Rész
1 2 | hintója elérkezett, amelyet urunk után küldöttek. Veresnek
2 3 | Üzönküpri nevű városban az urunk szállásának az udvarán olyan
3 3 | kétszázig való tisztekkel jöve urunk eleiben, hogy köszöntse
4 3 | igen könnyen lóra ülénk. Az urunk a császár paripáján nagy
5 6 | Őcsászársága megtudván, hogy az urunk francia köntöst visel, titkon
6 7 | ijedek meg. Elég a', hogy az urunk két óráig volt a mészárossal.
7 7 | mondja azt felőlle, mint a mi urunk, aki is a vezér paripáján
8 14 | küld egy kapicsi basát az urunk után Franciaországban; Pápai
9 14 | becsülettel. Itt pedig az urunk nagy becsületben vagyon.
10 17 | sem találtunk. Azért az urunk kénszerítteték a város mellett
11 18 | semmi sem lesz, mert a mi urunk tudja, mi illendő, és mi
12 20 | út mellett egy kertben az urunk csak titkon meg akarta látni
13 32 | mivel Orleáns hercegnek az urunk még egy levelét nem vette;
14 33 | magyaroknak Jénikőnél. A mi urunk, mint igaz keresztény fejdelem,
15 38 | ellen nincs fű kertben. A mi urunk pedig csak a vadászattal
16 48 | tőlle a rendelése iránt, az urunk az ágya mellett volt, és
17 51 | egy holnaptól fogvást a mi urunk mindenkor rosszul volt,
18 53 | már két naptól fogvást az urunk sátorok alatt lakik, engemet
19 54 | azt tudja kéd, hogy a mi urunk egy darab időtől fogvást
20 55 | már két naptól fogvást az urunk nincsen itt, kilenc mélyföldnire
21 57 | arra elég jó példát ád a mi urunk, de rossz vagyok, és attól
22 67 | aki soha meg nem hal. A mi urunk mindenkor mellette volt,
23 69 | közöttünk. Tudom, hogy az urunk azon lészen, hogy kiszabadíthassa
24 73 | itt igen bő, és a szegény urunk itt csak egynehányunkkal
25 82 | egy olyan atya, mint a mi urunk, huszonhat esztendős fiát,
26 88 | mert jó iskola. A szegény urunk, aki is igen szereti a gyermekeit,
27 88 | töltse az időt, mint a mi urunk, arra az Isten ajándéka
28 90 | érsek nagy pompával jött az urunk látogatására négy alatta
29 97 | mondani, hogy a mi aitatos urunk mindenkor igyekezett azon,
30 102| várjunk valamit? A szegény urunk amit a pennájával tehet,
31 108| 12. octobris 1734. ~Az urunk béküldötte Pápai sógort
32 111| nem vesztik el véle; az urunk véle tölti az időt és a
33 111| vigasztalom magamot, hogy az urunk igen erős természetű, és
34 112| esik az egészségben. Az urunk levetkezik és lefekszik,
35 115| nevekedik és nem kisebbedik az urunk után való keserűségünk.
36 115| hogy a szegény üdvezült urunk nagyobbik fiát idehozassa.
37 115| beszéljen Sibrik urammal, az urunk hofmesterével, akire szállott
38 116| megengedvén, hogy titkon a szegény urunk testét Constancinápolyban
39 116| ahová temették volt az urunk anyját, akinek is csak a
40 116| helyeket látom, ahol az urunk lakott, járt s beszéllett
41 120| kire igazítanom. De szegény urunk, ha ezt láthatná, keserves
42 122| Sokszor jut eszemben a szegény urunk jövendölése. Mert egyszer
43 135| úgy lehetne, ha az öreg urunk élne, de most, hogy hozzánk
|