Rész

1501 90 |                  elsőszülöttet, kiválaszd az Úrnak mind, ami az anyaméhet
1502 90 |              kiválaszd az Úrnak mind, ami az anyaméhet megnyitja, és
1503 90 |                  semmi hasznát nem veheti az egy juhocskájának, és hogy
1504 90 |                    haragjában mondá, hogy az én juhom husa anathéma legyen
1505 90 |                juhom husa anathéma legyen az Úr előtt. Aaron erre a szóra
1506 90 |                 előtt. Aaron erre a szóra az egész juhot elvévé, mondván,
1507 90 |             mondván, hogy minden anathéma az Izraelben a papokot illeti.
1508 91 |       szolgáltanak, rebelliót indíttának; az egyikének a neve Muszli
1509 91 |            kiáltani, hogy aki igaz török, az álljon melléjek, mert ők
1510 91 |                  kele. 29. ma már csaknem az egész jancsárság melléjek
1511 92 |               pasával, a vezér tihájával, az ulémákkal (a főpapi rendekkel),
1512 92 |                   pasát megfogatá, és ezt az utolsót meg is fojtatá.
1513 92 |           kastélyában a rébellisek miatt. Az ulémák is kénszeríteni kezdék,
1514 92 |                  kezekben nem adjuk, mert az egész világ előtt gyalázatos
1515 92 |                   kénszerítték a császárt az ulémák és a gyermekei, hogy
1516 92 |               megfojták a szegény vezért; az a veszett, undok, fajtalan
1517 92 |                 szánakodának, és a testét az anyjának küldék, hogy temettetné
1518 92 |               magában szálla, és hívatván az ulémákot, mondá: Ezen rebellisek
1519 92 |                   maga megcsókolá a kezét az új császárnak, és az ulémákkal
1520 92 |                kezét az új császárnak, és az ulémákkal is megcsókoltatá.
1521 92 |                  Isten előtt számot adtok az ítélet napján, melyről nékem
1522 92 |          beszédekkel szólla hozzája, hogy az egész hallgatók sírának.
1523 92 |          feledkezzél pedig arról, hogy ez az uraság senkinek nem állandó.~
1524 92 |                  Mahmud császárrá lőn, és az Achmet uralkodása megszünék.
1525 92 |               változás!~Édes néném, mikor az Isten akar valamit, micsoda
1526 92 |                   munkálodik, azért, hogy az alávaló eszközből kitessék
1527 92 |                alávaló eszközből kitessék az ő mindenhatósága. Egy ilyen
1528 92 |                   két közönséges jancsár. Az egyikét Pátronának hítták,
1529 92 |             megtudni, hogy a birodalomban az szokás, hogy a császárok
1530 93 |             belőlle, se hozzá nem teszek.~Az utolsó levelemnek utolsó
1531 93 |           rébelliónak, és hogy mint akará az új császár eloltani a tüzet,
1532 93 |                szüntelen gerjeszté. Mivel az ő kívánsági mindennap sokféleképpen
1533 93 |                  elől szokott menni, mind az ostromokon; ezek olyan vitézek,
1534 93 |         Pátronának, azt tanálák fel, hogy az ő társát, Muszli agát vennék
1535 93 |             Pátronát, úgyannyira, hogy ez az utolsó mindennap újabb állapotokot
1536 93 |                Pátrona megsejdítvén, hogy az utolsót másvégre hívatták
1537 93 |                szándékát. Erre való nézve az egész főtisztségeket magok
1538 93 |               akarák tenni, hasonlóképpen az európai kadileszkert (főbírót).
1539 93 |                    Egyszóval Pátrona mind az egész tiszteket a maga híveiből
1540 93 |                volna, felfordította volna az egész birodalmat. A császár
1541 93 |            hirdete, hogy tartana tanácsot az egész ulémákkal és haditisztekkel.
1542 93 |               Pátronára haragudott, mivel az ortáját (azaz a régyimentét)
1543 93 |                   bémene. Midőn pedig már az egész gyülekezet a tanácsházakban
1544 93 |           tengerben veték. Ez napon délig az egész rébelliseket kiirták,
1545 94 |                  Hát kéd kedvesen vette-é az enyimet? Kedvesen. Már én
1546 94 |               akarnék. Azoknak pedig csak az az oka, hogy kéd most nem
1547 94 |            akarnék. Azoknak pedig csak az az oka, hogy kéd most nem lakik
1548 94 |                 Constancinápolyban, eztet az arnótok kezdék, akik is
1549 94 |                esett, mit tehetünk rólla. Az egészség jól van-é, édes
1550 95 |                   olyan gondolatok jöttek az oldalaimban, hogy valami
1551 95 |                  kéd, micsoda bosszúállók az oloszok.~Olaszországban
1552 95 |                   sok szarvas volt benne. Az úr megmondotta volt a cselédinek,
1553 95 |             észreveszi, azonnal elszökik. Az ura nem tudván okát elszökésinek,
1554 95 |                   néki, hogy valamiképpen az ő szolgájaféle rabbá esett,
1555 95 |                tolvajok Afrikában vitték. Az olosz úr jó summa pénzt
1556 95 |               papok kiváltják, és örömmel az urának küldik. A szegény
1557 95 |                 esztendő már eltölt volt. Az olosz pedig, hogy meglátja
1558 95 |                   menteni kezdi magát, de az olosz azon meg nem elégedvén,
1559 95 |                 természet szerént kevély, az asszonyok annál inkább.
1560 95 |          alábbvalónak tartsa magát. Mikor az utcán előltalálja az ember,
1561 95 |                Mikor az utcán előltalálja az ember, azt gondolhatná,
1562 95 |                  ebben a dologban. Evégre az udvarát esszegyűjté, és
1563 95 |                   és egyaránt kívánhatják az elsőséget, de nem akarván
1564 95 |                  amelyik legszerelmesebb, az az elsőséget is kívánhatja.
1565 95 |               amelyik legszerelmesebb, az az elsőséget is kívánhatja.
1566 95 |                helyesnek találá ítéletit. Az asszonyok is azután nem
1567 95 |                 is azután nem hadakozának az elsőségért, nem akarván
1568 95 |                  a keserves állapotjában. Az első szereteje mindjárt
1569 96 |                  itt el nagy ceremoniával az új vezér, akit vezérségre
1570 96 |              falusi kadiát felakasztatott az ajtajára; hihető, hogy nem
1571 96 |               harcon sántult volt meg, de az esze nem sánta, mert nagyeszűnek
1572 96 |             uraság, de nagy. Amint látom, az új császár megfogadja a
1573 96 |                   annál inkább megtanulná az igazgatást, mind belső,
1574 96 |                 belső, mind külső dolgait az oszágnak, az idegen ministerekkel
1575 96 |                külső dolgait az oszágnak, az idegen ministerekkel jobban
1576 96 |              letegyenek is a vezérrel, de az alattok való tisztek megmaradnak.
1577 96 |                 főcancellariust leteszik, az egész cancellariakon lévő
1578 96 |                 irók mind megmaradnak, és az új cancellarius azoktól
1579 96 |                folynak, és azokot követi. Az új kincstartó hasonlóképpen
1580 96 |         kincstartó hasonlóképpen megtudja az alatta valóitól, hogy micsoda
1581 96 |                   a tárházakban. Eszerént az újak hamar ókká lesznek,
1582 96 |                  vezér, ugyanazért is lőn az utolsó támadás, mert minthogy
1583 96 |             eleiben mene parancsolatjára, az a köntös éppen rajta talála
1584 96 |                   fogadom. Mi lehet annak az oka? De Pilátus annál inkább
1585 96 |                 mert ő sem gondolhatta ki az okát. A császár ismét hívatja
1586 96 |                   császár eleiben, aki is az előbbeni ceremoniával fogadja.
1587 97 |               Melyik már jobb szokás, azt az írástudókra hagyom. Mindenik
1588 97 |               okos levelet nem kell írni, az én eszem nem hasogatja az
1589 97 |                 az én eszem nem hasogatja az áert, mint a kédé, hanem
1590 97 |              hihetetlenség, kételkedés és az a fekete irigység csak velünk
1591 97 |                  ők sem maradhattak volna az országban. E' mind igaz,
1592 97 |                   igaz, és úgy vagyon. De az is való, hogy a török császár
1593 97 |             temettünk el már közülünk, de az a veszett irigység csak
1594 97 |                irigység csak megmarad, és az egyenetlenség csak egészséges,
1595 97 |              jobban kellene élni, mintsem az otthon lakó testvératyafiaknak,
1596 97 |                   annál inkább szaporodik az irigység és az egyenetlenség.
1597 97 |                 szaporodik az irigység és az egyenetlenség. E' mindenkor
1598 97 |               jószágokot nem osztogatnak, az északi szelet és a déli
1599 97 |                   osztogatják, hanem csak az a különbség lehet, hogy
1600 97 |          tengerparton. Ha már ezek méltók az egyenetlenségre és az irigységre,
1601 97 |              méltók az egyenetlenségre és az irigységre, vigyük a János
1602 97 |              Foglalatosságok kevés lévén, az időt elunják, és ha együtt
1603 97 |              elunják, és így végtire csak az unadalomból származnak a
1604 97 |               egymást Marcus Antoniussal. Az actiumi harc után ezek Egyiptumban
1605 97 |             részegülni, és hogy már abban az állapotban volna, amint
1606 97 |                   Ítéld el abból, hogy ha az a gyanóság, amelyet mutatsz
1607 97 |      gyanakodásból és a hihetetlenségből, az orvosság igen durva volna.~
1608 97 |                 hozzak még egy példát elő az irigységről is. Egy francia
1609 97 |              királyságában, hízelkedésből az udvariak mindenkor csak
1610 97 |                  csak azt hozák elő, hogy az előbbeni királynak idejében
1611 97 |               hogy vinnék írásban eleiben az előbbeni király udvarában
1612 97 |               azután elzárá a laistromot. Az udvariak azt látván, nagy
1613 97 |              országokban szaladának, vagy az országban elrejték magokot.
1614 97 |                   A király megtudván okát az udvartól való elszaladásoknak,
1615 97 |                 dolog volt, amicsodás rút az irigység. Azért nem is beszélek
1616 97 |        jóakarójától el nem búcsúzik, vagy az, aki búcsúzva megyen el?
1617 97 |              érjed s töltsd el édes néném az újesztendőt. Hát új szívet
1618 97 |                  szerencsés utat kivánok, az Isten áldását vagy segítségit
1619 97 |                 levelemet és adjunk hálát az Úrnak, hogy ez esztendőben
1620 98 |            gyűlölte őket. Mivelünk pedig, az Isten áldja meg, olyan kevés
1621 98 |              Bonnevált, ha török is, mert az Isten meg nem engedi, hogy
1622 98 |                  itt is előmenjen. Ha még az a pasa Babiloniában vagyon,
1623 98 |               találkoznak, akik jóformák, az adóban elveszik, és török
1624 98 |               nagy gondviseléssel nevelé. Az ifiú, akit már Ibrahimnak
1625 98 |                   aki is olyan híres vala az atyja halála után. Szulimán
1626 98 |               Szulimán igen kedvesen vévé az ajándékot, és mivelhogy
1627 98 |            megvallá igazán, mondván, hogy az ő szomorúságának az oka
1628 98 |                  hogy az ő szomorúságának az oka nem egyéb volna, hanem
1629 98 |        kegyelmességit, ő attól tart, hogy az a kegyesség irigyeket és
1630 98 |                 békességben életét, mivel az alábbvaló rendben is megmutathatja
1631 98 |                   Szulimán hallván ezeket az okos beszédeket, megesék
1632 98 |              tőlle.~A szultánnék, úgymint az anyja és Roxelán, a felesége
1633 98 |                   nézve okot is keresének az elvesztésére. Ibrahim azt
1634 98 |         Szolimánnak, hogy meggyőzettessék az anyjának szeretetiből és
1635 98 |                  perzsák ellen, akinek is az ilyen ösztön igen tetszék,
1636 98 |         Mindazonáltal nem hajola mindjárt az Ibrahim tanácsára azért,
1637 98 |         találtatik. Szolimán kíváná látni az astrológust, Ibrahim hozzája
1638 98 |               elsőben beszélle a fejivel. Az astrológus azt jövendölé,
1639 98 |                csalárdságáról. Ugyanabban az időben a szultánnék valami
1640 98 |               őtet, amidőn aluszol, mivel az álom mintegy halál, azért
1641 99 |                   a halál benne maradott. Az Isten nyugossa, mert jó
1642 99 |           mulatságot adott volna, mint ő. Az asszonyokról nem is szóllok,
1643 99 |     kimondhatatlan sok jó nem következett az ő vallásunkra való megtérésével.
1644 99 |                most mind ott, mind másutt az országban azt mondják. Micsoda
1645 99 |                  Micsoda nagy dicsőségire az Istennek és nagy hasznára
1646 99 |            Istennek és nagy hasznára lett az anyaszentegyháznak az ő
1647 99 |                lett az anyaszentegyháznak az ő megtérése. Már a fia pápista,
1648 99 |             pápisták, kevés idővel ezután az egész országa is a' lesz.
1649 99 |                 király fia és Stanislaus. Az elsőnek pártfogója lesz
1650 99 |                   micsoda igazsága vagyon az urának, hogy hadakozást
1651 99 |              tudja, hanem azt tudja, hogy az urának már készen vagyon
1652 99 |                   prokátorral perelni. De az is szép dolog, ha kéd egészséges,
1653 100|                  létel kedves. Ugyanebben az utolsó állapotban is voltam
1654 100|                  nincsen-é valamely része az ilyen sétálásban?~Szilvia.
1655 100|                van bennem.~Juliánna. Noha az ilyen féltő irigység olyan
1656 100|                 bé nem telnek. Való, hogy az a féltő irigység van bennem,
1657 100|                   szeretetet érzed, tehát az irigységed csak Diánnát
1658 100|                 mivel nem szeretvén őtet, az ő cselekedeteire is nem
1659 100|               tudom, és azt megvallom, de az a magamhoz való szeretet,
1660 100|                 egy személyt szeretőt, és az a bosszonkodás, amelyben
1661 100|                 hogy legalább megérdemlem az egyenlőséget.~Juliánna.
1662 100|        terjesztettem, azt tartottam, hogy az olyan belső indulat, mely
1663 100|                  gondolhattam volna, hogy az olyan belső indulat lett
1664 100|                   mely kevésre terjeszted az olyan érzékenységet, amelynek
1665 100|                   Juliánna. Hogyhogy? Hát az én kegyes barátságom, amellyel
1666 100|                  minket való szeretetben. Az emberekben még nagyobb a
1667 100|                   a szép hajlandóságokot, az igaz barátságokot; semmivé
1668 100|            dicséretes és dicsőséges. Azok az országokot nyerő híresek,
1669 100|                  indulat, mely közönséges az emberi nemzetnél, tégedet
1670 100|                  sem vesznek onnét ki. És az az indulat nem a magához
1671 100|                   vesznek onnét ki. És az az indulat nem a magához való
1672 100|                 némelyekkel eltitkoltatja az adományt, némelyekkel pedig
1673 100|              Amely gyönyörűséget érzettél az adásban, meggátolja-é a
1674 100|              szeretete, valamint tenéked? Az őtet nem ingerli-é a háláadásra?
1675 100|                nekem, hogy a' megegyezzék az öregséggel és azzal, ami
1676 100|            Szilvia. Sohasem erősebb, mint az ilyen állapotokban, mert
1677 100|              dicsekednek-é a tudománnyal, az okossággal, adakozósággal
1678 100|                   mintegy szemfényvesztés az emberek között és esztelenség
1679 100|             emberek között és esztelenség az asszonyok között. Becsüld
1680 100|               ezekkel a fogyatkozásokkal. Az okosság anyja a magához
1681 100|                   akinél okosság nincsen. Az okosságnak világánál üsmérhetjük
1682 100|               terjesszük mindenek eleiben az egyikét, és takargatjuk
1683 100|         erkölcsöknek.~Szilvia. Legalább ő az oszlopja, és ő is terjeszti
1684 100|                 szeretetért nehezen esett az ő változása, ugyan a' meg
1685 100|                   mondani, hogy ne legyen az erdélyi leányokban, asszonyokban,
1686 100|             magamot, és magamot úgy, mint az aluvást, azért jó étszakát
1687 101|          hadakozás lesz. De tudod-é annak az okát? Octobernek a vége
1688 101|                  hirdet neki. Ennek pedig az oka nem más, hanem mihent
1689 101|            választásra, aminthogy csaknem az egész ország a gyűlésben
1690 101|                  felkiáltá. De ugyanabban az időben egynehány palatinus
1691 101|            egynehány püspök esszegyűlvén, az Augustus fiát választák
1692 101|                   lévők is megváltoztaták az elméjeket, és erre a részre
1693 101|            mindaddig, még meg nem halunk. Az olosz példabeszéd azt mondja,
1694 101|                  aki csak reménséggel él, az ispotályban hal meg. Ha
1695 101|                 egyszer. De addig csak jó az egészségre vigyázni, édes
1696 101|                   vacsorát hogy felvitték az asztalra, le nem akart ülni
1697 101|       konyhamesterinek, hogy jelentse meg az asszonynak, hogy az asztalon
1698 101|                   meg az asszonynak, hogy az asztalon az étek. A konyhamester
1699 101|              asszonynak, hogy az asztalon az étek. A konyhamester mondja
1700 101|              eltemették. Akkor tér eszire az úr. Sokféle bú van e világon.~
1701 102|                  Én hármat is írtam ebben az esztendőben. Azt írják,
1702 102|               király fia meg nem elégszik az ő két hercegségivel, az
1703 102|                   az ő két hercegségivel, az apja még királlyá is teheti,
1704 102|                  mi olyanok vagyunk, mint az evangyeliumbéli beteg, aki
1705 102|                 valaki vesse belé, amidőn az angyal felzavarta. Mi is
1706 102|                  jó tehetetlenek vagyunk. Az Isten elhozza még a mi óránkot
1707 102|               akar egyszersmind szeretni. Az úgy vagyon. Két asszony
1708 102|                   neki. Annak vége lévén, az asszonyok egyikének a szállására
1709 102|           valamint egy gyermeknek, azután az asszonyok lefeküsznek, és
1710 102|           lefeküsznek, és közikben teszik az eleven bábot, és ott valamit
1711 102|                  legény mindent felfogad, az asszonyok felkelnek, felöltöznek,
1712 102|             legény kérdi, hogy hol vannak az asszonyok. Mondja a vénasszony,
1713 102|                  mit írnom, azért maradok az asszonynak nemcsak spárgás,
1714 103|                 és hogy vagyok és maradok az asszonynak, jó nénémnek
1715 103|         feleséginek a harc után, mondván: az ellenséget megvertük, egy
1716 104|             martii 1734. ~Midenünnen csak az a hír, hogy mindenütt készülnek
1717 104|            Oloszország felé. Azt gondolná az ember, hogy talám ott valamely
1718 104|             elveszti is, francia királyné az ő leánya. Oloszországban
1719 104|           juthaték hozzája. Mindazonáltal az én szemeimnek szép vénnek
1720 104|                   Édes néném, mit mondasz az ilyen emberről? Én pedig
1721 104|                 Én pedig azt mondom, hogy az ilyen példát csudálni kell,
1722 104|                    és nem követni. Néném, az egészségre!~Amidőn bé akarám
1723 104|                    mint Birtók a csíkban. Az egyik leánya az apja secretáriusával
1724 104|                  csíkban. Az egyik leánya az apja secretáriusával jó
1725 104|                   nyomát meg fogják látni az udvaron. A fejdelemasszony
1726 104|                   neki: majd általviszlek az udvaron, hogy ne lássák,
1727 104|                secretáriust, és általvivé az udvaron. Szerencsétlenségekre
1728 104|               étszaka nem alhatott, hanem az ablakhoz ment idő tölteni.
1729 105|               írják felőlle, hogy egyszer az asztalán kétezerféle hal
1730 105|                  kegyes szemmel tekintjük az asztalon. De ha meggondoljuk,
1731 105|                 aki minden nagyságát csak az asztalában tartotta, és
1732 105|               felett négyszer innya elég: az elsőt mi magunkért, a másodikát
1733 105|               vigasságért és a negyedikét az ellenséginkért. Eztet nem
1734 105|               közüllök legszebb képet ír. Az egyike legszebbet írt, annak
1735 105|                  annak is kelletett volna az ajándékot elnyerni. Aki
1736 105|                   a húsvéti bárányt, mely az apostolok előtt volt, a
1737 105|            szalonnát, és így másnak adták az ajándékot. Ha kéd is ilyenforma
1738 106|                   ott mint vendégeskednek az odagyűlt sokféle hadak.
1739 106|             házából. A spanyol király fia az anyjára maradott három hercegséget
1740 106|              olyat, ami arra fordulhatna, az is meglesz annak idejében.
1741 106|           megpanaszolja, de a panaszostól az ember hízik. Noha azt szokták
1742 106|                 mondani, hogy jól aluttam az étszaka, mert a jó aluvás
1743 107|                   le arra a hosszú álomra az embereket. Ha szinte azok
1744 107|                   magok közül, de imádjuk az Istennek munkáit másokon
1745 107|                    ahol is megszüntek már az álgyúlövések, mert a város
1746 107|                aki legelső indíttója volt az akadálynak, hogy lengyel
1747 107|                   maga esik belé, nemcsak az olyanoknak szól, mint mi,
1748 107|                  Párma mellett lett volna az elmúlt holnap végin. Mindezen
1749 107|              elnyerésihez. Mi jól lovagol az, akit Isten kegyelme hordoz,
1750 107|                könnyen végbenmegyen dolga az olyannak, akit az Isten
1751 107|                   dolga az olyannak, akit az Isten segít. A Rhenus mellett
1752 107|                szerencséje is szegény. De az a vigasztalásunk vagyon,
1753 108|              Rodostó, 12. octobris 1734. ~Az urunk béküldötte Pápai sógort
1754 108|                  a francia követ megizené az urunknak, hogy a nagyobbik
1755 108|                ide, hanem Rómában megyen, az apja pedig igen várja. Nekem
1756 108|                 csak nehezebb és hosszabb az atyai szeretet a fiúi szeretetnél.
1757 108|               fiúi szeretetnél. Eztet még az oktalan állatokban is látjuk.
1758 108|             oktalan állatokban is látjuk. Az oktalan állat mennél kisebb,
1759 108|              kisebb, annál inkább szereti az anyját, és a nevekedéssel
1760 108|             mindenik a természet munkája. Az anyai szeretet szükséges
1761 108|               fiainak, amég nem járhatnak az áerben, azután koplalni
1762 108|                őket, hogy hadd hagyják el az apjok házát, és szerezzenek
1763 108|                  se visszá nem térnek, se az anyjokkal többé nem gondolnak.
1764 108|                   Ezt látjuk közönségesen az emberekben is, noha mind
1765 108|        királyságot szereznek nekie, mivel az elmúlt holnapban az apja
1766 108|                 mivel az elmúlt holnapban az apja hada ismét megverte
1767 109|          némelykor csak azért havaz, hogy az örmények vendégeskedhessenek.
1768 109|            közepire teszik. Akkor a gazda az egész cselédivel körülveszi,
1769 109|                  azután abból kedveskedik az atyjafiainak. De most ki
1770 109|                 szokás nálok, hogy mihent az egy gazdaasszonynak a fia
1771 109|               szabad neki szólni, valamég az urának az anyja arra szabadságot
1772 109|                 szólni, valamég az urának az anyja arra szabadságot nem
1773 109|                 háznál, mint a néma, csak az urával beszélhet, de mással
1774 109|                 menyecskének csak inteni. Az ilyen némaság pedig eltart
1775 109|                   Ennek a szokásnak pedig az az oka, hogy a menyecske
1776 109|                Ennek a szokásnak pedig az az oka, hogy a menyecske ne
1777 109|                nagy csendességgel függjön az ura anyjától. Vajon nálunk
1778 109|                  jó ez a szokás? Elég már az örményekről írni, de nem
1779 109|                micsoda várat szállott meg az impériumban. De minthogy
1780 109|                várat, azért megharagudott az egész lakosokra, és megizente
1781 109|                megizente nekik, hogy csak az asszonyoknak kegyelmez meg,
1782 109|               asszonyoknak kegyelmez meg, az embereket mind levágatja.
1783 109|               Másnap a császár elhűl belé az egész táborával, amidőn
1784 109|             táborával, amidőn látja, hogy az asszonyoknak akik a várból
1785 109|          mindenikének egy férfiú a hátán: az asszonyoknak a férjek, a
1786 109|       asszonyoknak a férjek, a leányoknak az atyjafiok. A táborra érkezvén
1787 109|                 mondák a császárnak, hogy az engedelme szerént ők drágább
1788 109|                 megkegyelmezett a császár az egész városnak. Nám az asszonyok
1789 109|            császár az egész városnak. Nám az asszonyok is cselekesznek
1790 109|                   édes néném, engedje meg az Úr, hogy megérhessük az
1791 109|                   az Úr, hogy megérhessük az újesztendőt nemcsak ebben
1792 109|              ebben a bőrünkben, hanem még az egészségünkben is.~
1793 110|              dolgunk úgy fog folyni ebben az esztendőben, valamint a
1794 110|               teljességgel válaszul, hogy az urunkot el nem bocsátja
1795 110|               akaratunkot meggátolja. Ide az Isten olyan nép köziben
1796 110|               való jótéteményt követi, és az ő kezek által bővséggel
1797 110|             pusztult el azért, hogy abban az adakozást nem követték.
1798 110|                   adakozást nem követték. Az adakozásnak megbecsülhetetlen
1799 110|               vigad akkor a szívünk, mint az estig való táncolásban.
1800 110|                   nem tartok, néném, hogy az egerek megegyenek a fösvénységért,
1801 110|             lengyel királlyal bántak. Hát az egészség mint van, mert
1802 111|                olyan szép idők járnak, és az idő sokkal vidámabb az elmémnél,
1803 111|                 és az idő sokkal vidámabb az elmémnél, mert már egynehány
1804 111|                napoktól fogvást nem látom az urunkot olyan állapotban,
1805 111|               vagyon valamely belső baja. Az ő természet szerént való
1806 111|                  fogvást igen kezd apadni az ő kövér teste, és ábrázatja
1807 111|                 is olyan papi ember, hogy az időt nem vesztik el véle;
1808 111|                 időt nem vesztik el véle; az urunk véle tölti az időt
1809 111|                 véle; az urunk véle tölti az időt és a munkásival, mivel
1810 111|                 vigasztalom magamot, hogy az urunk igen erős természetű,
1811 111|             könnyen elbírhat. Tudom, hogy az ilyen vigasztalás csak fövenyre
1812 111|           keresztény volnék, mert mindent az Isten akaratjára kell hadni.
1813 111|                tisztségiben is megtartván az urunkhoz való kötelességit,
1814 112|                nyughatatlan elmével írtam az előbbeni levelemet, ezt
1815 112|                  szomorúsággal írom, mert az urunkot éppen nem jó állapotban
1816 112|                nem fázom-é? Felelém, hogy az idő elég meleg, és nem fázom.
1817 112|                 felé valami változás esik az egészségben. Az urunk levetkezik
1818 112|             változás esik az egészségben. Az urunk levetkezik és lefekszik,
1819 112|                 nem esém, mihent meglátám az ábrázatját, aki is természet
1820 112|           hideglelés van rajta, és mintha az egész vére sárré változott
1821 112|            változott volna, úgy elsárgult az egész teste. Ma innep lévén,
1822 112|          bágyadtságot. Édes néném, kérjük az Istent, hogy tartsa meg
1823 112|                   ezt a nagy embert, akit az ellenségi is nagynak tartanak.~
1824 113|                  abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket,
1825 113|                   halálokot kell siratni. Az Isten mára halasztotta halálát
1826 113|              atyánkot sirassuk, mert őtet az Isten annyi szenvedési után
1827 113|                  ahol a gyönyörűségnek és az örömnek pohárából itatja,
1828 113|          keserűségemet.~Úgy tetszik, hogy az utolsó levelemet az elmúlt
1829 113|                  hogy az utolsó levelemet az elmúlt holnapnak 25-dik
1830 113|                  abban a gyengeségiben is az esztergájában dolgozott
1831 113|                  végihez, elnehezedék, és az urat magához vette nagy
1832 113|                tőle, ha akarja-é felvenni az utolsó kenetet? Intette
1833 113|                  van. Azt is láttuk, hogy az intéskor a szemeiből könnyhullatások
1834 113|                 ma három óra után reggel, az Istennek adván lelkét, elaluvék,
1835 113|            árvaságra hagya bennünket ezen az idegen földön. Itt irtóztató
1836 113|                   rívás vagyon közöttünk. Az Isten vigasztaljon meg minket.~
1837 114|                   másnap felbontattuk, és az aprólékját egy ládában tévén,
1838 114|                 és vére tele volt sárral, az egész testit elborította
1839 114|                   elborította volt a sár. Az agyaveleje egészséges volt,
1840 114|                 igazat mondanának! Tegnap az istenszolgálat után a testet
1841 115|                    mennél inkább távodzik az ember a keserűséget okozó
1842 115|                   inkább könnyebbedik, és az idő lassanként mindent elfelejtet
1843 115|                 és mennél távulabb legyen az ember valamitől, annál kisebbnek
1844 115|               nevekedik és nem kisebbedik az urunk után való keserűségünk.
1845 115|                 beszéljen Sibrik urammal, az urunk hofmesterével, akire
1846 115|             hofmesterével, akire szállott az egész háznak gondja, a tahin
1847 115|                   idegen szolgái maradván az urunknak, nekik semmi nem
1848 115|                 mindnyájan mindaddig, még az ifiú fejdelem elérkezik.
1849 116|                ástak, ahová temették volt az urunk anyját, akinek is
1850 116|               eltemették. Mely csudálatos az Isten rendelése! Amég abban
1851 116|                   a' helyeket látom, ahol az urunk lakott, járt s beszéllett
1852 116|                attól is kell félnem, hogy az egész háznak gondja reám
1853 116|               bajra jutok mindaddig, amég az ifiú fejdelem el nem érkezik,
1854 116|                  fejdelem el nem érkezik, az énvelem szomorú órákot töltet.
1855 117|                néném, eleget találhatnék. Az is e' valóságos vigasztalás,
1856 117|             valóságos vigasztalás, melyet az igaz szív ád, mert itt egynehányan
1857 117|            megszaporodását is akarnák. De az Isten, akiben kell bíznunk,
1858 117|               rendelt pénz esztendő által az ételre elmegyen, másodszor,
1859 117|                   mert abból kell fizetni az alacson cselédnek, kik a
1860 118|                 és hosszas betegsége után az Isten magához vévé. Egyrészint
1861 118|               kellene szomorkodnunk, mert az Isten végit vetette sok
1862 118|                  lehet szomorkodnom, mert az egész gond és baj reám szállott,
1863 118|                   leszek elméjiben, mivel az gyakorta történik, hogy
1864 118|              gyakorta történik, hogy akit az atya szeretett, azt a fia
1865 118|                 büntetést nem várnak, ott az engedelmesség sem egész,
1866 118|             engedelmesség sem egész, mert az embereket vagy a haszonkeresés,
1867 118|                 azon kell igyekezni, hogy az alattunk valók inkább szeressenek,
1868 118|             megadja. A maga hivatalját ne az emberekért való nézve kívánja
1869 118|            kívánja jól végbenvinni, hanem az Istenért, és igen szeresse
1870 118|                Istenért, és igen szeresse az igazságot. De ámbár mindeneket
1871 118|         balítéletet szoktak tenni, de aki az igaz úton jár, van mivel
1872 118|                egyik vigasztalásom a', ha az egészségedre vigyázsz.~A
1873 118|                 mint őhozzája szegényhez, az ő tanácsát mind becsülte,
1874 118|           levelemet fogja venni. De mivel az emberi természetnek halandósága
1875 118|         elkerülhetetlennek lenni mutatta, az Istenhez való szeretet hívott,
1876 118|              mindenekről rendelést tévén, az udvarom főtiszteinek megparancsoltam,
1877 118|                utolsó beszédit. Mindenkor az Isten megfoghatatlan bölcsessége
1878 118|                    Meggyőzte vala elmémet az Istenben vetett bizodalom,
1879 118|               számú híveimmel táplált, és az ellenségim szándékitól megoltalmazott.
1880 118|           törvényem azt parancsolta, hogy az Istent mindenekfelett és
1881 118|        rendelésimet véghezvivén, testemet az édesanyám mellé, minden
1882 118|             áldást kívánván a vezérnek és az egész birodalomnak, végzi
1883 119|                    hogy egészségben vagy. Az ifiú fejdelemtől is vettem
1884 119|                tudja, micsoda természetű? Az atyja ugyan nagy reménséggel
1885 119|                    meglássuk, mikor eljő. Az Isten segítségivel azt feltettem,
1886 119|            keziben minden jószágát, amint az apja hadta, és ha lehet,
1887 119|                  apja hadta, és ha lehet, az igazságot előttem viselem,
1888 119|                   nem igazat mondanak, és az Isten pártfogója azoknak,
1889 119|                   pártfogója azoknak, kik az egyenes úton járnak, ha
1890 119|             legdrágább a portékái között, az asztalhoz való ezüstmívek,
1891 119|          gyémántos gyűrűje volt, annak is az egyikét nekem hadta. Két
1892 119|                Olyan pedig sok volt, mert az olyanért a pénzt nem kímélte,
1893 119|                   a pénzt nem kímélte, és az olyanoknak se a fia, se
1894 119|                  Elítélheti már kéd, hogy az asztalos és a lakatos többet
1895 119|             többet nyertek rajta, mintsem az ötvesek. Egyszóval, néném,
1896 119|                   mondja, hogy boldog fiú az, akinek az apja elkárhozott,
1897 119|                hogy boldog fiú az, akinek az apja elkárhozott, értvén
1898 119|                  apja elkárhozott, értvén az olyan apát, aki sok hamis
1899 119|                   a fiára, mert ő szegény az igazán való keresetből is
1900 119|              adott, és meg annyit költött az építésre. A harmadik és
1901 119|                 és leghasznosabb költsége az isteni szolgálatért és a
1902 119|                akarván ajándékozni, mondá az urak előtt: Ezt a követet
1903 119|                 nem veszem hasznát. Egyik az urak közül, aki tréfás volt,
1904 119|               haszontalanok voltak. Talám az is haszontalan volna, ha
1905 120|            teremptője meg adta érnünk ezt az esztendőt, hálá legyen az
1906 120|                 az esztendőt, hálá legyen az ő szent nevének. Én elég
1907 120|        gyermekségektől fogvást szolgálták az apját. De abban menthetem
1908 120|              abban menthetem a fiat, hogy az atyja szolgáit nem üsméri,
1909 120|                 hogy a vezér helyett, kit az elmúlt holnapban letettek
1910 120|                 kárunk, se hasznunk. Csak az Isten az elménkben való
1911 120|                   hasznunk. Csak az Isten az elménkben való békességit
1912 121|            testünk mindennap jóllakik, de az elménk igen koplal a vigasságtól.
1913 121|                   a sok bosszút látom, de az Isten kegyelme nem engedi,
1914 121|          Mindezeknek pedig néném, nem más az oka, hanem hogy ki nem osztogatom
1915 121|                 Hadd beszéljenek, csak én az igaz úton járjak. Másutt
1916 121|                vezér megindul a hadakkal. Az Isten aki minden dolgokot
1917 122|              választ adni leveleimre. Itt az a híre, hogy a vezér a Duna
1918 122|                 másoknak, de engemet csak az egy Isten vigasztal, és
1919 122|              olcsón vették-é vagy drágán; az olyan apró állapotban mindenkor
1920 122|                 tűrhettem, bémegyek utána az íróházában, ott eleiben
1921 122|                   kértem bocsánatát. Erre az a ritka és nagy ember megölel
1922 123|                   volt több tíz tallérnál az egész ház költségire. De
1923 123|                  József fejdelemnek ebben az országban érkezéséről való
1924 124|                   1737. ~Adja Isten, hogy az ő áldásával és vigasztalásával
1925 124|                   bujdosó felekezeti közi az elmúlt holnapnak 17. napján
1926 124|                  visszátérésnek pedig oka az, hogy mihent a porta megtudta,
1927 124|                odamenni, de Bonneval volt az oka. Mert minthogy a portának
1928 124|                  két ellenséget csinálni, az egy is elég most nekik.
1929 125|               vigasztalásunkra vártuk ezt az ifiú fejdelmet, de szomorúságunkra
1930 125|                 szép rendtartást, amelyet az atyja szabott volt közöttünk,
1931 125|                 annak elrontásán kezdé el az itt való életét. Úgyannyira,
1932 125|                   rendeletlenség követte, az okosságot a hebehurgyaság,
1933 125|                  a kegyességet a harag és az idegenség, úgyannyira, hogy
1934 125|               mert szomorúan kell néznünk az atyja és a fia között való
1935 125|              vagyunk. Mihent ideérkezett, az atyjának minden jószágát
1936 125|                  Nincsen semmi jobb, mint az igaz úton járni. A' volna
1937 125|               volna kívánatos dolog, hogy az atyja nyomdokát követné,
1938 125|                néném, hogy én mint vagyok az elméjiben. Csak úgy, mint
1939 126|                   A' bizonyos pedig, hogy az Isten ebben a fejdelemben
1940 126|                 tartani, mivel a töröknek az Isten szintén olyan igazságos
1941 126|                meg is büntetődött érette. Az olyan példán most is lehetne
1942 126|                  azt nem reménlenék, hogy az Isten most is igazságot
1943 128|                indula meg, de úgy, mintha az ellenség lett volna a hátunkon.
1944 128|                nem halok én itt meg, mint az apám. Nem felelék reá, de
1945 128|                  mind fel voltak ékesítve az idevaló mód szerént a császár
1946 128|                észreveszi kegyelmed, hogy az egy éléfánt. Ez a nagy állat
1947 128|                  írják, a fülei, valamint az asszonyok legyezője; a szájából
1948 128|                karom. Azok pedig hosszak, az ételre azok néki nem használhatnak,
1949 128|                néki nem használhatnak, de az is bizonyos, hogy a természet
1950 128|                azokot néki hasznára adta. Az is bizonyos, hogy az esztergárosok
1951 128|                adta. Az is bizonyos, hogy az esztergárosok sok szép drága
1952 128|                 leginkább csudáltam abban az állatban, az orrát, de orrnak
1953 128|              csudáltam abban az állatban, az orrát, de orrnak nem mondhatom,
1954 128|                orrnak nem mondhatom, mert az orra végiből jő ki egy olyan
1955 128|                   és vastag mint a karom, az úgy hajlik, mint egy korbács.
1956 128|                   olyan, mint a disznónak az orra, két lyuk megyen fel
1957 128|              egyaránsú vastagságúak, mint az oszlop, vannak olyan vastagok,
1958 128|           kisdedek közül való. Csudálatos az Isten az ő munkáiban. Elég
1959 128|                 való. Csudálatos az Isten az ő munkáiban. Elég már arról
1960 129|             azután mindnyájan megcsókolók az ő kalmakányi kezét, és visszátérénk
1961 129|                látok ilyen komédiát ebben az országban. A theatrumról
1962 129|            kifacsarják, elvetik, és mikor az ember a csorgóból akar innya,
1963 129|                 nem adott, mert még abban az órában is a hideg volt rajta,
1964 129|                   rajta, és amiolta ebben az országban érkezett, az egészsége
1965 129|              ebben az országban érkezett, az egészsége teljességgel megromlott.
1966 129|            teljességgel megromlott. Talám az is okozza a minden kicsidért
1967 130|           hajnalban a fejdelem hajóra üle az egész udvarával, és a constancinápolyi
1968 130|              olyan udvarra találánk, mint az első. Ebben az udvarban
1969 130|             találánk, mint az első. Ebben az udvarban pedig jobbkéz felől
1970 130|            mintegy ezerig való jancsárok, az udvaron pedig vala lerakva,
1971 130|                   ötszáz tál étek. Amidőn az udvar közepin valának, egy
1972 130|               tálakra rohanának, valamint az ellenségre, hogy ki kaphat
1973 130|               jancsárok nem akarnak futni az ételre. Balkéz felől pedig
1974 130|                ételre. Balkéz felől pedig az út mellett tizenkét paripa
1975 130|                  A kalmakány eleiben mene az ajtóig, elvevé tőlle a parancsolatot,
1976 130|             húsz-húsz tál étket, de azzal az ebéd nem tarta tovább fél
1977 130|               volt. Azután két csauz pasa az ajtóig jövének, a két kadileszkert
1978 130|                    a császár felelé néki: Az apád énhozzám sok ideig
1979 131|               megláthatók, hogy miért kap az ember e világon. Az Esopus
1980 131|                   kap az ember e világon. Az Esopus mondása mindennap
1981 131|                 tőlle, hogy mit csinálnak az istenek az égben? Azt felelé
1982 131|                  mit csinálnak az istenek az égben? Azt felelé reá, hogy
1983 132|              vezér a fejdelem kezében adá az Ethnámét, amely levélben
1984 133|          Elvégezvén tehát ott a komédiát, az elmúlt holnapnak 27. napján,
1985 133|                 lenni, hogy gondja légyen az úton mindenre, és egy tefterdárt,
1986 133|                 utozás lesz a miénk, mind az időre, útra és más okokra
1987 133|         becsülettel fogadták a fejdelmet. Az útban hosszú levelet nem
1988 134|             másképpen nem adna. Oka ennek az, hogyha egy töröknek adna
1989 135|                   martii 1738. ~Talám már az írást el is felejtette kegyelmed,
1990 135|                 mihent Vidinben érkezünk, az egész Magyarország és Erdély
1991 135|                 jő. Talám úgy lehetne, ha az öreg urunk élne, de most,
1992 136|               szinte tíz napig voltunk is az úton. Elég a', hogy az elmúlt
1993 136|                 is az úton. Elég a', hogy az elmúlt holnapnak 27-dik
1994 136|                   nem kell gondolni, hogy az ellenség űzött volna ki,
1995 136|              lovat mind a császár fizeti. Az utunk nem volt unadalmas,
1996 137|             parancsol hadakozás idejében. Az ő pasasága pedig mind szélyesebb,
1997 137|               kétszer Erdély országa. Hát az ilyet nem lehet-é híni generálisnak
1998 137|                 gubernátornak? Ő pediglen az ő tartományának mintegy
1999 137| főharmincadosságból tették pasának. Ebben az országban egyszersmind nőnek
2000 137|          országban egyszersmind nőnek fel az emberek az ilyen nagy pasaságra,