Rész

2501 195|                  Helyiben Oszmánt tették, az atyjáról való testvéröccsét.
2502 195|             nélkül mene végben. Oszmánnak az anyja még él, az is megmenekedék
2503 195|                Oszmánnak az anyja még él, az is megmenekedék a rabságtól.
2504 195|                  császár vendégi vagyunk; az Isten ő szent Felsége az
2505 195|                  az Isten ő szent Felsége az ő kezekből táplál minket
2506 196|                Rodostó, 6. aprilis 1755. ~Az új császár változtatja igen
2507 196|                   kalmakánnak addig, amég az új vezér elérkezik, a kalmakánság
2508 196|           kalmakánság pedig vicévezérség. Az új, vagyis az ó vezér, Ali
2509 196|               vicévezérség. Az új, vagyis az ó vezér, Ali pasa, az elmúlt
2510 196|              vagyis az ó vezér, Ali pasa, az elmúlt holnapnak a végin
2511 196|               apjának rab leánya volt, és az apja adta volt a mostani
2512 197|                 Abdulát tevé helyiben; ez az ország kincstartója volt.
2513 198|                 volna, kedves néném, hogy az a kedves szeliktár Ali pasa
2514 198|               mesterkedett azon, hogy azt az Ali pasát letegyék, akinek
2515 198|           mindenek láttára. Amiolta ebben az országba vagyunk, nem tudok
2516 199|                   templomok reájok estek. Az egész város cinteremmé változott
2517 199|                   és eltemette a lakosit. Az utcákon hintók emberekkel,
2518 199|                    lovakkal elsüllyedtek. Az Istennek micsoda rettentő
2519 199|                   való tűz kiütötte magát az utcákon, hát még a rettentő
2520 200|                mert letevé a vezérségből. Az új vezér Imrehor Musztafa,
2521 200|             másodszor vezér. A francia és az ánglus hadakozást hirdetének
2522 200|          hadakozást hirdetének egymásnak. Az anglusok igen kegyetlen,
2523 200|                   egy rendes ifiú anglus, az atyja kereskedő volt és
2524 200|                   Amég a vizet hordották, az anglus kereskedők kimentek
2525 200|                hajóból, hogy vadásszanak. Az ifiú anglus is kiment vélek,
2526 200|              megölék a többit, csak éppen az ifiú anglus szaladott el.
2527 200|                csakhamar onnét megindula, az ifiú ott marada. Aki is
2528 200|          rettegésbe bujdosott imede-amoda az erdőben, nem tudván hová
2529 200|            találjon, aki mindjárt megöli. Az éhséget is már kezdette
2530 200|                   ne találjon. Elfáradván az erdőben, egy kis dombocskára
2531 200|                  másikát tekénteni. És ha az ifiú megkedvellé a vadleánynak
2532 200|                  a leánynak is megtetszék az ifiúnak termete, fejér ábrázatja,
2533 200|               addig vigyázott, vagy pedig az öliben aluttatta, és felköltötte,
2534 200|             Barbád szigetében igyekezett, az ifiúnak is oda kelletett
2535 200|              hejában, hogy azon idő alatt az ő pénze semmi interest néki
2536 200|                 interest néki nem hozott, az ő kereskedése azon idő alatt
2537 200|                 számot adhasson szüléinek az útjáról, elvégezé magában,
2538 200|              valamint nálunk a lovakot és az ökrököt adják el. A szegény
2539 200|                hogy terhes volna tőle. De az ifiúnak a szíve semmin meg
2540 200|                  Én csak azt mondom, hogy az Isten megfizette irtóztató
2541 201|            Imrehor Musztafát letették, és az álepi pasát tették helyében.
2542 201|               született török vezérek. Ez az új vezér még Álepben vagyon,
2543 201|              császár leányinak igen rossz az állapotjok, mivel nem lakhatnak
2544 201|                  magát, mivel egy étszaka az Imma ajtajára mene kopogatni,
2545 201|                  a hóból.~A császár pedig az egész étszakát álom nélkül
2546 201|                 titokban, meg akara válni az udvartól, és a császár lábaihoz
2547 201|       fejdelemasszonyt mindjárt hívák, és az Eginhárt kezire adák. Ők
2548 202|               Rodostó, aprilis 21. 1757. ~Az elmúlt holnapba érkezék
2549 202|                elmúlt holnapba érkezék el az új vezér Rekeb pasa Alepből,
2550 202|                   a görögök elfordították az igazságtól a pénzzel, és
2551 202|              igazságtól a pénzzel, és így az Isten tudja, mint lesz annak
2552 202|                  Jeruzsálembe véghezvinni az isteni szolgálatot. De a
2553 202|             görögök mindenkor irigylették az ott lévő szent kápolnát
2554 202|                 merték ők azt megpróbálni az ott lévő pasától? Oh, ebben
2555 202|                   lévő pasától? Oh, ebben az országban a pénz mindent
2556 202|                  lehet ebből ítélni, hogy az Üdvezítő mennyi rettentő
2557 202|               nincs királyunk! Ugyanezért az irtóztató gyilkosságért
2558 202|            gyilkosságért szálla is reájok az Istennek rettentő ítélete
2559 204|                   meg is ajándékozták azt az asszony postát. Azután a
2560 204|                 Minthogy a minap olvastam az Amurátes császár históriáját,
2561 204|            hosszabb legyen. Elég a', hogy az ötödik Lajos király békességet
2562 204|                  a táborán, mivel azelőtt az a rossz szokás volt, hogy
2563 204|                    Azt is tartották abban az időben, de nem az évangyélium
2564 204|                   abban az időben, de nem az évangyélium szerént, hogy
2565 204|             ostyát kivevé a kebeliből, és az ég felé emelvén, kéré az
2566 204|                  az ég felé emelvén, kéré az Istent, hogy büntetné meg
2567 204|          békességet felbontották, és akik az ő nagy prófétájoknak olyan
2568 204|                visszátéríti, és újontában az ellenségre viszi. Erre a
2569 205|                 Mondám, másra hagyá, mert az a más is nem másnak, hanem
2570 205|            meggyújtá, mintha ő lett volna az úr. A király meglátván,
2571 205|              keresztyéneket nem gyűlölte. Az elmúlt holnapnak 29. napján
2572 205|               mintegy ötven esztendős, ez az Ágmet császár fia. Isten
2573 205|              bélyegit. Abból látjuk, hogy az ifiú asszonyoknak nem kellene
2574 205|            megengedni, hogy lóra üljenek; az öregeknek mind inkább megengedhetni,
2575 205|                  a karokra, lábokra, mint az ifiaknak. Azt olvastam,
2576 205|               minthogy földön ment, tehát az asszonynak jószágán kelletett
2577 205|           általmenni. Amidőn odaérkezett, az asszony nagy tisztelettel
2578 205|                  Mikor meg akara indulni, az asszony kéré, hogy ülne
2579 205|              lovára, és vinné végben azon az útját. A pápa kedvesen vevé
2580 205|            megindula. Egynehány nap múlva az asszony a lovára akara ülni,
2581 205|               azután soha magára nem vevé az asszonyát, mintha mondotta
2582 206|                leírnám is, hogy mint volt az a harc, a végin csak azt
2583 207|                ilyen betegsége volt, mert az orvosság nem volt jó, mivel
2584 207|                 csak azért holt meg, mert az Isten elvégezte, hogy minden
2585 207|                legutoljára hagyott minket az Úristen, mire, meddig, ő
2586 207|            hálákot néki, hogy megadta ezt az esztendőt eltöltenünk, és
2587 207|                hanem szívvel kérjük; mert az emberek a szájat hallgatják
2588 207|                 szájat hallgatják meg, de az Isten a szívet tekénti,
2589 207|                  mint elcsudálkozék, hogy az, aki bent volna, eszerént
2590 207|                imádkozék: átkozott legyen az Isten. Ezeket a szókot pedig
2591 207|              püspök nem állhatván, bémene az emberhez, és mondá néki:
2592 207|                azt mondjad, hogy átkozott az Isten, hanem áldott az Isten.
2593 207|           átkozott az Isten, hanem áldott az Isten. A remete úgy kezdé
2594 207|                 vízen futott-é, néki csak az imádság volt az esziben.
2595 207|                 néki csak az imádság volt az esziben. A püspök és akik
2596 207|                   hogy elfelejtette volna az imádságot. A püspök látván
2597 207|                   a példából látjuk, hogy az Isten a szív imádságát szereti,
2598 207|                   kívánom kedves nénémnek az újesztendőt egészségben
2599 208|                  néném, nemcsak mi, hanem az egész emberi nemzet olyan,
2600 208|                 maradtunk volt Zay úrral. Az Isten azt is kivevé a bujdosásból
2601 208|             maradván, nekem kell kimennem az áldozatra. A Csáki úr halála
2602 208|               magyarok fejévé, akik ebben az országban vannak a császár
2603 208|                 megtudni, hogy akik ebben az országba az öreg Rákóczival
2604 208|               hogy akik ebben az országba az öreg Rákóczival jöttünk,
2605 208|           változáson mentem már által, de az Istennek gondviselése mindenkor
2606 208|              mindaddig próbáljuk, valamég az örömnek hegyére nem megyünk.
2607 208|                visszáérkeztem. Mit rendel az Úr ezután felőlem, az ő
2608 208|              rendel az Úr ezután felőlem, az ő kezében vagyok, hanem
2609 208|               porrá kell lenni, és boldog az, aki nem az Úrnak, hanem
2610 208|              lenni, és boldog az, aki nem az Úrnak, hanem az Úrba hal
2611 208|                   aki nem az Úrnak, hanem az Úrba hal meg. Annyi hosszas
2612 208|            kívánnom annál a boldogságnál.~Az első levelemet, amidőn a
2613 208|            kelletett volna mondanom, mert az Isten rendelésiben nincsen
2614 208|                   kívánjunk tehát egyebet az Isten akaratjánál. Kérjük
2615 208|                 Isten akaratjánál. Kérjük az üdvességes életet, a jó
2616 208|         üdvességes életet, a jó halált és az üdvességet, és azután megszűnünk