Rész

 501 62 |                 csak kereskedőket lát kéd, de az országokban kellene látni,
 502 62 |               nehéz a világtalant vezetni. De ha magok is a tanulást jobban
 503 62 |                    ideig megtanul olvasni, de az olvasással csak paraszti
 504 62 |            haditiszt. Nemcsak hadi dolgot, de országos dolgot is bízhatnak
 505 62 |                 dolgot is bízhatnak reája.~De már vigyük haza pompával
 506 62 |               egynehány terminusit kipöki, de deákul már szégyenlene beszélleni,
 507 62 |                  vagy Ovidiusból olvasott. De hogy az iskoláról való emlékezetet
 508 62 |                    az atyjafiaitól tanult. De mit tanult? Azt a tudományt
 509 62 |                 felkiáltaná: nego majorem! De azokhoz nem értvén, olyan
 510 62 |                miben áll az ország haszna, de azt sem tudja, micsoda országok
 511 62 |                    elsőben vagy a Dunában? De hol? - a' meg más kérdés
 512 62 |                 való könyveket olvasnának. De így a mi filozófusunk egy-két
 513 62 |                    vagy három mesterséget. De lehetetlent nem kell kívánni
 514 62 |              erdélyiektől, nem is kívánok. De az atyák nagy számot adnak
 515 62 |               esztendeig való tanulásának. De a sok hejjehuja, a kopó,
 516 62 |                 egy üres hordó a pincében. De édes néném, most veszem
 517 62 |                    valamint a tudatlanság. De akármely hosszú levelet
 518 62 |                     valamint a férfiakéra. De még többet mondok, és azt
 519 62 |                   ha szinte fiam volna is, de nincsen, és azt bánom. De
 520 62 |                  de nincsen, és azt bánom. De azt is bánom, hogy ma ismét
 521 63 |                szomorúan, hol kedvetlenül. De mireánk is az az Isten visel
 522 63 |                  munkákot vinnének végben, de eszekben sem jutna. Mahumetnek
 523 63 |           újabb-újabb hada lehetett volna. De a sok ostromokban mindennap
 524 63 |           visszáfordult is, maga ölte meg. De látván, hogy az egész népének
 525 63 |                 veszté el életével együtt. De ha szinte a város megvétele
 526 63 |                históriáját olvassa is kéd, de lehetetlen, hogy le ne írjam
 527 63 |           elfelejtettem volna hivatalomot? De mindjárt megmutatom néktek,
 528 63 |                 gyönyörűségit szeretem is, de azt el tudom hadni, és méltó
 529 63 |          tanácsadóknak elütteté a fejeket. De ha szinte ilyen bosszút
 530 63 |                álla is a szegény leányért, de annak nem kelletett volna
 531 63 |                     mint ezen cselekedete. De ne szóljunk többet arról
 532 63 |                  kenyeret sütnek. A' való, de az is való, hogy a nyughatatlansággal
 533 63 |          panaszolkodni nem bánják rabokot.~De úgy a suhajtás mind könnyebb,
 534 63 |                  mindenkor jó tanácsot ád, de maga nem követi. Azt felele
 535 64 |             darabig elviszi is betegségit, de annyira nem viszi, hogy
 536 64 |              oltalmazzon meg minket attól, de ha az Isten azt reánk bocsátja,
 537 64 |                  és az elme az egészséget. De ne szóljunk az elméről,
 538 64 |                   az izzadás megorvosolja. De aztot csudáljuk, hogy látunk
 539 64 |                   segíttenék az emésztést, de még aztot meggátolják két
 540 64 |              szomorú; eléggé vigasztalnám, de csak fél fogra nevet. Nem
 541 65 |                   elkerüljem, inkább írok. De mit? Mert szakállomra mondom,
 542 65 |               írnom a Szent Ferenc életét. De nem akarok úgy tenni, mint
 543 65 |                   hogy angyali életet élt. De aztot is tudjuk, hogy megharagudott
 544 65 |                    búzát májusban aratják, de a szüretet csak akkor kezdik,
 545 65 |                hogy a parancsolat megvolt, de a nap függött-é a parancsolattól.
 546 65 |               kellene szűrni, mint nálunk. De elébb nem szűrnek, és a
 547 65 |             Hegyalján novemberben szűrnek, de e' nem közönséges még a
 548 66 |               vagyon az, aki azt szenvedi. De a test fájdalmival a lélek
 549 66 |              micsoda szomorúságban vagyon, de azt el lehet hinni, hogy
 550 66 |                  igen rövidnek kell lenni.~De hogy teljességgel a szomorúságon
 551 66 |           bizonyost nem tudhatott felőlle. De hogy jól megtudhassa, egy
 552 66 |                  való, hogy nagy betegség, de aztot meggyógyítani az ilyen
 553 66 |                    cselekedett-é vagy sem. De én jó étszakát kívánok kédnek.~
 554 67 |              hagyott itt idegen országban. De azokra is gondja lészen
 555 67 |                     való, hogy szenvedett, de sok világi jókban is volt
 556 67 |                Való, bujdosásban holt meg, de nem szükségben. Így fogyunk
 557 67 |                  gyönyörűségben úszunk is, de abból ki kell kelni, és
 558 67 |                    pipa dohányt kiszívutt, de megholt. Kédet pedig az
 559 68 |                  mindennek meg kell halni, de ennek még inkább meg kelletett
 560 68 |                után a testit felbontották, de annak legkisebb íze ép nem
 561 68 |                     hogy nem engedték meg. De azt tudom, hogy egy kis
 562 68 |                  készpénze felesen vagyon, de holta után megcsalatkoztunk
 563 68 |                   gyermekit nem tarthatja. De nézzük el, miből állott
 564 68 |                     a cseléde meghal éhel. De inkább csudáljuk azt a boldog
 565 68 |             királyok mentenek udvarlására, de a hadakozást elvégezvén,
 566 68 |                   kíván és kevéssel bééri.~De most veszem észre magamot,
 567 68 |                  régi rómaiakhoz repültem. De visszá kell repülni, mert
 568 68 |                   máris tétetni a feketét, de nem akarja. Nem tudhatom
 569 68 |                 villog ládájában az arany. De elég a', hogy nincsen kedve
 570 69 |                   a levelet elkezdem írni, de bajuszomra mondom, hogy
 571 69 |                    itt az özvegyek között. De idővel az is megszűnik,
 572 69 |               kédnek nem nagy vigasztalás, de csak kell valamit írni.
 573 69 |                búzát főzessen meg kéd jól, de sok vizet kell reá tölteni.
 574 69 |                    el valamely jó földben, de mentől ritkábban lehet,
 575 69 |                igaz-é vagy sem, nem tudom, de aki nem hiszi, próbálja
 576 69 |                  nem bánja meg fáradságát.~De amicsoda hírt hallottam
 577 69 |              között hamarébb meghallhatta, de tudja vagy nem tudja kéd,
 578 69 |               volna, úgy mégis mondhatnám, de bujdosásban lévén, mindenektől
 579 69 |                    megtudván, elszaladott, de a papjai közül hármat vagy
 580 69 |                 szegény papjaink a hitért, de nemcsak itt, hanem az egész
 581 69 |                igen szeretik az emberhúst. De a barátokon nem kapnak,
 582 69 |                  akartak belőlle csinálni, de hogy megsütötték, a húsát
 583 69 |          követhetném én is mindenben őket, de csak abban követem, hogy
 584 70 |                hajlandóság kötelez minket, de még többet mondok, ~mert
 585 70 |          nénémséget néha el is felejteném.~De azt valljuk meg, édes néném,
 586 70 |            tudhatom, mert közöttök lakunk, de azt kérdeni tőllem, hogy
 587 70 |                  ha meglátja, hát ijesztő. De az ő törvények abban kedvezett
 588 70 |                    ha módjok vagyon benne. De meg ezenkívül annyi rableányt
 589 70 |                    urától. E' ritka példa, de a törvény megengedi. Hogyha
 590 70 |                   a törvény azt megengedi, de olyan formában, hogy az
 591 70 |                hogy kéd egészséges legyen. De éppen most jő eszemben egy
 592 71 |                   választ is adtam reájok. De abban bizonyos lehet kéd,
 593 71 |                 kéd sem vehette a választ. De oh, mely könnyen megbocsátjuk
 594 71 |              gondviselésre szánák magokot. De azok csaknem mind hadi emberek
 595 71 |                 szigetében megtelepedének. De idővel egy hatalmas török
 596 71 |                 Európának minden résziben. De a Szentföld elvesztése után
 597 71 |                megtartóztatják is magokot, de más utálatos közösülés közöttök
 598 71 |                pápának ezeket tudtára adá, de látván, hogy a pápa csak
 599 71 |                     hogy jól vagy rosszul, de a hírek csak a könyvekben
 600 71 |          templomokot, amelyek övék voltak. De azt nem tudom, hogy a magyarok
 601 71 |                    hanem hadiszerzet volt. De ők lássák, azon nem törődöm,
 602 71 |                    ne kívánjon kéd tőllem. De azt szeretném tudni, ha
 603 72 |                 vegyek a veres barátokért, de a' nem árt, mert másszor
 604 72 |                hogy aztot megbánta azután, de a megholtak azzal fel nem
 605 72 |                mintegy eltemetve tartotta. De idővel a szeretet meggyőzvén,
 606 72 |                szerelem okozná betegségit. De nem tudhatván, hogy kit
 607 72 |                  fejedelemtől kérdezkedni, de e' csak magában tartá a
 608 72 |             leányok mentenek látogatására, de semmit észre nem vehete.
 609 72 |                  ifiú a királynét szereti. De hogy jobban kitanulhassa,
 610 72 |                     való, nem követhetnék, de ha meg lehetne is, ritka
 611 73 |                    venni egy kényességnek, de a kéd tiszteletes kényessége,
 612 73 |         szegényeknek való alamizsnálkodás. De ha itt nem marad is, azzal
 613 73 |                   annak eledelt nem adnak. De azt nem tartom, amit Forgács,
 614 73 |                  asszony azonban felébred, de hogy zenebonát ne csináljon,
 615 73 |                    szomorkodék a fia után, de még inkább szomorkodék azon,
 616 73 |             észrevévé, hogy terhben esett. De módja lévén abban, hogy
 617 73 |                 közönséges leányt vett el. De kevés nap múlva a békesség
 618 73 |               képiben haza akarta hozatni, de micsoda álmékodásban esék,
 619 73 |                   E' valójában megtörtént, de ha megtörtént is, mi szükség
 620 73 |                 azon, hogy visszámehessen, de végben nem vihették, és
 621 73 |                    is elvégezem levelemet, de elsőben meg kell tudnom,
 622 74 |                 akarok, és nem tudom, mit. De micsoda hírt tudnék innét
 623 74 |               laknak minden pereputyostól. De minthogy ezeknek minden
 624 74 |                  kelletlen anyját ruházni. De mi, édes néném, nem követjük
 625 74 |             nemzetekkel esszeelegyedjenek. De énnekem úgy tetszik, hogy
 626 74 |                     gond nélkül való élet, de üres, és a lakóhelye puszta.
 627 74 |                   ide halljuk a kakasszót. De ez is unadalmas lészen ha
 628 74 |                   a kőmívesek és az ácsok. De attól nem kell félni, mert
 629 74 |                    lehetne-é így megsütni? De megbocsásson kéd, ha többet
 630 75 |                 jőnek s mennek a kezemhez, de némelyek olyan kurták, hogy
 631 75 |                    állana, mert unadalmas. De a kéd levelei jóízűek, csaknem
 632 75 |                  embernek a levele kedves. De még attól is vagyon, hogy
 633 75 |                   egyébképpen nyájasok is, de a levélben reá akarják magokot
 634 75 |             vászonházainkot meglyuggatták. De tegnap ismét más ellenség
 635 75 |                 közinkben azt a nyavalyát, de bár ott maradott volna,
 636 75 |                  mondani, hogy fáj a feje. De mi szükség nyavalyáról beszélleni,
 637 75 |             beszélleni, másról beszéljünk.~De amit akarok mondani, énnekem
 638 75 |                 kegyetlen szokása szerént, de legalább egy kevéssé szánjon
 639 75 |                    is azt tanácsolja néki, de az elméjit nem nyerhetem
 640 75 |                   Ő ha engemet cirokál is, de jövendőre néz. Ha ezer aranyat,
 641 75 |              tetszik, kövessék, nem bánom, de mások se bánják, ha nem
 642 76 |                  sok heverés és dohányzás. De hogy meggyónjam és valljam
 643 76 |                     nem jó. A holnap eljő, de a végbenvitel azzal el nem
 644 76 |             restségem megjutalmaztatására. De minthogy megérdemlem, hallgatással
 645 76 |                   nem engedte, hogy írjak. De ha menteni lehetne a kéd
 646 76 |              elrontja a misemondó ruhákot.~De édes kemény ítélőbíróném,
 647 76 |                  hideg étek lesz belőllem; de csak háromszor vagy négyszer
 648 76 |                   is harmadnapban egyszer. De itt ilyen nagy melegekben
 649 76 |                szakácsok reszketve főznek. De Istennek hálá, nem veszedelmes
 650 76 |                  csinálta a testámentumát, de az Isten éltesse. Nénékám,
 651 76 |               drága orvosságok után járni.~De már most nagyobb hidegleléstől
 652 76 |            colonelus volt a muszka cárnál, de ott kiadtak rajta, mert
 653 77 |               nagyok, mint egy szilvaszem. De a nagyságát nem csudáltam
 654 77 |               talám már írtam volt kednek, de nem jut eszemben. De arról
 655 77 |               kednek, de nem jut eszemben. De arról nem írtam, hogy egy
 656 77 |                  nem találtatnak Zágonban, de el lehetünk nálok nélkül.
 657 77 |             kegyetlen bosszontások vannak, de könnyű annak tréfálódni,
 658 77 |                barátjától való távozásnál,~de csak az időhöz kell magunkot
 659 77 |                   az elfelejtésnél. Nehéz, de az idő ád arra valami kis
 660 77 |                    tűrésre. Nem próbáltam, de hiszi-é kéd azt, hogy a
 661 77 |               Addig a leányt sokan kérték, de a mátkáját szeretvén, hűségit
 662 77 |                 beszélnek a váltság felől, de a pénz nem volt elég, amelyet
 663 78 |                   volna nekik a levelemet, de kéd nagy hegyen lakik, ők
 664 78 |                pogány szokás maradott meg, de sőt még az anyaszentegyházban
 665 78 |                  okát már most nem tudják, de azt minden tudja, hogy találtak
 666 78 |               találtak olyan égő lámpásra, de mihent az áer éri, elaluszik.
 667 78 |                fekütt a menyasszony mellé, de köntösösön és csizmáson,
 668 78 |              valaha írtam már az ilyenről, de nem jut eszemben. De azt
 669 78 |             ilyenről, de nem jut eszemben. De azt tudom, még meg nem írtam,
 670 79 |                    nádmézes téntával írni, de más nem. Nem is illenék
 671 79 |              minden mulatság előttünk fut. De ugyanis miért keresné a
 672 79 |               volna, semmit nem szóllanék, de mindennap eszes, értelmes
 673 79 |                    ilyenért ne haragudjam? De nem merek, inkább engedelmeskedem,
 674 79 |                 hogy engemet bosszontsunk. De azt csudálom, hogy honnét
 675 79 |                    kalendárium, mint most. De idővel a császárok, kivált
 676 79 |         constancinápolyi patriárcha akart. De mindazokban a felmagasztaltatásokban
 677 79 |                 pápa méré arról meginteni. De a kevély patriarcha az intésnek
 678 79 |            akarának visszátérni az unióra, de végben nem vitték, mert
 679 79 |                   ott mindeneket ígérének, de visszátérvén, és látván,
 680 79 |                 nagyböjt apostoli szerzés. De ha szinte százharmincadikban
 681 79 |                    püspök volna is együtt, de mind a tíz egyszersmind
 682 80 |               nekem köszönet gyanánt esik. De a köszönet csak arra való,
 683 80 |                  ép szívvel megcselekszem, de úgy, amennyiben a rongyos
 684 80 |                  másika a Fejér-tengerben. De annak kétfelől a partján
 685 80 |                   építeni. Most is vannak, de ha másféle nemzet lakná,
 686 80 |               misére megyek, reám sem néz, de mihent ebédre dobolnak,
 687 80 |            kutyánál; az elefántot mondják, de még nem láttam őnagyságát,
 688 80 |                 még nem láttam őnagyságát, de olyan kutyát láttam, aki
 689 80 |              mámertusok Egyiptumot bírták, de akárki bírta a Szentföldet,
 690 80 |                akárki bírta a Szentföldet, de oda a keresztények minden
 691 80 |                 valamely kevés segítséget, de az igen kevés volt, és nem
 692 80 |                 nem tudom melyik vállokra, de posztóból és keresztet kelletett
 693 80 |                 mindenkor szerencsétlenül. De még végtire az asszonyok
 694 80 |             hazáját és még kevesebb házát. De mind ennyi szerencsétlenség
 695 80 |                 testvéröccsit elvesztette, de a király mind magát, mind
 696 80 |                     ha rövideden írtam is, de úgy tetszik, megláthatja
 697 80 |                volna, voltak és nincsenek, de így igen röviden lett volna.
 698 82 |                   ifiú, eszes és értelmes, de természet szerént, mert
 699 82 |              Akármely szép legyen az elme, de aztot fel kell ékesíteni
 700 82 |                    tapasztalja mindezeket, de mit tehet rólla, már a nádszál
 701 82 |                    csendes és nem haragos, de a fiat nem üsmérhetni addig
 702 82 |            esztendőtől fogvást ritkán jár, de azelőtt minden héten kétszer.
 703 82 |                    szeretné a vadászatnál, de itt csak a baráttáncot kell
 704 83 |                adott a fejdelem audenciát, de ha szinte maga nem volt
 705 83 |                 felelé, hogy csak százhét; de azonban még erős és jó egészséges.
 706 83 |                  helybenhagyja mindezeket, de nem tehetek rólla. Azt magad
 707 83 |               felült százesztendős lovára. De a' csuda, hogy főként a
 708 83 |            üsmérjük, azért beszéllünk úgy, de ha az herceget is üsmérnők,
 709 83 |            üsmérnők, másképpen beszélnénk. De édes néném, máris meguntuk
 710 83 |                  Elmegyünk ugyan vadászni, de csak azért, hogy otthon
 711 83 |               volna menni az asszonyoknak, de sőt még semminémű nőstényállatot
 712 83 |               szoros rendre nem jutottunk, de nem sok héja. A' való pedig,
 713 83 |               eleget pirongatsz, jó néném, de már én ahhoz úgy hozzászoktam,
 714 84 |                  szarvas a hideg forrásra, de amint észrevettem, inkább
 715 84 |               szomjúhozza a meleg forrást, de az apja hírével nem fog
 716 84 |                herceggel, nem tudom belől, de azt tudom, hogy úgy jöttünk
 717 84 |                  mint az ijesztők sároson, de nem másként. Elég a', hogy
 718 84 |                  megitattuk a hercegünket. De azt nem poháronként kell
 719 84 |                hercegünk annyit nem ivutt, de az olyan orvosságra nincsen
 720 84 |                    A kezdet elég bővséges, de inkább akarták volna, ha
 721 84 |                    ha fiún kezdette volna. De az a jó áitatos királyné
 722 84 |             klastromban kell megkóródzani. De a' rendes, hogy amely klastromban
 723 84 |                 kedvezett az asszonyoknak. De mit mondjak, mert azt tartják
 724 84 |                   ugyan óleányul holt meg. De ami nevetésre való, még
 725 84 |                    az ország igazgatására, de a füstölő éppen nem a kezekben
 726 84 |                legelső asszonyt Párizsban? De hogy akasztáson ne végezzem
 727 84 |                   hercegünk mulassa magát, de neki másféle mulatság kellene.
 728 84 |                     E' mind sok nem tudom, de azt tudom, hogy senki úgy
 729 85 |                   a levél igen kurta volt, de mit tehetünk rólla. A' való,
 730 85 |                    én ahhoz nem szokhatom, de az olyant némelykor láttatlanná
 731 85 |                 pedig mind rabul ejtettük. De minthogy az ellenség már
 732 85 |                bészállottunk a magunkéban. De ha igazat kell mondani,
 733 85 |                   élete csak szarándokság, de a miénk duplán. Mert ha
 734 85 |            próbálunk, mint szomorú példák. De mégis szerencsések volnánk,
 735 85 |                másoknak például lehetnénk, de nem leszünk. Mert hány ezer
 736 85 |               volt-é példa előttünk? Volt, de tanoltunk-é rajta? Mások
 737 85 |                 cselekesznek: megtanulják, de el nem kerülik. De mi lehet
 738 85 |            megtanulják, de el nem kerülik. De mi lehet ennek az oka? Nem
 739 85 |                    esziben az ország jova, de mindenik tele torokkal kiáltja
 740 85 |               amidőn jó időt, jó idő lett. De úgy történt, hogy aratáskor
 741 85 |               Azért panaszolkodni kezdett, de az istenek azt felelték
 742 85 |                Isten segítségihez kaptunk. De azt is elmondhatni talám,
 743 85 |                szokták a fűző mellé tenni. De én, aki egész életemben
 744 85 |               mondhatni természet szerént, de keresztényi módon szólván,
 745 85 |                  1449-ben akasztották fel, de ha ugyancsak az akasztáson
 746 85 |                  herceg nevethetett volna, de eltitkolván, mondá a tiszteknek:
 747 86 |              megfelelhetnének a kérdésire, de nem, hanem jobb, ha én tőllem
 748 86 |                   eleget írt volt ellenek, de a harag és a szeretet megfordíttatá
 749 86 |               megvált volna a királynétól, de csak oly könnyen nem lehetne,
 750 86 |                   adott volna szabadságot, de már késő volt, mert a régit
 751 86 |                 holmit a régi szokásokban. De az isteni rendelés nem hadta
 752 86 |                    három asszonyt vett el, de egymás után mindenikét megöleté.~
 753 86 |                   nagy veszedelmeket okoz. De a héjával, egy auctornak,
 754 86 |                  amég meg nem eskütt véle. De mihent az esküvés megvolt,
 755 86 |               semmi rosszat nem teremtett, de mi visszáélvén az ő teremtésével,
 756 87 |                  csak az idő fejéríti meg, de itt mind az idő, mind a
 757 87 |                csak a mi jovunkot tekinti. De az ő bölcs ítélete másképpen
 758 87 |                   hasznos, mind szükséges. De azon kívül is, ha az Isten
 759 87 |                    jutott a fekete kenyér, de mihent a makkra szorult,
 760 88 |                     hogy magyarul nem tud. De a' nem az ő vétke, németek
 761 88 |                 kis anyai természet benne, de idővel talám elhagyja. De
 762 88 |                  de idővel talám elhagyja. De másként jószívű, és ahová
 763 88 |                   nehezen válék meg tőlle, de ebben az országban mit lehet
 764 89 |                   az időt, amint lehetett, de az urunknak a lábai hogy
 765 90 |                    ha kedvesen nem venném. De hogy vagyon a', hogy mi
 766 90 |                négy alatta való püspökkel. De ha gyalog járnak is, azt
 767 90 |                  tarthatna, a püspökök is, de a török birodalma alatt
 768 90 |               elmondja, amint lehet tőlle, de hogy predikáljon, azt nem
 769 90 |                   tudatlanságától kívánni. De miből tanulna valami kis
 770 90 |                  abból áll minden könyvök. De mikor tanulhatna valamit,
 771 90 |                  és ha meg nem nyúzzák is, de jól megnyírik. Erről éppen
 772 90 |                     adná visszá a gyapját. De semmit nem nyerhete. Koré,
 773 90 |                     hogy megöleti a juhát. De Aaron azt megtudván, odamene,
 774 91 |                   felesen megszaporodának. De a' csudálatos volt, hogy
 775 91 |               jancsár, lovashad is vagyon, de senki a császár mellett
 776 92 |                  császárral megelégesznek, de nem a vezérrel, tihájával
 777 92 |                  elégségesek a császárral, de úgy mindazonáltal, hogy
 778 92 |                 megszabadíthassa a vezért, de nem lehete, mivel már a
 779 92 |                   a tiháját kezekben adni. De a muftit kezekben nem adjuk,
 780 92 |                vannak, és kezekben küldik. De a muftit se kezekben nem
 781 92 |        rebellisekhez bocsáták a követeket, de amég oda járnának, azalatt
 782 92 |                bírá azt a nagy tisztséget, de még azonkívül a császár
 783 92 |                  vigyáztunk is étszakákon, de itt minden oly csendességben
 784 92 |             kincstartójára reá mehetnének. De nem, mert a tárház, ahol
 785 93 |                mintegy eloltotta volna is, de belsőképpen mind ez mái
 786 93 |                    vala fel a mészárostól. De a vezér azt felelé néki,
 787 93 |              nélkül. Ezzel megmenté magát, de hogy teljességgel eziránt
 788 93 |            menjenek Babilonia segítségire. De egyik sem esék a tőrben,
 789 94 |                  veszedelemben lett volna, de eleit vévén a dolognak,
 790 94 |            gyomlálhatták volna a világból. De minthogy így esett, mit
 791 95 |                  szóért megfizetnek nekem, de semmi. Elég a', hogy a kéd
 792 95 |                    absolutiót adok kédnek. De édes néném, hadd ne írjak
 793 95 |                 nem ténta, hanem vér volt. De lehetetlen, hogy még egy
 794 95 |                   ott egy bokorban fekütt, de nem láthatta. A szolga mihent
 795 95 |                legény menteni kezdi magát, de az olosz azon meg nem elégedvén,
 796 95 |                  kívánhatják az elsőséget, de nem akarván egyikét is magára
 797 95 |                  ilyen ítéletet tesznek-é. De nem volna-é jó, valamely
 798 95 |                   a szerelmes asszonyokot. De minthogy a szerelemről vagyon
 799 95 |                   valaki el akará ragadni, de amint oltalmazta magát,
 800 96 |                   harcon sántult volt meg, de az esze nem sánta, mert
 801 96 |            letették. Micsoda rövid uraság, de nagy. Amint látom, az új
 802 96 |              hagyja uralkodni a vezéreket. De a' jó tanács-é vagy rossz,
 803 96 |                   külső dolgokról végezni. De ezekre időt neki nem adnak,
 804 96 |                  letegyenek is a vezérrel, de az alattok való tisztek
 805 96 |               dolga ilyenformán csak foly, de nekem úgy tetszik, hogy
 806 96 |                    hogy még jobban folyna. De mit mondjak, Ibrahim pasa
 807 96 |                    számkivetésben küldjem; de nem, hanem még felkelek
 808 96 |                     Mi lehet annak az oka? De Pilátus annál inkább csudálkozott
 809 96 |                    ismét hívatja Pilátust, de Pilátus uram, szerencsétlenségire
 810 96 |                 hogy felkölt volna előtte, de keményen szólván hozzája,
 811 97 |               írnék valami hírt, ha volna, de mi itt oly csendes nyugodalomban
 812 97 |                élnek, és mi csak aluszunk. De van-é egyéb dolga a bujdosóknak?
 813 97 |                  mind igaz, és úgy vagyon. De az is való, hogy a török
 814 97 |                 temettünk el már közülünk, de az a veszett irigység csak
 815 97 |                   lakó testvératyafiaknak, de még eddig mind ellenkezőt
 816 97 |                   lesz mindörökkön örökké (de nem mondok reá ament). Azt
 817 97 |                    azokot elűzze közülünk, de még eddig végben nem vihette.
 818 97 |                  eddig végben nem vihette. De amit a halál végben nem
 819 97 |                  eleiben, hadd ítélje meg. De amég odaérkezünk, én azt
 820 97 |                 Aztot pediglen egy pogány, de szép fejdelemasszony adja,
 821 97 |              Cleopátra Marcus Antoniusnak, de azt talám el nem ítélheti
 822 97 |                     hogy nemcsak a bortól, de még a szeretettől is kezdene
 823 97 |                    Cleopátra egészségiért. De a királyné a kezit a szájára
 824 97 |                lehetne nálad nélkül élnem. De látván a királyné, hogy
 825 97 |                 orvosság igen durva volna.~De hadd hozzak még egy példát
 826 97 |                   egészen megperzselődött. De miért vettük mi azt szokásban
 827 98 |                   tudjuk egymást szeretni. De a', hogy mi sohasem veszekedünk,
 828 98 |               tesznek, mikor jő a' még el, de a' mégis becsületesebb,
 829 98 |                élni a jó alkalmatossággal, de nem rosszra fordíttá, hanem
 830 98 |               kötést a perzsiai királlyal. De Ibrahim csak arra akarván
 831 98 |         astrológust, Ibrahim hozzája vivé, de elsőben beszélle a fejivel.
 832 98 |               egynéhány esztendőket tölte, de szerencsétlen lévén hadakozása,
 833 98 |                 eltökéllé magában halálát.~De megemlékezvén hittel tett
 834 98 |                Ezekről sokáig vetekedének, de semmit nem végezének; hanem
 835 99 |             sveciai királyt meg nem verék, de azután tudta a sok rózsát
 836 99 |                    mondották a szentmisét; de most mind ott, mind másutt
 837 99 |                 annyi prokátorral perelni. De az is szép dolog, ha kéd
 838 100|                  mi is valamit foghatnánk. De a szegénynek a szerencséje
 839 100|                  egyedül magokot szeretik, de azt is görög, nem nemesi
 840 100|                     ha leírjam-é vagy sem? De leírom, mert nincsen egyebet
 841 100|                   aztot, aki abban vagyon, de mégis nem lehet, hogy ne
 842 100|                 féltő irigység van bennem, de a' héjával senkit nem szeretek,
 843 100|                   szomorúságot okozzon is, de én Télámont nem szeretem,
 844 100|                   tudom, és azt megvallom, de az a magamhoz való szeretet,
 845 100|               erővel ellene kell állanunk. De azt sohasem gondolhattam
 846 100|              mivelünk magunkot szeretteti. De azt is meg kell vallani,
 847 100|              akarnának tetszeni.~Juliánna. De ezáltal eltörlöd a szép
 848 100|                    azokban része lehetett. De a' lehet-é, hogy amidőn
 849 100|                   is rejtve a világ előtt, de el vagyon-é a' rejtve teelőtted,
 850 100|                    magadhoz való szeretet. De hogy bizonyítod azt meg
 851 100|                    tökélletesek lehessünk. De még többet mondok, mert
 852 100|                   szeretet részére tértem, de hová lesz a magadhoz való
 853 100|                  leányokban, asszonyokban, de azt is elmondhatni felőlök,
 854 100|                mind jó szív vagyon bennek. De egy görög asszony talám
 855 100|                   szeretlek, mint magamot. De ha szinte azt mondaná is,
 856 101|                  órán nagy hadakozás lesz. De tudod-é annak az okát? Octobernek
 857 101|              választá, és annak felkiáltá. De ugyanabban az időben egynehány
 858 101|                  tetszék állandónak lenni, de kevés idő múlva a muszka
 859 101|                hirdete mind a kettő ellen. De minthogy Stanislausnak se
 860 101|                   szemünket hunni egyszer. De addig csak jó az egészségre
 861 102|                tudom mit gondol a császár, de én azt gondolom helyette,
 862 102|                    Másszor többet, jobbat, de most nincsen egyebet mit
 863 102|                asszonynak nemcsak spárgás, de köteles szolgája.~
 864 103|                  ma a hosszú levél írásra. De minthogy attól tartok, hogy
 865 104|                amint folynak máris dolgai. De ha azt elveszti is, francia
 866 104|                   oda új királyt tegyenek. De mindezekből nekünk mi hasznunk
 867 104|                levelet küldöttem volna el, de franciául vagyon.~Aztot
 868 104|            megőszült, mint egy ősz macska, de mégis olyan amicsodás, igen
 869 104|              hamarébb meg nem házasodtunk. De ő a vétkes, nem én. Aztot
 870 104|                 ablakhoz ment idő tölteni. De ítéld el, néném, mint elbámula
 871 104|                leányát, mint vinné terhit. De semmit nem szólla, hanem
 872 105|                   lehet böjtölni a hallal, de a tojásban van részünk,
 873 105|             szemmel tekintjük az asztalon. De ha meggondoljuk, egy olyan
 874 105|                  bírta, talám kitelhetett. De azt kérdhetné valaki, ha
 875 105|                    Erre Noé megfelelhetne. De addig mi csak esszük a rántottát.
 876 105|                    bort is köszönöm néném, de nem annyira, mint a halat,
 877 105|                   mert borunk elég vagyon, de nemcsak elég, de jó is,
 878 105|                   vagyon, de nemcsak elég, de jó is, asztali bornak bévehetni.
 879 105|                     amint szokták mondani, de elég jók a szükségre és
 880 105|                   mind aztot megigazítani. De talám nem főbenjáró dolog,
 881 105|                hogy meg nem cselekedhetem, de mit tehetünk rólla, megbocsátom
 882 105|                     ha meg nem cselekszem. De jó egészséget kivánván,
 883 106|                lőni, mind megvenni könnyű, de azt igen nehéz megoltalmazni,
 884 106|            játékban magát nem gyakorlotta. De hagyjuk el Danckát, úgyis
 885 106|                   várat megvett a francia, de ami legnagyobb, még Médiolánumban
 886 106|                 volt bírni Oloszországban, de ha szerencsés lehet, talám
 887 106|                    a siciliai királyságot. De akármit csinálnak ők, csak
 888 106|               valami cseppenne hasznunkra. De szememmel nem hallok, se
 889 106|           saeculumban 33 esztendő tölt el, de azon kevés idő alatt igen
 890 106|                  kéd nekem, megpanaszolja, de a panaszostól az ember hízik.
 891 106|                étele van nagy suhajtással.~De édes néném, ha panaszolod
 892 106|                   néném, ha panaszolod is, de nem háláadatlannal van dolgod,
 893 106|                   csinálod háláadatlannak.~De én is utána teszem, ha el
 894 107|              kirekesztenek is magok közül, de imádjuk az Istennek munkáit
 895 107|           rejtékben megkeresték a muszkák. De már késő volt, mert a kalickából
 896 107|                    királyságát is elhadta. De aki legelső indíttója volt
 897 107|                írnék kédnek, ha volna mit, de mi még mindezeket távul
 898 107|                    szerencséje is szegény. De az a vigasztalásunk vagyon,
 899 108|                kellett volna jőni elsőben. De csak nehezebb és hosszabb
 900 108|                    valamint egy fecskefiú. De a szüléihez való szeretetnek
 901 108|              Stanislaustól elvett koronát, de a példabeszédnek bé kell
 902 108|         példabeszédnek bé kell teljesedni. De a levelemet elvégezem, mert
 903 109| vendégeskedhessenek. Ezt neveti kéd talám, de ez úgy van, mert ők elmennek,
 904 109|                   tálat megtöltenek hóval, de annak harmad- vagy negyednapi
 905 109|                   nyakon öntik peszmeggel. De tudja-é kéd, mi légyen a'?
 906 109|               kedveskedik az atyjafiainak. De most ki vannak, mert mind
 907 109|                    eleget rángatják nekik. De a' csúfos szokás nálok,
 908 109|                  csak az urával beszélhet, de mással senkivel sem, mikor
 909 109|                felszabadítja a némaságból, de ha nem szereti, tíz esztendeig
 910 109|                   már az örményekről írni, de nem lehet nem írni, minthogy
 911 109|               szállott meg az impériumban. De minthogy későre adták fel
 912 110|                   még annak nincsen ideje. De a császárok nemjovallása
 913 110|                  meggátolója, Isten tudja. De azt hinnünk kell, hogy ő
 914 110|                 most lelki szemmel nézzük, de még jövendőben testi szemmel
 915 110|                azért meg nem szegényedett, de sok gazdag ház pusztult
 916 110|          megbecsülhetetlen hasznát veszik, de ha szinte nem vennék is (
 917 110|                 maradandó helyre eltettem. De attól nem tartok, néném,
 918 111|                  Mert ha igen titkolja is, de észre lehet venni, hogy
 919 111|                    is le kell esni alatta. De a mi állapotunk olyan, hogy
 920 111|               Isten akaratjára kell hadni. De amikor erősen szeretünk
 921 112|                   Ezen mindjárt megijedék, de meg azután gondolám, hogy
 922 112|                  öltözni, a házban megyek, de micsoda ijedségben nem esém,
 923 112|                    nagymisét meghallgatta, de nem kell csudálni, ha igen
 924 112|              Legkisebb fájdalmat nem érez, de nagy bágyadtságot. Édes
 925 113|                valóságoson reánk szállott. De ne azt a jó atyánkot sirassuk,
 926 113|             állapotban írom ezt a levelet, de mivel tudom, hogy örömest
 927 113|       bágyadtságokot érzett, igen keveset, de másként mindent a szokás
 928 113|                 megkívánta, és dohányzott. De azt csudálta mindenikünk
 929 113|               lefekütt, noha alig volt el, de mégis úgy megtartotta a
 930 113|               kétfelől a karját tartották, de maga ment a hálóházában.
 931 113|                     Szüntelen reá néztünk, de mégiscsak azon vettük észre
 932 114|                  Sibrik uramnak is annyit, de mindenikünknek azt a pénzt
 933 114|                agyaveleje egészséges volt, de annyi volt, mint két embernek
 934 114|                akik jól üsmerték szegényt, de mégis nem hiszik, hogy megholt,
 935 115|                   annál kisebbnek tetszik. De itt nem úgy van, mert úgy
 936 115|             micsoda pásztorunk hagyott el. De a mi jó Istenünknek, ha
 937 115|                    a fejdelmet szolgáltuk. De erre se Sibrik uram, se
 938 115|                voltam magyar vagy székely, de már külsőképpen is, mert
 939 117|                megszaporodását is akarnák. De az Isten, akiben kell bíznunk,
 940 117|                    elmehet, ahová tetszik, de kevesen akartak még eddig
 941 117|           tallérból, melyet adnak napjára. De senki nem várhat többet.
 942 117|                   tartani a tíz tallérból, de nem lehet se fizetést, se
 943 117|                    is kérne és zúgolodnék. De hogy senkinek semmit nem
 944 118|                    hogy reám fog szállani, de azzal könnyebbnek nem találom,
 945 118|                   könnyebbnek nem találom, de reménlem, hogy aki reám
 946 118|                 vetette sok szenvedésinek, de másrészint lehet szomorkodnom,
 947 118|                szeressenek, mint féljenek, de azzal nem kell magunknak
 948 118|                igen szeresse az igazságot. De ámbár mindeneket jól végbenvigyen
 949 118|                 balítéletet szoktak tenni, de aki az igaz úton jár, van
 950 118|                    mert van szükségem reá, de egyik vigasztalásom a',
 951 118|                ezen levelemet fogja venni. De mivel az emberi természetnek
 952 118|             birodalomban való jövetelemet, de kiváltképpen azon indulatomot,
 953 118|                  volt, közikben osztottam. De nem szégyenlem megvallani
 954 118|                    mutassa kegyelmességét. De minthogy magam is annyi
 955 118|                    ajánlom egyenként őket, de kiváltképpen Ibrahim hív
 956 119|                 tudnám mit várhatok tőlle. De ki tudja, micsoda természetű?
 957 119|             mondani magának a fejdelemnek. De én azt csak nevetem, mert
 958 119|                állapotjához elegendő volt, de másutt egy kalmárnak több
 959 119|                    Két lóra való szerszám, de házieszköz elég, mert ő
 960 119|                    és a kápolnájáért volt, de ő annak hasznát is vette
 961 119|                   meg akarnám ajándékozni, de olyan portékát szeretnék
 962 119|                   amely nekem sokban tölt, de amelynek nem veszem hasznát.
 963 119|                 mert arra sokat költöttél, de semmi hasznát annak nem
 964 119|              hasznát venni a kápolnájának. De sok más olyan költségeket
 965 120|                   szomorúságban értem meg, de aki a keresztet adja, a
 966 120|       panaszolkodik, lesz kire igazítanom. De szegény urunk, ha ezt láthatná,
 967 120|               fogvást szolgálták az apját. De abban menthetem a fiat,
 968 121|                testünk mindennap jóllakik, de az elménk igen koplal a
 969 121|                    is érzi a maga bibéjét, de én duplán érzem. Mind a
 970 121|             Mindennap a sok bosszút látom, de az Isten kegyelme nem engedi,
 971 122|                    elmentél volt táborban. De hiszem onnét is lehetett
 972 122|                   mind megeszik sem bánom, de azt bánom, hogy itt olyan
 973 122|                   több kenyeres társaimot. De a vigasztalás csak harmadnapig
 974 122|              vigasztalásra, mint másoknak, de engemet csak az egy Isten
 975 122|                mások eleiben terjesztenem. De sőt még ami legnehezebb,
 976 122|                  fejdelem írja, hogy eljő, de még itt nincsen. Azonban
 977 122|                megmutattam a fejdelemnek), de azt jó megtudni előre, hogy
 978 122|              sokszor megemlegetsz engemet, de akkor késő lesz. Ha akkor
 979 123|                    Istennek, ha sokára is, de elérkezék Rákóczi József.
 980 123|                    hogy mind a kettő eljő, de csak a nagyobbik jött el.
 981 123|                   az egész ház költségire. De aki a fogat adta, ennünk
 982 124|                  kelletett volna odamenni, de Bonneval volt az oka. Mert
 983 124|                   való békessége még tart, de sőt még, minthogy a császár
 984 124|               alkalmaztatni, nem tudhatom. De amint észre kezdem venni,
 985 125|              vártuk ezt az ifiú fejdelmet, de szomorúságunkra jött. A
 986 125|              között való nagy különbséget, de már ebben benne vagyunk.
 987 125|            vizsgálódott utánam alattomban. De becsületem megsértésére
 988 126|                    méltó dolog lett volna. De a természetit kellett volna
 989 126|               venni még igen ifiú korában, de mindenben szabaddá hagyták,
 990 126|                  fel a török a békességet, de azt tudom, hogy egy keresztyén
 991 126|                ketten Európából kiűzhetik (de tegyük utána, ha Isten úgy
 992 128|                 múlva kibontakozánk onnét. De hogy? Csak herdiburdi módjára.
 993 128|                 kevesedmagával indula meg, de úgy, mintha az ellenség
 994 128|                  az apám. Nem felelék reá, de gondolám, hogy talám még
 995 128|                 amely csak egy szőcs háza, de kényesen ellakhatik egy
 996 128|                    néki nem használhatnak, de az is bizonyos, hogy a természet
 997 128|                  munkára fordítják azokot. De amit leginkább csudáltam
 998 128|               abban az állatban, az orrát, de orrnak nem mondhatom, mert
 999 128|                   magossága 13 arasz volt, de e' még csak a kisdedek közül
1000 129|                    innya, meghajol előtte, de azután hátat fordít neki.