához,
2443 168|                  Abban bizonyos vagyok, hogy az Austriai Ház soha el
2444 168|                 az Úr tudja. Azt tudom, hogy a nénémnek egészséget kívánok.~
2445 169|               szerencséje a vezéreknek, hogy már egy vagy két török császár
2446 169|           megváltoztatá a régi szokást, hogy a letett vezéreket megfojtsák.
2447 169|           kiesni, mert azt elmondhatni, hogy királyi tisztség. Ura az
2448 169|                sem tudja. De azt tudom, hogy néném egészségit kívánom.~
2449 170|                 a legnagyobb hírünk a', hogy a vezért letették, és a
2450 170|           országban uralkodunk. Mondám, hogy uralkodunk, mert Isten ő
2451 170|             szükséget nem tudunk. Való, hogy azt nem mondhatom, hogy
2452 170|                 hogy azt nem mondhatom, hogy úgy élünk, mint a hal a
2453 170|                  De azt lehet csudálni, hogy mégis elég termett minden,
2454 170|                a szárazsághoz, amint is hogy itt rendszerént a nyár igen
2455 170|                elszáradna. Úgy tetszik, hogy eleget beszélt a gazdaságról
2456 171|      Constancinápolyba gróf D'Ésalleur, hogy követ lenne a portán. A
2457 173|             maji. ~Kedves néném, látom, hogy már elfáradtál a leveleimben
2458 173|             olvasni, hanem azt kívánod, hogy írjak valamit is a török
2459 173|            kellene írnom. Látom én azt, hogy az asszonyok is megokosodnak
2460 173|               is szükségek vagyon arra, hogy az idő legyen mesterek.
2461 173|                pedig azt akarjuk tudni, hogy mi szokás vagyon a birodalomba.
2462 173|           Legelsőben is azon kezdem el, hogy nem lehet eléggé nem csudálni
2463 173|             mindenben természetté vált, hogy úgy legyen, mint a rab.
2464 173|             nagy birodalomba szükséges, hogy mindjárt még kezdetiben
2465 173|               Talám azt kívánod, néném, hogy a birodalom históriáját
2466 174|             1748. ~Néném, mint vagyunk, hogy vagyunk? A vízi postáink
2467 174|                az úton. Azt írod néném, hogy kedvesen olvastad a porta
2468 174|                iránt való levelemet, és hogy csak kövessem, mert kedvesen
2469 174|              mindenkor azon igyekeztem, hogy kedvet találjak; elkezdem
2470 174|               dolgát.~Azt tudod, néném, hogy a törökök fegyverekkel nyerték
2471 174|          mindjárt felosztá a vitézinek, hogy megjutalmaztassa jó magokviseléseket.
2472 174|      szolgálatjára. De azt jó megtudni, hogy azok a jószágok noha örökösök
2473 174|             tartják a törvény doktorai, hogy feljebbvaló a törvénynél.
2474 174|         feljebbvaló a törvénynél. Való, hogy bizonyos dolgokba a császár
2475 174|                 törökök azt is tartják, hogy a császár megmásolhatja
2476 174|                ő örökös hatalmát. Való, hogy mikor császárrá teszik,
2477 174|             megesküszik és azt fogadja, hogy oltalmazni fogja a török
2478 174|   magyarázójának nevezi. De az is való, hogy a tudós törvényes doktorok
2479 175|         csinálok. A szőllő olyan olcsú, hogy egy polturán három okát
2480 175|                nád. Elfelejtettem vala, hogy az asszony dolgára hínak.~
2481 175|     tisztségekre rendeltettek. Amint is hogy azokot, akik a császár parancsolatjából
2482 175|                 martyroknak tartják, és hogy azok mindjárt egyenesen
2483 175|            magának. Elmondhatni azt is, hogy a birodalom csak rabokból
2484 175|       asszonyoktól valók; ettől vagyon, hogy a törökök oly hajlandók
2485 176|               levelem abból fog állani, hogy mi formában nevelik az ifiúságot
2486 176|            Mivel a törökök azt tartják, hogy a császárt olyanoknak kell
2487 176|             mert a törökök azt tartják, hogy egy szép testbe mocskos
2488 176|               egy herélt ember fekszik, hogy valami rendeletlenség ne
2489 177|              Kizlar agasi.~Úgy tetszik, hogy itt beszélhetünk a császár
2490 177|                  Mindezekből kitetszik, hogy a császár belső udvara olyan
2491 178|             kell meglenni. Ha történik, hogy valakinek nagy igazságtalanságot
2492 178|                 olyan együgyűek voltak, hogy magok mentek az adópénzért.
2493 179|            attól nem igen kell tartani, hogy a távul való tartományokba
2494 179|              mivel arra igen vigyáznak, hogy olyan gubernátorokot tegyenek,
2495 179|             császár azt meg nem engedi, hogy az atyának gazdagsága a
2496 179|         gyermekeknek, amennyi elegendő, hogy élhessenek.~A császár, ha
2497 179|               fényességgel. Úgyannyira, hogy akármely nagy kincse legyen,
2498 180|           Vagyon immár egynehány napja, hogy a vezért letették, tihája
2499 180|               kell írni és azt mondani, hogy minden hamis vallások között
2500 180|                vallása, mert azonkívül, hogy az érzékenységeknek leginkább