Rész

 1 25 |         hogy mindenkor olyan félénk voltam, és hogy nem tartok nyomorúságosabb
 2 42 |     csináljon szebbeket. Én sohasem voltam a Parnassus hegyén. Hanem
 3 47 |      micsoda feledékeny nyavalyában voltam eddig, hogy elfelejtettem
 4 51 |    köszvényes szívnek, és mikor ott voltam egy kis haragos pirongatás
 5 60 |     vigyázzunk, mert én vagyok, aki voltam, és lészek, aki vagyok.~
 6 65 |        elébb, hol későbben aratnak. Voltam olyan tartományban, ahol
 7 72 |             kívánok, a' vagyok, aki voltam, és a' leszek, aki vagyok.~
 8 74 |      levelemet, maradok, aki tegnap voltam.~
 9 77 |     mulatságom volt a faluban, ahol voltam szüreten. Legnagyobb gyönyörűségem
10 77 |            volt, hogy itt addig nem voltam, és ott baj nélkül töltöttem
11 85 |        pedig maradok, aki ma reggel voltam.~P.S. A legelső asszonyt
12 87 |       leszen. Vagyok és leszek, ami voltam.~
13 90 |         Mivel egynehány plébánusnak voltam házánál, egy könyvet nem
14 100|             az utolsó állapotban is voltam ma reggel, azért is küldöttem
15 104|            hogy micsoda szeretettel voltam Juliánnához, és hogy micsoda
16 104|   ösvényeken hordozott engemet. Nem voltam több húsz esztendősnél,
17 115|              eddig csak belsőképpen voltam magyar vagy székely, de
18 118| esztendőktől fogvást inkább terhére voltam a portának, mintsem hasznára,
19 121|           soha ilyen állapotban nem voltam, ne is adja Isten, hogy
20 123|            odamentem hozzája. Ma is voltam egynehány órát véle, mivel
21 135|            vitete magához. Amég ott voltam, a vajda tartott tisztességesen,
22 151|            A vajdánál egynéhányszor voltam, de amiért ide küldöttek,
23 151|         társalkodni, de igen vadok. Voltam már egynéhánynál, akiknek
24 151|            megyen. Én is a vajdánál voltam, elbúcsúztam tőlle, mert
25 152|        vagyok, és ilyenben soha nem voltam. A legnehezebb, senki nincsen,
26 153|            el innét, ma pedig magam voltam nála. Eleget beszélgettünk
27 154|    számlálom. Mikor a városon kívül voltam, mintha egy nagy követ vettek
28 155|      elszedték volna egymástól, úgy voltam, semmimet meg nem mozdíthattam,
29 155|            csepp vér nincsen, olyan voltam. Se meg nem fordulhattam,
30 155|          fájdalmat nem éreztem. Így voltam harmadnapig, azután egy
31 155|           néném, micsoda állapotban voltam éppen azon a napon, amelyen
32 159|         indultam meg, ma reggel itt voltam, és itt vagyok, és itt leszek,
33 208|          írtam, huszonhét esztendős voltam, eztet pedig hatvankilencedikbe