1-500 | 501-1000 | 1001-1298
Rész
1 1 | búcsút akarna tőlle venni, de reméljük, hogy itt a török
2 1 | omoljanak azok a vízhegyek. De mégis olyan emberségesek
3 1 | egyepegyéje vagyon az ételre. De a hajóban az a szüntelen
4 1 | lenni vagy két első nap, de azután úgy kellett ennem,
5 1 | fejdelemnek jó szállást adtak, de mi ebül vagyunk szállva.
6 1 | mi ebül vagyunk szállva. De mégis jobban szeretem itt
7 1 | gyakrabban veszem kedves levelét. De minthogy egynehány száz
8 1 | igen szeretem is kédet, de többet nem írhatok, mert
9 2 | nem igen jól esik nekem. De az igen jól esett, látván
10 2 | hogy melyik kötöz meg. De ezek igen emberséges emberek;
11 2 | beszélgettek volna velünk, de oly kevés idő alatt nem
12 2 | posztóval vagyon béborítva, de a hintó nevet nem érdemli,
13 2 | E' mind jó, édes néném, de Belgrádnál megverték a törököt;
14 2 | hogy vélek hadakozzunk, de ők csak szaladnak, ki ide,
15 2 | fényes tündöklő portát. De édes néném, a restséget
16 2 | minden héten hét levelet. De az egészségre igen kell
17 3 | nagy, mint egy nagy szilva. De a' csudálatos, hogy egyfelől
18 3 | császár és az ura nevével. De ami legjobb volt, fél mélyföldnire
19 3 | bennünket az ura nevével. De ki gondolhatná, hogy a töröknek
20 3 | hogy mindenikünk éhezett. De az is való, édes néném,
21 3 | Tantalus a vízzel való kádban, de mégis nem ihatik belőlle.
22 3 | vendégségben nem megyek. De az italról szó sem volt.
23 3 | nem láttam őkalmakánságát, de ha soha nem látom is, szeretem
24 4 | leányával hál, amikor lehet. De annyiban nem irigylem szerencséjit,
25 4 | Édes néném, nagy becsület, de nem nagy gyönyörűség a császár
26 4 | hogy vagyon világosság, de nem tudja, hogy micsodás
27 4 | hogy micsodás a világosság. De ha szinte a kéd kis szája
28 4 | szája megnevet is érte, de énnekem minden tüdőm, vesém,
29 4 | szegény feleséget a kedvetlen, de gazdag feleségért elhadni.
30 4 | abban, amiért idejöttünk, de félek attól, hogy a mi hadakozásunk
31 4 | vezérelje ő is dolgunkot.~De azt elhiszi-é kéd, hogy
32 4 | semmi bántódása nincsen. De az idegen nemzetnek nehéz
33 4 | keresztényt nem utálja, de megveti. Azt nem kell várni,
34 4 | vannak a kéd gyermekei, de azt kérdezni, hogy mint
35 4 | tudom, ezután mint lesz, de nékem úgy tetszik, hogy
36 5 | egymás mellé teszen minket. De minthogy az soha olyan hamar
37 5 | mint ezt a vezért fogadták. De jaj! nem olyan-é ezeknek
38 5 | hogy ha távul láttam is, de szép ember, és azt nem kell
39 5 | mészárosnak adják azt keziben? De nekem úgy tetszik, hogy
40 5 | annyira, hogy vezérnek tészi. De szerencsétlenségire a császár
41 5 | feleletet a sveciai király. De azt kérdem kédtől, nem favágóhoz
42 5 | illendő felelet volt-é ez? De gondolom, hogy a mi mészárosunk
43 6 | vagyunk, itt is leszünk, de még nem tudjuk, itt is mit
44 6 | itt el nem untuk magunkot, de igen közél vagyunk hozzája,
45 6 | bujdosásunknak végit szakasszuk. De a reménség igen-igen kezd
46 6 | hideg házakban is lakunk, de ugyan csak a bennünk való
47 6 | nemzettel volna dolgunk. De mi lehet e világon hidegebb
48 6 | való, ád biztató szót, de végit nem lehet látni a
49 6 | béllés többet ér a köntösnél. De itt mondhatni el, hogy nem
50 6 | vannak, akik ajándékot adnak, de kevesen vadnak, akik tudnák
51 6 | itt ilyen szokás vagyon, de jó-é, illendő-é? Ne szóljunk
52 6 | már többet az ajándékról.~De édes néném, ha volna mit
53 6 | vagyon kéddel beszélgetni. De inkább hacsak hejábanvalóságot
54 6 | hamar elvégezzem levelemet. De miről írjak, a botozásról?
55 6 | nem igen derék ajándék. De micsoda nagy becsület, mikor
56 6 | férfinak nem szabad menni. De a botozást egy atyánkfiától
57 6 | heverés legnagyobb dolgunk, de ha volna is, azt elhadnám
58 6 | szereti kédet úgy mint én? De megszaporítanám még két
59 7 | látná, ha hozzája menne. De minthogy mi mind hajduk
60 7 | ceremoniával menénk a vezérhez. De ítélje el kéd, mint megijedtem
61 7 | hogy melyik ragad meg. De az ijedség nem sokáig tarta,
62 7 | gazdagságok, nagy udvarok. De minthogy a pompájoknak egy
63 7 | leányasszonyok nem bánnák. De én azt bánom, hogy a mi
64 7 | való mozdulását nem látom, de attól tartok, hogy még hátrább
65 7 | mészárosunk, ha jó vezér is, de nem jó hadi ember. Ha szinte
66 7 | jó hadi ember volna is, de őtet a császár úgy nem szereti,
67 7 | akinek igen nagy esze vagyon, de a hadakozást úgy szereti,
68 7 | csak annyit is tud hozzá. De a vezérségen tudni való
69 8 | kédhez való szeretetemmel, de mégis olyan vagyok, mint
70 8 | medencét, az étket elhozták, de csak egyenként rakták azt
71 9 | kalmakányhoz, adja Isten jó végit! De attól félek, hogy úgy járjunk,
72 9 | favágó mondása szerént, de a vezérségre céloz, a hadakozásra
73 9 | is Isten tudja az okát, de Franciaországban a németnek
74 10 | holnapja hogy írtam kédnek. De szakállomra fogadom (amikor
75 10 | márványkő volna is a kéd szíve, de megszánna, ha látná kéd,
76 10 | való kevés szén melegíti. De azt ne gondolja kéd, hogy
77 10 | lengedezve bémehet az ágyokra. De lehet-é ágynak híni egy
78 10 | palotákban lakunk ám mi. De a reménség igen szükséges
79 10 | Megérjük-é még aztot valaha? De azt megértük, hogy ideérkezett
80 11 | utcákon csónakokon járnak. De itt olyan dolog történt,
81 11 | víz csak szárközépig ért. De a szolgák inkább mentek
82 12 | megbocsátok, amennyiben lehet, de akit szeretek, azon bosszút
83 12 | Ezt sokan nem így tartják, de mi ketten így tartjuk, meg
84 12 | Hadakozásra híttak ide, de békességre jöttünk. Lehet-é
85 12 | mint kell folyni azoknak. De azon szomorkodnám, ha nem
86 13 | valamely basaságot adnak neki. De micsoda nagy magosságról
87 13 | hogy nem nagyot esett. De azt kell néznünk, hogy micsoda
88 13 | ember az ilyen változásokon, de azt kell meggondolnom, hogy
89 13 | mint az előttevalójának. De addig csak úsz, amég lehet.
90 13 | való, nem volt mészáros, de egy szegény íródeákságból
91 13 | a világi változásokról. De ha gondolkodik is, ha nem
92 13 | ember: elméje nagy vagyon, de nem a hadakozásra.~Még most
93 13 | is elég biztatást adnak, de a' mind füstben megyen,
94 13 | dolog, úgy-é édes néném, de azért vagyunk keresztények,
95 13 | nincsen az én predikálásomra. De az asszonyt alázatosan követi
96 13 | szeretem a bosszúállást, de már megszánom kédet, és
97 13 | egészségire vigyázzon kéd! De a gyertyám mindjárt elaluszik,
98 14 | 1718.~Mi még itt vagyunk, de nem tudjuk, mire ítéltettünk,
99 14 | tele hozza ide ígérettel, de csak ígérettel és nem valósággal.
100 14 | biztatnak a hadakozással, de mennél inkább beszél a török
101 14 | kedve vagyon a békességre. De ki mérne gondolkodni a békességről,
102 14 | néném, ellene ne mondjunk, de bízvást hátat fordítsunk
103 14 | rendelésit, nemcsak a mostanit, de még a jövendőt is.~Mert
104 14 | által menjünk bé hazánkban. De nem a' volt az irántunk
105 14 | töltsük el a bujdosást. De ha az Isten a hadakozásról
106 14 | lássa meg, akitől lehet. De a' lehet, hogy az egészségire
107 14 | lehet, hogy szeret kéd, de azt nem lehet elhinni, mint
108 15 | írhatok; ez elég meleg hírek. De gondolom, hogy rövid idő
109 15 | ahol nem kívántam volna. De azért nem kell kétségbenesni,
110 15 | Arról rettegve gondolkodom. De azt tudja-é kéd, hogy lehetetlen
111 16 | kenyeret. Már továbbmegyünk, de nem elé, hanem hátra, és
112 16 | rakhatnak meg egy szekerecskét. De még lovakot is rendeltek
113 16 | mert ha ötvenen vagyunk is, de nincsen több öt lovunknál.
114 16 | örömmel látom meg kédet! De az egészség jó legyen, hogy
115 16 | lehessen. Többet is írnék, de mikor útra kell készülni,
116 17 | palotákban szállítnak bennünket. De itt a városban egy ép házat
117 17 | torkától egy ágyúlövésnire. De mindezeket örömömben azért
118 17 | szép kis réten vagyunk, de mellettünk holmi régi elromlott
119 17 | várom, hogy kédet láthassam, de a' még meg nem lehet három
120 18 | szerencsém, hogy láthattam kédet, de úgy tetszik, mintha még
121 18 | mintha még nem láttam kédet. De azt vettem észre, hogy mikor
122 18 | vagyok, akkor rák hátán jár. De én veszekedhetném kéddel,
123 18 | gyakorta jő ide feleségestől. De még minálunk nem volt; azt
124 18 | egymást meg nem látják. De minthogy nekem semmi akadályom
125 18 | káposztásfazéknak neveznek. De én azt csak elszenvedem
126 19 | házam alá vizen béjöhetni. De azt nem tudja kéd, ki házánál
127 19 | rókák között, mert szőcs, de igen gazdag. A vezér szőcse
128 19 | akarok ülni, arra ülök, de még más hasznát is veszem,
129 19 | Franciaországban való visszámenetelre (de abban Tamás vagyok). Bercsényi
130 19 | szomszédságában lesznek szállva, de nem tudom, meddig. Elég
131 19 | vonogassa az ember magát, de azt csak fel kell szedni.
132 19 | káposztát, ha idejössz. De az egészségre vigyázzunk.~
133 20 | ették-é meg az én nénémet, de az átkozott egyik sem felelt.
134 20 | szép dolgot láttam tegnap. De a' csak olyan, mint a füst,
135 20 | tudja meg, hogy ő is ember. De az ő pompáját ne irigyeljük,
136 20 | minékünk nemcsak vagyon, de kell lenni. Ha Perában megyek,
137 21 | embereit mind jól üsmerem, de az asszonyokot, leányokot
138 21 | leányokot nem üsmerem. De ahhoz nem sok idő kívántatik.
139 21 | micsoda rövid levelet küldök, de ha rövid is, el kell neki
140 21 | Édes néném, az egészség! De tudja kéd, meddig szeretem
141 22 | viselik az asszony nevet, de nem mindenik viseli érdemesen
142 22 | sárgulni a fának is a levele, de a vigasságról beszélni igen
143 22 | szép télhez hasonlíthatni. De azt ki ne nevetné, hogy
144 22 | annak úgy kelletett maradni, de azután csak le kelletett
145 22 | tetszik, mintsem az aranyas. De már a' volt a mesterség,
146 22 | orcájáról mégis mind leásták, de az orrára inkább odaszáradott
147 22 | onnét is lefeszegették, de feketén maradott. Azért
148 22 | úri asszonynak az orra, de azt nem tudja kéd, hogy
149 22 | készen vannak a kérésre, de az adást nec nomainetur
150 22 | a porta, eleget eszünk, de azzal ruhásabbak nem vagyunk,
151 22 | leszen az a szerencsés nap, de azt tudom, hogy igen akarnám,
152 22 | leányé. Én szeretem kédet, de úgy, ha az egészségire vigyáz.~
153 23 | volna szalonnával terítve. De még e' nem elég, mert a
154 23 | csak földi áldásokot ígér. De a keresztényi áldás mind
155 23 | lehetne-é valaha történni? De édes néném, ha minden levelemben
156 23 | Ami ritkább, a' kedvesebb. De nem mindenben, mert ha gyakrabban
157 23 | nem volna, többet írnék, de az én házam a tenger felett
158 24 | pár tánccal kínálja meg. De ne nevesse kéd, mert az
159 24 | eljárná vagy ellépdegélné, de amicsoda időben és állapotban
160 24 | micsoda irtóztató szép, de ez, vagy egyről vagy másról,
161 24 | vagy egyről vagy másról, de örökké panaszolkodik. A
162 24 | osztogatták a szépséget, de rendes, tisztességes személy,
163 24 | micsoda ítéletet tettem, de az asszonyok felől ítéletet
164 24 | szinte perét elvesztené is, de könnyebben szenvedné. Énnekem
165 24 | nagy országos dolgokról, de nem írok, azért, hogy hamarébb
166 25 | volnék méltó a szánásra. De nem lesz mindenkor papsajtja.
167 25 | nekem, mint egy nyúl farka. De mit tehetsz annak? (mondják
168 25 | többet nevetek, mint itt. De hogy a vendéget meg ne unják,
169 25 | keveset maradjon egy helyt. De még nagyobb okát is mondom,
170 25 | írni, mint ment végben. De mi is csak úgy mulattuk
171 25 | a birkozók birkoztanak. De mégis mindezek nem valának
172 25 | többinek nem tudom mit ád, de a császárnak három vagy
173 25 | látván, ebédre hazamentünk. De még azt kelleték azután
174 25 | leányokot is odateszem, de úgy, ha szeret kéd, és ha
175 26 | tegnap igen megijedtünk volt, de még nekünk is jutott benne.
176 26 | vagyon ott térdig érő víz, de mihent a földindulás volt,
177 26 | mulatni a Fekete-tenger felé, de mihent megérzette a földindulást,
178 26 | házból a másikában megyen. De tegnap nem várta, hogy felemeljék
179 26 | az urához akart küldeni, de ahajósok úgy féltenek a
180 27 | Cselédjek elég vagyon, de az udvari nép nem ruhásabb
181 27 | jöttenek sok udvarival, de azok olyan rongyosok voltanak,
182 27 | azelőtt hadakozók voltanak, de mostanában nyomorultak,
183 27 | tanyíttatnák gyermekeket. De az olyan állapottal oly
184 27 | nemesleánynak nemcsak illik, de szükséges tudni. Azonkívül,
185 27 | jó könyveket olvashasson. De amicsoda nem szükséges egy
186 27 | mellette, akivel írattathasson; de ha szinte volna is, a férfi
187 27 | felesége tudna írni és olvasni. De minthogy nem tud, úgy ír
188 27 | szükséges is volna megírni, de elhagyja, mert a felesége
189 27 | kéz írni, akár ne tudjon, de a szív eljár a maga dolgában.
190 27 | Akármely szép legyen a gyémánt, de ha rútul vagyon metszve,
191 27 | írni és olvasni tudjon, de ha nem tudna is, azon lennék,
192 27 | óra, és le kell fekünni. De ha lefekszem, úgy tetszik,
193 28 | és az idő inkább tölt, de már ezután tengeren kell
194 28 | kédtől messzebb lennék, de másként azt akarnók, hogy
195 28 | főképpen a bujdosóknak, de még főképpen azoknak, akik
196 28 | magyarokhoz magát jól mutatja, de a boldogulásoknak eszköze
197 28 | tudja a dolgokot folytatni. De ki ígérheti azt nékünk,
198 28 | is nagy eszit megüsmérte. De mindenkor csak reá megyek
199 28 | emberek, mintsem másutt. De édes néném, mit vizsgálom
200 29 | való, hogy ritka dolog, de amikor kéd híreket ír, azokot
201 29 | azokot el lehet hinni. De az hogy lehet, hogy ott
202 29 | szinte megnevetnek is érette, de engedelmeskedem, és megírhatom,
203 29 | megírhatom, hogy már megvolt; de talám azt sem tudja kéd,
204 29 | bé a vezér a császárhoz. De a' most nem lehetett, mert
205 29 | ami legnehezebb nekik. De sőt még nappal bizonyos
206 29 | mi lehet az az édesség! De étszaka szabadság. Ramazánja
207 29 | tudja kéd, nemcsak tőllem, de talám tíz embertől. Már
208 29 | alhatnám, mord kedvű is vagyok. De mégis egy kevessé szeretem
209 30 | idejében a bithiniai királyok. De azon nem tőrödöm, hanem
210 30 | nem Háromszéken vagyok. De ott jobb volna-é az Isten,
211 30 | széllyin elég város vagyon, de másutt csak faluknak hínák
212 30 | helyeket pusztán hadni, de én ugyan meg nem építtetem,
213 30 | szeretem kédet, mint Európában. De gyakran kell nekem írni
214 31 | ahol mink vagyunk táborban. De csakhamar megtudók, mert
215 31 | kárt nem tett-é az eső. De ki ne nevette volna, amidőn
216 31 | más menedéket csináltanak. De az eső nem akar megállani,
217 31 | nevetéssel visszátér a sátorában. De mi is eleget nevettünk egész
218 32 | A vadászat sem múlik el, de a' sem múlik el, hogy ellenünk
219 32 | maradnánk. Talám gondolkodnak, de az ilyen gondolat csak általmégyen
220 32 | állana, ma indulnánk meg. De csak az akarat áll mirajtunk,
221 32 | mint a fiát, mindholtig. De a fejdelmek között lévő
222 32 | olyan ágy nem igen állandó, de amég tart, addig csak jó
223 32 | kéd, tartanék valamitől, de erdélyi lévén, ott a nemesasszonyoknak
224 32 | kéd lesz egyedül erdélyi, de egy erdélyi asszony nem
225 32 | mikor fog kéd ideérkezni, de minden pereputyástól kell
226 33 | visszáhelyhezteté kéd magát. De már ott a restséget nem
227 33 | több füle nincsen kettőnél. De legelőbbször szép színű,
228 33 | volna, azért dicsérném, de egy gyenerális virágot küldjön
229 33 | nevetséges dolog volna. De azt tudta kéd, hogy itt
230 33 | illendő ajándéknak tartjuk, de azt meg kell vizsgálnunk,
231 33 | virágot, mivel itt szokás.~De édes néném, készítse kéd
232 33 | előre el lehetett látni, de teljességgel nem gondolhatta
233 33 | nyomorúságimon örülnek. De a Krisztus tanyítását követvén,
234 33 | akarnak bennünket repíteni. De még nem olyan hamar lészen
235 34 | felmentünk a kősziklán, de éppen az oszlopig nem mentünk,
236 34 | Pompeus oszlopának híja, de arról semmit nem találni
237 34 | ezen a földön eleget járt, de a' nem bizonyos, hogy ő
238 34 | ne küldjön megtudakozni. De azt tudom, hogy Pompeus
239 34 | vagyon ide, a neve Rodostó, de ennél többet nem tudok.
240 34 | bujdosunk, többünk lehetne, de azt elhallgatom, miért nincsen.
241 34 | is elmondhatom másoknak. De vessük végit az ilyen gondolatoknak,
242 35 | barátságoson váltak meg egymástól. De gondolja el kéd, hogy a
243 35 | egy kevessé messze van is, de a hely alkalmatos, de ne
244 35 | is, de a hely alkalmatos, de ne gondoljad, hogy messze
245 36 | eleget lehetne elmélkedni, de azt hagyjuk másszorra. Most
246 36 | szép mulatság azt nézni. De meg ha az ember azt meggondolja,
247 36 | hogy az ételeket megadják, de a ruházatjok csak rongyból
248 36 | nem bántak rosszul vélek, de másként ing nélkül dolgoznak,
249 36 | semmi bántások nem leszen; de ha az ő tyúkjok a mi kakasainkhoz
250 36 | se körül való helyeit, de azt elmondhatom, hogy háláadással
251 36 | lépem, már a mezőn vagyok. De lakóhelyünkről legelső alkalmatossággal
252 36 | aludni, valamint másutt. De minekelőtte elvessem a pennát,
253 37 | nem felejthetem Zágont. De tréfa nélkül, édes néném,
254 37 | mindenütt a szép mező, de nem puszta mező, mivel itt
255 37 | szokás szerént jól mívelik, de nem lehet a miéinkhez hasonlítani.
256 37 | gondolom, hogy megteremne, de a mi kokány földünkön elegendő
257 37 | bibelődés vagyon a gyapottal, de minthogy itt az asszonyoknak
258 37 | olyan széllyes, mint hosszú, de akármely szép házak légyenek
259 37 | még minden olcsúbb volt. De ha egy kis drágaságot okoztunk
260 37 | drágaságot okoztunk is, de a' való, hogy csendességet
261 37 | görögök és örmények követték. De már most legkisebbet sem
262 37 | hogy mink is sokan vagyunk, de legkisebb dolog ha történnék,
263 37 | kevesebb lesz a költség. De mit tudunk tenni, ha messze
264 37 | asszonyok sem szeretik aztot, de mit tehetnek velünk együtt
265 37 | órakor a fejdelem levetkezik, de leggyakortább le nem fekszik
266 37 | hat órakor öltözik is fel, de éféle után két órakor felkél.
267 37 | felkelni nem kicsiny dolog, de el nem mulatom, azért hogy
268 37 | mehetnénk. Török urak vannak, de unadalmas dolog törököt
269 37 | hogy egyet ne szóljak, de azután kérdje meg kéd tőllem,
270 37 | ha nevet, én is nevetek, de sokszor nem tudom mit. Azt
271 37 | micsodást szokást tartunk. De azt még meg nem mondottam
272 37 | Aludjunk hát, édes néném. De az egészségre kell vigyázni,
273 38 | voltunk savanyúvizet innya. De azt elsőben meg kell kédnek
274 38 | nem tudom, honnét vették, de azt tartják, hogy igen hasznos.
275 38 | mulató helyek az a sár. De a görög papok, azért hogy
276 38 | mert másként nem használna. De a' még nem elég, mert ebből
277 38 | asszonyt és gyermekeket. De minthogy a görög papok semmi
278 38 | víz kősziklákból foly ki, de mégis nem tiszta, és a sok
279 38 | sokan voltunk, akik ittuk. De micsoda savanyúvíz, édes
280 38 | savanyúvíz, mint nálunk vagyon, de amikor megkóstoltuk, lehetetlen
281 38 | betegséget meggyógyítson? De olyan vagyon, aki ártson.
282 39 | novembris 1720. ~A kéd szép, de igen kurta leveleit kedvesen
283 39 | elveszed, még a reménséget.~ De ezzel, édes néném, csak
284 39 | nem félhetnek~semmitől, de sőt még mindent remélhetnek.~
285 39 | feljebb említett kőfalakot. De nem oda Buda! Mert se a
286 39 | látok, hanem a franciától. De azt is elmondhatni, hogy
287 39 | választ adna a leveleire, de még azt sem akarja, hogy
288 39 | fejdelemasszonyunk egy familiából valók. De a fejdelmek azt tartják,
289 39 | mindennek meg kellene tartani, de úgy tetszik, mintha, a fejdelmeknek
290 40 | is tudok mondani görögül. De tudja-é kéd, hogy ma micsoda
291 40 | ha egyebet nem adhat is, de csak egy gombostőt is ád.
292 40 | néném, mint a káposztát. De ebben az esztendőben igen-igen
293 41 | felejtse el, én is elfelejtem. De lehetetlen, hogy meg ne
294 41 | katonát, annak a fele magyar, de a más fele Isten tudja hányféle
295 41 | jó kedviből, nem tudom, de az urától elválasztatta,
296 41 | semmi rövidsége nem volt. De ki-ki a maga kádjáról dézmál.
297 41 | jószága öt mérföld ide. De csak két nap maradhattunk
298 41 | vigyázzon. Többet is írnék, de ebédre dobolnak, és a hajós
299 42 | városnak. A város csak egy, de négy részben vagyon, és
300 42 | némelykor addig is leteszik. De mindenik nemzetségnek vagyon
301 42 | akasztják ha fizethet néki, de ha nem, abban bizonyos lehet,
302 42 | Való, hogy sokra megyen, de nem megyen olyan sokra,
303 42 | szőlleje vagy bora leszen. De mindezekre nem kell azt
304 42 | törököktől nem félnének. De a botozástól félnek, mert
305 42 | örményink, akik között lakunk, de nem is olyan munkások, mint
306 42 | ennek nem tudom az okát, de együtt alusznak. A lakadalmoknak
307 42 | örömökben ugrándoznak.~De a parton akik laknak,~szomorúan
308 42 | országban akárhol jársz,~de szép várost itt nem találsz.~
309 42 | hazáján kívül soványnak.~De ha Istennek szolgálunk,~
310 42 | előtt meg nem ítélik őket, de ha más kezéhez akadnak is,
311 43 | nem jól vannak egymással. De édes néném, most nem kell
312 43 | fejdelem szívesen bánja, de már egy nagy bútól megmenekedett,
313 43 | keveset laktanak együtt, de a kötelesség mindenkor fent
314 43 | gazdag és boldog vagyok. De a filozófustól semmi dicséretet
315 43 | kincset is mutata néki. De Solon mindezekre csak azt
316 43 | Ha szinte megunná is kéd, de hozok még egy példát elé,
317 43 | őnéki is búja volt gyűrűn, de másnap egy nagy halat visznek
318 43 | torkában megtalálja gyűrűit. De idővel ez a király nagy
319 43 | vetheti a nagy fejdelmeket.~De itt még más rossz hírek
320 43 | közöttünk bátorságosabb volna, de én nem bánom, mert a kis
321 44 | közül kettőn is volt pestis, de kigyógyultak belőlle. Mindazonáltal
322 44 | szép helyt vagyunk szállva, de az a rút nyavalya elvette
323 44 | kéteknél is nagy a pestis. De már ebben benne vagyunk,
324 45 | hálá, egészségem jó vagyon, de minthogy csak a pestisről
325 45 | végeztek is a tanácsurak, de ki-ki nevetéssel mondotta
326 45 | olyan városban való lakást, de legalább innét egy olyan
327 45 | hacsak egy holnapig is. De azt gondolom, hogy talám
328 45 | után nagy főfájást érzett, de mi nem is gondoltuk, hogy
329 45 | legkisebb jó kedvünk is, de nem hogy jó kedvünk, de
330 45 | de nem hogy jó kedvünk, de tartozunk holtig megemlékezni
331 45 | napokot töltöttünk itt el.~De minekelőtte elvégezem levelemet,
332 45 | portékáját is kikaphatták, de nem lehetett szebb égést
333 45 | tartott fél fertály óráig, de olyan kevés idő alatt elég
334 46 | könnyebb, se nem kisebb. De talám elmondhatni, hogy
335 46 | állapotban legyen a test, de ha az elme nem vidám és
336 46 | külsőképpen jól vagyon állapotjok, de mégis kedvetlenek, mert
337 46 | renden nincsen is dolgok, de az elméjek helyben lévén,
338 46 | akár a testünk ínségben, de őhozzája folyamodjunk, egyedül
339 46 | lett volna, mint az idén. De Istennek hálá, megszünt,
340 47 | a hírt régen tudja kéd, de azt is tudja kéd, hogy egy
341 47 | elfelejti, hogy hová való. De attól tartok, hogy ismét
342 47 | volna Ábrahám idejében, de mostanában hatvankilenc
343 47 | mindenkor piros ábrázatja volt, de mostanában egészen elhalványodott,
344 47 | visszá való menetelről volt, de már látja, hogy hamarébb
345 47 | is az első a másikánál, de mit árthatna Magyarországból
346 48 | kedvére töltse napjait, de mindazoknak halál a vége.
347 48 | már el is kezdette volt, de egy-két szó után csak csendesen
348 48 | szegény a mulandó hazájában, de az Isten az örökös hazájában
349 48 | nagy zokogásokot fog tenni, de sokkal csendesebb volt,
350 48 | még más is tartaná közit, de aki gazdagabb, a' hatalmasabb.
351 49 | hogy kéd jó prófétáné. De úgy tetszik, hogy nem kellene
352 49 | madár is megmaradott volna. De rendszerént a szegény fogja
353 49 | hatvanhoz közelítünk is, de a bárányhúst csak szeretjük.
354 49 | csaknem bizonyos mások előtt, de énnálam a' bizonyos, mivel
355 49 | jobbat választani nálánál. De ítélje el kéd, micsodások
356 49 | hogy a testnek sem lészen. De hogy a grófné titulus zengjen
357 49 | mosdottunk meg egyszer. De most egy kevessé csinosabban
358 49 | tudom, mint találja kéd, de Zsuzsi azt mondja, hogy
359 50 | hogy ma itt házasság lesz, de azt is jó megtudni kédnek,
360 50 | vagy három bizonyság előtt, de azt is titkon. Elítélheti
361 50 | házasságra, mint Bercsényi úrnak, de non habet pecuniam, és nemcsak
362 50 | társat keresett magának. De ne keressük ezt a szokást
363 50 | szabadon együtt lakhatnak. De a bírót meg kell ajándékozni,
364 50 | hogy sok mondaná: placet, de talám még a férfiak sem
365 51 | hasonló panasza lehet reám, de annak azt az okát adom,
366 51 | orvosság gyanánt esett. De édes néném, az olyan orvosság
367 51 | is kerülje el az ember, de ez a mesterség. Mindazonáltal,
368 51 | voltát látom a sorsomnak. De mind itt, mind másutt, csak
369 51 | módon azok jobban vannak, de minthogy keresztények vagyunk,
370 51 | és predikáción végzem. De édes néném, egy kis jó gondolat
371 51 | még el nem jött az idő. De arra eljött, hogy kéd írjon
372 51 | másszor is megírtam kédnek, de nem jut eszemben. De minthogy
373 51 | kédnek, de nem jut eszemben. De minthogy újházasokról kezdettem
374 51 | az is az újházasokról, de a' bizonyos, hogy Zsuzsira
375 52 | húsz esztendővel írta kéd, de hogy ne fillentsek, ennek
376 52 | én is szívesen kívánnám, de ha én is húsz napig maradnék
377 52 | töltöttem én a tengeren, de jó hajókon; az itt valókon
378 52 | most gyönyörűségesebb, de nem minden férfiú és asszony
379 52 | és asszony mondaná azt. De amég aztot valaki jobban
380 52 | bánással kell elkezdeni, de annak a vége örömre válik;
381 52 | szentséget pedig örömmel kezdik, de bánással és szomorúsággal
382 52 | néném, ha nem üsmerem is, de megszerettem azt a leányt,
383 52 | jó szívet méltó szeretni. De a pogányok között is látunk
384 52 | leányát bocsátották hozzája, de aztot is mindenkor jól megvizsgálták,
385 52 | tömlectartó ezeket végbenviszi, de az asszony ötven nap múlva
386 52 | múlva is méltó szeretni. De ilyen példát a férfiak között
387 53 | legyen jószívű asszony, de ritka, és a férfiak között
388 53 | a király tréfának vélte, de másnap a tréfa valóságra
389 53 | között találunk jószívűeket, de még a fejdelmek között is,
390 53 | fogadá, hogy megsegítené. De alkalmas idő múlva látván,
391 53 | veszedelemre adni magát. De minekelőtte kimenjen Franciaországból,
392 53 | egész tanácsot megkeserítté, de engedelmeskedni akarván
393 53 | letenni a királyi pálcát, de már sokkal nehezebb lészen
394 53 | útját a Lajos kérésére, de nagy szívfájdalommal, előre
395 54 | Azért ki dicséri, ki nem, de azért kevesen dicsérik,
396 54 | császárságot a fiának engedte. De ott nyugodalomban nem maradhatván,
397 54 | nem volnánk most bujdosók. De vannak olyan dolgok, amelyeknek
398 54 | tetszenek, mintsem a kezdetek. De az okosság azt hozza magával,
399 54 | bölcsesség urára kell hadni. De mi olyan nyomorú férgek
400 54 | fordul, ha jól élünk véle. De ehhez is segítség kell.
401 54 | engedelmeskedék a feleséginek. De jaj! ki ne szeretné az olyan
402 54 | hogy kéd azt nem tudja. De azt könyv nélkül tudja kéd,
403 55 | holnapig tartana a büntetés. De akármeddig tartson, de addig
404 55 | De akármeddig tartson, de addig úgy búsulok, hogy
405 55 | lakadalmat megcsinálja, de öreg lévén csak keveset
406 55 | megszereti, és elveszi. De eztet is csakhamar kiszólítják
407 55 | asszony lett belőle csakhamar. De még a szerencse feljebb
408 55 | megszereti és elveszi, de mindazonáltal úgy, hogy
409 55 | való ártalmára ne legyen. De nemhogy ártalmára, de a'
410 55 | legyen. De nemhogy ártalmára, de a' tette szerencséssé, és
411 55 | a szerencsének partjára. De nem jovallom mindazonáltal
412 55 | talám soha meg nem történt. De mit mondjunk az íródeákról?
413 55 | hol jóban, hol rosszban, de csak telik, én is ballagok
414 55 | is ballagok véle együtt. De azt kellene bánnom, hogy
415 56 | levelében az egészség felől, de általláthattam, hogy jól
416 56 | főképpen mikor jó kedvünk van. De csak azért haragszom, hogy
417 56 | minden ember ír levelet, de nem minden tud olyat írni,
418 56 | leírják, amit akarnak mondani, de a' csak száraz, sótalan
419 56 | orcája, hogy megpiríttom, de kevés asszony és férfiú
420 56 | káposztát akarám mondani, de nem mérém, nehogy azt mondja
421 56 | hasonlíttom a kéd levelit (de meg ne haragudjunk). Ha
422 56 | gyógyítottak mindenféle betegeket. De elég-é, ha azt mondom, hogy
423 56 | zörgéssel kelletett dolgozni, de sőt még kakasokot nem tartottak,
424 56 | akik jól tarthatták volna, de meg vannak olyanok, ahol
425 56 | meg nem zsírosodott volna. De hiszem tudok olyan históriát,
426 56 | Cleopátra asszonyomot? Csudálom, de nem dicsérem, de ha azt
427 56 | Csudálom, de nem dicsérem, de ha azt nem cselekedte volna,
428 56 | bolondságot. A' való, bolondság, de annak a bolondságnak tizennyolcszáz
429 57 | jó példát ád a mi urunk, de rossz vagyok, és attól tartok,
430 57 | hogy az is ne maradjak. De talám az idő okosabbá tészen,
431 57 | megtiltott gyümölcsből, de nem eszünk, és nem akkor,
432 57 | nagy egyepetyénk vagyon. De már most hacsak egynehány
433 57 | el nem mehettenek volna. De ebből látjuk, hogy a püspökök
434 57 | volna egy hintó és egy ló, de mégis azt láttuk, hogy a
435 57 | kerülte meg a diécésisét, de e' még igen eleinte volt,
436 57 | vágytanak a püspökségre. De mihent a nagy urak gyermekei
437 57 | őket mindenekből kieszik. De mindenkor nevetnem kell
438 57 | szép szamárokot küldöttél, de ha szépek is, azok csak
439 57 | onnét visszáküldi a lovat. De a ló azután soha fel nem
440 57 | ha így volt is régenten, de mostanában ha úgy cselekednék,
441 57 | cselekednék, csudálnák, de nem követnék, és annyira
442 57 | szokást, megfizet érette, de aki azt a szokást mintegy
443 58 | levelemet. A' való, s igaz, de mit írjak? Írjam-é azt,
444 58 | Írjam-é azt, hogy haragszom, de ki ne haragudnék, mikor
445 58 | penitencia rövidebb volna, de oh mely hosszú volna a gyóntatás.
446 58 | gondolatokot is meg akarná tudni, de meg ellenben könnyű penitenciát
447 58 | mint várom azt az időt! De talám sokáig kell várnom,
448 58 | melegek járnak itt most, de kivált meleg esők és sok
449 58 | mennydörgéseket, mint most. De a' derék állapot, hogy igen-igen
450 58 | hallotta kéd a mennykőnek, de talám csudálatosabbat nem
451 58 | a házban, ki-ki megijed, de semmi kárt nem tett. Amikor
452 58 | szoknya alá tenni a kezét, de asztal után maga is elfokad
453 58 | egészen itt eltöltöttük, de azt nem tudjuk, ha nem töltjük-é
454 58 | még előre kétségbenesnék, de nem tudván bízik, és reménli,
455 59 | tőllünk, meg is házasodjunk. De azt a lehetet elvették mitőllünk,
456 59 | hadták szabadságunkban. De már az is unadalmas kezd
457 59 | házassága igen szomorú házasság, de kivel, a kétek görög leányaival,
458 59 | gondjok a házra ne legyen, de igen sok a köntösökre, annyira,
459 59 | is itt ura a feleséginek, de abból asszonyom meg nem
460 59 | való, kis lábai lesznek, de holtig nyomorult lesz, és
461 59 | mozgási vannak, amely tetszik. De szeretem másoknak. Nekem
462 59 | a mi tündérországunkban.~De amicsoda állapotban vagyunk,
463 59 | Ezek noha keresztények, de bennünket gyűlölnek. A'
464 59 | ártanának nékünk, ha lehetne, de nem merik, mert legkisebb
465 59 | kell szemében dicsérni, de 25 mélyföldnire meglehet,
466 59 | is kéd, azt nem hallom, de azt kívánom hallani, hogy
467 60 | csudálni, ha kéd nem vette. De ha írtam, hogy veszett volna
468 60 | hogy veszett volna el? De mit törődünk rajta, a mi
469 60 | restséget meg nem háborgatja. De mit írjak, mert itt semmi
470 60 | mert az itt nem bolondság, de sőt még nagy haszon, mert
471 60 | mert meleg földet szeret. De Magyarországban csudálom,
472 60 | nagy, mint egy borsószem, de fekete, és most kezdik vetni.
473 60 | nagyobbat másfél arasznyinál, de egy szálból, három vagy
474 60 | enyvforma matéria vagyon benne, de mikor érni kezd, abból az
475 60 | gyapotat hajából magostól. De minthogy sok magja vagyon,
476 60 | talám tisztítani a magjától, de a kerékkel egy zsák gyapot
477 60 | gyapot, csak fonja kéd.~De édes néném, minthogy a gyapot
478 60 | serénységgel dolgozik számára. De minthogy azok az állatok
479 60 | selyemcsináló munkásokkal. De minthogy egyéb dolgom nincsen,
480 60 | derekaljok is falevél legyen. De legelsőben is arra kell
481 60 | mert a szükség reá viszi, de ilyen eledeltől a selymek
482 60 | ezeknek igen egészséges. De egy kevessé nézzük meg,
483 60 | nap múlva fejéredni kezd, de ezt a köntöst leveti, és
484 60 | ideig a jóllakáshoz fog, de végtire mind azt, mind az
485 61 | amikor másképpen nem lehet. De az Úr akaratján kell ügetni.
486 61 | állat halottaiból feltámad, de más formában, mert az házán
487 61 | dajkájának hagyja fáradságáért. De minthogy a selyem egészen
488 61 | lábni, és némelykor több. De még az a szál dupla, és
489 61 | Immár a selyem megvagyon, de az erősen a házhoz vagyon
490 61 | levenni meg más mesterség, de azt is megcselekszem, csak
491 61 | selyemszál a seprűre tekerődjék. De csak hat szálat tekernek
492 61 | amelyeket kéd jól tud. De minthogy kéd úgy kívánta,
493 61 | kívánta, engedelmeskedni kell. De aztot talám nem tudja kéd,
494 61 | szaporítani, mint a selymet. De minthogy több költségben
495 61 | pislent húznak ki belőlle. De azt tartják, hogy azért
496 61 | gazdasszonyságról kell kédnek írni, de félbenhagyom, mert elfelejtettem
497 61 | volt, hogy táborban vagyok. De a mi táborunk olyan, mint
498 61 | is véghezviheti házánál. De arra a mi földünken nem
499 61 | hajtanak, még az urak is. De jól cselekszik-é?~
500 62 | tanítottam volna kédet. De el kell vennem, és meg kell
1-500 | 501-1000 | 1001-1298 |