Rész

1501 100|            becsülteti mivélünk magunkot, és igen keveset tartat mások
1502 100|           szerettetni magunkot másoktól, és hogy mindent csak azért
1503 100|                  nem, hanem csak magáért és azért a gyönyörűségért,
1504 100|               hűséggel legyünk hozzájok, és csak őket szeressük, azonban
1505 100|              szépről szépre ugrándoznak, és minden asszonynak akarnának
1506 100|            cselekedeteket megkisebbíted, és ha minden csak a magához
1507 100|               kötelesség csak bolondság, és a jó erkölcsöknek olyan
1508 100|                mely azoknak nemességeket és fényességeket meghomályosítja.~
1509 100|                  erősíti a barátságokot, és nagy dolgokot vitet végben.
1510 100|               mivelünk, amely dicséretes és dicsőséges. Azok az országokot
1511 100|                magokot a hadakozásokban, és nem a magokhoz való szeretet
1512 100|            tégedet sem vesznek onnét ki. És az az indulat nem a magához
1513 100|                magához való szeretetnek, és hogy oly okoson oltalmazod,
1514 100|                  meghallgatni kérdésimet és azokra megfelelni. Neked,
1515 100|                 aki mind ifiú, mind szép és eszes vagy, megengedem,
1516 100|                megegyezzék az öregséggel és azzal, ami rút?~Szilvia.
1517 100|                jó erkölcs által. Ifjúság és szépség nélkült is nem dicsekednek-é
1518 100|                okossággal, adakozósággal és bővkezűséggel, és amit dicsőségesnek
1519 100|          adakozósággal és bővkezűséggel, és amit dicsőségesnek neveznek,
1520 100|         mindennap látunk olyan férfiakot és asszonyokot, akikben azok
1521 100|        szemfényvesztés az emberek között és esztelenség az asszonyok
1522 100|                 magához való szeretetet, és ne keverjed együvé ezekkel
1523 100|                magához való szeretetnek, és te olyanokot hozsz elő,
1524 100|               vagy rossz természetünket; és ugyan a magához való szeretettel
1525 100|             mindenek eleiben az egyikét, és takargatjuk el a másikát.
1526 100|             lehet dicséretet, becsületet és gyönyörűséget venni, csak
1527 100|                  Legalább ő az oszlopja, és ő is terjeszti ki annyira.~
1528 100|                  már egészen eláltattál, és a magához való szeretet
1529 100|                  meg is vigasztal engem, és azt is el fogja velem hitetni,
1530 100|                 szeretvén, mint magamot, és magamot úgy, mint az aluvást,
1531 101|            gyűlésben királynak választá, és annak felkiáltá. De ugyanabban
1532 101|               időben egynehány palatinus és egynehány püspök esszegyűlvén,
1533 101|               kis gyűlés pedig a császár és a muszka cárné segítségivel
1534 101|             megváltoztaták az elméjeket, és erre a részre állának, és
1535 101|                és erre a részre állának, és mentől több had kezde Lengyelországban
1536 101|                hajolának Augustus mellé. És eztet mind a császár alattomban
1537 101|                udvar azért megharaguvék, és hadakozást hirdete mind
1538 101|             Varsováról ki kelleték menni és helyt adni Augustusnak.
1539 101|         egészségre vigyázni, édes néném, és a bút el kell űzni, és ne
1540 101|                   és a bút el kell űzni, és ne engedjük, hogy a gondolat
1541 101|                engedjük, hogy a gondolat és a meláncolia elfogja elménket.
1542 102|             dolga a tavasszal. A francia és a spanyol had erősen takarodik
1543 102|                  minden cselekedetekben, és hogy egy francia két-három
1544 102|            egymásnak titkokot megvallák, és egymástól megtudák, hogy
1545 102|     Egybebeszélvén, a franciához mennek, és sok szép szín alatt, mintha
1546 102|        tréfálódnának véle, úgy békötözik és pokálják, valamint a kisgyermeket,
1547 102|        támasztják, valamint egy faképet, és ott mindenféle szép szókot
1548 102|            egyikének a szállására mennek és két legénnyel a bépolált
1549 102|                az asszonyok lefeküsznek, és közikben teszik az eleven
1550 102|                  teszik az eleven bábot, és ott valamit el tudnak rajta
1551 102|           mulatják: szidják, pirongatják és csúfolják, és egész étszaka
1552 102|                pirongatják és csúfolják, és egész étszaka nem hagyják
1553 102|                  felkelnek, felöltöznek, és kimennek a házból. Sok idő
1554 102|            vénasszony bémegyen a házban, és elódja. A legény kérdi,
1555 102|              órája, hogy hintóban ültek, és ki-ki a maga jószágában
1556 103|               volt egy igen szép, csinos és takarékos levelet írni,
1557 103|               azért elvégezem levelemet, és ebből megtudhatja kéd, hogy
1558 103|          megtudhatja kéd, hogy még élek, és hogy vagyok és maradok az
1559 103|                 még élek, és hogy vagyok és maradok az asszonynak, jó
1560 104|          valamely nagy vendégség leszen, és arra gyűlnek oda. Eugyénius
1561 104|                Danckán vagyon, a muszkák és a saxok készülnek, hogy
1562 104|                elvesztesse véle Siciliát és Neápolist, és oda új királyt
1563 104|              véle Siciliát és Neápolist, és oda új királyt tegyenek.
1564 104|          szeretettel voltam Juliánnához, és hogy micsoda sokféle utakon
1565 104|              hogy micsoda sokféle utakon és ösvényeken hordozott engemet.
1566 104|              ilyen példát csudálni kell, és nem követni. Néném, az egészségre!~
1567 104|        elbúcsúzván a fejdelemasszonytól, és látván, hogy hó esett volna,
1568 104|                   mert meg is cselekedé, és a hátára vévé a secretáriust,
1569 104|              hátára vévé a secretáriust, és általvivé az udvaron. Szerencsétlenségekre
1570 104|                  tanácsuraknak megmondá, és elvégezék, hogy a fejdelemasszonynak
1571 105|               aprilis 1734. ~Igen szépen és alázatosan köszönöm, édes
1572 105|         Szokotálja fel kéd egész böjtön, és a négy után tegyen kéd három
1573 105|                 volt, ki sütve, ki főve, és meg másszor hétezerféle
1574 105|                  az asztalában tartotta, és aki a világot bírta, talám
1575 105|                  de elég jók a szükségre és a táplálásra. Mi kell egyéb?
1576 105|                 harmadikát a vigasságért és a negyedikét az ellenséginkért.
1577 105|               nem ették meg a szalonnát, és így másnak adták az ajándékot.
1578 106|               hozák hírit, hogy a muszka és a saxo obsideálta Danckát,
1579 106|             onnét el ne mehessen, akinek és még arra kell szánni magát,
1580 106|                sok álgyúdörgések vannak, és sétáljunk Oloszországban,
1581 106|                sétáljunk Oloszországban, és nézzük meg, hogy ott mint
1582 106|            gyakran sok könnyhullatással,~és annak étele van nagy suhajtással.~
1583 106|               háláadatlannal van dolgod, és azt ne tartsad, azonban:~
1584 107|             Istennek munkáit másokon is. És azután léptessünk Danckára,
1585 107|                  elrontották a városokot és annak hostátjit, hogy húsz
1586 107|                 veszedelemre adta magát, és akit minden rejtékben megkeresték
1587 107|                kiszaladott volt a madár, és prussiai király földére
1588 107|                   Iromtassunk oda tehát, és nézzük meg, hogy ott mint
1589 107|                  hogy a spanyol, francia és a sabaudus megverték volna
1590 107|               megverték volna a németet, és a harc Párma mellett lett
1591 107|          dolgokot míveli, minket is lát, és megemlékezik róllunk annak
1592 107|                 idejében. Szeress néném, és légy jó egészségben. Amen.~
1593 108|         ceremonia nélkül Bécset elhadta, és Velencében érkezett. Már
1594 108|                elsőben. De csak nehezebb és hosszabb az atyai szeretet
1595 108|                inkább szereti az anyját, és a nevekedéssel a szeretet
1596 108|            Micsoda nagy gonddal táplálja és őrzi egy tyúk a fiait mindaddig,
1597 108|                  is kereshessenek ételt, és módjok szerént magokra vigyázhassanak.
1598 108|               hagyják el az apjok házát, és szerezzenek magoknak más
1599 108|                 kicsid, a hír elég nagy, és a hajós utánam várakozik.
1600 109|                izű, mind pedig keményebb és porcogósabb. Azt a tál havat
1601 109|            hordókban töltik, olyan színű és olyan édes, mint a méser.
1602 109|                 egy kalán lévén kezében, és azt csakhamar felkalánozzák,
1603 109|            gyermekeit. A' már sok volna, és nem mindennap papsajtja,
1604 109|            akarja keresni a gyermekinek, és hogy ki-ki jókedvű legyen
1605 109|          mélyföldnire is elmegyen hóért, és azután abból kedveskedik
1606 109|                  pápa a cardinálisoknak, és mindaddig nem szabad neki
1607 109|        megharagudott az egész lakosokra, és megizente nekik, hogy csak
1608 110|                  hogy most nem jovallja, és hogy még annak nincsen ideje.
1609 110|                nemjovallása parancsolat, és a mi elmenetelünkből semmi
1610 110|                 kérésünket meghallgatja, és áldjuk őtet, amidőn akaratunkot
1611 110|                 való jótéteményt követi, és az ő kezek által bővséggel
1612 110|          Vizsgáljuk meg eztet magunkban, és meglátjuk, hogy inkább vigad
1613 110|               bírtam, azt másnak hadtam, és amit másoknak adtam, azt
1614 111|                  olyan szép idők járnak, és az idő sokkal vidámabb az
1615 111|                 nem olyan gyakorta való, és mintha erőszakkal volna.
1616 111|                 apadni az ő kövér teste, és ábrázatja igen vékonyodik.
1617 111|                 urunk véle tölti az időt és a munkásival, mivel kertet
1618 111|                 munkásival, mivel kertet és házat építtet. Isten után
1619 111|              urunk igen erős természetű, és hogy ötvenkilenc esztendőt
1620 111|                csak fövenyre van építve, és boldog, akinek nem kell
1621 111|              most tettek jancsár agának, és aki sok esztendőkig mellettünk
1622 112|                  hogy az idő elég meleg, és nem fázom. Erre felelé,
1623 112|         egészségben. Az urunk levetkezik és lefekszik, én is a szállásomra
1624 112|                  idő múlva hozzám jőnek, és mondják, hogy hánt volna.
1625 112|               való hideglelés van rajta, és mintha az egész vére sárré
1626 112|                innep lévén, felöltözött, és a nagymisét meghallgatta,
1627 113|                árvaságra téve bennünket, és kivévé ma közüllünk a mi
1628 113|              közüllünk a mi édes urunkot és atyánkot, három óra után
1629 113|           érettünk. Amicsoda életet élt, és amicsoda halála volt, hiszem,
1630 113|             vitte, ahol a gyönyörűségnek és az örömnek pohárából itatja,
1631 113|              mondani, micsoda nagy sírás és keserűség vagyon itt miközöttünk
1632 113|                 a hideg erősen jött reá, és annál inkább meggyengíttette.
1633 113|                  a dohánt is megkívánta, és dohányzott. De azt csudálta
1634 113|             órában felöltözött, ebédelt, és lefekütt, noha alig volt
1635 113|              nagyobb gyengeségben esett, és csak mindenkor alutt. Egynehányszor
1636 113|             utolsó végihez, elnehezedék, és az urat magához vette nagy
1637 113|              lévén, a pap szép intéseket és vigasztalásokot mondván
1638 114|     könnyhullatással esszük kenyerünket, és olyanok vagyunk, mint a
1639 114|              testámentumát felnyitottuk, és elolvastattuk. Mindenik
1640 114|              testet másnap felbontattuk, és az aprólékját egy ládában
1641 114|          csudálni halálát, mert a gyomra és vére tele volt sárral, az
1642 114|                 egyszersmind, aki látta, és akik jól üsmerték szegényt,
1643 114|            hirdetik, hogy titkon elment, és mi mást öltöztettünk fel
1644 114|                testet koporsóban zártuk, és egy kis házban tettük, ahol
1645 115|            annyival inkább könnyebbedik, és az idő lassanként mindent
1646 115|               mindent elfelejtet velünk, és mennél távulabb legyen az
1647 115|                  tetszik, hogy nevekedik és nem kisebbedik az urunk
1648 115|                  atyánkot vesztettük el, és hogy micsoda pásztorunk
1649 115|                  meg, miben van dolgunk, és végezzen Csáki úrral és
1650 115|                  és végezzen Csáki úrral és a több magyarokkal, kik
1651 116|           belézárattam, hajóra tétettem, és egynehánymagammal 4-dik
1652 116|                 koponyáját találták meg, és aztot a fia koporsójában
1653 116|               fia koporsójában bézárták, és együtt eltemették. Mely
1654 116|                  Én is onnét megindulék, és tegnap ide visszáérkezém
1655 116|             helyeket csak pusztán látom, és azok a puszta helyek keserűséggel
1656 116|            Elhagyattattunk jó atyánktól, és könnyhullatással vigasztaljuk
1657 116|                  nehezebbedik mindennap, és mikor meggondolom, hogy
1658 117|                  örülnek szomorúságomon, és annak még megszaporodását
1659 117|          kívánságokot bé nem tölti, erőt és értelmet ád annak a keresztnek
1660 117|               azzal a szabadsággal élni, és meg akarják várni a fejdelem
1661 117|                 kinek 6száz, kinek 4száz és sokaknak 2száz tallérjok
1662 117|                adnának, a többi is kérne és zúgolodnék. De hogy senkinek
1663 118|             tegnap temetnünk, annyi nagy és hosszas betegsége után az
1664 118|         szomorkodnom, mert az egész gond és baj reám szállott, amely
1665 118|                  nem voltak kezem alatt, és akik nem szoktak a tőllem
1666 118|          végbenvinni, hanem az Istenért, és igen szeresse az igazságot.
1667 118|            hívott, hogy hozzá készüljek, és a győzhetetlen császárhoz
1668 118|                barátjának utolsó szavai, és mutassa bé a császárnak
1669 118|               Istenben vetett bizodalom, és fényes portában helyheztetett
1670 118|                hogy engemet el nem hágy, és ímé életemnek utolsó órájában
1671 118|                 számú híveimmel táplált, és az ellenségim szándékitól
1672 118|              valakit megbántottam volna, és hogy a fényes porta valóságos
1673 118|              hozzám jó szívvel voltanak, és így csendes nyugodalomban
1674 118|                 az Istent mindenekfelett és barátomot őérette, mint
1675 118|               gyanánt tartván szerettem, és ezen indulattól viseltetvén,
1676 118|                 a császár mellém rendelt és engemet jó szívvel, szorgalmatos
1677 118|                velem tett jótéteményjit. És azon Isten nevében kérem,
1678 118|               azon Istentől minden testi és lelki áldást kívánván a
1679 118|               áldást kívánván a vezérnek és az egész birodalomnak, végzi
1680 118|               hűséges barátja, már porrá és hamuvá leendő.~R. F.~
1681 119|             tudnék ítélet tenni felőlle, és tudnám mit várhatok tőlle.
1682 119|           jószágát, amint az apja hadta, és ha lehet, az igazságot előttem
1683 119|                 sok balítéleteket tettek és tesznek felőllem a velem
1684 119|                mert nem igazat mondanak, és az Isten pártfogója azoknak,
1685 119|            olyanért a pénzt nem kímélte, és az olyanoknak se a fia,
1686 119|                már kéd, hogy az asztalos és a lakatos többet nyertek
1687 119|          találtam a kalamáris ládájában, és minden kincse, mikor megholt,
1688 119|              azoknak sok fizetést adott, és meg annyit költött az építésre.
1689 119|                  az építésre. A harmadik és leghasznosabb költsége az
1690 119|          költsége az isteni szolgálatért és a kápolnájáért volt, de
1691 120|                  nevének. Én elég bajban és szomorúságban értem meg,
1692 120|                 minden dolgát folytassa, és minden jószágát kezéhez
1693 120|                bízza egy idegenre dolgát és jószágát, mintsem olyanokra,
1694 121|              volna, még élek, mert eszem és írok. A halottak, pedig
1695 121|             szinte nem tehetek is rólla. És soha ilyen állapotban nem
1696 121|                Akikkel legtöbbet vagyok, és akik legtöbb jó szót adnak,
1697 121|              akik legtöbb jó szót adnak, és nagyobb barátságot mutatnak,
1698 121|               kis jó kedvem nékik méreg, és kedvetlenségem előttök kedves.
1699 121|             toscanumi hercegséget adták, és Loteringyiát a francia Stanislaus
1700 121|                 adta, hogy bírja holtig, és így ki-ki megelégszik a
1701 121|                ez a jele a hadakozásnak, és hogy egy holnap múlva a
1702 122|              élnünk. Ellankadott szívünk és kedvünk, csak a sok suhajtást
1703 122|            mindenikét kell vigasztalnom, és biztatnom; énnekem pedig
1704 122|                  az egy Isten vigasztal, és ő ád erőt a kereszthordozásra.
1705 122|               kell magamot türköztetnem, és úgy tétetnem magamot, mintha
1706 122|                szükség szaporodik, a baj és a panasz nagyobbodik, és
1707 122|                 és a panasz nagyobbodik, és minthogy nem tudnak kit
1708 122|          vásároltattam, ami a köntösihez és a házbeli eszközökhöz kívántatott,
1709 122|                portékán megakad a szeme, és kezdi mondani mintegy nehezteléssel,
1710 122|                bennem kételkedett volna, és mondám mint goromba: ha
1711 122|               kezemben adja a számadást, és elfordul tőllem érdemem
1712 122|         íróházában, ott eleiben borulok, és könyves szemmel csókoltam
1713 122|                 szemmel csókoltam kezét, és kértem bocsánatát. Erre
1714 122|              bocsánatát. Erre az a ritka és nagy ember megölel és mondja:
1715 122|              ritka és nagy ember megölel és mondja: megbocsátok, sokszor
1716 124|               Isten, hogy az ő áldásával és vigasztalásával kezdhessük
1717 124|               vigasztalásával kezdhessük és végezhessük ezen esztendőt.
1718 124|               minthogy a császár a porta és a muszka között való közbenjáró,
1719 125|                  szabott volt közöttünk, és amelyet oly igen igyekezett
1720 125|              esztendők alatt megtartani, és megtartatni velünk mind
1721 125|             harmadnap alatt felfordíttá, és annak elrontásán kezdé el
1722 125|                alatt abban a keresztényi és fejdelemhez illendő rendtartásban
1723 125|               meg, minden eltöröltetett, és csak a nagy rendeletlenségnek
1724 125|                dolga okosságból, rendből és kegyességből állott. Most
1725 125|     hebehurgyaság, a kegyességet a harag és az idegenség, úgyannyira,
1726 125|          szomorúan kell néznünk az atyja és a fia között való nagy különbséget,
1727 125|              atyafiak sokkal vádoltanak, és a hamis vádolásra a fejdelem
1728 126|            minden dolgaink rendeletlenül és zűrzavar módjára folynak,
1729 126|                zűrzavar módjára folynak, és minden felfordulva; csudálom,
1730 126|          csudálom, hogy mi is a lábunkon és nem a fejünkön járunk. A'
1731 126|               adott, eszet szépet adott. És ha ezt úgy oktatták, nevelték
1732 126|               kellett volna megzabolázni és rendben venni még igen ifiú
1733 126|              mindenben szabaddá hagyták, és a természet rendeletlenné,
1734 126|                 rendeletlenné, változóvá és állhatatlanná lett, azért
1735 126|               lett, azért is oly haragos és változó. Arra sohasem tanították,
1736 126|                  a törökkel felbontotta, és letévén a mediátorságát,
1737 126|                  szintén olyan igazságos és örökös Istene lévén, mint
1738 126|                 méltán is, mert két nagy és hatalmas császár ellen kell
1739 127|            ellensége a német császárnak, és belőllünk ijesztőt akar
1740 127|                  most élne, mit gondolna és mit csinálna? Mert azt sokszor
1741 127|              törökkel való hadakozástól, és hogy inkább szereti itt
1742 128|               fogvást hallok beszélleni, és kívántam látni. Már ebből
1743 128|                pedig hosszabb fél ölnél, és vastag mint a karom, az
1744 128|                 csomó szalmát felveszen, és magát mindenütt legyezi,
1745 129|               pasa jött a fejdelem után, és nagy pompával vitte a kalmakányhoz.
1746 129|               mindenikünkre egy kaftánt, és azután mindnyájan megcsókolók
1747 129|       megcsókolók az ő kalmakányi kezét, és visszátérénk hasonló pompával.
1748 129|              levit kifacsarják, elvetik, és mikor az ember a csorgóból
1749 129|      elvesztettük volna, mert a moldovai és havasalföldi vajdánékot
1750 129|                  mindennap vagyon rajta, és amiolta ebben az országban
1751 130|                  üle az egész udvarával, és a constancinápolyi kapu
1752 130|                csauz pasa sok csauzokkal és lovakkal. A fejdelem a császár
1753 130|                  tartotta ezüstláncokon, és mindenik gazdagon fel volt
1754 130|           szerszáma volt, a fejeken toll és gyönggyel varrott cafrag
1755 130|            dívánházba bémene, a kalmakán és a több főrenden lévők felkelének
1756 130|                főrenden lévők felkelének és köszönték, és a szokott
1757 130|                 felkelének és köszönték, és a szokott helyre leülteték.
1758 130|                 a császár mindent láthat és hallhat, de őtet nem láthatják.
1759 130|                 a suplicatióra felírták, és a kérőnek a kezeiben adván,
1760 130|         személynek elvégezé minden baját és perét. A vezér egy szovával
1761 130|             parancsolatot, a fejére tevé és megcsókolá, és helyére üle,
1762 130|               fejére tevé és megcsókolá, és helyére üle, és elolvasá,
1763 130|              megcsókolá, és helyére üle, és elolvasá, amelyben a' volt,
1764 130|               mind kihordák nagy renddel és csendességgel.~A' meglévén,
1765 130|             eleiben egy asztalt tevének, és mindenik asztalra egyaránsú
1766 130|               helyiben, abból is annyit, és így mindvégig, ha száz tál
1767 130|                kadileszkert kiszólítták, és a császárhoz vivék. Egy
1768 130|                fejdelemért is eljövének, és oda vivék, akire egy nusztos
1769 130|                ment, a szállásig kíséré, és vége lett a komédiának és
1770 130|                és vége lett a komédiának és ennek a levélnek.~
1771 131|                 pecsétet elvették tőlle, és a vezérségből kiiktatták,
1772 131|                  mindenit elpecsételték, és a kalmakánt tevék a kerékre,
1773 132|               nap meg kellene indulnunk, és hogy ma a vezérhez kellene
1774 132|             kevés idő múlva kávét adata, és a fejdelemre egy nusztos
1775 132|               egy nusztos mentét adának, és minket felkaftányozának.
1776 132|   felkaftányozának. E' meglévén, a vezér és a fejdelem felkelének, és
1777 132|                és a fejdelem felkelének, és a vezér a fejdelem kezében
1778 132|            csinált szövetségnek levelét, és elbúcsúznak egymástól. És
1779 132|                és elbúcsúznak egymástól. És a nagy esőben megáztatók
1780 132|                 a fele közönséges lovak, és ezek mellé bécsi hintót
1781 133|               elindulánk ebéd után ritka és fényes rendeletlenséggel.
1782 133|    rendeletlenséggel. Mert hogy a portán és másutt nagyobb gondolattal
1783 133|                 légyen az úton mindenre, és egy tefterdárt, aki fizessen.
1784 133|               miénk, mind az időre, útra és más okokra való nézve. Itt
1785 133|             nézve. Itt nagy tisztelettel és becsülettel fogadták a fejdelmet.
1786 133|             lehet írni, azért elvégezem, és jó egészséget kívánok kegyelmednek.~
1787 134|               tegnap kezdettük a böjtöt, és ha mind úgy böjtölünk, amint
1788 134|              előtt keresztet kell vetni, és úgy ád szalonnát, másképpen
1789 135|               nagy becsülettel fogadott, és pompával vitete magához.
1790 135|                  tartott tisztességesen, és becsületesen is bocsátott
1791 135|               Dunán száraz lábbal mentem és jöttem által, attól igen
1792 135|               velünk, mint a gyermekkel, és vázt akarnak belőllünk csinálni,
1793 135|          érkezünk, az egész Magyarország és Erdély lóra ül, és hozzánk
1794 135|          Magyarország és Erdély lóra ül, és hozzánk jő. Talám úgy lehetne,
1795 136|           lovakot mindenütt adának alánk és a portékánk alá. Azt elmondhatjuk,
1796 136|            nevével köszönté a fejdelmet, és a sátorok alá vivé, ahol
1797 137|                   három boncsokos vezér, és legalább hatvan- vagy hetvenezer
1798 137|                 ceremoniával odaérkezék, és a maga sátorában letelepedék.
1799 137|                 a fejdelem hozzája mene, és a beszélgetés egy óráig
1800 137|                  Mehemetnek, igen kegyes és okos ember. Való, hogy nem
1801 137|          fejdelem a maga sátorában mene, és a tiszteivel ebédhez üle,
1802 137|               órakor a vacsorát elhozák, és vacsora után lóra ülénk,
1803 137|                 vacsora után lóra ülénk, és hazaballagánk. Egy kevés
1804 137|               szép, a külső rút, pusztás és sáros, de a városon kívül
1805 138|                 szaladva kell készülnünk és megindulnunk, kivel és hová,
1806 138|        készülnünk és megindulnunk, kivel és hová, hallgassad békességes
1807 138|                 tovább nem nyugosztalja, és ma megindultunk Orsova felé.
1808 138|                hogy Orsovát megszállotta és lőtette, de már annak vagyon
1809 138|                eligazította volt alólla, és a várat megsegítette. A
1810 138|              jött ilyen sietséggel erre, és azért is indulunk meg ma
1811 138|                  álgyúkot viszen magával és mindent, ami kívántatik
1812 138|       fejdelemnek, hogy hadná el Vidint, és menne táborban véle. Elkészülénk
1813 138|                bévett szokásunk szerént, és a vezér táborára menénk.
1814 138|             eleget adatott a vezér alánk és a katonák alá, de azok posta
1815 139|    szorgalmatossággal, hogy hová megyen, és mit cselekszik, mint amellyel
1816 139|                  fáklyákot vittek előtte és utána, az egész tábor, és
1817 139|                és utána, az egész tábor, és mi is azt gondoltuk, hegy
1818 139|              fogjuk az étszakát tölteni, és hogy a vezér azért indult
1819 139|                  udvara, amely igen sok, és azok a testőrzők, akik már
1820 139|               tarackokból lőtetni kezde, és azután flintákból, mintha
1821 139|                  ki-ki felszedi sátorát, és a vezér után megyen. Egy
1822 139|       Elkészülénk tehát nagy sietséggel, és megindulánk a vezér után
1823 139|                  szép rendeletlenséggel, és ha szüntelen az ember magára
1824 139|               bizonyos, hogy felüttetik, és eltapodtatják. Elég a',
1825 139|                lenni. A sokféle ételnemű és más egyéb portékát mind
1826 139|                  elvégezhetem levelemet, és csendességgel várhatom a
1827 140|                nagy tisztelettel fogadá, és a vezérnek a várat feladá,
1828 140|               hadunk máris kezd oszlani, és talám csak mi maradunk a
1829 140|                holnap innét megindulunk, és elhagyjuk a fekete, szalmával,
1830 141|                vége vagyon a komédiának, és a theátrumról becsületesen
1831 141|              becsületesen leszállítának, és a vezér minden ceremonia
1832 141|               napján Fetislánt elhagyók, és a vezér után menénk Vidin
1833 141|                 azért csakhamar ebédelt, és amidőn látta, hogy közelíttünk
1834 141|                  magát, a hintójában ül, és elmegyen előlünk. E' már
1835 141|                 a szállóhelyre érkezénk, és itt sátorok alatt vagyunk
1836 141|            megindula az egész udvarával, és idehagya bennünket. Már
1837 142|            mulatná magát, ha volna kivel és mivel, és csak örömest el
1838 142|                 ha volna kivel és mivel, és csak örömest el akarná titkolni
1839 142|       meggyógyítani. A minap a borbélyok és a doktorok tanácsok ellen
1840 142|               tanácsok ellen hajóra üle, és messze lementünk a Dunán.
1841 142|              kelletett a hajóból kivenni és a sátorában vinni. A nyavalyájának
1842 142|                 gondoltam, hogy megholt, és a kiáltásomra magához tért.
1843 142|           leveleket arra kell igazgatni, és az egészségre vigyázni.~
1844 143|                ez olasz, Pázmány uraimék és magam. A fejdelmet pedig
1845 143|              állapotban tevék a hajóban, és nem akará, hogy egyikünk
1846 143|               szép szigetekre találtunk, és némelykor meglehetős városok
1847 143|             rúdja. Ha megreszelik sárga, és jó, ha mindjárt eszik; de
1848 144|                De bárcsak valamely jóról és ne csak mindenkor a nyomorúságról
1849 144|                szökött olosz muskotérost és két asszonyt tart maga mellett,
1850 144|                  vette, akiknek tanácsok és akaratjok ellen, mintegy
1851 145|            gyengeséget érezvén, meggyónt és komunikált, a testamentumát
1852 145|                 délben a szova elállott, és igen nagy forróságban volt,
1853 145|              igen nagy forróságban volt, és csak a jajgatásáról vettük
1854 146|                eltemetők egy atyánkfiát, és amennyien már maradtunk,
1855 146|              tett az egész nemzetünknek, és boldogok azok, kik tanulni
1856 146|               országgal együtt tartanak, és akik füsthöz hasonló okból
1857 146|                el nem hagyják nemzeteket és örökségeket. Adja Isten,
1858 146|             senki bennünket ne kövessen, és irtózva halljon beszélni
1859 146|           egyféle okok vezették, vezetik és vezetni fogják az embereket
1860 146|               ide egy vezéraga a császár és a vezér leveleivel, amelyekben
1861 146|                felírának, kezekhez vevék és elpecsételék. Én is elhagyám
1862 146|                  is elhagyám a szállást, és más szállásra menék. Ilyen
1863 146|          szállásra menék. Ilyen a világ! És amit gyűjtöttél, kié lészen?
1864 147|              parancsolatival a teftedár, és minthogy a porta arra szabadságot
1865 147|                innét Bukurestre megyünk, és onnét keresztül és végig
1866 147|              megyünk, és onnét keresztül és végig Havasalföldin, Molduvában.
1867 147|           induljon meg, mintsem kellene, és egy órával elébb légyen
1868 147|               fejdelemnek minden dolgait és életének végit. Már itt
1869 147|                ezt a levelet elvégezzem, és az íráshoz való szerszámimot
1870 147|           cselekedjétek, amit én mondok, és lesz borunk. Elküld tehát
1871 147|              négyet a többi közül ásóval és kapával; ezek estve későn
1872 147|             mennek, ott igen kezdik ásni és hánni a földet, mintha sírt
1873 147|                  kapuja előtt, kimegyen, és kérdi tőllök, hogy mit akarnak.
1874 147|             keményen. A pap gondolkodik, és kérdi tőllök, ha pestisben
1875 147|                abban. A pap azon megijed és mondja: barátim, csak ide
1876 147|                 megvolt, a pap hátranéz, és látja, hogy hozzák a halottat
1877 147|               Arra annál inkább megijed, és a kapuján belől nézi, hogy
1878 147|               Ezek is mindjárt bémennek, és az öt veder bort kihozák.
1879 147|              kell a leveleket igazgatni, és úgy nem kell tenni, mint
1880 148|          Vidinben menyen. A kéd édes, jó és szép szolgácskája pedig
1881 148|               órával elébb induljon meg, és egy órával elébb legyen
1882 148|            jártunk; csak a sok szép szót és ígéretet adták a külső dolgok
1883 148|           paripát, a sok szép szerszámot és nyolcvan tallér egy napra
1884 148|                 tudtunk volna abból élni és megfelelni a méltóságnak.
1885 148|                  rossz neveltetése volt, és nem szeretett semmit is
1886 148|                Elég a' hogy minden élete és dolga szegénynek ebben az
1887 148|         beszéljünk, hogy nekem készülnöm és rakodnom kell, mert holnap
1888 148|             holnapután innét elillantok, és ha magát Erdélyt meg nem
1889 148|           engemet el nem kell felejteni, és az egészségre kell vigyázni.
1890 148|               vigyázni. De írni is kell, és úgy ne tégy, valamint egy
1891 149|                 adóssá tesszük magunkot, és az adósságot meg kell fizetni,
1892 149|           embertelen katonák bépolálnak, és úgy visznek bé Erdélybe,
1893 149|             elsőben elvette az atyafiát, és azután kért szabadságot.
1894 149|               hintaját küldötte utánunk, és szemben voltunk véle, csaknem
1895 149|            szinte a káposztáskertben is, és addig mind ott kell maradni,
1896 149|                  is adott, posta lovakot és szekereket, azért Isten
1897 150|            Micsoda kár, hogy ezek a szép és jó földek pusztán vannak,
1898 150|         gyönyörűség volt a mi utozásunk, és egy menyasszony gyönyörűséggel
1899 150|         virágokkal, hogy csak a szegfűre és a tulipántra léptek a lovaink.
1900 150|              arra nem hajtottanak volna, és hacsak erővel is, Labkovicshoz
1901 150|        hintójában helyheztetők magunkot, és pompával menénk a városba
1902 150|                pompával menénk a városba és a szállásunkra. Ma reggel
1903 150|               hogy szembe lehetünk véle, és a hintóját küldvén érettünk,
1904 151|                megyek, igen örömmel lát, és hogy megmutassa hozzám való
1905 151|                  vagyon itt, azzal eszem és beszéllek, mert ha a' nem
1906 151|                 vagyon legalább tíz pap, és aztot úgy veszik körül,
1907 151|              mert arra elég időm vagyon, és a' beszélgetés gyanánt legyen.
1908 151|                   A kereskedést a zsidók és az örmények tartják, hogyha
1909 151|                 állandó vajdák volnának, és olyanok kik az ország hasznát
1910 151|          felállítani, sokkal könnyebben, és nagyobbat, mint Bukuresten.
1911 151|             Bukuresten. Hová lehet szebb és jobb föld, mint itt vagyon?
1912 151|                 másutt, mindenféle mezei és kerti vetemény. Hol lehet
1913 151|              olyan jóízű tehénhúst enni? És a borát akármely asztalra
1914 151|                  konty alatt is kényesen és gyönyörűséggel megcsemcseghetik.
1915 151|              vadállatok, a gyönyörű szép és jó földet pusztán hagyják,
1916 151|                  földet pusztán hagyják, és az erdőkben laknak. Itt
1917 151|                  nagyobb, hasznosabb, fő és alacson tisztségeket a görögök
1918 151|                kedvez a maga nemzetinek, és azoknak inkább hiszen, és
1919 151|                és azoknak inkább hiszen, és azt cselekszi a boérokkal,
1920 151|                 görög szőcsnek az öccse, és előtte térdet, fejet kell
1921 151|       unadalommal kell enni a kenyeremet és innya a gotnári bort.~Itt
1922 151|               Kocsinhoz, mindenek félnek és készülnek. Az Isten viselje
1923 151|                  így mind kitakarodának, és idehagyának, már lássam,
1924 151|                  rendelést tett felőlem, és a kalmakánokra bízott, mert
1925 151|                  Csikból reánk üthetnek, és egy étszaka az ágyban találnak.
1926 152|               vagy négy cselédem vagyon, és nincsen több egy lovamnál.
1927 152|               nyughatatlanságban vagyok, és ilyenben soha nem voltam.
1928 153|                irántam, el is készültem, és Isten jóvoltából elmondhatom,
1929 153|                  elébb, mintsem kellene. És maradok édes nénémnek.~
1930 154|                 mind szekereket adatott, és két kalarást is adott mellém,
1931 154|                  vettek volna el róllam, és az elmém meg kezde csendesedni.
1932 154|              kezde csendesedni. A vajdát és a várost nagy zűrzavarban
1933 154|                  elszélyedvén Molduvában és Havasalföldiben a sok kóborló
1934 154|          legalább vihessen valamit haza, és nyerjen valamit tolvajlása
1935 154|                mindenütt szállást adott. És a török szokása szerént,
1936 154|             szokás, idején indultam meg, és idején szállottam estvére.~
1937 154|                 is, de életben találtam, és igen nagy örömmel látott.
1938 154|            ugratni. Már itt hogy leszek, és meddig, és mint fog tartani
1939 154|                  hogy leszek, és meddig, és mint fog tartani az üres
1940 154|                 is gondot az egészségre, és írj.~
1941 155|                 csak engemet keresnének, és ha idejöttek volna, az ágyban
1942 155|                 vajda kiment a városból, és a városon minden ember futófélben
1943 155|                 oda vagyunk a tyúkoknak, és csak azt vártam, hogy mikor
1944 155|              jobban lecsillapodék a hír, és mi is lecsendesedénk. Talám
1945 155|           drágábbnak tartom becsületemet és nemzetségemet. Vigyázz,
1946 155|                   mert a' drága portéka, és írj.~
1947 156|              mindennap szaporodott a hó, és nagyobbodott a hideg. Úgy
1948 156|               Ami pedig hallatlan dolog, és talám soha meg nem történt,
1949 156|                 a nagy telet kitöltenem, és ha az idén meg nem fagytam,
1950 156|                inkább tűrhetek, mint ők, és nem zúgolódom. De a nagy
1951 156|            zúgolódom. De a nagy drágaság és szükség itt; az utcákon
1952 156|                 megfagy. Fát igen ritkán és drágán lehet kapni, ami
1953 156|               mert inkább szeretem fázni és jóllakni, mert a hidegben
1954 157|                   mintegy visszáfoglalni és magát vajdának üsmértetni.
1955 157|                  békesség felbontásának. És az Isten nem engedte meg,
1956 157|                 még most is minden ritka és drága, kivált a pite, de
1957 157|             úrfival együtt Rodostó felé, és örömest idehagyom ezt a
1958 157|                  Így fogyunk lassanként, és annyi sok közül csak négyen
1959 157|                megbecsüllik a reverendát és a csuklyát, valamint Csíkban.
1960 157|               békességes tűréssel vette, és másnap nagy tisztelettel
1961 157|                oláh köntöst vett magára, és azolta nem tart a pipaszártól.
1962 157|            készülhessek, megindulhassak, és megláthassalak.~
1963 158|              töltök, mint az első úttal, és már innét vagy mennyországban,
1964 158|                26. napján indultunk meg, és tegnap érkezénk ide. Azt
1965 158|                 indultunk meg mindenkor, és igen idején szállottunk
1966 158|           megrakják a sokféle rézpénzzel és polturával. De még más ceremonia
1967 158|               megyen, abban búza vagyon, és marékkal az emberre hányja.
1968 158|                  minket az előbbeni régi és szomorú lakóhelyünkre tegnapi
1969 158|                 napon.~Micsodás a világ, és micsoda gorombaság azon
1970 158|                 Bellegrádot visszávette, és a töröknek a német ellen
1971 159|                 járkálni. De ha nagy baj és fáradság is, de annak meg
1972 159|        állapotunkban sem hagyott még el, és rendelt szükségünkre valót.
1973 159|                   mint aki Rómában ment, és a pápát nem látta, mert
1974 159|               szent anyaszentegyházában, és adjon egészséget neki, mert
1975 159|                  dolgomot, hajóra ültem, és ma ide visszáérkeztem. Igen
1976 159|               meg, ma reggel itt voltam, és itt vagyok, és itt leszek,
1977 159|               itt voltam, és itt vagyok, és itt leszek, amég a mindenható
1978 160|                 a nagy cselédes gazdára. És ha a levél igen kicsiny,
1979 161|                 de az idő arra nem hajt, és úgy viseli magát, mint a
1980 161|              nagy rendeket kaszáltak le, és a halál megmutatta, hogy
1981 161|                spanyol király, a bavarus és a prussiai király Siléziát
1982 161|          Ezenkívül is még tart a spanyol és az anglus között való hadakozás;
1983 161|        spanyolnak. Mindezek nagy dolgok, és egy esztendőben ennél nagyobbak
1984 161|           fejdelmek mindenütt készülnek, és nagy mozgásban vannak. Csak
1985 161|               akkor eszik, mikor akarja, és a szegény, mikor kaphatja.
1986 161|           engedelmiből lesznek mindenek, és adjunk hálákot néki, hogy
1987 162|             leveleidet vettem, olvastam, és választ is adtam reájok.
1988 162|                 úgyis elvették mindenit, és a feleségit is megfogták.
1989 162|              elhiszem, a fiának keresett és a feleséginek, mert maga
1990 162|              hasznát, igen-igen soványul és ösztövéren élt, valamint
1991 162|                 feje terhelve gyémánttal és smaragddal. Úgy tetszik,
1992 162|              mert én mindenkor szomorúan és olyan mord ábrázattal láttam,
1993 162|             hárman, négyen esszegyűlünk, és nem lévén miről beszélni,
1994 162|                Siléziában igen jól foly, és hogy mindenütt mindenek
1995 163|             szeretnek írni tavasszal is, és még nagyobb gyönyörűséggel,
1996 163|          barátságot is meg kell újítani, és most több édesebb szók jőnek
1997 164|                 ha háláadatlanok vagyunk és leszünk az Istenhez annyi
1998 165|                   hogy mi mit csinálunk, és mivel töltjük az időt? Az
1999 165|              másikára azt, hogy aluszunk és a tengerparton sétálunk.
2000 165|               angyal felkeverje a vizét, és abban vessék őket. De azt