Rész

1001 129|           cselédjeket igen keveset láttam, de szolgálót mindenikénél nagy
1002 129|               szempillantás alatt elmúlik, de minden szempillantásban
1003 130|                 mindent láthat és hallhat, de őtet nem láthatják. Azután
1004 130|                  után húsz-húsz tál étket, de azzal az ebéd nem tarta
1005 130|                    a török gyakorta eszik, de keveset egyszer; egy tálból
1006 131|                  bölcs, ha pogány volt is, de igazat mondott. Mivel egyszer
1007 131|                 Még eddig hozzánk jó volt, de még eddig mi sem tudjuk,
1008 133|             mindenütt úsztattunk a sárban, de már azt is meg kell mondani,
1009 134|                   tegnap igen nagy bajjal, de egészségesen. Tegnap húshagyókedd
1010 134|                  Tegnap húshagyókedd volt, de mi még tegnap kezdettük
1011 134|       Törökországban igen ritka liktárium. De elsőben a bulgár asszony
1012 134|                 igen ocsmány helyt vagyon, de nagy falu, szép házak vannak
1013 134|              bolgárok lakják, kevés török. De gazdag kereskedők vannak
1014 135|                 ezer embert adnak melléje, de abban Tamás vagyok. Végtire
1015 135|                     ha az öreg urunk élne, de most, hogy hozzánk jöjjön
1016 136|             végbenvittük, hogy idejöttünk, de postán, mert mi egyébképpen
1017 137|                   vigasság; ebédre hivutt, de velünk nem ett, azután nem
1018 137|               külső rút, pusztás és sáros, de a városon kívül szép térségek
1019 137|                  többé essze nem kerülnek. De a' rendes dolog volt, hogy
1020 137|                  tallér, öt tallér az ára, de senki nem igére semmit is
1021 137|                    rabját tarthatta volna, de magának sem volt egy polturája
1022 138|                   megszállotta és lőtette, de már annak vagyon két hete,
1023 138|                   a vezér táborára menénk. De hogy menénk? Mert példa
1024 138|                    alánk és a katonák alá, de azok posta lovak. El lehet
1025 138|                   postán is térünk visszá. De e' mind meglehet a komédiában.
1026 138|                    magyarok jőnek hozzánk. De hálá Istennek egy valamire
1027 138|                Csak a sok szép szót adják, de nem akarják egyéb hasznunkot
1028 139|                   reá vett minket a vezér, de nemcsak minket, hanem az
1029 139|                  lőtetne. Noha setét volt, de ki-ki felszedi sátorát,
1030 139|                  táborral nappal is bajos, de étszaka igen veszedelmes,
1031 139|                 megmondottam volt az okát, de már ismét kezdik lőni, mihent
1032 139|               vagyon másfélszázezer ember, de ha számlálnánk mindazt,
1033 139|                 veszekedés, lopás nincsen. De azt itt nem kell keresni,
1034 139|                     utcákat ugyan hagynak, de ki-ki oda veri sátorát,
1035 139|                  nagy török tábort láttam, de úgy tetszik, hogy már mindenről
1036 140|             ajtókot csinálnának mindennap. De leginkább a' vivé a feladásra,
1037 141|                után a helyre érkezhessünk. De minthogy a vezérnek semmi
1038 141|             vezérrel, csak menjen hozzája, de egy kevés idő múlva ismét
1039 141|                 hová visznek, Isten tudja. De azt tudjuk, hogy a fejdelemnek
1040 141|                   ebben az országban jött, de kivált egy darab időtől
1041 142|                   mi táborunk elég hosszú, de igen keskeny; vagyunk mindenestől
1042 142|                  mindenestől másfélszázan. De most minden órán fő nélkül
1043 142|               teste vastagodik. E' nem jó. De ő afelől csak mulatná magát,
1044 142|                  messze lementünk a Dunán. De amikor visszájöttünk, kétszer
1045 142|                 messze verette a többitől, de ott sem maradhatott, hanem
1046 142|                    hús mintegy hull rólla, de a harag el nem hagyja, amelyet
1047 143|           irtóztató veszedelmek között is. De a nemes vér vagy veszt,
1048 143|                 vér vagy veszt, vagy nyér, de próbál. Mindazonáltal ideérkezénk
1049 143|                 között kelletett eljőnünk, de mégis borbélyra nem volt
1050 143|               többi között volna legszebb, de igen ocsmány helyre vagyon
1051 143|                  és jó, ha mindjárt eszik; de ízetlen, ha egy keveset
1052 143|            jóllaktunk, még bennek tartott. De mennyi átokkal ettük, mert
1053 143|                    nyelni a zsíros füstöt. De amicsoda jó muszulmán volt,
1054 144|               néném levelét nem veszem is, de csak írok. Legalább abból
1055 144|                  kegyelmed, hogy még élek. De hogy lehetne kegyelmed levelit
1056 144|              földön, hol az áerben járunk. De bárcsak valamely jóról és
1057 144|                 érkezénk rossz állapotban, de a fejdelem végig meg akarja
1058 144|                    hogy itt pestis vagyon, de az orvosokot ugyanazért
1059 144|           megmondani, hogy halálán vagyon. De hogy meg ne haragítsam,
1060 145|                   az atyja mellé temessék, de nem hiszem, hogy megengedjék.
1061 145|                  Esze szép volt, szíve jó, de a haragról soha meg nem
1062 145|                   noha a' mindjárt elmúlt, de gyakorta jött elé; se azt
1063 146|                  ismét fő nélkül maradánk. De nemsokára szükségünk nem
1064 146|                    hosszas bujdosásunkról. De kedves néném, mink voltunk-é
1065 146|             fognak-é tanulni rajtunk? Nem. De miért? Mert mindenkor egyféle
1066 146|                    jószág a kezemnél volt, de ennek előtte egynehány nappal,
1067 147|           Kocsinban, én pediglen Jásziban. De mi ketten együtt fogunk
1068 147|               Erdélyt meg nem láthatom is, de a köpönyegit meglátom, mert
1069 147|               Zágonban sert nem ihatom is, de iszom a Bozza viziből. Köszöntöm
1070 147|                   hogy másutt temessék el, de ők csak ásnak keményen.
1071 147|                    veder bort adok néktek. De azok csak ásnak. A pap 4-
1072 147|                  ha elviszik-é a halottat. De micsoda csudálkozással látá,
1073 148|                  Zai úrfi pedig Kocsinban, de együtt járunk Jászig. Kérdje
1074 148|                  valamég Jászból nem írok. De akkor egy órával elébb kell
1075 148|               fogok írni. Mi jó vagyok én, de kéd is jó.~A szegény fejdelem
1076 148|                 apja mellé vigyék temetni, de azt meg nem engedték, azért
1077 148|                  megfelelni a méltóságnak. De semmiben nem tudtunk magunknak
1078 148|                 esze szép volt szegénynek, de igen rossz neveltetése volt,
1079 148|                   mehetett volna valamire, de éppen nem erre való volt.
1080 148|                 gyűlölik a mi nemzetünket. De kivált bennünket, akiket
1081 148|                  Erdélyt meg nem látom is, de a köpönyegit meglátom, mert
1082 148|                Bozzára menjek kaszáltatni, de bosszúságra, iszom a Bozza
1083 148|                    a levelet is elvégezem. De engemet el nem kell felejteni,
1084 148|                  egészségre kell vigyázni. De írni is kell, és úgy ne
1085 149|                  ha egy csókból állana is, de meg kell fizetni. Éppen
1086 149|             voltunk nála. A szeme kancsal, de az esze nem a', mert elegendő
1087 149|                 teljességgel, hogy fekete, de igen barna, mert mindenkor
1088 150|                   volt, akármicsodás volt, de hintó volt. Foksántól fogva
1089 150|                  rossz posta lovak vannak. De micsoda gyönyörű utozásunk
1090 150|                   mint a megázott kakasok. De micsoda szép térségeken,
1091 150|                    virágoskertben jártunk, de mit mondok, mert nincsen
1092 150|                   török császár fermányát, de tudom, hogy ők arra nem
1093 150|                   bémentem volna Zágonban, de az Úr béfedezte előttem
1094 150|                  vagyon parancsolva nekik, de maholnap reánk sem néznek.
1095 151|             vajdánál egynéhányszor voltam, de amiért ide küldöttek, a'
1096 151|                   idegenekkel társalkodni, de igen vadok. Voltam már egynéhánynál,
1097 151|                  vajda mint vagyon hozzám, de azonkívül úgy vagyok itt,
1098 151|                   vagyon, elég szép helyt, de a vizet messzenünnen kell
1099 151|           gyönyörűséggel megcsemcseghetik. De a lakosok olyanok, mint
1100 151|                    birodalma alatt vannak, de bezzeg a görög igája alatt
1101 151|                  hajtani a több boéroknak. De mi közöm nekem mindezekhez,
1102 151|                   innét az egész hadaival. De micsoda had? Nem is mondhatni
1103 152|                  kozákok. Eleget biztatom, de magam is azt akarnám, hogy
1104 152|                    hogy gondjok lesz reám. De én szüntelen való nyughatatlanságban
1105 152|                   vagy írni, vagy olvasni, de nem lehet, szüntelen való
1106 152|                  kivánnék innét elrepülni, de minekelőtte elinduljak,
1107 153|                vannak most is a templomok, de nem azért, hogy imádkozzanak,
1108 153|                  is tegnap ide visszájöve, de nem olyan nagy pompával,
1109 153|         beszélgettünk a mostani dolgokról, de én leginkább azon sürgettem,
1110 154|                   Valahogy tehetém szerit, de csak elillanték a veszett
1111 154|               talám nem kell tőllök félni, de ha a kozákoktól nem kelletett
1112 154|                  kalarást is adott mellém, de azoknak semmi hasznát nem
1113 154|                   nagy zűrzavarban hagyám, de ők lássák. Pedig hogy én
1114 154|                 hogy én megszabadulhattam, de ha egy veszedelemből kijöttem,
1115 154|               általmenni, kivált Foksánig. De az Isten úgy adta, hogy
1116 154|                Foksánig, azontúl találtam, de idevaló törökök lévén, nem
1117 154|               olyan kóborlót nem találtam, de sőt még moldovai embert
1118 154|                   kis tartalékot kiveszem, de azonkívül gyönyörűséges
1119 154|                   sógort, ha betegesen is, de életben találtam, és igen
1120 154|                  némettel való békességet, de azonban csak tart a vajda
1121 154|                    erszényem, Isten tudja. De aki a fogat adta, ennivalót
1122 155|               szinte a békesség meglegyen, de a muszka ármádából sok százan
1123 155|                     egész étszaka aluttam, de másnap, mintha minden tagomot,
1124 155|                    szüntelen szomjúhoztam, de legkisebb fájdalmat nem
1125 155|                   az erő meg kezdett jőni, de úgy leapadott róllam a hús,
1126 155|                  kimehetek a szállásomról. De elítélheted, édes néném,
1127 155|             mindenemet nekik szántam volt. De az Isten úgy adá, hogy másnap
1128 155|                    már a tél jól béállott, de a vajda, aki mindenkor jól
1129 156|                  volna Dániából Svéciában, de nekem ahhoz mi közöm. Ahhoz
1130 156|                 mint ők, és nem zúgolódom. De a nagy drágaság és szükség
1131 156|                  hogy ebédhez ültem volna, de kenyerem nem volt. Mindezeket
1132 156|                  micsodaféle emberek ezek, de ezekkel nem lehet társalkodni.
1133 156|             fogvást üsmerek egy boért itt, de legkisebb barátságot hozzám
1134 156|                   idegenekkel társalkodni, de magok között is csak oláhok.
1135 156|                  hogy a ténta megolvadjon. De micsoda tűz ez is, mert
1136 156|              tavaszig, noha már közél van, de itt olyan fergetegek vannak,
1137 157|                   tél elhagyott bennünket, de mit mondok, majd a tavasz
1138 157|                   és drága, kivált a pite, de nem igen törődöm rajta,
1139 157|                    kéreggel fedett várost. De itt hagyjuk egy kedves bujdosó
1140 157|                   igen sovány vigasztalás, de csak kell valamivel vigasztalni
1141 157|                   a Szent Ferenc köntösét, de nem akarta. A minap hozzám
1142 157|         pipaszártól. A levelemet elvégzem, de csak azért, hogy hamarébb
1143 158|                 leányokot megtáncoltattuk, de ők soha el nem fáradnak
1144 158|              annyit hátra, mind abból áll. De a sok éneket nem kíméllik,
1145 158|                 magok fúják, magok járják. De micsoda ének, hogy ugyan
1146 158|                  rézpénzzel és polturával. De még más ceremonia is vagyon,
1147 158|             micsoda gorombaság azon kapni, de mégis kapnak. Mi haszna
1148 158|                  megverte volna a németet? De ő azt a csudát végbenvitte (
1149 158|                 lesz hozzánk, Isten tudja, de úgy leszen amint ő parancsolja.
1150 159|               egyhez, hol máshoz járkálni. De ha nagy baj és fáradság
1151 159|                   nagy baj és fáradság is, de annak meg kell lenni, főképpen
1152 159|                 akiknek mástól kell várni. De az Isten ebben az elhagyatott
1153 160|                 gondolatok jőnek eszemben, de talám egyik sem leszen úgy,
1154 161|             szerént már a tél elkezdődött, de az idő arra nem hajt, és
1155 161|                 hát ha még tanultam volna. De ha nem tanultam is, üsmerek
1156 161|               amely háznak most lett vége. De már azt a puszta házat is
1157 161|                   dolgunk volna legjobban. De a gazdag akkor eszik, mikor
1158 161|       Frankfurtumban a császárválasztásra. De a' nem lesz még olyan hamar
1159 162|                   választ is adtam reájok. De az elég szomorú hír, hogy
1160 162|                  drágán megváltotta volna, de nem lehetett. Azt írod,
1161 162|                    azzal, noha igen kevés, de adjunk hálát Istennek a
1162 162|                  télen háromszor havazott. De az is micsoda havazás volt!
1163 162|               volna e világon! Írj, néném, de igen ölelgetni kell az egészséget.
1164 163|                    az én néném a' nem sok, de egy székely szívnek igen
1165 163|                   száraz tavaszunk vagyon, de minden bővséggel mutatja
1166 163|                tahinja nincsen a portától, de csak élődik, mert mi magunk
1167 163|                    régen eltemettem volna, de amint látom, ő fog minket
1168 164|                   a téntám is elszáradott. De a' mind semmi volna, csak
1169 164|                 lehet látni, mint az idén. De aki száz emberrel százezret
1170 164|                    a pestistől tartottunk, de Istennek hálá, egy esztendő
1171 164|               vannak a császárválasztásra, de még ahhoz nem kezdettenek.
1172 165|               vizét, és abban vessék őket. De azt az angyal keverte fel
1173 167|                   példa nélkül való dolog, de jó emberséges ember, mikor
1174 167|               megmarad nemcsak az adomány, de még csak a szép, kegyes
1175 167|                    hanem csak az Istenért. De meg az írás azt mondja,
1176 167|                 nyelvek, a háláadaatlanok. De soha senki több okot nem
1177 168|              elvenni, hadakozék is érette, de rossz vége lett. A prussus
1178 168|                 Siléziát, valamikor akkor, de a békesség felbomlik; megérjük-é
1179 169|                  leestek a rossz angyalok. De ezen a földön akármely magosra
1180 169|                   magosra hágjon az ember, de csak le kell onnét szállani,
1181 169|             kétszer próbálá azt a kereket. De jó szerencséje a vezéreknek,
1182 169|               vezérek fizetése igen kevés, de ki mondhatná meg, mennyi
1183 169|                 módjok vagyon a gyűjtésbe. De ebben az országban, ha a
1184 169|         hatalmasabb, se nagyobb jövedelmű, de se mulandóbb nincsen, mert
1185 169|                 pócon, azt maga sem tudja. De azt tudom, hogy néném egészségit
1186 170|             köpenyegre nincsen szükségünk. De azt lehet csudálni, hogy
1187 170|              szárazságot az éhség követné, de itt csak terem minden bővön,
1188 172|                   Legyen hosszas békesség, de a királyok között csak támad
1189 172|                    halak országában küldi, de fő nélkül. A török urakot
1190 173|                     E' mind jó és hasznos, de ilyen formába nem levelet,
1191 173|                 kevés okossággal volna is, de törvény és példa. A portán
1192 173|                   akarna valamit indítani, de sőt még itt csak a gyanóság
1193 174|                 való örökös ura a császár, de ezekből ki kell venni a
1194 174|                  pedig timároknak nevezék, de nem a magyar timáraink.
1195 174|                   a császár szolgálatjára. De azt jó megtudni, hogy azok
1196 174|                 noha örökösök legyenek is, de azt úgy bírják, mintha bérbe
1197 174|               mufti ítéletihez folyamodik, de ha úgy nem ítél, amint néki
1198 174|                    és a Mahomet törvényit, de ugyanazon törvény a törvény
1199 174|                  és magyarázójának nevezi. De az is való, hogy a tudós
1200 174|          meghatározzák a vallás dolgaiban, de az országos dolgokban egész
1201 176|                    rendeltetett iskolákba. De elsőben a könyvbe felírják
1202 177|                    az udvartól kimehetnek, de akiknek fiok volt, azok
1203 178|                    oly hatalmas légyen is, de meg nem ölettethet egy basát
1204 178|                húszezer tallér esztendőre, de az ajándékok, amelyeket
1205 178|          egyszer-kétszer csak elszenvedte, de a szemit felnyitotta, és
1206 179|               akármely nagy kincse legyen, de a felesége megüresítti a
1207 180|               Péter templomában mehetnénk, de oda nem mehetünk, imádjuk
1208 180|         érzékenységeknek leginkább kedvez, de másként egynehány punctumokba
1209 180|                    ami legjobb a vallásba. De minthogy az ő idejekbe Arabiában
1210 180|                   sociniánusok vallásától. De rendkívül való nagy dolgot
1211 180|                    magosságbéli lelkekkel, de minthogy se nem küldetett
1212 181|                    a májusi szép napoknak! De a' bizonyos, hogy itt a
1213 181|            kezdetin virágoznak, zöldülnek.~De itt nem a gazdaságról kell
1214 181|                   nem akará magát mutatni. De hogy mind a zsidóknak, mind
1215 181|                   Mojses által adatott ki, de minthogy igen nehéz volt,
1216 181|              teljes legyen is kegyelemmel, de ennek sokkal nehezebb a
1217 181|                  és haszontalanság vagyon. De ez a könyv akármicsodás
1218 182|              amelyik nem jó, egész ugorka. De ennél a dinnyénél nem lehet
1219 182|                   belső része tiszta zöld, de ha megkóstolják, gyönyörűséggel
1220 182|                  négy parancsolatot adnak, de ezek nem szükségesek teljességgel
1221 182|                    a boltját azon a napon, de sőt még egy áitatos török
1222 183|                 hogy ezután is úgy legyen. De azt szükséges megírnom,
1223 183|                 igen zűrzavar idők járnak, de a' nekünk hasznunkra vagyon,
1224 183|               bírák törvénynek tartsák is, de a császárt semmire nem kötelezhetik.
1225 183|            megfedhetetleneknek kell lenni. De szükséges, hogy jól tudják
1226 183|                    imádságra szokták híni. De még az is szükséges, hogy
1227 183|               gyalázatosan bánjanak vélek, de ha haragusznak reájok, és
1228 183|                  és megkegyelmezhet nekik, de hogy a botránkoztatást elkerüljék,
1229 184|                   szolgálatjára rendelték. De a jövedelmét megnagyobbították,
1230 184|                 amelyet interesre kiadják, de ez csak a templomért szabad,
1231 185|                 rab gyermekeket bévesznek, de perzsát nem, mert azt mondják,
1232 185|                idővel a hívek közi állhat, de egy perzsa sohasem. A törökök
1233 186|                Talám attól, hogy vénülünk? De a' héjával bétöltöm a kéd
1234 186|            táncoljanak kedden és pénteken. De amég ehhez a komédia áitatossághoz
1235 186|                   mint a szekérbe a kerék, de egyik a másikát meg nem
1236 186|                     Ezek megházasodhatnak, de el kell hagyni a dervisséget.~
1237 187|                   szél a fákat hajtogatja. De semmi szerencsétlenség nem
1238 187|                     kezet adnak egymásnak, de a leány ábrázatja bé vagyon
1239 187|                   hogy őtet nem láthatják, de ő láthatja a legényt. A
1240 188|                   csendességire vigyáznak, de az is hihető, hogy a lakadalmi
1241 188|                    akármely gazdag legyen, de három vagy négy valóságos
1242 188|                 tőlle leendő gyermeket is, de olyan formában, hogy visszáküldheti
1243 189|              áldassék Istennek szent neve. De térjünk az asszony dolgára.~
1244 189|                mind szép és jó egyrészint, de másrészint haszontalan való
1245 190|                bédugja, és igen felszóval, de halkkal énekli: Nagy Isten
1246 190|                   imádságnak a kezdete jó, de a vége farisaeusság.~A törökök
1247 190|                   már kéd a török vallást, de nem tartok semmitől is,
1248 191|               volna. A könyvet olvashatom, de nehezen; az írást könnyebben
1249 191|                Istennek szent neve érette. De az asszony dolgát még véghezvihetem.~
1250 191|                 még dohányozni sem szabad. De mihent a nap lemenyen, a
1251 192|               pedig írok, mert tudok írni, de nem tudom, mit írok, az
1252 192|             használnak. Ezt már elvégezem, de a más esztendőben a levelek
1253 193|               magam is nehezen olvashatom. De az asszony dolgát el nem
1254 193|            amelyekben leszen a másvilágon. De ha igen vétkes találna lenni,
1255 193|           bőségesen a téj, a méz és a bor, de az a bor nem részegíttő,
1256 193|                  jovaival és szeretetivel; de ellenben a kárhozottak nagy
1257 193|               italt, amely megfojtja őket, de meg nem öli. De ami még
1258 193|            megfojtja őket, de meg nem öli. De ami még legnagyobb, a' hogy
1259 193|               arról gondolkodni szükséges, de a másikán gorombaság. Én
1260 194|        ellenségünknek is, rosszat kívánni, de a' bizonyos, hogy másnak
1261 194|                   jobban szánom a vakokot, de ha a testi vakság nagy dolog,
1262 195|                zenebonát indíttani ellene. De ő annak elejit vette, lecsendesítette,
1263 195|                    sokszor megváltoztatta, de egyet sem öletett meg. Elmondhatni
1264 197|                   mit írni, ha nem sok is, de nagy emberektől való hírek.
1265 198|                    pasa oly hamar leessék, de még nem úgy, mint a többi,
1266 198|                    többi a földre estenek, de ez a föld alá esett. Elég
1267 198|             parancsolá, hogy fejét vegyék. De a császárnak tudtára adták,
1268 200|                  kereskedő volt és gazdag, de ő igen fösvény lévén, még
1269 200|                    anglus is kiment vélek, de mint nem okosok, igen eltávozának
1270 200|                    dombocskára heveredett, de mint elhüle azon, hogy hátratekintvén,
1271 200|          nyughatatlanságtól és félelemtől. De a leány micsoda víg szívvel
1272 200|         veszedelmével tartotta meg életét. De menél inkább közelgetnek
1273 200|                 sírni és reménkedni kezde, de csak hejában. Azt is értésire
1274 200|                    hogy terhes volna tőle. De az ifiúnak a szíve semmin
1275 200|                 hanem csak a maga hasznán. De sőt még, hogy megtudá, hogy
1276 201|                   akár ifiúnak adják őket, de a férjekkel nem lakhatnak,
1277 201|                   hogy mindenek szerették. De a többi között a császárnak
1278 201|               császár küldötte volna őtet. De mihent bébocsáták, Immának
1279 201|                    nemhogy megkisebbítené, de meg nagyobbá teszi a familiája
1280 201|                   francia királyt megölni, de megfizetett érette.~
1281 202|                   Alepből, csak jó legyen. De hogy lehetne jó, mivel görög
1282 202|         véghezvinni az isteni szolgálatot. De a görögök mindenkor irigylették
1283 202|                  görögök, örmények lakják, de ezek nagy békességben vannak
1284 202|               mindenünnen oda gyülekeznek, de sőt még a zsidók is elmennek,
1285 202|                  hogy megöljék királyokot. De ők csak azt kiálták: feszítsd
1286 202|                 büntetés rajtok nagy volt, de a véteknek nagyságát micsoda
1287 204|           felszabadítá és kapuit megnyitá. De Prágában a harcról semmit
1288 204|                   adták volt a császárnak. De nem tudom miért, a király
1289 204|                 tartották abban az időben, de nem az évangyélium szerént,
1290 205|               asszony a lovára akara ülni, de nem lehete, mert azután
1291 206|                    csendességben aluszunk, de Sléziába szüntelen talpon
1292 206|                  király megkerülé a várat, de szerencsétlenségire közelebb
1293 207|                rész vitézül viselte magát, de végtire a győzedelem a király
1294 207|            fordítván szent szemeit róllok. De ne szájjal, hanem szívvel
1295 207|                   a szájat hallgatják meg, de az Isten a szívet tekénti,
1296 207|                  mintha valaki imádkoznék. De mint elcsudálkozék, hogy
1297 207|                  távul vala már a parttól, de a remete nem vigyázva arra,
1298 208|               változáson mentem már által, de az Istennek gondviselése