Rész

2501 180|              értelme volt. Azt tartják, hogy egy Nestoriánus Sergius
2502 180|                volt Constancinápolyból, hogy a' hagyatta volna el véle
2503 180|                Kitetszik az Alkoránból, hogy ez a két ember a Szentírásból
2504 180|                arra az okra való nézve, hogy a zsidókot a magok vallásokra
2505 180|           bolondsága a' nem lett volna, hogy őtet az Istentől küldetett
2506 180|               akarván hitetni másokkal, hogy néki szövetsége vagyon a
2507 180|                a vallása felállítására, hogy az okossághoz, a világi
2508 180|                csak elhiteték a néppel, hogy ő sokkal feljebb való volna
2509 180|             volna a több embereknél, és hogy a mennyekből venne oktatásokot.
2510 180|                 torokkal kiáltják vala, hogy ő volna hirdetője, magyarázója
2511 180|          világra pedig csak azért jött, hogy az Úr parancsolatait hirdesse.
2512 180|              akit arra szoktatták vala, hogy a feje felett repdessen,
2513 180|                előtt, aki azt tartotta, hogy ez a madár Gabriel angyal
2514 181|               napoknak! De a' bizonyos, hogy itt a május nem olyan kedves,
2515 181|        beszéleni, hanem Mahumetről, aki hogy el ne vadítsa magától a
2516 181|                 akará magát mutatni. De hogy mind a zsidóknak, mind a
2517 181|              közi toldá, és azt tanítá, hogy háromféle írott törvént
2518 181|              mert mindenike azt hagyja, hogy higgyenek az egy Istenben,
2519 181|                a vétektől. Azt tartják, hogy aki azt elolvassa, annyiszor,
2520 181|            annak bizonyos száma vagyon, hogy a' megnyeri a paradicsomot.
2521 182|         hitágazatja vagyon, tudniillik, hogy csak egy Isten vagyon, és
2522 182|               csak egy Isten vagyon, és hogy Mahumetet az Isten küldötte.
2523 182|           törökök öt részre osztják: 1. hogy napjában ötször imádkozzanak.
2524 182|                 ötször imádkozzanak. 2. hogy a ramazánt megböjtöljék.
2525 182|               ramazánt megböjtöljék. 3. hogy alamizsnát adjanak, és az
2526 182|                 elmenjenek Mekkában. 5. hogy semmi tisztátalanságot el
2527 182|          teljességgel az üdvességre: 1. hogy pénteket megüljék. 2. hogy
2528 182|              hogy pénteket megüljék. 2. hogy környülmetéltessék magokot.
2529 182|          környülmetéltessék magokot. 3. hogy bort ne igyanak. 4. hogy
2530 182|                hogy bort ne igyanak. 4. hogy disznóhúst ne egyenek, se
2531 182|                asszonyoknak megengedik, hogy oda ne menjenek, azért hogy
2532 182|             hogy oda ne menjenek, azért hogy a férfiak figyelmetesebben
2533 182|                 a törvénycsinálót arra, hogy a tanítványinak megtiltsa
2534 182|             azért találta fel az ördög, hogy gyűlölséget és veszekedést
2535 182|            szerezzen az emberek között, hogy őket eltávoztassa az imádságtól,
2536 182|         imádságtól, és meggátolja őket, hogy az Isten nevét segítségül
2537 182|             Minket pedig meg nem gátol, hogy ne adjunk hálákot az Úrnak,
2538 182|                adjunk hálákot az Úrnak, hogy a pestisnek hírét sem hallottuk
2539 183|               néném, annak igen örülök, hogy a kéd tetszése szerént írtam
2540 183|        szokásról és vallásról, kívánom, hogy ezután is úgy legyen. De
2541 183|                 azt szükséges megírnom, hogy itt igen zűrzavar idők járnak,
2542 183|                olyan nagy az ő hatalma, hogy semmiben néki ellent nem
2543 183|                  és ha úgy talál lenni, hogy ez a főpap másként gondolkodik,
2544 183|         kegyelmével. A nagy Isten adja, hogy szüntelen megmaradjon a
2545 183|               kell lenni. De szükséges, hogy jól tudják olvasni az Alkoránt,
2546 183|                 olvasni az Alkoránt, és hogy elsőben abban a hivatalban,
2547 183|                 De még az is szükséges, hogy a nép a fővezérnek szóljon
2548 183|             Mahomet familiájából valók, hogy pedig a többitől magokot
2549 183|           törököknek meg vagyon tiltva, hogy gyalázatosan bánjanak vélek,
2550 183|             nagy hatalma vagyon rajtok, hogy megöletheti, és megkegyelmezhet
2551 183|               megkegyelmezhet nekik, de hogy a botránkoztatást elkerüljék,
2552 184|               azt igen jól cselekeszed, hogy bátorításra valót írsz a
2553 184|                írsz a leveledbe, írván, hogy kedvesen olvasod a törökökről
2554 184|           leveleimet, mert a' bizonyos, hogy régen félbehagytam volna,
2555 184|          félbehagytam volna, ha tudnám, hogy unadalmasok.~Azt jó megtudni,
2556 184|           unadalmasok.~Azt jó megtudni, hogy a törökök szeretik szép
2557 185|               már rendkívül való dolog, hogy ma havazzon, ezt még sohasem
2558 185|                tehet az áerben. Hihető, hogy a pestisnek nincsen egészen
2559 185|                 elkerülni. Azt tartják, hogy kinek-kinek a homlokára
2560 185|                a homlokára vagyon írva, hogy mit rendeltek felőle, és
2561 185|           vannak egymáshoz. Úgyannyira, hogy a császár udvarában mindenféle
2562 185|          perzsát nem, mert azt mondják, hogy lehetetlen egy perzsának
2563 185|                 Egyszóval, azt tartják, hogy egy zsidó, egy keresztyén
2564 185|               egy keresztyén remélheti, hogy még idővel a hívek közi
2565 186|            Kedves néném, öt esztendeje, hogy leveledet nem vettem, igazán
2566 186|              Mitől van az? Talám attól, hogy vénülünk? De a' héjával
2567 186|               külső foglalatosságok a', hogy táncoljanak kedden és pénteken.
2568 186|        predikációt csinál; azt tartják, hogy ezt a predikációt akármely
2569 186|              azt pedig oly sebességgel, hogy aki nézi, a feje szédülni
2570 186|            lehet elvégeznem, mint azon, hogy micsoda tisztelettel vannak
2571 186|               Krisztushoz. A' nem igaz, hogy káromlással volnának hozzája,
2572 186|                pedig oly boldogtalanok, hogy nem hiszik a Krisztus Istenségit,
2573 186|           szószóllót. Azon megegyeznek, hogy az Isten küldötte el, hogy
2574 186|              hogy az Isten küldötte el, hogy olyan törvényt hozzon, amely
2575 186|                hínak minket, nem azért, hogy a Krisztusba hiszünk, hanem
2576 186|        Krisztusba hiszünk, hanem azért, hogy nem hisszük, hogy Mahumetet
2577 186|                azért, hogy nem hisszük, hogy Mahumetet az Isten küldötte
2578 187|                dinnyeszüret. Azt tudom, hogy nem jóüzüen eszi a dinnyét
2579 187|            olyan nagy földindulás volt, hogy annál nagyobbat sohasem
2580 187|             valót nem ád a feleséginek, hogy kétszer egy hétben a feredőben
2581 187|        ábrázatja bé vagyon fedezve, úgy hogy őtet nem láthatják, de ő
2582 188|            házasság nem szokás, hihető, hogy ők abban az ország csendességire
2583 188|             vigyáznak, de az is hihető, hogy a lakadalmi irtóztató költségeket
2584 188|                előtt, aki írásba teszi, hogy egy ilyen legény, egy ilyen
2585 188|            leányt magához akarja venni, hogy feleség helyett legyen.
2586 188|           legyen. Köteledzi arra magát, hogy étellel, ruházattal fogja
2587 188|        gyermeket is, de olyan formában, hogy visszáküldheti az apja házához,
2588 188|            Hanem az a különbség vagyon, hogy a rab asszony gyermeke rab
2589 189|            bujdosásunknak. A' bizonyos, hogy mint a negyedrésze, annyi
2590 189|           Zágonban. Hát azt megírjam-é, hogy mennyi ideje, hogy onnét
2591 189|          megírjam-é, hogy mennyi ideje, hogy onnét kiugrattam? A' nem
2592 189|            Alkorán parancsolatjának, és hogy anélkül is lehet a paradicsomba
2593 189|              meg akarván azzal mutatni, hogy készebb azzal inkább a szívét
2594 189|              jelenvalók köszöntik őtet, hogy már ő is a hívők köziben
2595 189|             vendégség. Azt jó megtudni, hogy a pap nem ád nevet a gyermeknek,
2596 189|               Ibrahim (vagy más nevet), hogy az ő szent neve néked mindenkor
2597 189|         Minthogy a törökök azt tartják, hogy ami a testet megmocskosítja,
2598 189|           lelket is megszennyesítti, és hogy ami egyikét megtisztítja,
2599 189|             tisztaságot, azt is akarja, hogy az őnéki tett könyörgés
2600 189|            könyörgés tekélletes legyen, hogy hálákot adjanak néki kegyelmiért,
2601 189|            adjanak néki kegyelmiért, és hogy segítségül híják az ő szent
2602 190|                 Kedves néném, azt írod, hogy úgy tudod a törökök szokását,
2603 190|              mint a mufti. Úgy tetszik, hogy nem kellene csúfolódni,
2604 190|              nem hagyom. És azt mondom, hogy a törökök a mosodásról való
2605 190|          mosodásban. Az első abban áll, hogy az egész testet megmosák,
2606 190|                 mosdás pedig abból áll, hogy arccal Mekka felé forduljon,
2607 190|                 vannak egy kevés ideig, hogy magokhoz térjenek, és az
2608 190|           másfél órakor napnyugot után. Hogy pediglen minden megtudhassa
2609 190|             Isten dicsőség tenéked, Úr, hogy a te neved áldassék és dicsőíttessék,
2610 190|              áldassék és dicsőíttessék, hogy a te nagy voltod megüsmértessék,
2611 190|              mindenkor azon végezik el, hogy köszöntik a két angyalokot,
2612 190|            olyan szándékkal imádkoznak, hogy az Isten kegyelmét nyerjék
2613 190|             egész törökökre; szombaton, hogy a zsidók megtérjenek; vasárnap
2614 190|                 asszonyt sem hallottam, hogy törökké lett volna, a rabokon
2615 190|           rabokon kívül. Ők azt tudják, hogy a francia azt mondja, hogy
2616 190|              hogy a francia azt mondja, hogy Törökország a lovak paradicsoma
2617 191|               magam csudálni kezdettem, hogy nem kezdek jól olvasni,
2618 191|               mert Mahumet azt hirdeté, hogy az Alkorán abban a holnapba
2619 191|                böjt iránt. Azt tartják, hogy Mahumet az Istennek akarván
2620 191|           Istennek akarván tetszeni, és hogy az övéit gondviselése alá
2621 191|                 felment, és azt ígérte, hogy az ő vallásán lévők ötven
2622 191|                  aki is kérdezte tőlle, hogy honnét jőne? Mahumet felelé,
2623 191|            honnét jőne? Mahumet felelé, hogy az Istentől jőne, és hogy
2624 191|               hogy az Istentől jőne, és hogy azt ígérte az Istennek,
2625 191|                 azt ígérte az Istennek, hogy az övéi ötven napot fognak
2626 191|                  A Krisztus mondá néki, hogy sokat ígért volna ötven
2627 191|                Istenhez, és megjelenté, hogy sokat ígért volna, hanem
2628 191|             Krisztus kérdé ismét tőlle, hogy mit végezett. Felelé, hogy
2629 191|              hogy mit végezett. Felelé, hogy negyven napot ígért volna.
2630 191|           Krisztus mondá néki: látod-é, hogy én az enyimeknek negyven
2631 191|             negyven napot rendeltem, és hogy micsoda rosszul viszik végben.
2632 191|              alkura, és kéré az Istent, hogy a böjt hadd lenne csak harminc
2633 192|                és ki-ki azon igyekezik, hogy mentől kedvesebben tölthesse
2634 192|                halottakra. Azt tartják, hogy a' kedves Isten előtt. Vannak
2635 193|         Istentől. Már tizenöt holnapja, hogy nem olvashatok, mással kell
2636 193|                mellett temjént égetnek, hogy a gonosz lélek eltávozzék,
2637 193|               vagyon, mert azt tartják, hogy amidőn a test a sírban vagyon,
2638 193|            üstököcskét sokan a törökök, hogy az angyal megfoghassa. A
2639 193|                  száraz és terméketlen, hogy pediglen őket megvigasztalja,
2640 193|             amelyekbe olyan fák vannak, hogy a verőfény meg nem hathatja,
2641 193|          könnyek, akik is olyan édesek, hogy ha valamelyike közüllök
2642 193|            néznek, akiket úgy szeretik, hogy csaknem megbolondulnak érettek,
2643 193|                mint mikor azt mondotta, hogy nem kell a holtak közi számlálni
2644 193|                bőrök mindenkor megújul, hogy a kín is nagyobbodjék, szomjúságot
2645 193|               De ami még legnagyobb, a' hogy ott asszonyokot nem találnak.
2646 193|           Micsoda rettentő nagy kín a', hogy ott asszonyok nem lesznek!
2647 193|                 vallásról, úgy tetszik, hogy elég.~
2648 194|                 Minden bizonnyal tudom, hogy örülni fogsz azon, hogy
2649 194|                 hogy örülni fogsz azon, hogy Isten kegyelmiből a szomorú
2650 194|                kívánni, de a' bizonyos, hogy másnak vakságát kívánni
2651 194|                három nap, tudtam pedig, hogy semmi nem esett a szemeimbe.
2652 194|              láttak. A' jutott eszembe, hogy talám a hártyikák, amelyek
2653 195|              halálát. Ma hallottuk meg, hogy tegnap Mamut császár elhagyá
2654 195|                ahol megláthatá. Tegnap, hogy a népnek kedvit találja,
2655 195|         csakhamar meghala. Elmondhatni, hogy nagy császár volt. A hadakozásba
2656 195|        elmondhatni. Azt is elmondhatni, hogy nem kívánta a hadakozást
2657 195|         indítóktól a fejeket elvétette, hogy többé azt ne cselekedjék.
2658 195|                meg. Elmondhatni felőle, hogy nagy császár volt, noha
2659 196|          Constancinápolyba. Azt mondám, hogy ó vezér, mert e' harmadikszor
2660 197|                vezérekkel. A' bizonyos, hogy elmondhatják, hogy nincsen
2661 197|            bizonyos, hogy elmondhatják, hogy nincsen maradandó városunk.
2662 197|      kincstartója volt. Ma hozák hírit, hogy ezt is letették, és sziliktár
2663 198|           gondolta volna, kedves néném, hogy az a kedves szeliktár Ali
2664 198|                föld alá esett. Elég a', hogy erre haragutt a császár
2665 198|              mert e' mesterkedett azon, hogy azt az Ali pasát letegyék,
2666 198|            tudtára adatta a császárnak, hogy micsoda húzással-vonással
2667 198|              megfogatta, és parancsolá, hogy fejét vegyék. De a császárnak
2668 198|               császárnak tudtára adták, hogy nem szokás a vezéreknek
2669 199|                 irtóztató hírt hallánk, hogy első novemberben Lisbona
2670 200|               lehetetlen, kedves néném, hogy le ne írjam. Tudom, hogy
2671 200|                hogy le ne írjam. Tudom, hogy azt mondod utána, hogy szamár
2672 200|                  hogy azt mondod utána, hogy szamár volt.~Elég a', hogy
2673 200|              hogy szamár volt.~Elég a', hogy egy rendes ifiú anglus,
2674 200|            sziget mellett megállapodék, hogy innyavaló vizet hordasson
2675 200|          kereskedők kimentek a hajóból, hogy vadásszanak. Az ifiú anglus
2676 200|                szüntelen tartott attól, hogy valamely vademberre ne találjon,
2677 200|            tenger partjához közelgetni, hogy valamely hajót láthasson,
2678 200|            valami ételre valót keresni, hogy valakire ne találjon. Elfáradván
2679 200|        heveredett, de mint elhüle azon, hogy hátratekintvén, egy leányt
2680 200|                  és annyira megszereté, hogy mindjárt azon kezde gondolkodni,
2681 200|                 azon kezde gondolkodni, hogy tarthassa meg életét. És
2682 200|                egy szép forráshoz vivé, hogy innék. Hihető, hogy a leány
2683 200|               vivé, hogy innék. Hihető, hogy a leány előkelő renden való
2684 200|                bőreit vivé a barlangba, hogy a legény reájok feküdjék,
2685 200|        tollakkal felékesíté barlangját. Hogy pediglen mulatságot szerezhessen
2686 200|                a legény megérteté véle, hogy szerencsésnek tartaná magát,
2687 200|             cselekedni, jeleket mutata, hogy a hajó a parthoz közelítene.
2688 200|             menni. Nagy örömbe valának, hogy megmenekedhetének a sok
2689 200|            hagyá el hazáját és szüléit, hogy azzal tölthesse életét,
2690 200|              megvizsgálván azt magában, hogy ő mennyi időt töltött el
2691 200|                időt töltött el hejában, hogy azon idő alatt az ő pénze
2692 200|               azon idő alatt nem folyt. Hogy pedig visszászerezhesse
2693 200|              útjáról, elvégezé magában, hogy attól a társától, aki véle
2694 200|           hejában. Azt is értésire adá, hogy terhes volna tőle. De az
2695 200|               maga hasznán. De sőt még, hogy megtudá, hogy terhes volna,
2696 200|               De sőt még, hogy megtudá, hogy terhes volna, még nagyobb
2697 200|     háláadatlanról? Én csak azt mondom, hogy az Isten megfizette irtóztató
2698 201|                  Kedves néném, tudod-é, hogy Imrehor Musztafát letették,
2699 201|               görög nemzet. Azt mondám, hogy ami még rosszabb, mert a'
2700 201|             rosszabb, mert a' bizonyos, hogy a hittagadó vezérek korántsem
2701 201|               érkezzék. Azt írod néném, hogy a török császár leányinak
2702 201|               lakhatnak a férjekkel, és hogy többire öreg pasáknak adják
2703 201|           pasáknak adják őket. A' való, hogy a házasságot éppen nem kívánhatják,
2704 201|            Gondolom, azért cselekeszik, hogy valamely zenebonát ne indítson.
2705 201|              oly jól viszi vala végben, hogy mindenek szerették. De a
2706 201|             visszá akarván térni, látá, hogy sok hó esett volna, amég
2707 201|               Attól igen kezde tartani, hogy a hóban a nyomáról meg ne
2708 201|             üsmerjék, és meg ne tudják, hogy honnét jött volna ki. A
2709 201|             császár leányának megmondá, hogy mitől tartana, és micsoda
2710 201|               Tanácsot tartának együtt, hogy miképpen cselekedjenek,
2711 201|                 miképpen cselekedjenek, hogy semmit észre ne vegyenek.
2712 201|                abban. A' pedig a' volt, hogy a szeretejét a hátán kivigye
2713 201|                volt, és látá a leányát, hogy micsoda nehezen vitte a
2714 201|          Eginhárt bizonyos lévén abban, hogy a cselekedete nem maradna
2715 201|               arra engedelmet, mondván, hogy szolgálatjáért nem vett
2716 201|             jutalmat. A császár felelé, hogy fog gondolkodni, és bizonyos
2717 201|        tanácsola, maga pedig azt mondá, hogy Eginhártot ha megbünteti,
2718 201|          béhívaták, és azt mondák néki, hogy a szolgálatjáért jutalmul
2719 202|             Alepből, csak jó legyen. De hogy lehetne jó, mivel görög
2720 202|          kápolnánkot. Azt tudod, néném, hogy a kápolna azon a helyre
2721 202|                dühösség vivé őket arra, hogy felprédálják. Azt kérdheted,
2722 202|            felprédálják. Azt kérdheted, hogy merték ők azt megpróbálni
2723 202|               még a zsidók is elmennek, hogy csak a régi templomoknak
2724 202|                  El lehet ebből ítélni, hogy az Üdvezítő mennyi rettentő
2725 202|              akik mind kívánák halálát; hogy rendszerént húsvét napján
2726 202|              mindnyájan reája állottak, hogy megöljék királyokot. De
2727 202|                  El lehet ítélni abból, hogy amidőn Titus megszállá Jeruzsálemet,
2728 202|   tizenegyszázezer embert temetének el, hogy pedig megvevé és elpusztítá,
2729 202|                embert tett rabbá. Való, hogy a büntetés rajtok nagy volt,
2730 203|             lesz vége, hanem azt tudom, hogy ha a levél kicsid, a hír
2731 204|               megnyert harcról. Hihető, hogy meg is ajándékozták azt
2732 204|               megmondom csak rövideden, hogy a levelem hosszabb legyen.
2733 204|               hosszabb legyen. Elég a', hogy az ötödik Lajos király békességet
2734 204|               csinált volt Amurátessel, hogy pedig a kötést még jobban
2735 204|                 az a rossz szokás volt, hogy a püspököknek táborba kelletett
2736 204|                 az évangyélium szerént, hogy a hitetleneknek nem kell
2737 204|            viselék magokot, úgyannyira, hogy a törökököt visszányomák,
2738 204|              valának. A császár látván, hogy csaknem elvesztette volna
2739 204|                emelvén, kéré az Istent, hogy büntetné meg azokot, kik
2740 204|                a példából látod, néném, hogy a törökök nagy tisztelettel
2741 205|                 külde, megizenvén neki, hogy mérte volna megpróbálni,
2742 205|                mérte volna megpróbálni, hogy szabadság nélkül bémenjen.
2743 205|           bémenjen. A dervis azt izené, hogy a vendégfogadóban mindennek
2744 205|          micsodás lesz.~Azt írod néném, hogy Franciaországba vadászatban
2745 205|                két karját; a' bizonyos, hogy holtig fogja viselni a bélyegit.
2746 205|                 bélyegit. Abból látjuk, hogy az ifiú asszonyoknak nem
2747 205|                 nem kellene megengedni, hogy lóra üljenek; az öregeknek
2748 205|                 ifiaknak. Azt olvastam, hogy Tessálonika tájékán volt
2749 205|                ló is olyan kevély volt, hogy mást nehezen vett magára.
2750 205|           magára. Úgy történik egyszer, hogy Rómából egy pápának Constancinápolyba
2751 205|               indulni, az asszony kéré, hogy ülne a lovára, és vinné
2752 205|                  mintha mondotta volna, hogy egy szent pápát hordoztam,
2753 206|             királyné hadát úgy tetszik, hogy gróf Nádasdi komendírozta,
2754 206|                  Ha egészen leírnám is, hogy mint volt az a harc, a végin
2755 206|               csak azt kellene mondani, hogy a prussust megverték, és
2756 206|               két nappal feladák. Pedig hogy úgy nem történék Nádasdival,
2757 206|           érkezék, és kéreté a királyt, hogy fogadná bé szolgálatjára,
2758 206|               mivel olyan nyilas volna, hogy a madarat reptiben lelövi.
2759 206|              jókedvibe, azt felelé reá, hogy nem volna szüksége a vadászra,
2760 206|               és mindnyájan általláták, hogy a nyilas ember lőtte meg
2761 207|             harcnak azt a hasznát vevé, hogy Breslót ismét visszányeré.
2762 207|               Azt nem mondhatni felőle, hogy ezért holt, amazért holt
2763 207|                mert az Isten elvégezte, hogy minden ember meghaljon.
2764 207|               meddig, ő tudja. Elég a', hogy adjunk hálákot néki, hogy
2765 207|               hogy adjunk hálákot néki, hogy megadta ezt az esztendőt
2766 207|                 eltöltenünk, és kérjük, hogy ne hagyja el ezután is a
2767 207|             láta a fák között, gondolá, hogy talám valamely ember laknék
2768 207|                  De mint elcsudálkozék, hogy az, aki bent volna, eszerént
2769 207|               atyámfia, ne azt mondjad, hogy átkozott az Isten, hanem
2770 207|                kezdé mondani. A püspök, hogy erre megtanította volna,
2771 207|              nagy csudálkozással láták, hogy a remete a tengeren futna
2772 207|            béérvén, kiáltá a püspöknek, hogy elfelejtette volna az imádságot.
2773 207|                Ebből a példából látjuk, hogy az Isten a szív imádságát
2774 208|                esztendőben, úgyannyira, hogy már csak ketten maradtunk
2775 208|              nem mondhatom, mint eddig, hogy hadd vigyék ki ezt vagy
2776 208|               portára kelletett mennem, hogy hírré adjam halálát. A szokás
2777 208|         básbuggá, mert azt jó megtudni, hogy akik ebben az országba az
2778 208|           Vagyon immár egynehány napja, hogy ide visszáérkeztem. Mit
2779 208|                vagyok, hanem azt tudom, hogy a pornak porrá kell lenni,
2780 208|             Arra kell tehát vigyáznunk, hogy mi is arra fordítsuk, és