Rész
1 1 | omoljanak azok a vízhegyek. De mégis olyan emberségesek voltanak,
2 1 | ebül vagyunk szállva. De mégis jobban szeretem itt lenni,
3 2 | keziben a gyeplőt tartja mégis régi szokásból, mondom régi
4 3 | a vízzel való kádban, de mégis nem ihatik belőlle. Felfogadtam
5 8 | kédhez való szeretetemmel, de mégis olyan vagyok, mint egy darab
6 13 | és mi a földön maradtunk. Mégis predikátor uram az ilyenről
7 22 | az aranyat. Az orcájáról mégis mind leásták, de az orrára
8 25 | birkozók birkoztanak. De mégis mindezek nem valának császári
9 27 | hogy még házas nem vagyok, mégis az asszonyoknak akarok leckét
10 29 | hogy ott helyben lévén, mégis tőllem tudakozza kéd, hogy
11 29 | mord kedvű is vagyok. De mégis egy kevessé szeretem kédet,
12 31 | Az a jó szerencsém, hogy mégis feljebb volt az ágyam, és
13 36 | csak rongyból áll. A miéink mégis ingben dolgoztanak, azért
14 36 | suhajtsák. Mindazonáltal vannak mégis olyanok, akik azt a nyomorú
15 37 | ebédre, vagy vacsorára, ott mégis nevetünk a kis Zsuzsival,
16 38 | kősziklákból foly ki, de mégis nem tiszta, és a sok nép
17 41 | levelemre nem vehetek választ, mégis kéd panaszolkodik, a' rendes
18 41 | békát kiáltanom kédre, mégis kéd ír olyan haragos és
19 41 | én ugyan nem bánom, mert mégis telik az idő. Ugyan időtöltésért
20 44 | vigyázzon kéd. Nem lehet, hogy mégis ilyen szomorúságunkban meg
21 45 | járással töltöm az időt, hogy mégis valamivel mulassam magamot.
22 46 | jól vagyon állapotjok, de mégis kedvetlenek, mert az elméjeknek
23 52 | sétált annyit a tengeren. Mégis azt írja kéd, hogy már ideje
24 54 | lakat volna is a számon, mégis nevetnem kellene a kéd levelén,
25 54 | sátorok alatt lakott, ahol mégis az egészségre való nézve
26 57 | egy hintó és egy ló, de mégis azt láttuk, hogy a híres
27 57 | Én ezt csak kédnek írom, mégis töltsük az időt, mert innét
28 62 | Mindazonáltal úgy tetszik, hogy mégis jobban lehetne nevelni az
29 65 | vannak, mint Erdélyben, mégis a szüret itt csaknem azon
30 69 | közepiben lett volna, úgy mégis mondhatnám, de bujdosásban
31 72 | vérrel a kezeid véresek, mégis a szent áldozatra akarsz
32 73 | amint lehet. Az urunknak a' mégis mulatság, hogy a mezőn lakunk,
33 74 | sátoros életen nem kapok. Így mégis mind meglehet, amint vagyunk,
34 79 | értelmes emberekkel vagyunk, mégis nekem tenni olyan kérdéseket.
35 80 | király, e' nem régi dolog, mégis azzal mentette egy úrnak
36 83 | szenved és dolgozik az ember. Mégis mennyi öreg munkásembereket
37 85 | mint szomorú példák. De mégis szerencsések volnánk, hogy
38 98 | mikor jő a' még el, de a' mégis becsületesebb, hogy doktor
39 100| aztot, aki abban vagyon, de mégis nem lehet, hogy ne örüljek
40 104| mint egy ősz macska, de mégis olyan amicsodás, igen nehezen
41 113| lefekütt, noha alig volt el, de mégis úgy megtartotta a rendet,
42 114| jól üsmerték szegényt, de mégis nem hiszik, hogy megholt,
43 122| fejdelemnek, amelyekkel mégis megvigasztaltam a több kenyeres
44 143| között kelletett eljőnünk, de mégis borbélyra nem volt szükségünk.
45 149| megőrízzenek, azt nem gondolom; mégis hírt visznek a vajdának,
46 151| tarthatnék, mint amennyi van. Mégis az a szerencsém, hogy egy
47 153| a kozákokról kell írnom, mégis csak a kozákokról, mert
48 157| majd a tavasz is elhágy, mégis az időről azt észre nem
49 158| szépecske énekelt, annak a szava mégis egy kevessé simábbnak tetszett.
50 158| gorombaság azon kapni, de mégis kapnak. Mi haszna már a
51 159| neve érette! Úgy nem jártam mégis, mint aki Rómában ment,
52 163| Hárman, négyen vagyunk, mégis meg nem alkhatunk, mert
53 167| azok, akik nem is adnak, mégis dérrel-durral adják ki a
54 170| azt lehet csudálni, hogy mégis elég termett minden, még
55 172| fejdelemhez illendő kincse volt, mégis a bőriben meg nem fért,
56 192| nem olvashatom, az írást mégis inkább. Magam pedig írok,
|